A szánkhja
- 25 darab világalkotó objektivitás sorol fel (tattva), ezek közül egy a lélek
- purusa (férfi) – prakriti (természet)
- alapszövege a Szánkhja-káriká
- kidolgozott szöveg
- látszik, hogy archaikus-mitologikus gyökerei vannak, de letisztult filozófia
- jó természetfilozófia
- ebben nincs benne az evilágiatlanság
- a fontosabb és régebbi a prakriti
- a lélekhez nem tartoznak a testi érzetek, fájdalom, gondolkodás
- egy dolog tartozik oda: tudatosság, szubjektivitás
- ez nem én-tudat
- a purusa a nézőpont, ahonnan a prakriti szemlélhető (ld. Foucault-inga, a szilárd pont elmélete)
- biztos pont az univerzumban
- a purusa nem változó, hanem örök, mozdulatlan
- sok purusa van, de prakriti csak egy
- az ember léthelyzete, hogy ezt nem így látja
- az a megváltás, hogy felismeri ezt a tévedést; megszűnik a saját testiség, nem azonnal, hanem ahogy a fazekas megforgatja a korongot, és még forog egy darabig a tehetetlenség miatt
- a megváltáshoz vezető úton az ember fokról fokra megérti, hogy mi nem ő
- a három guna elmélete ; guna: eredtileg erény; tulajdonság, minőség
- purusa – nincs állapota; prakriti – változó
- a minőség maga a dolog:
- szattva – létezőség (információ, struktúra, koherencia, rendező-elv)
- radzsasz – por, energia ( változás princípiuma)
- tamasz – sötét (inercia, tehetetlenség, impotencia, a megőrzés princípiuma)
olyan szinten absztrakt fogalmak, hogy bármilyen más aspektust meglehet velük jeleníteni (biliárdgolyók, ember)
A hat hindu ortodox rendszer
2oo9. május 6.
A hat ortodox hindu filozófia (śaḍdarśana)
- ezek a szűk értelemben vett filozófiai rendszerek
- mind a hinduizmus korában nyerik el filozófiai formájukat, II-V. sz. között
- némelyikük nem rendszer, némelyikük nem filozófia, és némelyikük nem ortodox
- csak a kései hinduizmus kategorizálja így őket, nem mind bráhmanikus rendszer
- valójában nem kapcsolódnak a védákhoz, kivéve a mimánszát
- nem csak hat van, a hindu tradíció nem így nevezi, hogy 6 ortodox rendszer, ez Max Müller kifejezése
- ezeknek legrégebbi az alapszövege; ezek nem a semmiből jönnek létre, kiszorították a többi szöveget és kanonikusak lettek
- az alapszöveg terminus technicusa a sūtra
- minden más ehhez viszonyul – kommentár
- vannak nem kommentárok – tankönyvek
- a 6 közül 5-nek sūtra, a szánkhja esetében kārikā
- a sūtra: a műfaj eddig már sok ezer éves
- szóbeli hagyományozásra való, vers, minimalizálás
- nem magyarázat, hanem képlet
- a lehető legtömörebb formában, hogy memorizálni lehessen – nem féltétlenül érthető
- rögzített tételek, nem megváltoztathatók, legalábbis formailag
- a sūtra tévedhetetlen, mert kényelmesebb ezt hinni
- a 3 iskola pár:
- 1. nyāya – vaiśesika
- 2. sāmkhja – yoga
- 3. mimānszā – vedānta
- 1. nyāya – vaiśesika
- az összes elképzelhető szempontból indokolt a párosítás
- hasonló gyökerek, testvérnek tekintik egymást
- idéznek egymás sūtráiból
- tematikai átfedés
- mindketten számolnak a lélekkel, de ez nem kap nagy hangsúlyt; a lélek a világot alkotó elemek egyike (ld. görög atomisták, Démokritosz)
- mindkettő naturalista, nem túl metafizikus
- különbségek:
- más tematikai fókusz
- a nyāyát az ismeretelmélet és a logika érdekli
- a vaiśesikát a világ alapvető elemei, a természet filozófiája (atomista), alapkategóriák (ld. Arisztotelész: Kategóriák; szubsztancia (dolog), mozgás)
- nyāya-sūtra: a logika szövétneke
- 2. sāmkhja – yoga
- ami a yogában filozófia, az a szánkhja
- 3. mimānszā – vedānta
- mindkettő védikus-ortodoxnak véli magát
- a mimánszá védikus szövegmagyarázat
- a védanta az upanisadok elemzése, önmeghatározása szerint exegézis
- mimánszá: bráhmanák
- védanta – upanisadok
- ma a védanta a meghatározó
- advaita védanta – nem különbözik lényegesen az isten és az ember
- Sankara, Rámánudzsa
- 3 szent, 3 különböző irányzat
- 2 izgalmas filozófia: szánkhja, védanta
Purusa-himnusz – A TEREMTÉS HIMNUSZA – Nāsadīya-sūkta
2oo9. márc. 18.
Purusa-himnusz – A TEREMTÉS HIMNUSZA – Nāsadīya-sūkta
Nem volt semminek nemléte, se léte,
nem volt levegő és fölötte kék ég.
Hol volt a világ? mi takarta, védte?
Hol volt a magasság és hol a mélység?
Az élet még nem vált el a haláltól,
egymásban pihent a nap és az éjjel:
lélegzés nélkül lélegzett magától
az Egy, és magányát dobogta széjjel.
Fekete volt minden, mint mikor éj van,
az idő csak készülő óceán volt:
s ekkor az Egy, mely ott aludt a héjban,
áttüzesedett s burkából kilángolt.
Megszületett a Szerelem, a lélek
magva és ura minden ösztönöknek;
nemlétig érő gyökerét a létnek
ma is a vágyban keresik a bölcsek.
És mikor a rend a határt kiszabta,
mi volt alul: és mi került fölébe?
Itt vak álmok, ott erők forradalma,
lent bomlás, fent a formák büszkesége.
Megtudtak-e mást is, akik kutattak?
A titkokat bejárni volt-e szent ész?
S ha istenek is csak azóta vannak,
ki mondhatja meg, mi volt a teremtés?
Ő, akitől van, aki a világra
őrködve néz, aki a maga őse,
Ő, aki csinálta vagy nem csinálta:
Ő tudja! tudja!… Vagy nem tudja Ő se?
