MA felvételi tételek Arabisztika, iszlám tanulmányok
Iszlám
1. Mi a dzsáhilijja szó jelentése?
2. Mi az iszlám szó jelentése?
3. Az iszlám öt alappillére.
4. Mi a hitvallás?
5. Mi a ramadán?
6. Mit tud a zarándoklatról?
7. Mi a vallási adó (zakát)?
8. Mit tud a közösségi imáról (szalát)?
9. Mi a szent háború (dzsihád)?
10. A Korán mekkai fejezeteinek a jellemzése.
11. A Korán medinai fejezeteinek a jellemzése.
12. A Korán részei.
13. Az egymással ellentétes előírások a Koránban.
14. Az imám szó három jelentése.
15. Szabad akarat és eleve elrendelés az iszlámban.
16. Ki a mahdi?
17. Mit jelent a teremtett Korán kifejezés?
18. Mit jelent az ahl al-bajt kifejezés?
19. Mit mond a Korán a keresztényekről és zsidókról?
20. Mi az alapvető különbség a sí’iták és szunniták között?
21. Milyen nézetek voltak Mohamed utódlásának kérdésében?
22. Mi az ásúrá?
23. Kik voltak a murdzsiiták?
24. Mi a kalám?
25. Kik voltak a mu’taziliták?
26. A kalifa kettős szerepe.
27. A kháridzsiták.
28. Az iszmáiliták.
29. Az ibáditák.
30. A qarmatiak.
31. Az aszaszinok.
32. Kik a tizenkét imámos sí’iták?
33. Isten tulajdonságai a Koránban.
34. Mi a szunna és hadísz különbsége?
35. Mi a hadísz?
36. A hadísz részei.
37. A hadísz kritikája az iszlámban és a nyugati arabisztikában.
38. Mikor állították össze a Koránt?
39. Mi a mecset és melyek a funkciói?
40. Mi a madrasza?
41. Mi a müezzin szerepe?
42. Sorolja fel tíz Korán fejezet címét!
43. Milyen hagyomány gyűjteményeket ismer?
44. Melyek a hagyománygyűjtemények fajtái?
45. Kik voltak a qadariták?
46. Kik voltak a dzsabriták?
47. Mit jelent a szahíh szó a hagyományirodalomban?
48. Mit jelent az újítás (bid’a)?
49. Mi a jó és a rossz újítás?
50. Mit jelent a hagyomány megölése és feltámasztása?
Iszlám misztika
1. Mi a szúfizmus?
2. Honnan ered a szúfi elnevezés?
3. A szúfik általános jellemzése.
4. Az Isteni Egység szúfi értelmezése.
5. Mi a szúfi út?
6. Mit jelentenek az állomások és állapotok?
7. Ismertesse a szúfi út legfontosabb állomásait!
8. A megemlékezés (dzikr) szertartása.
9. Szerelem és egyesülés az iszlám misztikában.
10. Mi az éhezés szerepe a szúfizmusban?
11. Mi a meghallgatás (szamá’) szertartás?
12. A szúfizmus és a nők.
13. Ibn Arabi élete és munkássága.
14. Mit ír Ibn Arabi az utat akarók számára?
15. Miről ír Ibn Arabi A fénylevél c. művében?
16. Ismertesse Ibn Arabi Éjszakai utazás c. művét!
17. Égi utazás a Prófétánál és a szúfi szenteknél.
A törvény (saría) az iszlámban
1. Mi a saría?
2. Mi az iszlámjog (fiqh) és a saría különbsége?
3. Milyen két tudományágat foglal magába az iszlámjog?
4. Melyek az iszlámjog forrásai?
5. Melyek a Korán jogi értelmezésének a fajtái?
6. Mi a hagyományok szerepe az iszlámjogban?
7. Mi a közmegegyezés (idzsmá’)?
8. Mi az analógia (qijász)?
9. Mit jelent az egyéni erőfeszítés (idzstihád) fogalma?
10. Mit tud a vélemény (ra’j) felhasználásáról?
11. Mi jellemzi a hanafita jogi iskolát?
12. Mi jellemzi a málikita jogi iskolát?
13. Mi jellemzi a sáfi’ita jogi iskolát?
14. Mi jellemzi a hanbalita jogi iskolát?
15. Hasonlítsa össze a négy jogi iskola módszereit!
16. Mit tud a záhiritákról?
17. Miben különbözik a sí’ita joggyakorlat a szunnitától?
Kultúrtörténet
Az arab írás története
1. A sémi mássalhangzós írásrendszer.
2. Az arab írás erdete és kialakulása.
3. A korai arab írás jellegzetességei.
4. A kétfajta arab ábécé létrejöttének oka és sorrendje.
5. Az arab írás jelei (vonal, pontok) ill. mellékjelei.
6. Az arab írás elterjedése.
7. Az írás eszközei.
8. Az írás anyagai.
9. A könyvkötés.
10. A könyv az arab kultúrában.
11. Könyvírás és publikálás.
12. Másolók és könyvárusok.
13. Könyvtárak.
14. Az arab betűs könyvnyomtatás elterjedése.
15. Az arab kalligráfia kialakulása.
16. A kalligráfiai szabályok alapelemei.
17. Az egyes írásfajták.
A nő az iszlámban
1. Mit mond a Korán a nőkről?
2. Mit mondanak a hagyományok a nőkről?
3. A fátyol az iszlámban.
4. Mi volt az énekesnők szerepe a középkori kultúrában?
5. Hogyan írja le al-Ghazáli a nők jó és rossz tulajdonságait?
6. Melyek a házassági szerződés főbb jellegzetességei?
7. Melyek a hanafi jogi iskola szabályai a házasságra vonatkozóan?
8. Ismertesse a hagyományos házasságot (Fez város szokásai alapján)!
9. A nők helyzete a mai Egyiptomban.
10. Ismertesse egy fiatal muszlim lány útkeresési kisérleteit (A pakisztáni lány c. film alapján).
Arab irodalom
Klasszikus arab irodalom
1. A szadzs’ jelentésének a megváltozása (a pogánykortól és a X. sz-ig).
2. A költő (sá’ir) szerepe a pogánykorban és később.
3. A hidzsá eredeti jelentése és későbbi jelentése.
4. A qáfija eredeti jelentése, szemben a későbbi (és mai) értelmével.
5. Az átokversek szerepe a pogánykorban.
6. A pogánykor radzsaz értelme, szemben a későbbiekkel.
7. Mit jelentett a költő dzsinnje kifejezés a pogánykorban és az iszlámkorban?
8. A gyászdal (riszá) a pogánykorban.
9. Mi a qaszída és melyek formai jegyei?
10. Melyek a qaszída főbb tartalmi egységei?
11. A Mu’allaqát gyűjtemény.
12. Imru’ ul-Qajsz.
13. A szu’lúk költők.
14. A Próféta leghíresebb dicsversírói.
15. ’Umar ibn Abí Rabí’a.
16. Az ’udzrita szerelmi költészet ismertetése.
17. Az omajjád kori gúnyversek jellemzése.
18. Farazdaq és Dzsarír.
19. A régi versek összegyűjtése.
20. A díván és fajtái.
21. A rávik és szerepük.
22. Az abbászida kor irodalmának megkülönböztető jegyei.
23. Az abbászida kori első fordításirodalom.
24. A Tudomány Háza.
25. A második fordításirodalom jellemzői.
26. Mit tud al-Kindí-ről?
27. Mit tud az Ikhván asz-Szafá-ról?
28. Ki volt al-Fárábí?
29. Mit tud Avicennáról?
30. Ki volt al-Bírúní?
31. Az arab földrajzirodalom főbb típusai.
32. Jáqút tevékenysége.
33. Ibn Battúta utazásai.
34. Mit tud Abú Hámid al-Gharnátí-ról?
35. Mi a maghází?
36. Mi a szíra?
37. at-Tabarí irodalmi tevékenysége.
38. Mit tud al-Masz’údí-ról?
39. Ibn al-Muqaffa’ és a Kalíla és Dimna.
40. Az Ezeregyéjszaka létrejötte.
41. Mi az Antar regény?
42. Mit tud Abú Tammám-ról al-Buhturí-ról?
43. Az ún. badí’ költészet jellemzése.
44. Ki volt Abú Nuvász?
45. Mi az Énekek Könyve?
46. al-Mutanabbí jellemzése.
47. Ki volt és mit írt Abú l-’Alá al-Ma’arrí?
48. Mi jellemzi a maqámát?
49. Milyen maqáma szerzőket ismer és mi jellemzi műveiket?
50. A muvassah és a zadzsal.
Modern arab irodalom
1. Mohamed Ali és a XIX. sz.-i kulturális fellendülés (nahda).
2. Az első arab regény és írója.
3. Mit tud Taha Huszajn-ról?
4. Mit tud Nagíb Mahfúz-ról?
5. Mit tud Mahmúd Tajmúr-ról?
6. Mit tud Taufíq al-Hakím-ról?
7. Ahmad Sauqí és Háfiz Ibráhím költészete.
8. A XX. sz.-i arab novellairodalom.
9. Khalíl Dzsibrán (Kahlil Jibran).
10. Az amerikai emigráns arab irodalom.
11. A XX. sz.-i iraki költészet legnagyobb alakjai.
12. Mit tud Júszuf Idrísz-ről?
13. Az egyiptomi színműirodalom.
Arab történelem
A XX. sz. előtti arab történelem
1. Az ókori Dél-Arábia.
2. A pogánykori Arábia törzsi társadalma.
3. Az iszlám előtti Mekka ismertetése.
4. Magyarázza meg a következő fogalmakat: hilf, dzsár, maulá!
5. Mit tud a törzsi szokásjogról?
6. A murúa fogalma.
7. A Kába szerepe az iszlám előtt.
8. Mohamed próféta életének mekkai korszaka.
9. A hidzsra.
10. Mohamed Medinában.
11. Mohamed csatái.
12. Mekka bevétele és Arábia egyesítése Mohamed alatt.
13. Az első négy kalifa.
14. Az iszlám hódításai közvetlenül Mohamed halála után.
15. Egyiptom és Észak-Afrika meghódítása.
16. Irán és az Iránon túli területek meghódítása.
17. Andalúzia arab meghódítása.
18. A sziffíni ütközet és jelentősége.
19. Az Omajjád kalifátus uralma és a birodalom kiterjedése.
20. Abdalmalik kalifa uralmának jelentősége.
21. Az Abbászida kalifátus hatalomrajutása.
22. al-Manszúr kalifa és Bagdad alapítása
23. Az Abbászidák fénykora (750-945).
24. Hárún ar-Rasíd kalifa.
25. al-Ma’mún kalifa uralma.
26. Az Abbászida Kalifátus és az Omajjád Kalifátus összehasonlítása.
27. Az Abbászida Kalifátus főhivatalnokai: vezírek, irnokok, adószedők.
28. Az abbászida hadsereg átalakulása a fénykorban.
29. A qádi és a muhtaszib.
30. Adónemek és földtulajdon az Abbászidák alatt.
31. Mit tud a pénzről az omajjád ill. az abbászida korban?
32. Mikor és miért lett a birodalom fővárosa Szamarra?
33. Kik voltak a Tulúnidák? Hogyan és hol uralkodtak?
34. A Fátimida Kalifátus.
35. A spanyolországi Omajjádok uralma.
36. A Buvajhidák és a katonai parancsnokok hatalma.
37. Városok a mai Kairó helyén ill. Kairó megalapítása.
38. Kik voltak a szeldzsukok?
39. Kik voltak az Aghlabidák és hol uralkodtak?
40. Mikor zajlottak a kereszteshadjáratok?
41. Ki volt Szaladin (Szalád ad-Dín)?
42. Mit tud a keresztesállamokról?
43. Ismertesse a spanyolországi keresztény hódításokat (reconquista)!
44. Kik voltak a mamlúkok és hol uralkodtak?
45. Kik voltak az Almorávidák?
46. Kik voltak az Almohádok?
47. Hol maradt meg legtovább az iszlám uralma Andalúziában? Meddig?
48. Mettől meddig tartott az Oszmán Birodalom fennhatósága az arab világban?
49. Mely arab országok álltak török uralom alatt és melyek nem?
50. Mi volt a jelentősége Napoleon egyiptomi hadjáratának?
Modern arab történelem és politikai földrajz
(A) Az arab világra vonatkozó általános kérdések
1. Nevezzen meg három nagy folyót az arab világban!
2. Nevezzen meg három nagy hegységet az arab világban!
3. Sorolja fel a független arab országokat!
4. Sorolja fel a Magreb országokat fővárosaikkal együtt!
5. Mondjon tíz keleti (masriqi) arab országot fővárosaikkal együtt!
6. Nevezzen meg legalább öt olajtermelő arab országot!
7. Mikor és hol alakult meg az Arab Liga, hol van a székhelye, hány tagja van?
8. Mely arab országok voltak francia uralom alatt és mikor?
9. Mely arab országok voltak brit uralom alatt és mikor?
10. Sorolja fel az arab országok államformáit, és nevezzen meg mindegyikből néhányat!
11. Hány arab-izraeli háború volt a II. VH óta és mikor?
12. Melyik arab országot határolja a tengeren kívül csak másik arab ország?
13. Milyen nyelveket beszélnek még az arab világban az arabon kívül?
14. Milyen vallást találunk az arab országokban az iszlámon kívül és hol?
15. Ossza három csoportba nagyságuk szerint az arab országokat! Mondjon példákat!
(B) Egyes arab országokra vonatkozó kérdések
1. Marokkó.
2. Algéria.
3. Tunézia.
4. Líbia.
5. Egyiptom.
6. Szudán.
7. Irak.
8. Szíria.
9. Libanon.
10. Szaúd-Arábia.
11. Jemen.
12. Omán.
13. Egyesült Arab Emirátusok.
14. Jordánia.
Mindegyik országra vonatkozóan a következő kérdésekre kell tudni válaszolni:
i. Főváros.
ii. Lélekszám hozzávetőlegesen.
iii. Terület (nagyságrend és hazánkhoz viszonyított méret).
iv. Államforma.
v. Fekvés, határok.
vi. Nagyvárosok, folyók, hegyek (ha vannak).
vii. Vallás(ok), nyelv(ek).
viii. Politikai vezetők a XX-XXI. sz.-ban.
ix. Gazdasági élet.
x. Történeti összefoglaló.
