Mongólia és Tibet történelme

1. MONGÓLIA

(1368-1993)

A mongol Yuan-dinasztia és a nagy mongol birodalom bukása után Belső-Ázsia politikai térképe jelentős mértékben átalakult. A mai Mongólia területén – a központi mongol szállásterületen – élő népek hatalma meggyengült, a nagy mongol birodalom utódállamai elszakadva a központi területektől saját, önálló életet éltek. Az 1360-as években Kínában lejátszódó felkelés 1368-ban a mongol eredetű dinasztia bukásához vezetett, és az utolsó mongol uralkodó, Togontemür kénytelen volt elhagyni nem csak a trónt, de az országot is. A Yuan-házat a kínai császári trónon követő Ming-dinasztia több hadjáratot is indított a mongolok ellen, 1380-ban a régi mongol birodalmi központot és fővárost, Karakorumot is felégették, ezzel még inkább meggyengítve a mongol terület nagykánjának uralmát. A központi hatalom meggyengülésével Mongólia területe kisebb kánságokra szakadt, melyek gyakran egymással szemben is hadat viseltek. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Kínától északra, északnyugatra elterülő, nomádok lakta pusztákon a 15. század elején egy újabb hatalmi központ alakulhatott ki. A század legelején a mongolok közötti vezető szerep a nyugati-mongolok, az ojrátok kezébe kerül, akik az Altaj-hegységtől nyugatra fekvő területekről kiindulva fokozatosan terjesztik ki hatalmukat a Góbi sivatagtól északra eső területekre is. Beavatkoznak a keleti mongol kánság – a központi szállásterület, a későbbi halha-mongol területek – életébe, és fokozatosan egyre jelentősebb hatalomra tesznek szert. Az ojrátok a mongol területek kánjainak gyengülésével párhuzamosan egyre fontosabb hatalmi tényezőt jelentenek, akik gyakran keverednek háborúba mind a keleti mongol területekkel, mind a Ming-dinasztiával. A 16. század eleje ismét egy rövidebb felvirágzás időszaka a központi területen, amikor Dajan kánnak sikerül egyesítenie a keleti mongolokat, és így 1543-ban bekövetkezett haláláig egy viszonylag egységes mongol kánságot hoz létre. Hatalmát azonban nem sikerül maradéktalanul utódaira hagynia, így a Góbiól délre eső területeken a tümet Altan és a csahar Ligdan kán próbálkozhat az egységes mongol állam létrehozásával. Egyikük sem könyvelhet el tartós sikereket, bár mindketten jelentős alakjai a mongol történelemnek csakúgy, mint a belső-ázsiai és mongol buddhizmus történetének. A 17. század közepén a mandzsuk megjelenése jelentős hatással van a mongolok életére is, hiszen a Góbitól délre eső területek mongol kánjai már 1636-ban kénytelenek elismerni maguk felett a mandzsuk fennhatóságát. Az ezzel szinte egy időben Dzsungáriában létrejövő Ojrát Kánság rövid ideig stabil ellenpontot jelent a mandzsu előretöréssel szemben, azonban függetlenségét nem képes megőrizni, és a halha-mongol területek 1691-ben bekövetkezett behódolása után alig fél évszázaddal, 1757-ben szintén a mandzsu birodalom részévé válik. Ezzel Belső-Ázsia mongol népek által lakott területei a mandzsu Kína uralma alá kerülnek, s ez az állapot 1911-ig nem is változik. A dinasztia bukása után a Góbitól északra eső Külső-Mongólia kikiáltja függetlenségét, de ezt a nemzetközi diplomáciában képtelen elfogadtatni, így kénytelen megelégedni az 1915-ös kjahtai szerződés biztosította részleges autonómiával, de ez még így is előrelépést jelent, hiszen sem a belső-mongol területeken, sem a Dzsungáriában élő mongoloknak nincs esélyük a Kínától való elszakadásra. A Szovjetunióval 1922-ben kötött szerződés már önálló államként kezeli Mongóliát, bár Mongólia Kína általi elismerésére még csaknem negyed századot várni kell. 1946 januárjában már Kína is független államként ismeri el az országot, mely 1990-ben a szovjetek rendkívül erős befolyásának megszűnése után immár politikai értelemben is teljesen önálló állammá válhatott.