(Szabó Lőrinc fordítása)
- a védák legősibb szövegei közé tartozik, klasszikus szanszkrit
- a központi akció az áldozat, már varázslat; ennek segítségével jön létre a világ
- már készként ismeri a védák részeit
- kozmogónia
- csak itt említik a négy varnát
- állatok, emberek, istenek, föld
- ciklikus szemlélet – az istenek áldoznak, de ugyanakkor az áldozat során jönnek létre
- Purusából születik a virádzs, virádzsból a purusa
- virádzs: kiterjedt; 2 állapotú kozmosz: purusa – összefogott; virádzs – szétesett kozmosz
- purusa: isteni jellegű személy, amely azonos a mindenséggel
- a purusa-himnusz tartalmazza a panteizmus alapját, ami a modern hinduizmus domináns vonása
- az isteni lényeget ma személyesen értik (Visnu, Siva, Krsna)
- mindenhez úgy kell viszonyulni hogy abban jelen van az isten; vanán kívüliekre is vonatkozik
- a panteizmus vagy kifejezetten elveti a varna-rendszert, vagy lényegtelennek tartja
- Sankara, aki bráhmin: egyszer találkozott egy csandálával (kaszton kívülivel), és várta, hogy menjen arrébb; ez azt kérdezte tőle: ki menjen arrébb, a test, vagy a lélek?
- ez az egyetlen védikus himnusz, amelyben fellelhetők a panteizmus elemei, ami elvezet a tiszta filozófiához
- az upanisadokkal kezdődik a filozófia, ezek pedig a purusa-himnuszra támaszkodnak
- honnan származik a panteizmus gondolata?
- nem védikus az áldozat-felfogása: nem az isteneknek szóló ajándék, hanem önállóan működő mágia
- régóta folyik az árják és a dravidák kölcsönhatása, mert a purusa már nem nő, hanem férfi
- ez az egyetlen igazi filozófiai himnusz az absztrakt fogalmazása miatt
- „akkor” – jellegzetes stiláris eszköz; a létige a szanszkritban létige és copula (az alanyt és állítmányt összekötő valami – the boy is red)
- nem válaszolja meg, hogy volt-e mozgás
- nem magától értetődik, hogy hol van a világ
- kerüli a földről szóló beszédet
- a föld a megformált világ
- közelít a hozzánk tartozó dolgokhoz
- beszél az időbeli tagoltság nemlétezéséről
- a lélegzés az élet szinonimája
- a végső valóság száma Egy, és ez eleven, noha absztrakt, és semlegesnemű
- svādhā – saját; tesz, helyez, befogad; a magába fogadás képessége, hogy létrejöjjön belőle valami termékenység; nőnemű szó
- a 3. versszakban már állítja, hogy van víz
- hő: tapasz – önkínzás, aszkézis
- mahiman: nagyság; női képesség
- a tapaszból létrejött a szülőképesség, amiből megszületett az Egy
- az értelem első csírája a vágy – káma; motivációi lesznek: manasz: elme
- rétasz: mag (τα σπερμα) – itt kerül először férfias jelleg a dologba; manasz a férfias princípium
- bandhu: rokon; a megköt igéből; itt nem a létező bilincse, hanem a létező rokona
- az egy princípiuma a történe végén már két princípium: női-férfi
- ismeret-elméleti kérdés: ki tudhatja, honnan jött a világ? ki tudhatja, hogyan lett? (akár ő csinálta, akár vele történt a sva-dha igéből)
semlegesnemmé absztraháljuk a női princípiumot; a purusa-himnusz megoldása, hogy férfit csinál a női princípiumból, ez nem kielégítő megoldás
A Védák
2oo9. március 11.
A Védák
- a korai irodalom szakrális irodalom – Védák
- értelmezések:
- a. indiai: bővebb értelmezés; b. európai: szűkebb
- A Védák India legrégibb irodalmi emlékei. Sok hindu úgy hiszi, hogy a Védák öröktől fogva léteztek. A véda szó tudást vagy szent ismeretet jelent
- A Védák mai formájukban négy fő részből (gyűjteményből, szamhitá) állnak. A Rigvéda-szamhitá himnuszokat, a Jadzsurvéda áldozóigéket, a Számavéda ősi dallamokat, míg az Atharvavéda főként varázsigéket foglal magába. Legősibb közülük az 1028 himnuszból álló Rigvéda, amely valószínűleg a Kr. e. 15oo – 1ooo közötti időszakban keletkezett. Ősi memorizációs technikákra (vikriti) támaszkodva e szövegek évszázadokon keresztül szájhagyomány útján terjedtek. Sőt, mivel rituális értéke csak az apáról-fiúra, mesterről-tanítványra élőszóban áthagyományozott szövegnek volt, azért még az írás megjelenése (Kr. e. VII. sz.) után is, egészen a legutóbbi időkig (azaz több, mint háromezer éven keresztül), szinte kizárólag szájról-szájra őrződtek meg e szövegek. A himnuszok és imák az istenekhez szólnak, többek között az ősi Áditjákhoz (Varunához, Mitrához és Arjamanhoz), Agnihoz, Indrához, a Mennyhez és a Földhöz, a Naphoz, a Szélhez és még számos istenhez. A himnuszok körülbelül negyedét Indra istennek szentelték.
- E gyűjteményekhez később a papok további részeket, úgynevezett áranyjaka-, bráhmana- és upanisad-szövegeket csatoltak.
- āranyaka: vadonbeli
- saṁhitā: gyűjtemény
- upaniṣad: függetlenek a rituálék témakörátől; misztikus élmény
- a 4 kategória a Véda vagy Sruti (hallomás, hallott szöveg) – abszolút rök hagyomány
- ide tartozik, ide már nem szent szöveg: Sūtra, Vedānga – szaktudományos írások, csillagászat, versmértéktan
- keletkezésük kb. –i kronológiája:
- saṁhitāk: II. ée. végétől, 15-12. sz.-tól 5-3. sz-ig
- brạhmanák: ie. 8. sz-tól 3. sz.-ig
- āranyakák: uekkor
- upaniṣadok: ie. 4. sz.-tól
- sūtrák: ie. I. év. felétől
hindu fogalmak
Hindu fogalmak
bhakti: A bhakti a szeretet, a szolgálat és az odaadás kifejezése a személyes Isten iránt. A Bhagavad-gítá által ajánlott út a bhakti-jóga, amelyben Ardzsunát arra kérik, hogy szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Srí Krisnát. A bhakti-jóga szemben áll azzal az elképzeléssel, mely szerint az ember eggyé válhat a Legfelsőbb Úrral. A bhakti-jógában úgy tartják, hogy Isten szolgálata örökkévaló, s az egyéni lélek sohasem válik eggyé Istennel. India nagy bölcsei, mint például Csaitanja Maháprabhu, Rámánudzsácsárja és Madhvácsárja azt tanították, hogy Isten megvalósítását, megismerését a bhakti, vagyis az odaadó szolgálat útján lehet elérni.