Germanus Gyula a mohamedán utazókról
1.Az utazásra ösztönzés hagyománya az araboknál: Földrajzi irodalom — utazások – gyors fejlődés – utazási kedv, mentalistás. Koránvers: Járjatok be minden földet — ̔ Ali kalifának tulajdonított mondás – Az utazás a férfiak mérlege – teológiai munkákban állandó fejezet az utazás. Költők: kereskedelem miatt – utazások, és az utazás vallási kötelezettség.
2. Az utazás eszköze, a karaván: Fontosságát és kizáróságát csak a hajózás csökkentette. Nagy összeköttetést létesített a karavánok intézménye és a kelet mindenféle vidékei között. Nagy szerepet játszottak az arab kereskedelemben és az ázsiai, valamint a világkereskedelem történetében.
3. A kereskedelem és az utazás: csomópontok: partvárosok piaca – karavánnal. Ázsia legnevezetesebb városaiban, már a régi időkben képviselve voltak a Kelet (kereskedelmi érdekek miatt) mindenféle nemzettségei.
4. Az utazás,mint vallási kötelesség: (Abd al-Karim) (Ibn Battúta) – Mekkába való zarándoklás kötelező, alkalom az utazásra = vallási kötelesség.
5. A mekkai zarándoklat és az utazáskapcsolata: Mekka – zarándoklás – utazás, alkalom a kereskedésre is – mekkai országos vásár.
6. Az utazás és a dervisek: E szúfik egy nagy részét folytonos utazás között találjuk – céltalanul, terv nélkül kelnek útra. (Hasam al-’Irāki 20 évesen indult útnak, 50 éven át utazgatott és 70 éves korában tért haza.
7. Az „utazó iskolások”: A nagyobb városok mecseteit s tudományok keresői látogatják meg – tanulás céljából, hosszú utakat is tesznek, hogy a központokat is felkeressék. (pl. Azhar-mecset). Az utazó iskolások úti célja nem az utazás volt, hanem a mecsetekben és akadémiákban való letelepedés.
8. Muszlim utazók Európában: Angol befolyás Indiában. Szíriai missziótársulatok. Francia befolyás Egyiptomban. Új utazási cél: Európa. Legelső mohamedán utazó, aki könyvet írt Európáról, Indiából való. – Mirza Abū Tālib. A keleti utazóknak leginkább két dolog tűnik fel – az étkezés módja és az asszonyok szeretetreméltósága és szépsége. „Hol szabadosabbak az asszonyok, Európában vagy Ázsiában?”
10. Az „egyiptomi misszió” Európában: Muhammad ̔ Ali, a francia Jourard felügyelete alatt egy sereg fiatal egyiptomi embert küldött Párizsba, hogy ott francia módon elmélkedjenek. – szigorú felügyelet.
11. Szíriai utazók Európában: Ahmed Efendi Fāris : A rejtélyek felderítése az európai dolgokat illetőleg – nem gyűlöli, nem gyúnyolja Európát – bámulata csak azokat a dolgokat illeti meg melyek az európai ember kényelmét szolgálják. Törekedett ezen gondolat felébresztésére: nem minden dolog feltétlen rossz, mert az arabok közt keletkezett, és nem minden dolog feltétlenül jó, mert csupán csak azon oknál fogva, hogy Európából való. A nőkről sok helyen beszél – francia és az angol nők összehasonlítása.
A tömjénút
A Tömjénút az Egyiptomot, Indiát és Arábiát átszelő nagyobb kereskedelmi útvonalak gyűjtőneve. A Dél-Arábiától a Földközi-tengerig ívelő tömjénkereskedelem durván az i. e. 3. század és a Krisztus születése utáni 2. század között virágzott. A Tömjénút olyasfajta áruk szállítására szolgált, mint az arab tömjén és mirha; indiai fűszerek, ébenfa, selyem és finom kelmék; valamint kelet-afrikai ritka fafajták, tollak, állatbőrök, és arany.
Az ókori egyiptomiak a Vörös-tengeren közlekedve importáltak fűszereket a “Puntok földjéről” és Arábiából. Az indiai cikkeket arab hajókon vitték Adenbe. Különlegesen felszerelt tíroszi hajók, az úgynevezett “Tarziszi hajók,” számtalanszor végigjárták a keletre vezető utat, hogy arannyal, ezüsttel, elefántcsonttal és drágakövekkel megrakodva térjenek vissza. Mindezt Ophir kikötőjében rakodták ki.
Himanshu Prabha Ray (2003) így ír erről:
| „ | Úgy tűnik, az ókori időkben Szaúd-Arábia és Afrika voltak a legnagyobb tömjénellátó területek, míg ma a gumikereskedelem központja Aden és Omán. Ősi egyiptomi rituális szövegekből tudjuk, hogy a tömjént a Nílus felső vidékére szállították a kereskedők, ám erre talán a leglátványosabb bizonyítékot szolgáltatnak a thébai templomban látható i. e. 1500-ból származó freskók, amelyek egy, az egyiptomi királynő parancsára a punok földjére induló hajóhadat ábrázolnak. Ezeken a reliefeken öt, kincsekkel roskadásig megrakott hajót láthatunk, egyiken harmincegy kis becserepezett tömjénfát szállítanak. | ” |
A Periplus Maris Erythraei és egyéb görög szövegek több afrikai, dél-arábiai és indiai part menti helyszínre utalnak, amelyeket érintett a tömjén-, mirha-, fahéjkereskedelem, és jó néhány gumigyantafajta (például duaka, kankamon, mok rotu) szállítása.
Sztrabón, a görög történész szerint a Tömjénút egyik fontos állomása Gerrha volt. Ezt a várost babilóniai menekültek alapították káldeus kolóniaként. Gerrha nagy befolyást gyakorolt az Arábián és a Földközi-tenger térségén keresztülvivő Tömjénút útvonalára, és felügyelte Babilonba irányuló fűszerkereskedelmet az i. e. 1. század folyamán.
A tömjénkereskedelemben elfoglalt fontos pozíciójának köszönhetően, Jemen vonzotta a termékeny félholdból érkező telepeseket. Jemen gazdaságában kulcsfontosságúak voltak a tömjén- és mirhafák, ezért az uralkodóosztály szemében ezek a növények a gazdagság forrását jelentették.
Asszír források jelezték, hogy III. Tukulti-apil-Ésarra Fönícián keresztül tört Gáza felé. Gáza végül is elesett, és uralkodója Egyiptomba menekült, ám később vazallus irányítóként visszatért. A támadás célja a régióban virágzó tömjénkereskedelem feletti irányítás megszerzése volt.
III. Tukulti-apil-Ésarra megtámadta Gázát, hogy megszerezze a Tömjénút feletti uralmat.[8]
I. E. S. Edwards szerint a szír-efraimita háború összefügg az izraeliták és arameusok a Tömjénút északi részének ellenőrzésére irányuló törekvésével, ami egyben Transzjordánia uralását is jelentette. Régészek találtak feliratokat, amik a mu-u-na-a-a nép földjéről szerzett hadizsákmányról szólnak. Pk valószínűleg a meuniták voltak, akiket az Ószövetség is megemlít. Egyes tudósok ezt a népet az arábiai minaeanokként azonosítja, akik a Tömjénút északi kereskedelmi pontjait birtokolták, így részesei voltak a fűszerkereskedelemnek.
A Dhofarból származó fűszernövények és az indiai luxuscikkek gazdagságot hoztak az arábiai királyságokba. Dhofarból Khor Rori természetes kikötőjén át Arábia nyugati partjaira szállították a növényeket. A karavánok azután az északi királyságokba vitték az árut Szabába, Ketabánba, Sábába, Mainba, Palesztinába, egészen Gázáig. A luxuscikkek árába belekalkulálták az útközben a kutak és egyéb megállók tulajdonosainak fizetett adókat is.
Az India és Mediterráneum közti kereskedelem Jemen – Damaszkusz szárazföldi útvonalának létezése és működése a térségben élő/megtelepedő nabateusok nélkül elképzelhetetlen lett volna. Ez a származása tekintetében még nem tisztázott népcsoport (a kutatások jelenlegi állása szerint Jemen (Sába) felől felszivárogva, majd a terméketlen Negev-sivatagban letelepedve, egy jellegzetes, a sivatagi körülményekhez igazodó – részben városi-, részben nomád – civilizációt hoztak létre (Udi Lewy). Királyságuk félúton az Akabai öböl és a Holt-tenger között feküdt, de befolyásuk érvényesült a Jemenből Damaszkuszba tartó teljes sivatagi Tömjénúton, amely az India és Egyiptom közötti fő útvonalat keresztezte (Mada’in Salih). Ez a pozíció lehetővé tette a nabateusok számára, hogy uralják a tömjénúton folyó kereskedelmet. I. Antigonosz Monophthalmosz, Szíria és Palesztína uralkodója hadjáratokat indított a nabateánusok ellen a Tömjénút felszabadítására, de nem járt sikerrel. A nabateánus kereskedelmi befolyás nőtt és több irányba is terjeszkedett.
Ezzel szemben Udi Léwi úgy tartja, hogy mivel a nabateus királyság békés úton olvadt be a római birodalomba, s békés náció lévén, háborúskodások nélkül vészelték át a zsidó felkelések korszakát is, sőt az 1-3. században volt a leggyümölcsözőbb gadassági életük.
Miután a Római birodalom átvette a hatalmat a Földközi-tenger medencéje fölött, visszaállt a kelettel folytatott közvetlen kereskedelem és eltörölték azokat az adókat, amelyeket korábban a deli középréteg szedett. Milo Kearney (2003) szerint “A déli arabok tiltakozásképpen kalóztámadásokat indítottak a római hajók ellen az Adeni öbölben. Válaszképp a rómaiak elpusztították Adent, és inkább a Vörös-tenger nyugat-abesszin kikötőit használták.” A középréteg monopóliumát gyengítette a monszunkereskedelem, amely miatt a pártus és arab középréteg áraik átalakítására kényszerült, hogy versenyképes maradhasson a római piacon árult, immár tengeri úton közvetlenül Indiából beszerzett cikkekkel. Az indiai hajók Egyiptomba tartottak, mivel a dél-ázsiai vízi utak nem egyetlen hatalom irányítása alá tartoztak.
A The Cambridge History of Africa (1975) ezt írja:
Az Arab félsziget körüli területek a Periplus Maris Erythraeileírása szerint.
| „ | Az Arábiával és Indiával folytatott tömjén- és fűszerkereskedelem egyre fontosabbá vált, és a görögök első ízben kezdtek közvetlenül Indiával kereskedni. A tengeri útvonal felfedezése, vagy inkább újrafelfedezése egy bizonyos Cyzicusi Eudoxus nevéhez köthető, akit VIII. Ptolemaiosz Euergetész uralkodása idején bíztak meg ezzel a feladattal. Eudoxos kétszer utazott Indiába, azonban összekülönbözött a Ptolemaioszokkal, végül azon az úton halt meg, amit egy, a ptolemaioszi befolyástól mentes indiai tengeri útvonal megtalálása céljából kezdett el Afrika körülhajózásával. Az Egyiptom és India közötti közvetlen kapcsolat létrejöttében talán szerepet játszhatott az ez időben megfigyelhető arab hatalom gyengülése is. Lényegesen nőtt a fahéj, és egyéb keleti fűszerek, mint a bors egyiptomi importja, bár az Indiai óceánon folio szállítás egyelőre ritka volt, évente legfeljebb húsz egyiptomi hajó vágott neki a Vörös Tengeren kívül eső útnak. | ” |
Strabo szerint a Róma és India közötti kereskedelem növekvő tendenciát mutatott. (II.5.12.): Akárhogy is, amikor Cornelius Gallus lett Egyiptom prefektusa, elkísértem őt a Níluson felfelé, egészen Asszuánig és az etióp királyság határáig tartó hajóútjára. Így megtudtam, hogy pontosan százhúsz hajó van úton Myos Hormosból India felé, míg korábban, a Ptolemaioszok idejében legfeljebb néhány hajós vállalkozott arra, hogy ezen az útvonalon induljon Indiába kereskedni.
Young (2001) szerint:
| „ | A harmadik század jelentős időszak volt az arábiai tömjénkereskedelem történetében. A század politikai és gazdasági válsága miatt a kereskedelem jellege drámaian megváltozott. Azelőtt a Dél-Arábiából induló Tömjénút folyamatosan működni látszott. A harmadik század szűkös gazdasági feltételei miatt az itt folyó kereskedelem nagy része megtorpant, bár sok minden megváltozott a Tetrarchia idején, amikor a gazdasági élet ismét fellendült. Ebben az időszakban a két fő használatban lévő útvonal egyike a Wadi Sirhan, amely korábban Palmürát is érintette, a másik pedig az Aila, amelyen India és Arábia felől érkeztek azok az árucikkek, amelyeket korábban a Vörös-tenger egyiptomi kikötőiben rakodtak ki. | ” |
Patricia Crone (2006) azon a véleményen van, miszerint a szárazföldi kereskedelem továbbra is fennmaradt az India és a görög-római világ közötti egyre intenzívebb tengeri kapcsolatok mellett. A még nem iszlám mekkaiak például a rómaiak luxuscikkek iránti vágyának kielégítésére használták a Tömjénutat. A mekkaiak idején ugyanazokat a cikkeket exportálták: arab tömjént, kelet-afrikai elefántcsontot és aranyat, indiai fűszereket, kínai selymet stb. A tömjénkereskedelem hanyatlása után Jemen kávékivitelre használta al-Mocha vörös-tengeri kikötőjét.