purána: A Purána szó azt jelent, hogy “ősi”, s az e néven ismert védikus szentírások transzcendentális végkövetkeztetéseket hirdető történeteket tartalmaznak. Általában Isten különböző inkarnációinak, valamint híveinek a cselekedeteit írják le. Tizennyolc fő Purána van, amelyek közül hat Visnuval, hat Sivával, hat pedig Brahmával foglalkozik. Általában kérdések és az azokra adott válaszok formájában íródtak. A különböző Puránákat különböző istenségekről nevezték el. A bennük foglalt transzcendentális tudás segít megérteni a Védák mondanivalóját. A legmagasabb szintű Puránának a Bhágavata Puránát vagy másnéven Srímad-Bhágavatamot tartják, amely a tökéletes lelki élet útjáról tanít.
avatára: szanszkrit nyelven AVATÁRA (alászállás), a hinduizmusban egy istenség emberi vagy állati formában történő megtestesülése azzal a céllal, hogy valamely adott földi gonosszal szembeszálljon. A fogalom általában Visnu következő 10 megjelenési formájára utal: Matszja (hal), Kúrma (teknősbéka), Varáha (vadkan), Naraszimha (félig ember, félig oroszlán), Vámana (törpe), Parasuráma (fejszés Ráma), Ráma (a Rámájana eposz hőse), Krisna (az isteni tehénpásztor), Buddha és Kalkin (a még eljövendő megtestesülés). Visnu avatárjainak száma helyenként nagyobb, és megszemélyesülésükben is van eltérés a helyi jellegzetességektől függően. Így Krisnát egyes területeken isteni rangra emelik, féltestvére, Balaráma pedig avatárként szerepel. A tanítás egyik formája a Bhagavad-gítá vallásos versben lelhető fel, ahol a kocsihajtó Krisna Úr beszél Ardzsunához: „Ha bármikor veszélyben az igazság, és erőre kap az igaztalan, harcba szállok. A jók védelmezésére, a gonoszok elpusztítására és az igazság helyreállítására időről időre testet öltök.”
viraha: elválás a szerelemben
púdzsá: vallásos szertartás, amelyet áldozatként ajánlanak fel isteneknek vagy különleges vendégeknek. sokféle változatban él, az otthoni pudzsától kezdve a templomi pudzsáig; a lényege: felajánlok valami értékeset, hogy elnyerjem az isten/vendég jóindulatát.
Az indiai irodalom műfajai
- drámaelmélet: Nátjasásztra – a ie. első századi kommentár hozzá: Abhivavagupta kommentárja
- drámatöredékek: Asvagósha, isz. 1-2. sz.
- fénykor: 5-1o. sz, Kálidásza, Harsa, Bhavabhúti
- drámaelmélet:
- utánzás
- rúpaka, nátja – tánc
- játék, az ötödik Véda
- irodalmi formák: eposzok, Buddha beszédei, Asóka feliratai, nyelvészeti művek, Kámaszútra, Artahsásztra (ie.5-isz.3), látványosságok
- hely: királyi udvar, buddhista templom, hindu, templom, fesztivál, város
- 1o drámai műfaj (rúpaka) – hozzátartozott a zene és a tánc
függöny: javaniká; javana: ión; elmélet, h. a drámát a görögöktől vették át; javana: idegen, aki keletről jön
- Keralában Kátiyattan színjátszás, ez áll legközelebb a régi drámákhoz
- a dráma egy darabon belül több nyelvű, ami a társadalmi helyzettől függ
- a dráma szereplői:
1. nájaka – főhös, szanszkritul beszél; király vagy bráhmana
2. nájiká – főhősnő; prákritul (középind); lehet férjezett, özvegy, kurtizán, hajadon
3. vidúsaka – a főhős barátja, bráhmana, nem sokat ér; prákitul beszél; ő az, aki butasága miatt állandóan bekavar, csak a hasát szereti, Garfield-szerű figura, álmában mindig kifecseg fontos titkokat; ugyanakkor ő az, akinek butasága miatt a cselekmény előrelendül
4. prátinájaka – ellenhős, démon
5. vita – városi lakos, feleséggel, ötvenes, aki beleveti magát a nagyvárosi életbe, a kurtizánok közé; vannak olyan darabok, amelyben egyedül ő szerepel
rúpakák:
1. nátaka – a király a főszereplő, hősdráma
2. prakavana – városlakók a szereplők, nem a hősiesség, hanem a szerelem és a komikum dominál
3. nátiká – ugyanaz, mint a nátaka, csak női főszereplővel
4. prahaszana – komédia, bohózat; szerplők a társadalom alsó rétegéből, karikatúrái a hétköznapi embereknek
- előírás, hogy a darabnak jól kell végződnie, csak kevés olyan dráma van, amelyben meghal a főhős
- minden darabban van komikus szál
Súdraka: Az agyagkocsika (ford. Schmidt József, 1925)
főhős: Csárudatta – elszegényedett bráhmana, mert jólelkűségében elosztogatta vagyonát
Vasantaséná – kurtizán, nagyon okos
Maitreya – vidúsaka
- 1o felvonás, sokféle prákrit dialektus, mert sokféle szereplő
Mahéndravarman: Részegek játéka
- főszereplő egy saiva koponyacsészés aszkéta, és partnere, egy bolond buddhista szerzetes
- úgy van leírva a kocsma, mintha szent hely lenne
Indológia – kötelező olvasmányok 1.
Puskás Ildikó: Lélek a körforgásban; Balassi, Bp., 2000. 1-79. old.
Bevezetés
a. az elnevezés
- szubkontinens
- Dareiosz nevezte el az Indus folyóról, mikor birodalmához csatolta; a folzó neve Szindhu, a terület neve Szindh
- Szkülax kapitány Dareiosz megbízásából végighajózik az Induson, és periphust (teljes útleírást) ír róla; ezt ismerhették meg a görögök a perzsa királyi levéltárból; sok indiai mese ekkor kerül először nyugatra; Hekataiosz, Hérakleitosz
b. földrajzi határok
- É: Hindukús, Himalája, Szulajmán-Kithar-hg.,
- Ny: hágó, Thar-sivatag
- K: Alacsony-Himalája, Nága-Manipuri-Mizóhegyek; majd az Irrawaddy dzsungelje
c. Népek és nyelvek:
1. indoeurópai nyelvcsalád
- K: indoiráni IV. ée-től (ősárja)
– iráni – 15-13. sz. Mitanni, Hurri államok nyelve (ők nem hurrik)
– avesztai (Aveszta)
– óperzsa (feliratok)
– méd (szórványemlékek)
– szkíta (sze.)
– párthus (pahlavi, manicheus párthus)
– középiráni
– újiráni
– - – dard – núrisztáni, káfiri
– árja – óind – védikus ind, szanszkrit, páli
– középind
– újind – urdú, pandzsábí, hindí, bihárí, rádzsásztání, kharí bolí, bengálí, orijá, asszámí, nepálí, kasmirí, gudzsarátí, maráthí, stb.