Egyiptom a Rásidún uralkodása idején.
A római-perzsa háborúkat követően a római Bizánci Birodalom területeit a perzsa szasszánius dinasztia tagja, I. Koszró hódította meg. 639 végén vagy 640 elején az arabok Amr ibn al-Ász vezetésével átszelték Egyiptomot.
Ez az előretörés Egyiptom iszlám meghódításának kezdetét jelentette. Alexandria és a többi nagy kikötőváros,biztosította a Ptolemaiosz dinasztia óta görög-római világ számára az Indiával folytatott kereskedelmet.
Végül az ottománok meghódították Konstantinápolyt a 15. században, ami a törökök kezébe adta az Európa és Ázsia közötti legközvetlenebb kereskedelmi utak fölött gyakorolt hatalmat.
forrás: wikipédia
| „ |
Germanus Gyula: Középkori arab földrajzírók – tételek első részlet
kiegészítve a Goldziher-névjegyzék és a Wikipédia alapján.
1. Az ókori szerzők a tengerekről és szárazföldekről – Két irányadó tanítás. Az ún. homéroszi iskola, amelynek hívei közé tartozott Eratoszthenész és Sztrabón, az ókorban ismert három szárazföldet egybefüggő szigetnek képzelte, amit világtenger ölel át. Marinosz és Ptolemaiosz ezt tagadják, azt hitték, hogy az Indiai-óceánt és az Atlanti-óceánt föld határolja, és ezek a tengerek kicsik. Ez a tévedés Poszeidónosztól származik. 126 vs. 229 fok.
2. Az ókori szerzők a Földről és a Napról – Püthagorasz a Földet gömbölyűnek tartotta, mert a gömb a legtökéletesebb test. Arisztotelész ezt kísérleti úton bizonyította, mert holdfogyatkozáskor a Föld árnyéka kör a Holdon. Tacitus nem ad hitelt ennek a medállapításnak. Az első térkép Anaximandrosz és Hekataiosz munkája, aki a Földet laposnak képzelte. Türoszi Marinosz veszi először figyelembe a szélességi és hosszúsági vonalakat. Az eredeti művek elvesztek, de Mascūdī a Kitāb at-tanhib című munkájában mint ismertekre hivatkozik. Marinoszra és Hipparkoszra támaszkodik Ptolemaiosz, akinek Megalé Szüntaxisz és Geographiké Hüphégészisz c. munkái a középkor földrajzi munkáinak alapjai.
3. Az ókori szerzők a hegyekről – A hegyeket túl maganak becsülték, viszont felismerték a földkéreg időleges és állandó változásait, a vulkánokat a Föld belsejében levő tűz csöveinek tartották. Arisztotelész a földrengéseket a Föld beljesében levő barlangokból kiáramló léglökéseknek tulajdonította.
4. Az ókori szerzők az állat- és növényvilágról – A sarktól való távolsággal magyarázzák az állat- és növényvilág változatait. Minél távolabb a sarktól, annál nagyobb (orrszarvú, elefánt, pálma). Az emberi rasszokat is ennek alapján magyarázták.
5. Az ókori szerzők a folyókról és összefüggéseikről – azt hitték, hogy csak a Nílusban van krokodil, így minden folyó, amiben még van, összefügg a Nílussal.
6. A földrajztudomány kialakulásának oka az iszlám világban – az iszlám hódítás előtt is kereskedelemmel foglalkoztak, az iszlám hódítás után megváltozott a társadalom szerkezete; az eddig egymással háborúzó törzsek a szomszédos termékeny területek ellen fordultak; a földrajztud. kialakulásának okai: az új gazdasági helyzet, az elfoglalt népek kulturális hatása, a zarándoklat (és az utazás lejegyzése), a birodalmi közigazgatás, a postaszolgálat, a kereskedelmi utak ellenőrzése,
7. Hwārizmī, Abū Ǧacfar Muḥammad 155, 156, 162: 235/849 k., matematikus, asztronómus; Az első algebra írója, csillagászati táblák szerkesztője. Al-Ma’mūn kalifa meghívta a Dār al-ḥikmába tanítani; földrajzi műve a Kitāb ṣūrat al-Arḍ ( كتاب صورة الأرض , A föld képe), mely valószínűleg Mutaszīm kalifa uralkodása alatt nyerte el végső alakját, mert már szerepel benne Szamarra városa, a kalifa új székhelye;
8. Ptolemaiosz és hatása az arab szerzőkre – Marinoszra és Hipparkoszra támaszkodik Ptolemaiosz, akinek Megalé Szüntaxisz és Geographiké Hüphégészisz c. munkái a középkor földrajzi munkáinak alapjai. Ptolemaiosz geológiai munkája volt az alapkönyv. Első tanulmányozója Abū l-Abbās an-Nairizi (923), a fordítás eredete nem tisztázott. Ezt többek között Hunayn b. Ishāq , Tābit b. Qurra és Muhammad al-HwārizmĪ is feldolgozta. A nagy kiterjedésű kalifátus kormányzása szükségessé tette, hogy a központi kormányzat tisztában legyen a népesedési, adózási, és egyéb társadalmi viszonyokkal. A postaforgalom miatt is szükséges volt, hogy pontos adataik legyenek a földrajzi viszonyokról. A postaintézmény az cabbāsida korban tökéletesedett ki. A tartományok fővárosaiban a helytartó mellett működött a postaigazgató, akinek politikai jelentéseket is kellett küldenie Bagdadba, a központi postahivatalba. Itt a postaügy egy külön államhivatalban összpontosult. Ez a postaügy és szervezete a geográfiai feljegyzések legelső mozgatórugói voltak. Nem lehettek meg a különböző helységek közti távolságok adatai nélkül, stb. Ilyen közigazgatási szükségletek teremtették meg az első földrajzi feljegyzéseket, melyekből aztán az országok és lakosságuk ismertetésére is kiterjedő irodalom fejlődött ki, majd a tudományos ország- és útleírások színvonalára emelkedett.
9. Ibn Hurdāḏbih 163: 28o/893. Perzsa származású, Bagdadban zenei és adab műveltséget szerez. Postaigazgató a perzsa Media tartományban. 844-848 között az újonnan létesített Szamarra fővárosban élt. Műve: Kitāb al-masālik wa-l-mamālik (Utak és tartományok) – ez korának útjairól, adózásról szól. Összefoglalja benne a fő kereskedelmi utakat, leírja a távoli országokról, Kínáról, Koreáról, Japánról szóló tudósításait. Csak kivonat maradt fenn.
10. Balhí 156, 165: 933. Földrajztudós volt. Ő készítette az első térképeket.
11. Mascūdī 183, 185, 188: 345/956. Bagdadból, családját Mascūdra (a Próféta egyik társa) vezeti vissza. Sokat utazott (Perzsia, Kaszpi-tó, India, Ceylon, Madagaszkár, Egyiptom). Műveiben néprajzot, más vallásokat ír le. Muruǧ aḏ-ḏahab wa-macādin al-ǧawāhir (Aranyvirágok és drágakő bányák) – 947-ig világtörténet, különös tekintettel a művelődéstörténetre. Műveiben sok az anekdota élvezetes. Történelmi és földrajzi műve: Kitāb at-tanbīh wa-l-išrāf (A figyelmeztetés és vizsgálás könyve).
12. Al-Muqaddasi, Muḥammad ibn Aḥmad Šams ad-Dīn (Arabic: محمد بن أحمد شمس الدين المقدسي), also transliterated as Al-Maqdisi and el-Mukaddasi, (c. 945/946 – 1000) was a notable medieval Arab geographer, author of Ahsan at-Taqasim fi Ma`rifat il-Aqalim (The Best Divisions for Knowledge of the Regions). Jeruzsálemi születésű, bejárta az iszlám országait, Indiát és Spanyolországot. 13. Az égövekre osztás
14. Bīrūnī 169, 184: 44o/1o84; a korszak egyik legnagyobb tudósa; perzsa származású matematikus, csillagász, orvos, történész; Ibn Sīnā kortársa, akivel tudományos levelezést folytat; közös vonás bennük a tudományos sokoldalúság; történelmi-kronológiai munkája az al-Āṯar al-bāqiya can al-qurūn al-hāliya (Megmaradt nyomok az elmúlt korszakokból); több évig utazik Indiában, amit épp akkor hódítanak meg, és erről könyvet írt Tārīh al-Hind (India történelme) címmel, amely korszakalkotónak számít; tudott szanszkritül; műveinek jegyzéke: Critical study of what India says, whether accepted by reason or refused (Arabic تحقيق ما للهند من مقولة معقولة في العقل أم مرذولة) – a compendium of India’s religion and philosophy; The Remaining Signs of Past Centuries (Arabic الآثار الباقية عن القرون الخالية) – a comparative study of calendars of different cultures and civilizations, interlaced with mathematical, astronomical, and historical information. The Mas’udi Canon (Persian قانون مسعودي) – an extensive encyclopedia on astronomy, geography, and engineering, named after Mas’ud, son of Mahmud of Ghazni, to whom he dedicated; Understanding Astrology (Arabic التفهيم لصناعة التنجيم) – a question and answer style book about mathematics and astronomy, in Arabic and Persian; Pharmacy – about drugs and medicines; Gems (Arabic الجماهر في معرفة الجواهر) about geology, minerals, and gems, dedicated to Mawdud son of Mas’ud; Astrolabe; A historical summary book; History of Mahmud of Ghazni and his father; History of Khawarazm
15. Bakrī 173, 174: 487/1094. Spanyolo-i tudós. Műve: Mucǧam mā istacǧam (A nehezen értehtő dolgok szótára). Földrajzi helynévi szótárat állított össze régi költőkkel kapcsolatban.
16. Ibn Ǧubayr 171: 614/1217. Spanyolországi, háromszor zarándokolt. Járt Szíriában, Irakban, Egyiptomban., Szicíliában. Egyik 3 éves útjáról írt egy részletes útleírást (Riḥla). (1145-1217; Arabic: ابن جبير ) was a geographer, traveler and poet from al-Andalus. A mekkai zarándoklata alkalmával mindent pontosan feljegyez, naplószerűen, ami arab nyelvterületen ritka. Leírásához nem használ más forrásokat, mint Ibn Baṭṭūta. Egyiptomban a gazdasági és társadalmi kérdések, az Arab-félszigeten a vallási élet foglalkoztatta, Szíriában a politika, a muszlimok és keresztények közötti viszony, csakúgy, mint Szicíliában.
17. Idrīsī 167, 168: 561/1165. Fezi uralkodói családból származik (idrīsidák). Utazott Córdobába, Észak-Afrikába, Kis-Ázsiába. II. Roger szicíliai uralkodó arra kéri, hogy a birtokában levő ezüst térképhez írjon magyarázatit. Műve: Nuzhat al-muštāq fī ihtirāq al-āfāq (A világtájak átszelésére vágyakozónak gyönyörködése – Roger könyve, Kitāb Rūǧār) – a korszak legfontosabb műve Eu-ban is. Ezt sokan Sztrabón művéhez hasonlítják. 1619-ben jelent meg latin fordításban.
18. Yāqūt 173-175: (Yaqut ibn-’Abdullah al-Rumi al-Hamawi) (1179-1229) (Arabic: ياقوت الحموي الرومي) 627/1229. Kisázsiai görög rabszolgaként egy hamavi törzsből származó kereskedő vette meg, így lett az al-ḥamawi a mellékneve. Bagdadba érkezett, itt iszlám nevelést kapott. Ura megbízásából sokat utazott, ennek halála után pedig átvette kereskedelmi tevékenységét, kielégítette az özvegyet, és felszabadult. Utazásairól 6 kötetes enciklopédiát írt: Mucǧam al-buldān – Az országok alfabetikus szótára – minden iszlám helységről és történetükről. Utazott Tebrizbe, Moszulba, Szíriába, Egyiptomba, Damaszkuszba, Najszapurba, Mervbe. A siítákkal való ellentéte miatt sokáig Mervben élt, itt érte a tatárok felvonulásának híre, akik elől Aleppóba menekül. Sok könyvtárat használt, van info a helységek költőiről, lakóiról, nyelvükről. Irodalomtörténeti munkája is van: Mucǧam al-udabā’, ebben az írók, költők, tudósok, könyvészek, levelezők betűsoros rendben vannak.
Yāqūt, Ahmed ibn Abi: 897; siíta szakadár, a khoraszáni Tāhir fejedelem udvarában élt; műve, a Kitāb al-Buldān magában foglalja Bagdad, Szamarra, Irán, Turán és a mai Afganisztán területét. Közli a városok lakosságának számát, megfigyeli a népszokásokat, vallásokat, ipart, gazdálkodást. Az Indiáról, Kínáról, és a Bizánci Birodalomról szóló rész elveszett.
19. Qazwīnī, Zarariyyā 16o, 197: (أبو يحيئ زكريا بن محمد القزويني) 682/1283. Damaszkuszban élt. Munkája: cAǧā’ib al-mahlūqāt wa-āṯār al-bilād (A teremtmények csodái és az országok nevezetességei). Ez égitestekről, állatokról, növényekről, ásványokról, országokról, városokról szól. Leírja a ptolemaioszi iskola szerint hét égövre osztott Föld sajátosságait. Kitér számos európai ország ismertetésére, Németország, Franciaország városaira.
Omán – Reni vendégbejegyzése
Omán
82.) Ománi adatok I: terület, lakosság, államforma, főváros, államfő, név, nemzeti ünnep, pénznem.
Területe: 212.460 km(2) Lakossága: 1970-ben 800 ezer, 1995-ben 2.131 ezer (ebből nem ománi 574 ezer) 2003-ban 2.331 ezer (nem ománi ebből 552 ezer), 2006-os becslés szerinti összlakosság: 3.102.229 fő, ebből állampolgár: 2.524.926 Államforma: szultánátus Államfő: Qabus ibn Sacid szultán (1970 óta) Fővárosa: Maszkat Nemzeti ünnepe: nov.18 a szultán szülinapja Pénzneme: ománi rijál (kb.: 2,5 dollár, 2 Euró, 500 Ft) Hivatalos neve: Saltanat cUman
83.) Ománi adatok II: nyelv, vallás, régiók, a népesség váltakozása, növekedés, vendégmunkások:
Lélekszám növekedés: 3,28% Átlag életkor: 19 ( a lakosság 42,7%-a 14 éven aluli) Vendégmunkások száma: 577.293 fő Népesség megoszlása: az állampolgárok 97%-a arab, a maradék beludzsi, afrikai. Nyelv: hivatalos nyelv az arab, de beszélt a beludzsi és a szuahéli is. Vallás: ibádita muszlim (75%), szunnita muszlim és csekély számban sííta és hindu Régiók: 5 régióra és 3 tartományra oszlik, mindegyik élén kormányzó. A, régió: Batina (12 kormányzósággal) 653.505 lakos, székhelye: Suhar B, régió: Zahira (5kormányzóság) 207.015 lakos, székhelye: cIbri C, régió: ad-Dahiliyya (8 kormányzóság) 267.140 lakos, székhelye: Nizwa D, aš-Šarqiyya (11 kormányzóság) 313.761 lakos, székhelye: Sur , al-Wusta (4 kormányzóság) 22.983 lakos, székhelye: Hayma’ Tartományok: A, Musandam (4 kormányzóság) 28.378 lakos, székhelye: Hasab B, Maszkat (5 kormányzóság) 632.073 lakos, székhelye: Maszkat, Zofar (9kormányzóság) 215.690 lakos, székhelye: Salala
84.) Az Omán név használatai
Van Szerződéses Omán, Maszkat és Omán Szultánátusa és Ománi imámátus, mindegyiket Ománnak nevezik.
85.) Omán földrajzi tájai:
Olyan csizmára hasonlít, aminek a hegye ÉK-re mutat. Változatos felszínű ország, Arábia DK-i részén, 2.092 km hosszú tengerparttal. Az ország belsejében al-Hagar köves hegyvonulat fekszik, itt köves-kavicsos dűnék vannak, legészakibb csücskén a Musandam-félszigeten csupasz hegységek vannak, A tengerparton Batina tengerparti síksága. Maszkatnál hatalmas tengerparti hegylánc. A szaúdi határnál az ar-Rub(c) al-Hali sivatag. Ezek a dolgok számos egymástól független egységekre tagolják az országot.
86.) Omán kulturális földrajza:
A földrajzi és területi tényezők megszabják az adott települések tevékenységi jellegét. Az északi hegyvonulatban ércek (főleg réz), középső sivatagban olaj, déli hegyvidék erdeiben pedig tömjén, az Ahdar hegység lábainál földalatti víz, az ország nagy részén bozótos legelők, a tengerparton rengeteg hal. Mezőgazdaság (vízigényessége miatt) az ország belsejében (nagyobb szektor), és a partvidéken (felesleges termelésre) működik. A víz mellett élők egyértelműen kereskedelemmel, halászattal foglalkoznak, az erdőben élők tömjén kereskedelemmel és termeléssel, az olajmezőknél olajjal…stb.
87.) Omán etnográfiai képe:
Két kulturális és életmódbeli csoport: városlakók, beduinok. Sajátos hagyományaik vannak, de párhuzamosan éltek egymás mellett, ezért a kölcsönhatás lévén sok hasonlóság is van a kulturájukban, a történelem során sosem kerekedtek felül egymáson. Másik besorolási szempont a vallási sokszínűség az iszlámon belül, illetve a soknyelvűség. (sok az afrikai bevándorolt) A földrajzi tagoltság miatt is nagyon elkülönülnek a különböző területek.
88.) Az ománi beduinok:
Fontosak a törvényeik. Egyik legkiemelkedőbb a razziázás, a másik törzsön való rajtaütés. Ha viszont nincs támadási szándékuk előre jelzik egy marék feldobott homokkal(ez egyfajta békejel). Sosem adnak cselből békejelet, mert a csalás súlyos bűn, és hosszú időkre megbélyegeznék törzsüket. A hiedelemmel ellentétben, a beduinok nagyon is vallásosak, megtartják a napi 5 imát, és a nők is imádkoznak, nem úgy, mint a városban. A fiú és lány helyzete náluk is hasonló. A lánynak 4-5 éves korától dolgoznia kell az anyjával,a fiúknak játszaniuk kell. A lányok többnyire alfagot gyűjtenek, amely kedvelt tűzifa, a tevék pedig ezeket a bokrokat legelik. Víz hiányában mindent homokkal tisztítanak, viszont a vízszerzés az asszonyok feladata, naponta akár 15km-t is gyalogolnak vízért, ezenkívül ők tisztítják a sátrakat is. Damila-nak nevezik azokat a helyeket, ahol a bokor aljában az előző esőzésből fennmaradt víz található, jól tudják hol keresniük ezeket a damila-kat. Az őszi esőzések idején szigorúan dombokra építik sátraikat, mert fennáll a veszélye, hogy a hirtelen lezúduló eső elönti sátraikat. A víz nagy érték, és nagy öröm is egyben, így ilyenkor az asszonyok és lányok a lehullott, és megmaradt esővízben lubickolnak. A teve a legfontosabb állat, de hímtevét keveset tartanak meg, mert makacs, inkább még kicsi korában levágják húsa miatt. Az ibil a nősténytevék csordája. A razziák legfőbb célja a tevelopás, razzia előtt, vagy miután razzia áldozata lett egy törzs gyűlést, vagyis maglis-t tartanak. Ez nagyon fontos, szinte minden ügyben gyűléseznek, és csak 100%-os egyetértés esetén fogadják el a döntést. Utána viszont mindenben követni kell a törzsfő vagy sejk utasításai, míg a maglis alatt a törzsfő is csak egy a többi közül.
89.) A beduin asszonyok munkája:
A beduinok nagyon összetartóak, ritkán oszolnak szét, étkezéssel is mindig bevárják egymást. Az állatok számukra az elsőket, őket etetik és itatják meg először, és csak utána esznek-isznak ők. Reggelente az asszonyok kecskebőrbe öntik a tejet és addig püfölik amíg savanyú tej (laban) nem lesz belőle, ilyenkor énekelni szoktak. Aztán isznak egy erős kávét cukor nélkül, mert az drága. Emellé datolyát esznek, egy marék datolyával egész nap el vannak, mert a melegben nem kívánnak annyit enni. Ezt is a háziasszony osztja ki reggel a kávé mellett.
90.) A beduin törzsi élet: razzia és törzsi gyűlés:
A razziák legfőbb célja a tevelopás, razzia előtt, vagy miután razzia áldozata lett egy törzs gyűlést, vagyis maglis-t tartanak. Ez nagyon fontos, szinte minden ügyben gyűléseznek, és csak 100%-os egyetértés esetén fogadják el a döntést. Utána viszont mindenben követni kell a törzsfő vagy sejk utasításai, míg a maglis alatt a törzsfő is csak egy a többi közül.
91.) A hagyományos Zufari élet jellemzése:
Zufárban a II. világháború folyamán a szultán engedélyezett egy angol katonai támaszpont megépítését, de csak azzal a feltétellel, hogy angol katona csak szultáni kísérettel mehet be a városba. Zufár gyakran csak a fővárost és környékét jelenti. A természeti viszonyok szokatlanul kedvezőek az India felől érkező monszun miatt. Kora nyáron az esőzések Kánaánná varázsolják a viédket.A hegygerincen túl vannak a híres arábiai tömjénerdők. Tömjént Indiába vitték, cserébe fúszereket, ruhákat hoztak onnan. A tartomány két legfontosabb letelepült törzse a hegyi pásztorkodásból és tömjénből élő Qara, és a halászatból, földművelésből, kereskedelemből élő al-Katír. Sok víz van itt, és ha a törzsi viszálykodások nem szólnának közbe, a kútak feltehetően elég vizet adnának a virágzó mezőgazdaságnak. A kókuszpálma ligetek tövében lévő kutak el tudnak látni lucerna, cukornád, búza, gyapot, indigó, banánfa és köles ültetvényeket. A termény 1/16odát kell a szultánnak befizrtni.A helybéliek közt 1970 előtt általános volt az írástudatlanság. Zufár néprajzilag is olyan konklávé, mint földrajzilag. A törzsi hagyományok anarchikus jellegűek, amelyeket rövid időszakokra erős, központi kormányzati időszakok szakítottak meg.
92.) Zufár maszkati uralom alá kerül:
Az itteniek ugyanúgy nem fogadták el a kívülről érkező törvényeket, mint a beduinok.1279-ből Sálim ibn Idrís al-Habúdí neve maradt fenn, akit a szárazság kiűzött otthonából és ide menekült, végül uralma alá hajtotta Zufárt.A XVI. században 25 évig volt hatalmon egy szintén nem idevalósi, Sayf al-Islám al-Gassán nevű ember. A Qara törzs gyilkolta meg. 50 évre rá Fadl nevű kormányzó a törökök nevében próbált itt uralkodni, de nem sok sikerrel. Ezután fordult Zufár népe a maszkati uralokodóhoz segítségért. A szultán fennhatóságát kérte. A szultán egy rabszolgáját küldte oda, akit kedvelt, ezért fel is szabadtott. Őt Sulaymán ibn Suwaylimnek hívták. Nagy tekintélye volt az ománi törzsek szemében, személyes tulajdonságai miatt. Így lett ő zufár kormányzója. Sulaymán 18 nagd-i zsoldossal érkezett, és sikerült stabilizálnia helyzetét, nekilátott egy erődbörtön építéséhez. A munkához rabszolgákat, és a da(c)ab törzs tagjait használta fel. Ez a tevékenysége azonban nem nyerte el a törzsek ttszését, különösen a szigorú adók nem, a Qara törzs ellenezte őt. Sulaymán felvette a kesztyűt, azonban még ő sem merte bebörtönözni a Qara törzs fúnökét. Tekintélye fenttartása érdekében Sulaymán felvette a harcot, azonban mivel egyik oldalról sem esett áldozat, lehetőségként felmerült a béke. A Qara törzs hűségesküje 100 marha ajándékkal járt együtt, ami kedvezett Sulaymánnak, és megalapozta a békés együttélést.
93.) Omán történelmi földrajza:
Omán történelmét alapvetően befolyásolja a földrajza. A mai ország 3 különböző fő tájegységből áll, amik erősen elkülönülnek természeti adottságaik révén. A belső részt nyugatról átjárhatatlan sivatag, keletről pedighegyvonulat határolja. Zufár az északi területekkel egészen a XIX. sz-ig nem volt komolyabb kapcsolatban, mert az északról őt határoló sivatag elválasztja őket egymástól. De magát Ománt is elég jól elhatárolják a földrajzi tényezők (tengerek, hegyek) a szomszádos országoktól. Érthető tehát, hogy a fenti partvidék és a belső területek történelme is csak ritkán kapcsolódott össze. A leggyakoribb kapcsolat az adószedés volt. A vallási, etnográfiai, kulturális antropológiai és életmódbeli különbségek is jelentősek voltak mindig a két nagy ománi térség között. Belső Omán a törzsi rendszer és az iszlám ibádita irányzatának a sajátos összefonódása mellett az elzárkózásra és idegengyűlöletre épült. Míg a tengerparti rész a sok ázsiai és afrikai betelepülő miatt épp ellenkezőleg, ezt a részt, vallási, faji sokszínűség jellemzi, az idegen kereskedők és rabszolgák betelepülése a világra veló nyitottságát jelképezi.
94.) Omán történelme a kőkorszaktól az iszlám felvételéig:
Szinte mindenütt találtak a mai Omán területén sok évezredes leleteket. Az arab élsziget, mint az köztudott fontos stratégiai helyet foglal el a 3 kontinenst összekötő földrajzi területen. EZ fontos kereskedelmi és közlekedési szempontból, amit az itt élük ki is használtak. Ezek a szempontok hozták Ománt is közvetlen kapcsolatba a külvilággal, az itt élők meglehetősen korán megtanulták, hogyan kell vitorlással átszelni a tengert. A sumérok Magan-nak nevezték a mai Ománt. Ők főleg a rezet hasznosították az ománi természeti kincsek közül. Kürosz perzsa uralkodó Suhár környékét hódította meg kr.e. 563-ban, és Mazunnak nevezte azt. A régészeti leletek szerint Maszkat környékén már a kr.e. 5. évezredben is éltek emberek, akik településeket hoztak létre. Az itt feltárt leletek hasonlóságokat mutatnak az iráni és mezopotámiai leletekkel., tehát sok évezredes kereskedelmi kapcsolatok szálai bontakoznak ki előttünk. A legfőbb kereskedelmi cikkei Ománnak az ókorban a következők voltak: 1, réz 2, tengeri herkentyűk (kagylók, csigák, halak) 3, tömjén ->főleg vallási szertartásokhoz Görögo-ba, Arábiába, Egyiptomba, Szíriába, Perzsiába.Szoros volt a kapcsolat Omán és Irán közt a történelem során. A perzsa szászánida birodalom flottáinak hajóit gyakran arab hajósok vezették. A Vi. században pedig szászánida kormányzók vezették Omán 3 fontos térségét.