- írások: dévanágí, gurmukí, szindhí, gudzsarátí, stb.
2. dravida nyelvcsalád – dél
3. munda nyelvcsalád – ausztralo-ázsiaihoz tartozik – É-i, D-i, Ny-i
4. sino-tibeti, tibeto-burmai
Az Indus civilizáció vallása
a. Tudománytörtneti előzmények
- 1920 – Marshall – Harappá
- 1922 – Mohendzsó Dáró
- a feltárás elkezdődik a 2. vh. előtt, de igazán jelentőssé azután válik
- Kálibangan – kettős osztatú város, árvíz elleni erődítés, terrakotta anyaistennő-szobrok, pecsételő, indus írás, ekével szántott földdarab, terrakotta eke-modell, tűzoltár-gödrök marhacsontokkal és aganccsal
- összese kb. 700 lelőhely 3 térségben: 1. Csólisztán; 2. Szatladzs-Dzsammá; 3. Szaraszvatí-Ghappar régió
b. Az Indus civilizáció virágkora
- nem öntözéses gazdálkodás, hanem az áradástól függ (búza, árpa, borsó, szezám, gyapot, dinnye, datolya, füge)
- állattartás: zabú-marha, bivaly, elefánt
- kézművesség: kerámia, csíszolt kőszerszámok, réz- és csontbalták, kisplasztika, ezüst-edények, ezüst- és arany ékszerek, kőplasztika, pecsételő, gyöngy, égetett agyagtégla, tervezett vérosok, fürdőszoba, csatornázás, fürdő (M.D)
- tervezett városok: a. citadella (kultuszközpont); b. alsóváros
c. Az Indus civilizáció vallása
- kettősség: népi és teologizált vallás
- kezdetben anya-termékenység-kultusz
- Nagy Anya: Vizek úrnője, vegetáció, élet, halál
- atyai mag: az anyaistennő társa; fallikus ábrázolások; ekkor lesz közösségi (a családiból) a vallás; kozmius apa – kultusz – papság – tudomány – hatalom – szakrális teendők felértékelése – adminisztráció – a papság világi és szellemi tulajdonossá válik – írás – birodalom-szervezés – társadalom hierarchizálódása – istenek hierarchizálódása
- Anya-Istennő: Szaraszvatí, korábban folyamnév (Brahmá társa) – Tára (buddhizmus) – Mahávidjá (tantrizmus) – Brahmanaszti (Brahmá lánya, Szóma i. felesége) – szent fája az asvattha (füge), ld. a buddha
- szím-fa és istennője: Durgá (Tigris-istennő, Siva társa), a bivalydémon-megölő (a bivaly Brahmá szimbóluma)
Indiai térképek
Indiai tartományok
India az ókorban
India földrajza
India folyói
India nyelvei
Indiai vallások
forrás: mapsofindia.com
Ind filozófia – bevezetés
2009. febr. 18.
- filozófia az, amit a filozófusok csinálnak
- a nem európai kultúrkörben nem egyértelmű, mi számít filozófiának
- ind filozófiával kapcsolatos álláspontok: a. logikai ismeretelmélet; b. misztikus meglátások
- világnézet/vallás, a világ és az ember benne elfoglalt helye; filozófia, ha van benne rendszer és komolyan veszi magát
- a filozófia privát, a vallás közösségi
- filozófia vs. tudomány: arról vélekedünk, amiről nincs biztos tudásunk
- a filozófiát elvileg semmi sem korlátozza, a vallásban vannak közös megegyezéssel elfogadott dogmák
- tudomány, mert van “szakszerű eszköztára”
Filozófia előtti filozófia
- az anyag, Isten, lélek szanszkritra lefordíthatatlan
- déva: istenek; ísvara: úr; Brahman: végső valóság
India
- sokkal jobban elkülönül Ázsiától, mint Európa, sokkal differenciáltabb
- kontinens, akként működik
- embertanilag változatosabb: europid, mongoloid, egroid, ausztraloid
- nyelvileg: indoeurópai: indo-árja, perzsa, európai; dravida; munda; sino-tibeti; izolátumok;
- kulturális egység tudata, emellett a különbözőség tudata
- istenpár = világfolyamat – tantra
- vallásilag: hinduizmus, buddhizmus, dzsainizmus (Rádzsásztán), iszlám (észak, Pakisztán), kereszténység (Kerala), zsidó közösség (Kerala, kivándoroltak Izraelbe), szikh (Pandzsáb), törzsi vallások
India történelme
- Indiának egyetlen szárazföldi bejárata van, Afganisztán felől (É-Ny), máshol a Himalája, vagy sivatag
- minden hódító Afganisztán felől jön, irtogat, rabol, letelepszik, 100-150 év után asszimilálódik
- bevándorlási hullámok:
1. dravidák (nem tudni biztosan);
2. indo-árja – védikus árják, ekkor különülnek el az indoiráni ncs-tól, kb. 1000 v alatt meghódítják É-Indiát, és a nyelvhasználat terén többségbe kerülnek; délen dravida nyelvek;
3. perzsa
4. görög
5. párthus
6. sakkár/szkíta
7. hun
8. muszlim – Nagy-Mogulok
9. angol
- befogadó attitűd – eklektika; a kezdetben idegen elemek beépülnek;
Az őskori India
2009. február 25.