95.) Az iszlám érkezése Ománba, Az ibáditák:
Omán törzsei és lakossága 630-ban vették fel az iszlámot, még Mohamed próféta életében. Ez új korszak kezdetét jelentette. 657-ben a törzsek csatlakoztak a 4. kalifa (c)Ali seregeihez, aki a szíriai kormányzó elleni Siffín-i csatába készült. Ennek az eseménynek a kapcsán született meg az ibádita szekta. Az ibáditák a hárigitákból kivált szekta. Az előbb említett ütközet után elhagyták Ali táborát, mert nem értetek egyet azzal, hogy az Ali és Mu(c)áwiya közti, eldöntetlenül végződött csata után döntőbíróra bízzák a kalifátus vezetésének a sorsát. Nem tekintik magukat hárigitáknak , azért mert ez az elnevezés a kivált szekta szélsőséges tagjain maradt rajta, akik minden nem hárigitát hitetlennek tekintettek, és engedték megölésüket. Az ibáditák ezt ellenzik, ezért is élhetnek meg sokféle fajú és vallású emberek Ománban. Az ibáditák Baszrából menekültek el 680-700 közt Ománba, ahol a VIII. században lényegében a mai napig fennálló önálló államot alapítottak. Alapvető egyetértésük a hárigitákkal abban rejlik, hogy ők sem fogaják el az omájjád kalifákat, mert szerintük az imámnak két tulajdonsággal kell rendelkeznie: bírnia kell a muszlimok egyetértésének többségét, és kiemelkedően kegyes, vallásos embernek kell lennie, és szerintük ez Mu(c)áwiyában nincs meg.
96.) Imám, törzs, konföderáció:
Az imámot úgy választják, hogy a muszlim törzsek összegyűlnek, , megválasszák az imámot, a jelenlévől hűséget eszköznek az imámnak, az pedig megfogadja, hogy az iszlámnak megfelelően fog „kormányozni”. Aztán kihirdetik a választás eredményét, és megkérnek mindenkit, hogy vigye hírül az új imám nevét saját törzsének, nemzetségének. Az első ilyen módon választott imám a VIII. században al-Gulanda ibn Mas(c)úd volt. Általában egy-egy időszakban azonos törzsekből kerültek ki az imámok. Az imám a törzsi rendszer fejeként kellett hogy igazgassa a térséget, ő volt a törzsi villongások döntőbírója is, és ő szedte a vallási adót, a zakátot is. A másik feladata, hogy megvédje Ománt a külső hódításokkal szemben, hiszen fontos kereskedelmi útvonalak mentén fekszik. A törzsiség az ibádita imamátus során kibogozhatatlanul összefonódott, bár eredete messze az iszlám elé nyúlik vissza. A kettő egymásra hatása alkotta meg ezt a a sajátos törzsi-vallásos szerkezetet. A törzsi vezetés a sejk (törzsfő) kezében van, aki elméletben demokratikus úton volt megválasztva, gyakorlatban azonban a törzsi elit valamely családjából került ki. A törzsfő nemzetségéből kerültek ki gyakran a vallási vezetők is. (további törzsi szarok a 7. pontban)Törzsfő egyben a törzs szóvivője is, de valójában csak egy az elsők között a törzsön belül. Le is lehetett váltani, így meg volt a kényszere, hogy jól végezze a dolgát. A legtekintélyesebb sejkek egyfajta nemzeti vezetőként is működtek. Ők jelentették a hatalmat a z imamátus trónja előtt. Az időnként kiemelkedő regionális, nemzeti törzsi konföderációk tovább fokozták a közösség széttagolódását. A leszármazás és vallás játszott ugyan némi szerepet a törzsszövetségek kialakulásában, de általában váltakozó, érdek szerint szerveződtek a törzsszövetségek. Annak ellenére, hogy létezett egy nemzeti omán közösségi érzés, a törzsi rendszer jellegéből adódó decentralizáció megakadályozta volna a nemzeti politikai egység létrejöttét. Az imamátus törvényesített egy bizonyoas törzsek felett álló államot.
97.) Omán és az ibádita eszmék:
Omán különösen alkalmas volt az ibádita eszmék befogadására. Földrajzilag el volt szigetelve az iszlám világ központjaitól, és volt egyfajta nemzeti, közösségi érzés a térségben. Az ibáditák ellenzték a kalifa választásnak azt a módját, amely © Utmán kalifa 656-ban bekövetkezett halála után vált megszokottá az iszlám birodalomban. Az ibáditák elutasítottak minden nem medinai hatást az iszlámra, ez a korai sari(c)a szó szerinti alkalmazását jelentette. Az állam ibádita felfogása megfelet a nemzeti poltikai fennhatóság alapkövetelményeinek anélkül, hogy fenyegette volna a fennálló törzsi rendszer autonómiára való törekvését. Az imamátus valójában az egész ország viszonylatában, mintegy szupertörzs funkcionált, és Nizwa, mint fővárosnak a kijelölése pusztán stratégiai jellegű volt az arab törzsi területek középpontjában. Az ibádita állam kétségkívül minimalista volt. Kihangsúlyozták a regionális függetlenséget, amelyet a földrajzi viszonylatok is megköveteltek.A törzsfők nagy mértékben autonóm státusz kaptak.Közigazgatási szempontból a hatalom a kormányzók és a bírók kijelölésére korlátozódott a nagyobb településeken. Az imám erkölcsi fennhatóságának való engedelmességet bizosította a kiválasztási folyamat természete, de ezenkívül kérhette a sejkek és más örzsi erőforrások segítségét a parancsainak végrehajtásáhz, ha a törzsi villongásokkal és külső fenyegetésekkel kellett szembenéznie. Tehát a törzsi forma és az imamátus ideális kettőst alkotott.
98.) Omán tengeri kereskedelme:
Az iszlám kor első 2-3 századában az Arab-öböl mentén sok város húzott hasznot a megnövekvő klereskedelmi forgalom, a luxuscikkek és fűszerek importálásából. (Távol_keletről és Indiából előbb Bagdadba majd Európába szállították…)Az Ománi-öböl mintegy előtere az Arav-öbölnek, ahova az ománi ellenőrzés alatt álló Hormuzi-szorosan keresztül lehet bejutni. A hajók ebben a szorosban és az ománi-öbölben várták be többnyire a monszun időszak végét. A hajózási központ Suhár volt. A város kulcsfontosságú ponton fekszik földrajzi szempontból, mögötte Záhira ellátja őt a mezőgazdaság fontos dolgaival, gyümőlccsel egyebekkel, míg ő a tengerparton fontos kereskedelmi központ.A hajókat fából építették és a kókuszpálma indáival erősítették össze. Nem vittek magukkal navigációs eszközöket, a nap és hold állása alapján irányították a hajót. A XI. században az öbölből induló kereskedelmi útvonal megszakadt, mert az abbászida hatalom központja Egyiptomba tevődött át.
99.) Omán kelet-afrikai szerepe:
Az ománi partok nem csak a bagdadi kalifátust kötötték össze a Távol-Kelettel, hanem ideálisak voltak az India-Afrika kereskedelmi útvonal egyik állomásának is. Az afrikai kapcsolatokról már az I. századból vannak feljegyzések, ezek az eritreai tenger közlekedési útvonalairól szólnak. A IX-X. Századból bővebb információk is vannak. Akkoriban az afrikában gyűjtött elefántcsontot Ománba vitték és innen szálították tovább Indiába és a Távol-Keletre. A XII-XV századról kveset tudunk, de szinte biztos, hogy nem csak az afrikai kereskedők települtek le Ománban, hanem nagyszámú ománi ember is vándolort Kelet-Afrikába.
100.) Az ománi partvidék története:
A 750ben hatalomra került bagdadi abbászida kalifátus első uralkodója rögtön igyekezett érvényesíteni fennhatóságát Omán felett, elsősorban a tengerparti és kereskedelmi hajózás megvámolása érdekében. Miközben ugyanebben az időban az ománi imám is igyekezett fennhatóságát a tengerparton kiterjeszteni, ezért752-ben a kalifa serege elfoglalta Rustáqot és megölték a z imámot. Az Abbászidák Suhárt tették meg kereskedelmi központjuknak. Befolyásuk azonban időről-időre gyengült, és be kellett vetniük katonai erejüket is.Bagdad jelentőség a XIII. században a mongol hódítás lecsökkentette. A fosztogató mongolok miatt megszakadt a kereskedelmi lánc. A XV. századtól kezdve azonban Hormuz politikai hatalomra tett szert, az itteni kereskedők és hajósok hatalma egészen Zufárig terjedt.Ez a hormuzi uralom 1507-ig a portugálok megérkezéséig tartott.
101.) A parttvidéki portugál hódítás:
A portugálok először a kelet-afrikai arabokkal kerültek kapcsolatba, ezek a kapcsolatok inkább kereskedelmi jellegűek voltak. Vasco de Gama is egy világhírű ománi hajós szolgálatai vette igénybe világjáró útja során.néhány évvel később a portugáloknak sikerült mehódítaniuk Kelet-afrikát és az ománi partot.,de ezek a hódítások nem politikia vagy katonai jellegűek voltak. Az ománi poltikai helyzet tehát a portugál uralom alatt is nagyjából ugyanaz maradt, mint korábban. A portugálok azonban 2 területen is jelentős nyomokat hagytak Ománban. Az egyik a tűzfegyverek használata, ami kiszorította a régi fegyvereket, a másik a hajóépítés, a helyi hajósok körében is eltrejd a vasszög használata. Az oszmán törökök megpróbálták megtörni a hatalmukat, készer is megtámadták a portugálokat Maszkatnál. Mindkétszer be is vették Maszkatot, de a portugálok mindkétszer visszafoglalták.A kikötő védelmére a portugálok két kicsi erődöt építettek. (1586 és 1587-ben fejezték be őket) Ezek ma is állnak, nem igaz viszont, hogy az Ománi partvidék erődeit a portugálok építették volna egytől-egyik.
102.) A yacrubi dinasztia uralma:
A XVII.század kezdetéig elég zavarosak voltak belső Omán viszonyai. 1624-ben azonban Násir ibn Mursid al-Yacrúbi-t választották meg imámnak. Az ország gyenge volt, és a törzsi viszonyok miatt erősen tagolt. Az új imám nagy bátorsággal próbálta összetartani az országot, és a haláláig folytatott (1649) harcokkal sikerült saját uralma alá hajtania az országot. Maszkatot próbálták visszafoglalni a portugáloktól, mikor Násir meghalt. 1650-ben az őt követő másik erős vezér fejezte be Maszkat visszafoglalását., aki egyben tovább űzte a portugálokat Indiában és Kelet-Afrikában is, és ott is harcolt velük. Az elfogott portugál hajókból hatalmas flottát épített ki magának. De az Arab-öbölben is hódítottak Sultán ibn Sayf uralma alatt, elfoglalták Bahraint, Gvadart, Sahbart és a Makrán partvidéket. A yacrúbi imámok erős kézben tartották az országot egészen addig, amíg a polgárháborúk és belső viszályok meg nem gyengítették hatalmukat, olyannyira, hogy ezt kihasználva a perzsák 1737-ben elfoglalták Maszkatot. Az idegen uralomtól való félelem miatt a törzsek Ahmad ibn Sacid yacrúbi imám által kinevezett suhári kormányzó köré csoportosultak és kiverték a perzsákat.
103.) A búsacídí dinasztia alapítása:
Ahmad ibn Sa(c)id, a hináwí konföderációhoz tartozó, Nizwa környéki búsacídí törzs tagja volt. 1744-től 1775-ig volt imám. Ő volt a dinasztia alapítója is. A jelenlegi szultán a hetedik generációs leszármazottja ennek a dinasztiának. Ahmad fővárosából Rustáqból ellenőrzése alatt tartotta az egész országot. Utóda Sacid ibn Ahmad volt, akitől még életében átvette a hatalmat fia, Hamad, aki felvette a sayyid, vagyis törzsfő elnevezést, és Maszkatot tette meg fővárosának. A busácídí törzs hatalmának eredetét tekintve nem is furcsa, hoogy a belső térség törzsei és vezetői időről-időre megkérdőjelezték a család uralmát. Hiszen az első búsacídí uralkodó pusztán katonai támogatással szerezte meg a hatalmat. Ez a törzs történelmileg nem volt jelentős az ománi politikában, így érthető a régi elitt törzsek reakciója. A búsácídí állam továbbélése egyre inkább katonai erőkre támaszkodott.A család már uralkodásának elején megpróbálta újraszervezni az imamátust, de sikert sosem értek el, csak rövid időre és kis területen sikerült önálló imamátust létrehozni.