A legkorábbi India (hipotézis)
Állattartó modell
- őskor: nemek közötti munkamegosztás; vadászat: férfimunka; mert a nők gyereket szülnek; a vadászat sikerét súlyosan befolyásolja a gyerek ottléte; a harc detto; gyűjtögetés dominánsan női feladat; majd ezt a neolitikumban felváltja a földművelés (n) és pásztorkodás (f);
- amiben nem használunk állatot, az tipikusan női tevékenység, mindmáig
- állattartás: eleinte nomadizálás;
- a világ vallási leképezése: olyan problémák megoldása, mit nem vallásilag nem tud megoldani; pl. a halál;
- nomád pásztorok problémái: veszélyek, amik a nyájat fenyegetik; alföld-szerű helyek, árvíz; jégeső, préritűz, vihar; meglepetésszerűen támadó természeti erők – ebből meglepetésszerűen támadó, harcias, hozzá hasonló férfiak képe, mint isten, egymástól teljesen függetlenek; megpróbál vele békében lenni, ami vendéglátás: hús, alkoholos folyadék (ami nem poshad meg); ahol intézményesedik: áldozat, rítus
- ezek az istenek az égben laknak – tűzáldozat, mert a füst magától felmegy az égbe; tűzbe hús, háj, alkohol; lehet, hogy láthatatlanok, és személyesen lejöhetnek; ülőhely az isteneknek: fűvánkos; a tűz hívja oda az isteneket; tűz: az istenek papja; églakók: déva, deus – div: ég, nappal, villám;
- a gazdálkodás főszereplői a férfiak; a nyáj az övék; a főistenek férfiak, a nők csak feleségek, vagy még azok sem; a rítus résztvevői férfiak, a papok férfiak; férfi-problémákra válaszolnak a rítusok; a vagyonát a fiára akarja örökíteni; az apaság biztosítása egyetlen módon lehetséges, a nő bezárásával; házasság; egy irányban monogám házasság, csak a nőre érvényes; sok, egymástól nem függő, politeista istenkép; nyoma sincs az egyistenhitnek; dominánsan antropomorf;
- a vadászóknál még nem, ott állatformájúak
- ez a kultúra szeret mesélni az istenekről; himnuszok, könnyebb megjegyezni; költő és szent azonos
- a vendéglátás közösségi esemény
- halál után az istenek között akar tovább élni; útravaló a walhallába: élelem, fegyver, kutya, ló, feleségek
Földműves modell
- folyamvölgyi kultúrák, trópusok – nőelvű társadalom: létfenntartás, szaporodás, szakralitás
- új élet létrehozásának képessége; föld: nőnemű; analógia; intuitív-konceptuális párhuzam
- földműves problémák: a természeti jelenséges kezelhetők, amit a nomádok nem tudnak befogadni; a legnagyobb probléma a föld termékenysége; ebben a fogalomban minden összefoglalható; hajlamos a kultúra a monizmusra, egyetlen tényező a Föld-anya, nem antropomorf, nagyon absztrakt; vénuszok: nincs arca, csúnya; 3 női dolga van: cici, popsi, punci, jele a fordított háromszög, termékenység-jel; nem szubsztanciális szemlélet; absztrakt; nincs túl sok mesélnivaló, nincsenek cselekedetei, nem lehet megszólítani
- amikor nem személyként képzelik el az istenséget, akkor erők; ez a kezelési technika a mágia;
- istentisztelet: személyekkel való kommunikáció; mágia: erők befolyásolása; tudós tevékenység; gyógyít, mérgez; van benne valami, ami képesség, születni kell; nem feltétlenül öröklődik; átviteli mágia – érintkezéssel; hasonlósággal; szómágia: a dolog/ember igazi nevének ismerete; az ember igazi neve titkos;
- tipikusan titkos és privát
- a mágus a legképzettebb értelmiségi: csillagászat – naptár; idő, mint ciklus; évciklus; holdciklus; női ciklus; körszimbólum; nap, hónap, év; vannak nagyobb ciklusok is; születés-halál; lehet, hogy nem ér véget a halállal – újjászületés
- újjászületéshez kell a földanya – temetés, magzati pozícióban; anyaméh-szerű valami, korsó, amfóra;
- termékenység és halál gondolata összekapcsolódik (menstruációs, szülési vérzés), mindkettő női arcot visel; a föld-anya a halál is egyben, és azért nincs szeme, hogy nehogy rám nézzen
- ezt a modellt alapvetően kiszorította a paraszti társadalom, az állatos földművelés; a szántásnál megjelenik a férfi, és megjelenik a férfi-hatalom a matriarchális társadalomban
Két tényezős modell
- termékeny föld és termékenyítő princípium; dualitás; termőföld és ásóbot maggal
- a lényeges elem a férfi-princípium lesz; a búzamagból búza; férfia lélek-princípium; anyag: női princípium; a férfi-p viszonylag passzív, mert a folyamatot nem ő csinálja; Indiában passzívnak lenni luxus (mert meleg van), az ind szent ember mozdulatlanul ül; az aktivitás a női oldalra kerül
Az ind filozófia – Témák, bibliográfia
Az első óra február 11-én, szerdán 14:00-kor lesz.
A kurzus kódja: BBN-VAL-101.07 [K, 30ó] 4 kr.
A kurzus megnevezése: Keleti filozófia (India)
Eastern Philosophy (India)
A kurzus előadója: Ruzsa Ferenc doc.
A kurzus helye és ideje: i/ Bence György terem, Szerda, 14.00 – 15.30
A jegyszerzés módja(i): kollokvium
Követelmények: A kötelező irodalom értő ismerete.
A kurzus leírása, tematikája:
1. Filozófia keleten és nyugaton. A filozófia fogalma. Csak három helyen alakult ki önállóan bölcseleti hagyomány. A különböző kultúrkörök kategóriáinak viszonya egymáshoz: a fordítás problémája. A valláshoz való viszony különbségei; a tradicionalitás szerepe. A filozófia részterületeinek súlya, viszonyuk egymáshoz.
2. Előzmények. Bevezetés: India; népek, nyelvek, kultúrák; történelmi áttekintés; a vallás és a filozófia viszonya. Az előzmények: az Indus-völgyi és az árja népek világnézetének összehasonlítása, tipológiájuk. A Védák világszemlélete: régi és új istenek, a rita és a szóma; a filozofikus himnuszok, különösen a Purusa- és a Teremtés-himnusz. A mágikus-rituális spekulációk: a bráhmanák és az áranjakák; kozmogóniai elképzelések; a Brahman fogalmának kialakulása.
3. Az upanisadok. Különösen a Brihad-áranjaka és a Cshándógja metafizikai és pszichológiai tanítása. A lélekvándorlás tana, eredete, implikációi: a karma és a nirvána.
4. A Buddha. Szakítás a két nagy tradícióval: vallás – isten, hit, egyház, papok és hívők nélkül. A Buddha viszonya a filozófiához. Központi tanítások: a négy nemes igazság és a nemes nyolcrétű ösvény. Szenvedés-múlandóság-inszubsztancialitás. Lélekvándorlás lélek nélkül. A mahájána iskolái: az üresség-tan és a csak-észlelet tanítása.
5. A hinduizmus kialakulása, a teizmus jelentkezése; a Bhagavad-gítá. A panteizmus és a mindenütt-jelenvalóság. A jóság, kötelesség, igazság és erény konfliktusa. A megváltásra törekvés és az evilági aktivitás összebékítése; a különböző tradíciók eklektikus kompromisszuma. – A klasszikus, ortodox filozófiai rendszerek; viszonyuk egymáshoz és a hindu valláshoz.
6. A szánkhja és a jóga dualizmusa. A természetfilozófia: a guna-elmélet, a természet összetevőinek kifejlődése egymásból. Ismeretelmélet: a megbízható ismeret forrásai; a következtetés fajtái és az okság elemzése. A természet mint aktív princípium. A lélek-bizonyítások; a lélek és a tudat elválása. A pszichikus princípiumok burjánzása. A megváltás; technikák a lélek eloldására az anyagtól.