104.) Nagy Sacid uralma:
Sacid ibn Sultán a család hatodik uralkodója volt, vagyis a XIX. század legjelesebb uralkodója.A nyugati irodalomban általában csak Nagy Sacidként utaltak rá. Uralma kezdetétől fogva a kereskedelmi tevékenység fellendítésére törekedett. Birtokai Musandamtól Zufárig terjedtek. Ugyanakkor Kelet-Arikában egészen a portugál Mozanbikig terjedt fennhatósága, hogy megszilárdítsa hatalmát a székhelyét Zanzibárba tette át. 1832 után a sziget nagy virágzásnak idnult. Kitűnő politkus volt. Látva a britek és franciák rivalizálását, és tartott mindkettejük hódító politkájától, ezért inkább az üzleti és kereskedelmi tevékenységet folytató amerikaiakkal írt alá kereskedelmi és barátsági szerződést. 1833 szeptember 21-én. 1840-ben elküldte Sultána nevű kereskedelmi hajóját az Államokba, ez volt az első arab hajó, ami amerikai kikötőbe érkezett, NY-ba. Sacíd 1856-ban meghalt, miközben Maszkatból Zanzibárba utazott. Élete során két fiát nevezte ki királysága két területének uralkodójává. 1833-tól Tuwayni ibn Sacid uralkodott Maszkatban, Mágid ibn Sacid pedig Zanzibárban uralkodott apja távollétében 1854-től.Miután Maszkat kevesebb jövedelmet hozott, mint Zanzibár, és Sacid halála után a hadi flotta és kereskedelmi flotta nagy része is Zanzibárban maradt, Mágid uralma alatt megegyeztek, hogy Zanzibár évi adót fizet Tuwayninak.Valójában az utódlás kérdését nem volt könnyű megoldani, külső segítséget kellett kérni Nagy-Britanniától, akiknek szoros érdeke fűzúdött ahhoz, hogy a békét megtartsa az Indiai-óceánon. A megoldás az volt, hogy Nagy Sacid birodalmát két részre osztották, ománi és zanzibári részre,e két területe története nagyon eltérő módon alakult a továbbiakban
105.) A brit befolyás Ománban:
Az India feletti brit fennhatóság következtében, amely a XVIII. században erősödött emg, a Kelet-Indiai Társaság lett a brit kereskedelmi és politikai befolyás legfőbb eszköze az Ománi-öböl térségében. A britek a XIX század óta komoly érdeklődést mutattak az Ománi-öböl irányában. Később a rabszolga kereskedelem megakadályozása és a Szuezi csatorna megnyitása csak növelte a britek érdeklődését az Arab-öböl iránt. A búsacídí állam terjeszkedő politikája pedig annál inkább felhívta a britek figyelmét Ománra. Szaíd bin Szultán halálát követően a britek segítették elő Zanzibár és Omán viszonyának rendezését, többek közt úgy, hogy ők fizették be Zanzibár helyett a Maszkatnak járó évi adót. A brit befolyás csúcspontját az 1891 és 1931 közötti időszakban élte. Az egymást követő egyezmények és követelések következtében a búsacídí uralkodók csak elvben maradtak függetlenek Nagy-Britanniától, valójában brit protektorátus alatt voltak.
106.) Nagy-Britannia ománi befolyásának jellege és jellemzői:
A folyamat fő lépései a következők voltak: az 1891-es egyezmény mgtiltotta, hogy ománi területeket bárkinek is átadjanak birt engedély nélkül. 1895-ben Nagy-Britannia garantálta, hogy megvédi Maszkat és Matrah városok környékét minden további törzsi támadástól. 1898-ban Faysal ibn Turkí a franciákkal kötött egyezményt, amiben garantálta, hogy gőzöseik Maszkat közeli kikötőiben állomásozzanak. Ezt az egyezményt azonban nem sikerült legalizálni, mert Nagy-Britannia azzal fenyegetőzött, hogy haderőt alkalmaz, ha nem akadályozzák meg a franciák behatolását. 1899-ben a szultán ultimátumot kapott a britektől, amely megtiltotta neki, hogy a franciáknak bármilyen kikötési lehetőséget kínáljon. 1913-ban Taymúr ibn Faysal szultán került trónra, aki kötelezte magát, hogy minden fontos kérdésben kikéri a britek véleményét. Ezt fia Sa(c)id is aláírta. Az I. vh idején fegyverkereskedelmi egyezményt kötött a szultán a britekkel. 1921-ben egy brit katona tiszt irányítása alatt létrehozták a maszkati gyalogságot. Napi brit beavatkozás logikus következménye lett volna a bekebelezés, ráadásul az Ománi-öböl stratégiai jelentőségű volt, hiszen ezen keresztül az egész Arab-öböl ellenőrizhetővé vált volna a britek számára, erre pedig amúgy is törekedtek, hiszen Kuvaittal, Bahreinnel és a Szerződéses Ománnal is kötöttek már olyan szerződéseket, amelyekkel ezt próbálták meg elérni.Ennek ellenére a maszkati védnökség terve nem jutott tovább a kigondoláson. Nagy-Britannia alapvetően a rivális hatalamakat akarta kizárni a maszkat környéki kikötőkből. Nagy-Britannia nemcsak hivatalos felügyeletet gyakorolt Maszkat felett anélkül, hogy jogi védnökséget hozott volna létre, de ugyanakkor a brit védőernyő kiterjesztése megmentette a szultánátust, és az urlakodó családot a trónfosztástól. Így is szakadás jött létre a partvidák és a belső ománi területek között.
107.) Törekvések az imamátus visszaállítására a XIX-XX. Száazdban:
A hagyományos egyensúly megváltozásával egy időben az elmúlt két évszázadban sikertelennek bizonyultak az imamátus visszaállítására törekvő felkelések. Először a XIX. század elején voltak ilyen törekvések. Az időszakos siker alatt gyanús körülmények között beiktatták imámnak a hináwi törzsszövetség támogatásával (c)Azzán ibn Quays al-Búsa(c)ídí-t. Később az imám választást az akadályozta, hogy hináwi és a gárifi törzs sosem tudott megegyezni. 1913-ig nem volt a szokásoknak megfelőlen választott imám. Habár a belső ománi törz erőknek nem sikerült kiűzniük Maszkatból a britek által támogatott szultánokat, a helyreállított imamátus tényleges autonómiát szerzett a belső területeken és ezt a státuszt a Síb-i egyezmény rögzítette 1920-ban. A 20.században a belső területeken az imamátus a régi rendszer szerint működött. Muhammad ibn (c)Abdalláh al-Halílí (1920-1954) között volt imám, vallási és politikai kiválósága miat volt jelentőségteljes. Sikerült rendet tartania az uralma alá tartozó területeken.
108.) Omán az I. világháború után:
Az I.vh. Idejére az ománi kereskedelem visszaesett, így Omán nagy mértékben el volt szigetleve a világ többi részétől egészen 1970ig. Maszkat és Omán szultánátusában (ahogy a XVIII. század végétől használták az ország nevét) 1970ig nem sikerült megoldani a hagyományos élet visszaállítását és a modernizáció egyeztetésének problémáját. Nagy volt az összeütközés a belső területekkel., mert ott még élt a vágy a legitim imám által vezetett állam visszatérésére. A modernista irányzatú állam végül győzedelmeskedett. A fejlődésnek 2 jelentős mozzanata volt: az egyik, hogy a belügyek felügyelete brit kézből Sacid ibn Taymúr hivatalnokainak kezébe került 1930 után, a másik hogy még az elszigetelt Ománban is egyre nagyobb erővel követelték a modernizációt. A szultán hosszú uralma alatt többször is járt Londonban, és ő volt az első uralkodó, aki közoktatásban részesült Indiában. Londoni látogatásai során jó képet kapott a világban végbemenő társadalmi és gazdasági változásokról, és ezektől meg akarta óvni országát. Így eltökélten őrizte a pénzügyek önállóságát, minden külső beavatkozástól., és nem volt hajlandó semmilyen fejlesztési politika megvalósítására, egészen az utolsó időkig, amikor már túl késő volt. Sacid uralma 2 részre oszlik: az 1932től 1955ig tartó pozitív és az 1955től 1970ig tartó negatív időszakra. Erőskezű politikája tette lehetővé, hogy az 1930as évekre az államot kihúzza az adósságok tömegéből, és felszámolja napi ügyekbe való brit beavatkozást. De még a kőolaj felfedezése után sem volt hajlandó fejlesztési tervekbe kezdeni. Arábia az I.vh után teljes átalakulásban volt. A Török Birodalom felbomlott, az arab területen új államok jöttek létre, részben brit és francia védnükség alatt. Az angolok úgy döntöttek, hogy a maszkati szultán fennhatóságát támogatják ÉK-Arábiában, ellenben a szaúdi királlyal és csatlósaival a kisebb emirátusokból, akik szerint a szaúdi királynak lett volna joga a belső ománi törzsek fölött fennhatóságot gyakorolni. A szultán névleges fennhatóságát elismerő imám, Muhammad 1955ben meghalt, önjelölt utóda Gálib ibn cAlí, és testvére Tálib megpróbálták belső Ománt Ománi Imamátus néven önálló országként elismertetni. Saját útlevelet adtak ki, és kérték felvételüket az Arab Ligába. Az arab szocialista Egyiptom is elsimerte az „új államot”. Később az angolok már csak az olaj miatt érdekelte a határok és fennhatóságok kérdése.
109.) Az olaj szerepe Ománban 1970 előtt:
Szaud-Arábiában ekkor már jó ideje egy amerikai cég termelte ki az olajat és a pénzt a szaúdiaknak, akik abban bíztak, hogy hatalmuk miatt Omán előbb-utóbb kénytelen lesz elismerni Szaud-Arábia fennhatóságát a belső területeke felett. A vitatott térség kulcsa, a Buraymí oázis volt, amelynek egy részét a szaúdiak, másik részét, az akkor még angol fennhatóság alá tartozó Abu Dzabi emirátus tartotta magáénak. A szaúdiak viszont az egészet követelték. Az oázisért folyó vita miatt a világ azt hihette, hogy Buraymí mesés olajmezőket rejt a föld alatt, a tényleges olajmezők azonban ettől DK-re Fahudban fekszenek. Az 1950es évek elején a britek találtak hatalmas olajmezőt Ománban. Az ennek a környékén élő Duru törzs nem volt tagja annak a két törzsnek akik aláírták a szultánt be nem avatkozásra kényszerítő síb-i egyezményt, így nem volt jogalapjuk, hogy elvitassák a szultántól az olajkoncepció kiadásának jogát. Sacid az első perctől kezdve valamilyen nemzeti. És tradicionalista képet próbált festeni magáról, ami szükség is volt ahhoz, hogy az Omán egyesítésére vonatkozó stratégiát megvalósítsa. A II. vhban nyújtott brit segítség egy részét arra használta fel, hogy jó viszonyt ápoljon a belső területek sejkjeivel, s így előkészítse a majdani hatalomátvételt. Ezekből a törzsi hozzájárulásokból épített ki olyan haderőt, amelynek segítségével visszaszerezte a Buraymí-oázist a szaúdi megszállás alól 1952-ben. Csak a britek kérésére szerelte hadseregét. Tracionalista és nacionalista elkötelezettsége miatt fennhatóságát készséggel elfogadták 1955ben, mikor átvette az uralmat. Azok a tényezők, amik elősegítették a szultán 1950es évekbeli lépéseit alapozták meg egyben a bukását is. A modern fegyveres erő létrehozása, amely korábban ismeretlen volt az ománi történelemben, képessé tette Sacidot ara, hogy függetlenítse magát az uralkodók és a törzsfőnökök hagyományos és függőségi viszonyától. AZ 1950es évek végén az al-Ahdar hegységben kitört lázadst még viszonylag könnyen le lehetett verni, az 1960as évek végi Zufár-i lázadást a szultán kis-és rosszul felszerelt haderői már nem tudták leverni, külnösen miután Dél-Jemen független lett, és a marxista vezetők megjelentek Zufárban is.
110.) Az 1970es fordulat: Qábús szultán uralkodása:
Mindez (a 27es pont vége a lázadások) hozzájárult az 1970. július 23-dikai palotaforradalomhoz. Az új szultán Qábús ibn Sacid képes volt arra, hogy létrehozzon egy modern államot, amely megindította és irányította a társadalmi-gazdasági fejlődést. Társadalmi szinten a közoktatást kellett megszervezni, az alap-és középfokú oktatás megszervezése után, 1986ban nyitotta meg kapuit az első ománi egyetem. (Sultán Qábús Egyetem Maszkat közelében). Az iskolai oktatásban hamar megjelnetek a lányok is, a nők egyenjogúságát a hagyományok megsértése nélkül vitték végbe, ma már az egyetemisták közel fele nő, és vannak női miniszterek is. A szultán a jegyajándék összegét alacsony szinten korlátozta, megkönnyítve ezzel a házasságot. A gazdasági lépések közül a kikütők és a teljesen hiányos úthálozat kiépítése volt a legfontosabb. Mivel Omán olajtartaléka nem olyan mértékű, mint a térség többi országáé, ráadásul a környező országok túl gyors fejlődése, rossz példaként járt elől, így ez az ománi vezetést megfontolt lépésekre ösztönözte. Erre a megfontoltságra jellemző, hogy mikor a 90-es években kiderült, hogy az olajkincs mégis nagyobb mennyiségű, mint az előre kalkulált, akkor sem gyorsítottak a kitermelés ütemén. A modernizáció megindítása mellett, a másik örömmel üdvözölt esemény a Zufár-i lázadás leverése volt 1978ban. Hosszű távon azonban jelentősebb hatás volt az, hogy a zufár-i területen is megindulhatott a modernizáció a lázadás leveérse után. A palotaforradalom harmadik jelentős vonzata az volt, hogy Ománnak sikerült bekapcsolódnia, az arab poltikai életbe, elsősorban az öbölmenti országokkal való kapcsolat kereséssel.
111.) Omán történelmi vázlata a kőkorszaktól a VIII. század közpéig:
Kr.e 8000 környéke: a legrégebbi feltárt kőkorszaki település Kr.e VI. évezred: A leletek vadászatra utalnak Kr.e V. ée.: halászat, a tengerparti települések száma megnőtt Kr..e. IV.ée: megszaporodtak a települések, nemcsak a parton, Bátina-ban is, földművelés kezdetei az oázisokban. Kr.e.: III. ée.: Mezopotámiai feliratokon Omán Magán néven tengerparti település. Kr.e.2200: Sargon akkád király agyagtábláján Magán hajói Kr.e. 2700 és 2000 közt: Magán rézhegy, rézexport Kr.e I.ée.: Perzsa kapcsolatokra utaló jelek:akhaimenida öntözési rendszer Kr.u I sz.: Omán nevű kikötő:hajókat, gyöngyöket és datolyaféléket szálítottak innen Kr.e II.sz-Kr.u. VI.sz.: Arab törzsek Ománba érkezése Jemen felől új megélhetést keresni a ma’ribi gátkörnyékéről, a gát tönkremenetele miatt. 622 után: az ománi pogányok és keresztények áttérése az iszlámra, a perzsa zoroaszteriánus garnizon nem tér át, kiűzik őket Ománból. VIII. sz eleje: Az ibáditák D-Irakból, az elnyomás hatására, Omán belső területeire költöztek, az ománi Gábir ibn Zayd vezetésével, első választott imám al-Gulanda ibn Mas(c)úd.
112.) AZ ománi történelem vázlata a IX. századtól a XVIII. század közepéig:
IX. századra megszilárdult Omán kettős természete: belső, hegyvidéki Omán az idábita vezetők kezében volt, a tengerpartot idegen hatalmak őrizték. Partmenti városok szoros kapcsoaltot tartottak fenn idegenekkel kereskedelem révén. Hegyvidéki lakosság: idegenellenesség X. századtól: Az imám a velső területek ura, a partvidéken iráni befolyás X. sz.:A Buwayhidák kiterjesztették befolyásukat egészen Ománig X-XI. sz.: Suhár-i kereskedők városokat alapítottak a kelet-afrikai partokon. 1220-1230 körül: A moszuli Zangidák küldtek csapatokat az ománi partokhoz A XIV.sz-tól.:Ománi hajók délen egészen K-Afrika partvidékeire jutottak.A hormuzi perzsa helytartó adókat szedett az ománi kikötőkben, Qalhat-ban és Maszkatban is. Az ibádi imámok nem tudták megszerezni a fennhatóságot.A XVI.sz első fele: A Safawidák behatoltak Arábia öbölmenti térségeibe. XV sz vége: A portugálok megjelenése Ománban, erődöket, vámházakat építettek a partmenti városokban, adókat és vámokat szedtek. 1622: I. (c)Abbás iráni sah kérésére a britek Hormuzban felszámolták a portugálok kereskedelemi központját. XVI. sz első fele: a Ya(c)rűbi család imámságának kezdete belső Ománban. Elfoglalják a portugáloktól a partmenti városokat. 1650: Maszkatból kiűzték a portugálokat, Ya(c)rúbi kézbe került a partvidéki és hegyvidéke Omán. 1730-1750 közt: örökösödési vita gyengítette a Ya(c)rúbi hatalmat, iráni csapatokat hívtak be, iráni fennhatóság alá került az ománi tengerpart. 1742: az Ál Sa(c)id ibádita család összefogott a tengerparti városokkal és kiűzték az irániakat. Ahmad ibn Sa(c)id Ál Sa(c)id ellenőrzése alá vonta a partvidéket, a belső törzsek imámnak választották. 1775-79 fia Sa(c)id ibn Ahmad az imám 1779 után: Az Ál Sa(c)id család elvesztette vallási fennhatóságát, sayyid, majd sultán nevet vettek fel. A főváros Maszkat lett Rustáq helyett, amely megmaradt ibádita központnak.
113.) Az Ománi történelem vázlata a XVIII. század közepétől napjainkig:
XVIII-XIX. Sz közepe: Ománi virágkor; kiterjesztették befolyásukat a mai Emirátusok területének egy részére, megadóztattak olyan távoli területeket is, mint Bahrein és D-Irak, meghódították Zufár területét. Omán megerősítette hatalmát Kelet-Afrika városai fölött. 1807-1856: Sa(c)id ibn Sultán az uralkodó, sayyid címen, expedíciókat vezetett a szárazfüldi városok elfoglalására. Az elveszített Indaia-óceáni kereskedelem helyett kelet-afrikai jövedelmek. 1809-19: Az ománi uralkodónak hűséget esküdött öbölmenti területek kalózkodását az angolok felszámolták. 1820: Szerződésekkel kötelezték a helyi uralkodókat a kalózkodás abbahagyására, ezáltal megszűnt az ománi fennhatóság, Omán el lett vágva az öböltől, Musandam kivételével.1856: Sa(c)id halála után brit közvetítéssel felosztották a szultánátust: Tuwayní ibn Sa(c)id lett a meggyengült gazdasági helyzetű Maszkat és Omán szultánja, Mágid ibn Sa(c)id pedig a gazdag kelet-afrikai birtokok, Zanzibár ura lett. 1873-83 Turkí ibn Sa(c)id szultán uralma 1883-1813: Faysal ibn Turkí szultán uralma Maszkatban. 1913-1932: Taymúr ibn Faysal szultán. Az ország teljes eladósodása. 1877-1919: A belső ománi ibádita törzsek lázadásai a szultán ellen, többször elfoglalták Maszkatot is. 1920: brit segítséggel létrehozott síb-i egyezmény szerint a szultán nem avatkozhat bele az ománi ügyekbe, Maszkatba és a partvidékre pedig a (belső) omániak nem vonulhatnak le, elismerik a szultán névleges uralmát. 1922: elkezdődött az olajkutatás és feltárás Ománban 1932: lemondatták Taymúrt, utóda fia, Sa(c)id lett, aki nem mozdult ki Salálaból (Zufár) 1952-55: Buraymí válság, Szaúd-Arábia bevonult az oázisba, de a sikertelen tárgyalások után a britek kiverték őket és felosztották Abű Dzabí és Omán közt. 1954: meghalt a Nizwa-i imám, Muhammad, utóda a Hiná’ törzsbeli Gálib ibn (c)Alí lett, aki kikiáltotta az önélló ománi imamátust, kérte az Arab Ligába való felvételét. 1955-59: Brit segítséggel Sa(c)id szultán felszámolta az ománi imamátust 1967: Megkezdődözz a kőolaj export 1970-:Apját lemondatva Qábús ibn Sa(c)id lett az uralkodó, aki felvette az ománi szultán nevet, Maszkat és Omán szultánja helyett.1970-78: A dél-jemeni támogatottságú Zufár-i felkelés és ünállósági törekvés leverése brit és iráni segítséggel. 1996: Alkotmány jellegű alaptörvény kibocsájtása, a szultán abszolút hatalmának meghagyása mellett.
114.) Az ománi hajózás:
Az ománi hajózásnak évezredek óta nagy jelentősége van, nemcsak az ország, hanem az egész Indiai -óveán szempontjából. Az ománi hajóknak elsősorban azért jártak a csodájára, mert olyan kicsinak tűntek, hogy lehetetlennek látszott, hogy ezzel több ezer kilométert tudtak hajózni az óceánon.. A Suhárban használt kereskedelmi hajókat jellemzője az volt, hogy lapokból volt datolyapálma szálakkal szorosan összeszőve, szegecselés helyett. Hatalmas vitorlái lehetővé tették a gyors haladást, jól megválasztott alakja pedig ellenállt az indai-óceán ismert viharainak és áramlatainak. Később kettős oldalfalakat használták, ugyanígy összeszőve. Ezek is könnyű, gyorsjáratú hajók voltak, kereskedelmi célokra megfeleltek, de katonai szempontból nem tudtak később ellenállni a nagyobb portugál hajóknak. A későbbi, XVII. sz utáni ománi hajókra már a portugálok voltak hsatással, ezek utódait, még ma is kézi eszközökkel készítik a tengerparti öblökben Szúrban és máshol.
115.) Az ománi faladzs öntözési rendszer eredete és mai elterjedése:
Omán egyik jellegzetessége a faladzs öntözési rendszer., amelyet valószínűleg a perzsa akhaimenida birodalomtól vettek át, a helyi viszonyokra alkalmazva. A világon egyedülálló módon több évezred ta alkalmaztak. Ami máshol egy-két kisebb rom (pl.: Marokkóban), az itt egy ország mezőgazdasági művelésének szolgál alapul. A faladzs segítségével az alapjábanvéve nagyon száraz ománi területeken lehet nem ártézi rendszerrel, hanem a hegyek talajvizét megcsapolva öntözővízhez jutni. A faladzs minden mechanikus segítség nélkül, enyhe lejtőben szállítja a vizet, amit a nyitott csatornák osztanak szét.Ez a rendszer a családok és nemzetségek együttműködését, jogilag szabályozott rendszert igénylet, és így társadalmi együttműködés szintjét emelte. A szó maga egyébként ős-sémi eredetű arab, jelentése „Felvág, szétvág”, s ez némileg ellentmond az iráni eredeteknek. Történelmileg nem lehet meghatározni pontosan mikor kezdték el használni a faladzs rendszereket, és azt sem hogy honnan ered. Az azonban biztos, hogy az első feljegyzések, az asszír uralkodó, II. Szargon udvarából származnak a faladzsról. Az iszlám felvételének idején Ománban már kialakult faladzs rendszer volt. Teljes hosszuk Ománban 3000km-re becsülhető, és évente kb. 900.000.000 köbméter vizet szállítanak, ez az ország teljes vízfogyaztásának még mindig a 70%-a. Az ománi birtokok 55%-át még ma is faladzs rendszerrel önmtözik, a modernizáció ellenére.
116.) A faladzs működési elve és készítése:
Ennek a szemlátomást bonyolult szerkezetnek a mélyén egy egyszerű elv áll: a gravitáció. A rendszer hidraulikája azon alapszik, hogy a víz a magasabb hegyekről a mélyebben fekvő területekre folyik. A faladzsok hegyek-dombok belsejében rejtöző vizet csapolják meg, és kivezetik a távoli birtokokra. Még a szélsőséges szárazságok idején sem száradnak ki. Egy faladzs készítése, persze önmagában véve is nagy teljesítmény, hiszen a csatorna nagy része a föld alatt fut. Ezeket a mélycsatornákat nevezik qanát faladzsoknak. Azok a faldzsok,a melyek vádikból nyerik vizüket a gayl faladzsok. A falédzs készítő szakembereket awámirnak nevezik, és mind az Izkí törzsből kerülnek ki., gondosan őrizve a készítés technikáját. Az awámirnak ásnia kell egy kutat, amely mélysége 60 méter is lehet, ez lesz al első, vagy anyakút. Ezután kivésnek a kőzetágyből egy lefelé lejtő kamrát vagy galériát, hogy összegyűjtség a vizet. Aztán egy sorozat aknát ásnak ki lefelé, folyás irányban, hogy megnöveljék az alagutat, amíg az el nem éri azt a pontot, ahonnan már kijöhet a föld alól és a felszínen tud továbbfolyni. Ezek az aknák később a faladzsok ellenőrzését és javítását is elősegítik. 1Kilométernyi, félméter széles alagút elkészítéséhez 3-4ezer tonna anyagot kell elmozdítani. A felszín fölött a függőleges aknasorozat úgy néz ki, mintha bombatölcsérek lennének. A föld felett a munka finom jelleget ölt, a felszíni csatornák régen agyagból, téglából, ma főleg betonból készülnek. Keresztül kígyóznak a mezőgazdasági földeken. A vízfolyásnak hierarchiája van, ez azt jelenti, hogy az első hely ahol kiemelkedik a faladzs a föld alól, az a vízivás és főzés helye, s erre a célra mindenki korlátozás nélkül használhatja a vizet. Utána következik a férfiak és nők számára elkülönített fürdő terület, amelyek mellett bekerített fürdőházak állnak. Vannak helyek külön fenntartva a mosás, az edénytisztítás és a halottmosás számára. A közös csatorna ezek után szétoszlik kis csatornákra, és így oszlik szét az egyes földterületek között. A vizet úgy nevezett faladzs-órák segítségével osztájk szét, ezekl napórák, amelyeken fokok vannak, s így határozzák meg, milyen hosszan kaphatja meg egy parcella a vízrészét. A vízkészletet igazságosan osztják el. A faldzsokat körülvezetik a városokon és azok alatt, várak, mecsetek alatt, de magánházakba csak ritkán vezetik be. A sejk általában olyan házban lakik, ami közel fekszik a faladzsok forrásához. Az igazságtlana vízelosztás gyanúja esetén bíróhoz vagy kormányzóhoz lehet fordulni.
117.) Az ománi várak:
Az ománi civilizáció törtnélemének talán leglátványosabb maradványa a nagyszámú ománi várak jelentik. Az elmúlt két évtizedben több, mint 110 kisebb-nagyobb várat hoztak teljesen rednb. Egy részük ma is valamilyen funkciót szolgál, rendőrségi központ, katonai laktanya…ilyesmi Majd valamennyi látogatható részben vagy egészben.Csak kevés fekszik domb tetején, többségük völgyet vagy vádit zár le, mivel a hegyek között kevés volt az átjáró, így ezek ellenőrzése stratégiai szempontból fontos. A várak általában egy-két bástyával vannak ellátva, ezek lakóházként is szolgáltak a várúr és testőrei, valamint azok családjai számára. Általában itt tárolták az élelmiszertartalékokat a környező házakban lakó törzstagok számára.
118.) A hagyományos kormányzás és bíráskodás egy példája: 3.eset: Adófelügyelő megparancsolta egy nomád pásztornemzetségnek, hogy telepedjenek le jelenlegi táborhelyükön, de nekik tovább kell menni, hogy jó legelőket találjanak, döntés: tovább kell menni.
119.) Ibádita és sznnita iszlám: láthatatlan dolgok: hol van isten, jellemzése, leszállása: Ibádtiák: A Korán antromorfikus kifejezéseinek allegórikus magyarázatát követik. Szunniták: Egy muszlimnak mindent el kell hinnie, amit Korán és a Próféta hiteles hagyományai tartalmaznak a láthatatlan dolgokra vonatkozóan. Nem mondhat ellent nekik a maga evilági tapasztalatai alapján, mivel a túlvilági dolgok mércéjével kell mérni, hiszen a köztük lévő különbség tól nagy. Annak a megtagadása, amit Isten állít, vagy a jelentésének a megváltoztatása egyenlő az Istenről való tudatlan beszéddel, és az egyik legnagyobb bűnnek számít. Hol van isten? Ibádita: „Isten a trónusán ül” ez nem lehet szó szerint venni. Értelme, hogy uralkodik a mindenség felett. Nincs az Égben és a földön olyan hely, hol ne jelenne meg. Szunniták: Az a hit, hogy isten magasan a teremtmények felett van Lényegében és Tulajdonságaiban. „letelepedett trónusára” azt jelenti, hogy a trónuson ül lényegében oly módon ami illik hozzá. Jellemzése: ibádtiák: egyetlen teremtméyn sem hasonlít hozzá, és ő sem hasonlít egyetlen teremtményhez sem. Ami Koránban feltételezett összevetésként előfordul, azt úgy kell értelmezni, hogy megfelejen ennek a felfogásnak, és ne vezessen összevetéshez. Szunniták: hisznek azokban a nevekben és tulajdonságokban, amelyeket Isten állatott vagy tagadott maga számára. Ő ismeri legjobban magát. Hisznek abban, amit siten kinyilatkoztatott a Koránban anélkül, hogy eltorzítanák vagy megtagadnák azt, és anélkül hogy megkérdeznék hogyan vagy hasonlítanák valamihez. Leszállása: ibáditák: isten eljövetele nem szó szerint értendő, hanem a feltámadás napján eljönnek az ő parancsai. Szunniták: abban hisznek, hogy isten leszáll a legközelebbi égboltra minden éjjel utolsó harmada előtt, és azt mondja: „Ki imádkozik hozzám, hogy válaszolhassak imájára? Ki kér engem, hogy adhassak neki? Ki kér tőlem bocsánatot, hogy megbocsájthassak neki?