7. Az idealista monizmus: az advaita védánta iskola. Exegetikus filozófia vagy filozofikus exegézis? A lét és levés elválasztása. Az empirikus világ státusza (a májá): látszat, de nem hamis. Az egyetlen abszolútum; a tudatok sokasága egyetlen lélek alapján. A változatlan valóság és az időbeli jelenségvilág; a kettős igazság tana. A megváltás (móksa) értelme, lehetősége, módja.
a kurzushoz tartozó kötelező irodalom:
[A szögletes zárójelbe tett alternatívák csak kényszermegoldások - nem ajánlom őket.]
A szövegek jó része fellelhető www.terebess.hu címen, az Ázsia lexikon és e-tár oldalon.
1. Puskás Ildikó: Istenek tánca. Rövid áttekintés az indiai vallásokról. Budapest 1984, 7-67., 94-123. o. vagy Puskás Ildikó: Lélek a körforgásban. Budapest 2000, 13-214., 250-285. o.
2. Schmidt József: Az ind filozófia. 2. kiadás, Budapest 1991, 42-91. o. vagy
[Héjjas István: Ókori indiai bölcselet. Budapest 1994, 29-120. o.]
3. Fórizs László (ford.): Rigvéda. Teremtéshimnuszok. Budapest 1995, 99-149. o. vagy
4. Vekerdi József (szerk): Szanszkrit líra. Bp. 1988 (Himnuszok a Rigvédából, 9-60. o.) vagy
Doniger O’Flaherty, Wendy: The Rig Veda – An Anthology. 108 Hymns. Penguin 1981. vagy
[ennek fordítása: Naphimnuszok és tűzimák. Bp. 2001, 19-50., 187-196. o.]
5. Vekerdi József (ford.): Titkos tanítások. Válogatás az upanisadokból. Budapest 1987, 48-50., 60-69., 92-99. o. vagy
6. Tenigl-Takács László (ford.): Upanisadok. Bp. 1998, 52-55., 96-111., 242-255.o. vagy
[Tenigl-Takács László (ford.): Upanisadok I-III. Budapest 1992-94. II. kötet 73-82. o.; III. kötet 36-38., 67-77. o.]
7. Schmidt József: Ázsia világossága. Buddha élete, tana és egyháza. Budapest 1924, 11-224. o. vagy
Ruzsa Ferenc: Gótama nem volt buddhista. In Századvég (új foly.) I/1. (1994 tavasz), 103-116. o. vagy
Küng, Hans – Bechert, Heinz: Párbeszéd a buddhizmusról. (Kereszténység és világvallások.) Budapest 1997, 17-39., 75-90., 125-146., 189-204. o.
8. Vekerdi József (ford.): Buddha beszédei. Budapest 1989, 45-49., 61-70., 77-89.,104-117.,136-145., 160-163. o. vagy
9. Tenigl-Takács László (szerk.): A buddhizmus alaptanításai a szentiratok tükrében. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, Budapest 1994, 10-32. o.
1o. Vekerdi József (ford.): Bhagavad Gítá. A Magasztos Szózata. Budapest 1997, 6-19., 66-72. o. vagy
Vekerdi József -Lakatos István (ford.): A Magasztos Szózata. Bhagavad Gítá. Budapest 1987. (I., II., XI. ének) vagy
[Prabhupada, A. C. Bhaktivedanta Swami: Az eredeti Bhagavad-gíta. The Bhaktivedanata Book Trust 1989, 51-175., 549-604. o.]
6. Ruzsa Ferenc: A klasszikus szánkhja filozófiája. Bp. 1997. 9-17., 43-113., 245-51. o. vagy
[Farkas Attila Márton és Tenigl-Takács László (ford., komm.): Ísvarakrisna: A számvetés megokolása (Szánkhja-káriká). Budapest 1994, 15-44. o.]
11. Fórizs László (ford., jz.): A megszentelődés pátandzsala útja. In -: Dhammapada. Az erény útja. Budapest 1994, 179-197. o. vagy
Farkas Attila Márton és Tenigl-Takács László (ford., komm.): Patandzsali: Az igázás szövétneke (Jóga-szútra). Budapest 1994, 47-102. o.
12. Ruzsa Ferenc (ford., jz.): Sankara: A Brahma-szútra magyarázata. Bp. 1996. 5-76. o.
A kurzushoz tartozó ajánlott irodalom:
Dasgupta, Surendranath: A History of Indian Philosophy. Cambridge 1922.
Frauwallner, Erich: Geschichte der Indischen Philosophie. Salzburg 1953-56. (History of Indian Philosophy. Ford. V. M. Bedekar. Delhi 1973.)
Max Müller, Friedrich: The Six Systems of Indian Philosophy. London 1899.
Radhakrishnan, Sarvepalli: Indian Philosophy. 2. kiadás, London 1929.
Zimmer, Heinrich: Philosophies of India. Edited by Joseph Campbell. Princeton 1951.
Mehlig, Johannes: Weisheit des alten Indien. Leipzig und Weimar 1987. Band 1. Vorbuddhistische und nichtbuddhistische Texte; Band 2. Buddhistische Texte.
Potter, Karl (sorozatszerkesztő): Encyclopedia of Indian Philosophies. (Eddig 9 kötet jelent meg.) Princeton – Delhi 1970-2004.
Radhakrishnan, Sarvepalli & Moore, Charles A.: A Sourcebook in Indian Philosophy. Princeton 1957. (reprint 1989.)
Tenigl-Takács László (szerk.): India bölcsessége. Budapest 1994. (II. rész)
Olivelle, Patrick: Upanishads. Oxford University Press 1996.
Téchy Olivér: Buddha. Budapest 1986.
Govinda, Láma Anagarika: A korai buddhista filozófia lélektani attitűdje és annak szisztematikus bemutatása az Abhidhamma hagyománya alapján. Budapest 1992.
Fehér Judit: Nágárdzsuna. A mahájána buddhizmus mestere. Budapest 1997.
Fehér Judit – Horváth Z. Zoltán (szerk.): Buddhista logika. (Történelem és kultúra 12.) Bp. 1995.
Fehér Judit (szerk.): Tibeti buddhista filozófia. (Történelem és kultúra 11.) Budapest 1994.
Tenigl-Takács László (ford. és komm.): Gótama: A logika szövétneke. Budapest 1992.
Eliade, Mircea: A jóga. Halhatatlanság és szabadság. Budapest 1996.
Thibaut, George (ford.): The Vedanta-Sutras of Badarayana with the Commentary by Sankara. Oxford 1890.
Fajd Ernő (ford. és komm.): Sankara: A védánta filozófiája. Budapest 1996.