120.) Ibádtia és szunnita iszlám: isten kezei és arca, szemei, látása: Kezei és arca: Ibádtiák: Hiszik, hogy isten arca maga isten.kezei és tenyere a hatalma. Szunniták: Hiszik, h dicsőséges, méltóságteljes az arca. És két bőséget adó keze van. Szemei: ibáditák: a szeme a tudását és védelmét jelenti szunniták: két valódi szeme van szerintük. Ha leveszi fátylát tekintette mindent eléget. Látása. Ibádtiák: Istent sosem fogjuk meglátni se a földön, se az égben, tekintetét úgy magyarázzák, hogy várni kell az engedélyt istentől h beléphessenek a paradicsomba. Szunniták: az igazhívők meg fogják látni urukat a feltámadás napján.arca fénylő lesz mikor ránéznek.
121.) Ibádtia és szunnita iszlám: a Koránban való hit, az első 4 kalifa, a Próféta és társai:
A Koránban való hit: Ibáditák: A legtöbb ibádita vallástudós szerint a Korán Istenteremtett szava, amelyet folyamatosan kinyilatkoztatott a Prófétának. Nem Isten tulajdonsága, nem az Ő lényege vagy cselekedete. Szunniták:A Korán Isten szava, amelyet kinyilatkoztatott, de nem teremtett. Szó szerint elmondta Gábrielnek, aki elvitte azt a Prófétának.
Az első 4 kalifa: Ibáditák: Elismerik az első két kalifát, Abú Bakr-ot és CUmar-t, igaz útra vezetett kalifáknak, de CUtmán-t csak uralkodásának az első hat évében. Magukat annak az ellenállási mozgalomnak a folytatóiként tekintik, amelyik elutasította a kalifa által bevezetett újításokat, amelyek a meggyilkolásához vezettek. Helyeselték CAlí hatalomra kerülését, de helytelenítették, hogy elfogadta a döntőbíráskodást közte és MuCáwiya között 657-ben, a siffíni ütközet után, és csak azokat tekintették igaz muszlimoknak, akik elutasították a döntőbíráskodást és kivonultak CAlí táborából (hárigiták, „kivonulók”)
Szunniták:Hisznek abban, hogy a legalkalmasabb ember a kalifaságra Abú Bakr volt a Próféta halála után, majd CUmar, CUtmán, és végül CAlí. Mind az érdemeik alapján jutottak hatalomhoz. A Próféta társai: Ibáditák: Mindet elfogadták igaznak, de kritikával illették azokat, akiket a Korán is bűnösnek állított be. Mindegyikük elbeszélését hitelesnek fogadják el, kivéve azokét, akik lázadásban vettek részt az iszlám ellen. Szunniták: Hisznek abban, hogy a társak közti viták őszinte értelmezések eredménye volt. Akinek közülük a szavai igazak az kétszeres jutalmat fog kapni, míg akiknek a szavai helytelenek az egyszeres jutalomban részesül, és a hibája bűnbocsánatot nyer. A muszlimoknak nem szabad a tévedéseikről beszélni, hanem csak azt kell emlegetni, ami dicséretet érdemlő. Az igazhívőknek meg kell tisztítaniuk a lelküket az ellenük való gyűlölettől és gúnytól, mert Isten azt mondá róluk: „Nem egyenlők közületek azok, akik már Mekka bevétele előtt is szolgálták Istent és harcoltak, azok magasabb rangban vannak, mint azok, akik csak Mekka bevétele után szolgáltak és harcoltak. De Isten mindőjüknek nagy jutalmat ígért.” (Korán LVII/ 10)
122.) Az ománi Szultánság államszervezetének felépítése 1972-ben:
Szultán
(külföldi) tanácsadók
Minisztertanács Pénzügyek – ománi devizaügyek
Nemzeti Védelmi Tanács
Minisztériumok:
-Palotaügyek (Díván)
A Palota titkársága
Számvevőszék
Polgári szolgálat
-Fejlesztésügy
Gazdasági tervezés
Statisztikai Hivatal
Műszaki segítség
Földművelésügy
Iparügy
Halászat
Településigazgatás
-Közlekedés és távközlés
Távközlés
Utak
Szállítás
Közművek
Vízellátás
Elektromosság
-Sport
-Külügyek
-Egészségügy
-Oktatásügy
-Szociális és munkaügyek
-Információ és Turisztika
-Belügy és Igazságügy
-Ingatlanügyek
-Vallásügy
-Védelmi Ügyek
Szultáni fegyveres erők
Ománi Szultáni Légierő
Ománi Szultáni Haditengerészet
Ománi rendőrség
-Déli Tartományi Ügyintézés (Zufár)
123.) Az Ománi Szultánság minisztertanácsának felépítése 1997-ben:
Szultán
Minisztertanács
Államelnök, miniszterelnök
Külügyminiszter, Hadügyminiszter
Miniszterelnök-helyettes
(Miniszterelnöki hivatal vezetője)
A szultán személyes képviselője
Államminiszter és Maszkat kormányzója
A honvédelemért felelős miniszter
A külügyekért felelős miniszter
Környezetvédelmi különtanácsadó
Palotaügyek (Díván) minisztere
A Palota titkárság minisztere
Bírósági ügyek államminisztere
Belügyminiszter
Kereskedelmi és iparügyi miniszter
Kőolaj és földgázügyi miniszter
Gazdasági, pénzügyi és fejlesztési miniszter
Kulturális és nemzeti örökségügyi miniszter
Információs miniszter
Polgári szolgálatok minisztere
Igazságügyi miniszter
Felsőoktatási miniszter
Közlekedési miniszter
Posta és távközlési miniszter
Elektromosság és vízügyi miniszter
Vízkészletügyi miniszter
Mezőgazdasági és halászati miniszter
Lakásügyi miniszter
Vallási alapítványok és vallásügyi miniszter
Egészségügyi miniszter
Regionális ügyek és környezetvédelmi miniszter
Szociálisügyi, munkaügyi és szakképzésügyi miniszter
Oktatatási miniszter
124.) Az állam alapvető rendszere 1996 novembere óta:
1, Szultán (jelenleg: Qábús ibn SaCíd)
Teljhatalmú (nem választott) államfő és miniszterelnök, a fegyveres erők főparancsnoka, had- és külügyminiszter
2, Minisztertanács
Segíti a szultánt a politikai irányvonalak megrajzolásában. A miniszterek nem lehetnek semmilyen vállalat vezetőségében vagy igazgatótanácsában benne.
3, Védelmi Tanács
8 tagú, elnöke a szultán
4, Nemzetbiztonsági Tanács
(a szultán vezetésével, helyettesítheti a Szultáni Titkárság minisztere)
5, Pénzügyi és Energiatanács
(a szultán vagy a miniszterelnök helyettes vezetésével)
6, Legfelső Bíróság
7, Legfelső Bizottságok, Szakosított tanácsok és köztestületek
Pl.: Kongresszusok Legfelső Bizottsága, Polgári Szolgálat Tanácsa, Várostervezési Legfelső Bizottság, Pénzpiaci Köztestület stb.
8, Ománi Szenátus
(választások útján)
9, Ománi Parlament
(választások útján)
10, Államtanács
(kinevezéssel) Szakértői tanács a minisztertanács mellett.
125.) Gazdasági átalakulás: az ománi fejlődés a számok tükrében
Külön táblázat!!!!
126.) Omán nemzetközi kapcsolatainak a történelmi háttere 1 (az ókortól a XIX. sz. közepéig:
Az ókortól kezdve évszázadokon keresztül Omán volt talán az egész közel-keleti térség legnyitottabb országa, melyet az Indiai-óceán és az ún. Arab-tenger nem elvágott, hanem összekapcsolt Ázsiával és Afrikával. Ezzel szemben a szárazföldi viszonyok elvágták és ma is elvágják Ománt Arábia többi részétől. Régészeti kutatások feltárták, hogy mind a Suhár-tól Maszkatig húzódó tengerparti sáv, mind az ország déli része, Zufár, nagy, kora ókori településekkel és kikötőkkel rendelkezett. Északról elsősorban rezet szállítottak a tengeren át kelet felé, délről pedig tömjént vittek tengeri úton kelet felé, szárazföldi úton pedig nyugatra. Suhár nagyon hosszú ideig az Indiai-óceán egyik legfontosabb kikötője volt. Az omániak empóriumokat létesítettek az indiai partokon, szoros kereskedelmi, majd politikai kapcsolatokat építettek ki Kelet-Afrikával is, melynek legfontosabb eredménye Zanzibár szigetének ománi kézbe kerülése lett. Az első csapást az ománi külkapcsolatokra a portugál hódítás mérte. Ez alig több mint 100 évig tartott és néhány tengerparti kikötőt érintett. A XVII. Sz. elő harmadának végén kiűzték a portugálokat. Ezután a külkapcsolatok dinamikusan fejlődtek (újabb válságot csak 100 évvel később a hegyvidéken kialakult anarchikus helyzet okozott). A nyitottság egyik látványos megnyilvánulása volt az egyesült Államokkal létesített kapcsolat.
127.) Omán nemzetközi kapcsolatainak a történelmi háttere 2 (XIX. sz. közepétől a XX. sz. végéig)
A XIX. Sz. második fele hozta az újabb és még nagyobb negatív változást Omán és a külvilág kapcsolatrendszerében. Az európai, elsősorban brit hajózási társaságok megjelenése az Indiai-óceánon, India és Áden brit érdekeltsége, Zanzibár elszakadása, majd brit védnökség alá kerülése mind az elzárkózás felé vezettek. Zanzibár leválásával a leggazdagabb ománi tartományszakadt el, amit csak részben pótolt az indiai brit kormány pénzügyi támogatása (amit legtöbbször politikai feltételekhez kötöttek). Omán eladósodott és gyakorlatilag brit irányítás alá került, ez a függőség 1980-ig tartott. Az ország elzárkózottságának feloldásához egységre volt szükség, ami csak brit támogatással volt lehetséges. Ezt a támogatást egy új szempont felmerülése tette szükségessé: a kőolajlelőhelyek felfedezése és a koncessziók megszerzéséért folytatott harc. Az ország egységének létrehozását három nagy válság katonai eszközökkel történt megoldása tette lehetővé. A modernizáció felé való továbblépéshez az olajjövedelmek felhasználására lett volna szükség, ettől azonban a szultán félve az eladósodástól elzárkózott. Ezt a helyzetet oldotta meg 1970 júliusában egy brit segítséggel végrehajtott palotaforradalom, melynek során a mai szultán Qábús ibn SaCíd került hatalomra, aki azonnal megindította a modernizációt, a külföldi cégek és hitelek bekapcsolását, az ország elzárkózásának felszámolását. Ekkor robbant ki a Zufár-i felkelés, amit az omániak fél évtizedes állandó harcban iráni zsoldosokkal, brit parancsnokokkal és pénzzel végül 1978-ban levertek. Ugyanebben az évben kiállva Egyiptom mellett elfogadta a Camp David-i egyiptomi-izraeli megegyezést, elismerve Izraelt. Ma Ománt bécsi nagykövet képviseli Magyarországon is, míg Magyarországot a Szaúd-Arábiai nagykövetség képviseli.1971-ben tagja lett az Arab Ligának és Az ENSZ-nek, tagja az Öbölmenti Államok Együttműködési Tanácsának. 1970 után fokozatosan lépett be a nagy nemzetközi szervezetekbe: UNESCO, Nemzetközi Valutaalap, WHO, stb.1996-ban kezdeményezte a WTO (World Trade Organization tagságot is.
128.) Ománi külpolitika 1970 után:
Az ománi külpolitika 1970 óta négy alapra támaszkodik:
- jó kapcsolatok kialakítása és ápolása az ország szomszédaival
- kifelé tekintő és nemzetközi szemléletű hozzáállás, ami megfelel az évezredes tengerparti hagyományoknak
- a kétoldalú kapcsolatok pragmatikus megközelítése, az alapvető geopolitikai realitások, nem pedig az éppen adott ideológiai pozíciók talaján állva
- a biztonságra való törekvés együttműködés és béke révén, nem pedig konfliktusok által
Omán a palesztin kérdésben mindig is a békés rendezés híve volt, az Öböl válság idején, 1991-ben a Kuvait felszabadítását óhajtó erőkhöz tartozott, de katonailag nem vett részt benne. Egyik alapítója volt 1997-ben a 14 országot tömörítő Indiai-óceáni Szövetségnek, melynek célja az óceán melletti államok (Ausztráliától Afrika partjaiig és Arábiáig) kereskedelmi kapcsolatainak erősítése. 1992-ben Szaúd-Arábiával, 95-ben Jemennel, 99-ben az Emirátusokkal, 2000-ben Pakisztánnal történt meg a végleges határrendezés.
Legutóbbi hozzászólások