Buddha és a buddhizmus
2008. október 6. – Buddha és a buddhizmus
- Buddha: megvilágosodott;
- sákja törzs királyának fia, trónörökös; Nepál ma; Lummini, Ruminvei
- sziddhárta: beteljesedett célunk; nemzetség: gautama
- jóslat: a gyerek karrier előtt áll, vagy világi hódító, vagy szent ember
- szent embernek azért megy valaki, mert észreveszi, hogy a világ tökéletlen; ezért sziddhártát tökéletes környezetben nevelte; istenek jelei: aggastyán; beteg ember; temetési menet; szent ember; kiszökik a palotából, majd a kocsisával ruhát cserélve elindul a megvilágosodást keresni;
- két különböző erdei professzornál folytat tanulmányokat; Aráda Kálámánál, és …..-nál (szánkhja és jóga); a második mestertől öt tanítvánnyal együtt távozik; négy éven át kísérletezik; aszketikus tendenciákat fokozza a végletekig; „amikor a hasamat tapogattam, a csigolyáimat érintettem” – az aszkézis nem hozza el a kívánt eredményt, tehát nem ez a jó út; abbahagyta a brutális aszkézist, ezért a tanítványai csalódnak benne, és otthagyják; ezután éri el a szam buddhit, a teljes felébredést; a megvilágosodásával végetért a számszárá, elérte a nirvánát (a tűz kilobbanását); karma: a cselekedetek törvénye;
- „fárasztó dolog tanítani, és az emberek szemét por fedi” – drahmá felkeresi, és meggyőzi, hogy van néhány ember, akit érdemes tanítani; megkeresi a volt szerzetestársait Benáresz mellett, Száánát faluban; Iszipatana vadasparkban; arhat (méltó): aki nem önerőből, hanem a buddhizmus hatására éri el a nirvánát; ez fontos és alapvető szövege a buddhizmusnak: Benáreszi beszéd v. prédikáció, A tan kerekének megforgatása – valamiféle buddhista kiskáté
- ötven évet tanít
- utolsó beszéde: mahá parinippána szutta (a teljes ellobbanásról szóló tanító beszé) – a buddha utolsó három hónapja; a összetett dolgok múlandók, törekedjetek szakadatlanul; a belső késztetések leküzdhetők, ha nem tévelyegtek, célba értek;
- megtagadja, hogya tisztségét örökül hagyja bárkire; nem volt a szerzetesek főnöke; nem érzi, hogy ő rendelkezhetik a szerzetesek közösségéről, és erről nem rendelkezik; eredeti formájáan demokratikus, vezető nélkül; kis szerzetesi közösség, max. harminc fő;
- a nagy elágazásai közül a legismertebb: északi (€mahájáná, nagy út, nagy jármű), déli (hinájáná, nyomor) – théravádinok (az idősek szavát övetők – így nevezik ők magukat, ez hagyományőrzőbb)
- É: Tibet, Kína, Korea, Japán
- D: ind kultúrkör peremvidéke, Ceylon, Thaiföld, Burma
- páli nyelv: nem a buddha eredeti nyelve; egyes hagyomány szerint ez volt az eredeti; de mágadhiül beszélt; kelet-ind nyelvj.
- északi: szanszkrit szövegeket, illetv saját nyelv;
- indiai eredetű világvallás, ami Indiából kiszorult, XX.- kaszton kívüliek szabadságharcához szolgált;
- a buddhizmus a legsokarcúb vallás; szent helyek, szent emberek, rítusok formája; egyglobális szimbólum: ülő buddha
- a felszíni eltérés ellenére mély és lényeges tartalmi egység: antropológia, hozzáállás; attitűd, etika, hangulat; a tan lényege buddháa megy vissza; nem volt intézményrendszer, a tanítás olyan erős és igaz, hogy mégis megmarad;
- csimágati: középút; két szélsőség között: világi élvezetek, aszkézis között
- szerzetssség: szenvedelmes, nem árja, és nem haszonhoz kötött (nem vezet célhoz)
- az aszkézis ebben az időben a szentséghez vezető út
- világi élvezetek: a célközönség a szerzetesség, nem az áltolános értelemben vett világi életre gondol; valszeg a tantrára gondol; tantra: világfolyamat: férfi és női princípium folyamatos egyesülése; balkezes vámácsári tantra: az áldozat legmagasabb formája a rituálisan szabályozott szeretkezés
- a nyolctagú ösvény nem lépcsőfok, hanem párhuzamosan gyakorlandó, a sorrend mégis fontos, bár az előző lépcsőt nem elhagyjuk, hanem magunkkal visszük
- nem a hitből elfogadott gyakorlat; helyes nézetekkel kezdődik; ha eljutott egy felismerésre, elkezdi gyakorloni; utána etika;
- a beszédünk legyen olyan, hogy jóból ered és jót eredményez; lényegében hallgat, kivéve, ha van jó oka: ez az ok a tanítás
- buddhizmus: belső csend kell; a szerzetesi életmód az emberi gyarlóságról szól: hibákat követ el, ha alkalmat ad rá; el kell kerülni az alkalmakat
- a szerzetes nem vesz részt a világi életben
- helyes beszéd a hallgatást jelenti
- egy szerzetes csak elfogadhat (magának nem vehet el semmit, még egy vadörtét sem)
- szándék-etika: annak lesz gyümölcse, amit prólálok tenni – a jó szándék a fontos
- a tudatosság megalapozása a legfontosabb bevezető gyakorlat
- a lélekzetre való figyelés, minden egyebet kizárunk a tuatunkból és a lélegzésre koncentrálunk
- a helyes belátás: a négy nemes igazság
- minden szenvedés, ami a léthez köt – eztmindg akkor eséli el, amikor valaki nagyon szenved; ez tkp. vigasztalás
- filozófiai állapot – beletartottság a semmibe (Heidegger)
- ebben a kultúrkörben nem olyan nagy gond a meghalás
- oksági kezelés: megpróbálja megtalálni a szenvedés okát, ezt a Szomj; a szenvedés nem azért van, mert a világ gonosz (a világ mindegy);a jó és rossz az emberi értékeléstől függ; a világban értékmentes tények vannak csak, a szenvedés bell van; nem a külső okokat kell megkeresni;
- nem vágy, hanem a szomj metafora; kínzó szomjúság
- attitűd: mettá – baráti szeretet; mudittá – örvendezés a világ dolgai felett; knyörlet, vagy részvét; upekhá – nyugodd távolságtartás
- tels szenvedélymentesség révén
- rága: szerelmi szenvedély, dühöngő szenvedély
- a buddhizmust nem érdeklik az istenek, lehet valak buddhista és keresztény
- minden inszubsztanciális; nincs semmi olyan lényeg, ami megmarad, csak múlandó dolgok vannak, a stabil jelenségek is múlandók, semminek a mélyén nemtalálunk szubsztanciát
- éntelenség – nincs átman; hogy lehet lélek nélkül lélekvándorolni? materiális összetartója az emberi valóságnak
A szánkhja
- szánkhja káriká:
- a hagyomány szerint Buddha járt szánkhja iskolába, mielőtt megalapította a vallását
- Indián belüli legbefolyásosabb rendszer a védanta, ez kevébé befolyásos
- isz. fordulóján legalább olyan jelentős, mint a védanta, nagy hatást gyakorolt az ind filozófiára
- szánkhja volt a domináns, ezt tekintették alapnak, pl. a világi tudományokban is
- nagy és komplex rendszer
- a szent szövegeket szóban tanulták; amikor a szánkhja-káriká születik, sokkal fontosabb, mint az írásbeli hagyomány
- azzal a céllal, hogy az orális tradícióban memorizálják; erre rá lehet építeni az egész orális ismeretrendszert;
- klasszikus szútra-alkotó korszak végén születik; a szútra próza, ez pedig vers;
- erősödik az írásbeli hagyomány és kommentárirodalom
- kiemelkedően mély természetfilozófia: hogyan tapasztaljuk a világot, és ez hogyan működik
- tartalmaz metafizikát
- újjászületés; megváltás az újjászületésből; számszárá; minden ind rendszer meg akarja mutatni a kivetező utat
- nincs egységes terminológiája a megszadulásnak; nirváná: kilobbanás (buddhizmus); móksa – megszabadulás (védanta); kaivalja – egyedülvalóság, magány (szánkhja)
- dualista: anyagi (természet – prakriti, 1 db. ) – szellemi (személy, lélek – purusa, rengeteg)
- archaikus dualista világkép folytatása: férfi és női principum kölcsönhatása
- a vallások szempontjából meghatározó a társadalmi struktúra és alapfoglalkozás
- az európai tradicó nomadizáló pásztortradícióhoz kötődik – férfiközpontú világ; a vallás alapvetően ezekre a kérdésekre kell választ adjon, ezért a vallás is férfiközpontú
- férfiistenek, harcosak, a király mindenképp harcos, főfegyvere a villám (görög örökség), zsidó viharisten, az isteneket olyan módon tisztelik, ahogy egy erősebb férfit tisztelnék: alkohol- és húsáldozat; hajlaosak églakóként elképzelni az isteneket: a szél, nap, villám – fent van; a tűz lángja felviszi az égbe az áldozatot; himnuszok
- földműves civilizáció: más típ. probl. kihajt-e a mag, mennyi lesz a termés, a földművelés női munka, a vallás lapvetően ezzel kapcsolatos kérdésekel foglalkozik; ciklikus időszemlélet, a föld termékenysége amonizál minden egyéb termékenységével hatóerőt, tulajdonságot állít középpontba; ez sokkal közelebb van, mint az ég; jóval absztraktabb és univerzálisabb
- megváltozik a világszemlélet, ha a földművelésbe bekerülnek a férfiak – állatos földművelés
- termékeny föld, női prinípium – a termékenyítő férfi princípium; mag, paraszt, eső, dualitás, az ő aktivitása indítja el a női princípium aktivitását
- a hímnemű fontosabbá válik, mert a búzamagból búzamag lesz
- a természet nőnemű, és hozzátartozó sok kis férfiprincípium, személy, purusa, férfi
- az aktivitás, az erő, cselekvőképesség mind a női oldalon áll; purusa: változásra képtelen princípium
- ha a lélek teljesen passzív, nincs hatása az anyagra, akkor a világ tökéletesen működik a lélek nélkül, a szánkhjából lehetne materializmus gyártani
- a buddhizmus szerint nincs lélek (szánkhja hatás???)
- antropológia – anyagi teória a tudatról; nem egységként kezeli a tudatot;
- perifériás rész: érzékek, érzékelő képesség, tudati képesség, ingerek;
- manasz – fordítás, elme, a periféria és a központ közötti kapcsolatot biztosító rész, koherens, képpé rendezett tapasztalataink vannak, ez a rész rendezi rendszerré; a látvány értelmezése, a látványvilág tárgyaká tagolása; különböző ingerek egységbe rendezése; az akaratom érvényesítése az ingerek felett; cselekvési impulzusok
- budhi, értelem, intekkeltus – a fogalmilag értelmezett világ, hipotézisalkotás helye, szándék, akarás
- ahankára, éncsináló, énazonosítás – mitől tekintem önmagamat egységesnek; anyagilag érintkezünk a világgal: belégzés, kilégzés, evés, szarás; én és nemén; nem tudatos dolog, gaia és nem gaia, közös tudat
- purusa, személy, lélek, tudat, tudatosság – ez nem egy bizonyos tárgyas tudat (ld. Karl Jaspers), hanem általános ételemben vett tudatosság
- linga: manasz, budhi, ahankára – férfi nemi szerv megnevezése is, ez vesz részt a lélekvándorlásban; kvázi anyagi entitás vándorol; finom anyagi entitás; a világ összes élőlényének hasonló a struktúrája, csak eltérő a fejlettségi szintje; szolidaritás kérdése;
- karma: morális típusú törvény; olyan további sorsa lesz egy lénynek, amilyen cselekvéseket hajt végre; érdemei szerint részesül jó-, vagy rossz sorsban, automatizmus
- prakriti: hármas aspektus, guna: erény, minőség, tulajdonság; ezek:
- tamasz: sötétség; tehetetlenség, súly, tömeg, ostobaság, változásra képtelenség, félelem, tudattalan
- radzsasz: orr; mozgás, energia, változás; , krativitás, dühöngé, tudat
- szattva: létezőség, valóság, fény, értelem, rendezettség, információ, jóság, felettes én
- ezek nem önálló szubsztanciák, a 3 guna elmélete mindenhova beszivárgott
- metafizika: prakriti és purusa dualizmusa
- az anyag felelős mindenért; a purusa egy dolgot ad hozzá: a purusa tesz különbséget az ember és az android között (Asimov)
- emergencia és epifenomén (materialisták lélekmeghatárzásai); a tudatot nem lehet a mikrofizikával megmagyarázni;
- mit keres a purusa a prakriti környékén? olyan, mint egy szemtanú, nem cselekszik, de hat rá az anyag egy kis része; kettős kapcs: purusa, mint anyag azonosul egy adott fizikai testtel; a természet egy része ehhez a purusához kötődik; miért és hogyan ál akpcsolatban a két egymástól teljesen különböző princípium? erre a szánkhja válasza az, hogy a természet valami miatt alkalmazkodik, a purusa belefeledkezik
- amikor a linga eléggé sokat vádorol és a purusa elfárad, találkozik a szánkhjával, meditációs praxis, lehasítom magamról a világot, kívülről befelé; ha ténylegesen elválasztom magam a prakrititől, akkor megszabadul, onnan kaivalja, nincs többé kapcsolata az anyagi világgal, és a többi purusával sem
Legutóbbi hozzászólások