Irodalom:

Bawden, Ch. R.: Modern History of Mongolia. Frederick A. Praeger Publishers, New York 1968.

Berholz, Fred W.: The Partition of the Steppe. Peter Lang Publishing, New York 1993.

Birtalan Á. – Rákos A.: Kalmükök. Egy európai mongol nép. Terebess Kiadó, Budapest, 2002.

Diószegi, I.: A nagyhatalmi politika másfél évszázada 1789-1939. Budapest 1994.

Gernet, J.: A kínai civilizáció története. Osiris Kiadó, Budapest 2001.

Lőrincz László: Mongólia története, Gondolat, Budapest 1977.

Rupen, R. A.: Mongols of the Twentieth Century. Indiana University, Bloomington 1964.

Szvák, Gy. – Font, M. – Krausz, T.- Niederhauser, E.: Oroszország története – a Szovjetúnió története. Maecenas, Budapest 1997.

Tsepon W. D. Shakabpa: Tibet története. Osiris-Bódhiszattva, Budapest 2000.

1368   A Yuan-dinasztia bukása Kínában. A 9. hónapban Togontemür kán, az utolsó Yuan uralkodó visszatér a mongol szállásterületre.

1370   Togontemür kán halála, utóda Biligt (Ajusridar) kán. Ekkor kezdik papírra vetni a Yuan-dinasztia évkönyvét.

1370–73   Háború a Ming-dinasztia és a mongolok között.

1372   Ajusridara Karakorumban felveszi a nagykáni címet, melyet 1378-ig birtokol. Célja a Yuan hatalom visszaállítása, azonban kénytelen a Mingek ellen saját területei védelmére koncentrálni. Csapatai Karakorumnál megállítják a Mingek előretörését.

1378   Ajusridar halála. Utóda a testvére, Tögsztömör (Ushal) kán (1370–1388). A mongol birodalom ekkorra lényegében a mai Mongólia területére korlátozódik. Déli határa a Nagy Fal, a keleti a Hingan-hegység, az északi az Irtis és a Jenyiszej, a nyugati határa pedig a Tianshan-hegység.

1380   A Ming seregek felégetik Karakorumot, a mongol fővárost.

1388   Tögsztömör kán gyilkosság áldozata lesz. Összecsapások a mongol és kínai csapatok között. A kínaiak elfoglalják a Halha-folyó és a Kerülen közötti területeket. Tögsztömör legidősebb fia Inhdzorig néven foglalja el a káni trónt.

1389   A Mongolok titkos történetének első kínai-mongol nyelvű kiadása.

1392   Inhdzorig halála után testvére, Elbeg kán lesz a keleti mongol területek uralkodója.

1400   Güntömör kán foglalja el a trónt. A 15. században a központi és keleti mongol területekről a hatalmi súlypont fokozatosa a nyugati mongol (ojrát) területekre helyeződik át. A hagyomány szerint az ojrátok uralma a keleti dzsingiszida kánok kegyes ajándéka.

1403   Az ojrát Möngketemür kán három fia, Mahmud (Batula csingsang), Tajvan és Batbold három csoportra osztja fel a mongolokat.

1412    A Kubiláj-házból származó Öldzsejtemür kán megpróbálja magához ragadni a hatalmat. A Mingek megrémülnek a Yuan restauráció veszélyétől, ezért csapatokat vezényelnek ellene. A kínai győzelmet kihasználva az ojrátok magukhoz ragadják a kezdeményezést, megölik a keleti-mongol Bujansir kánt, és helyére Delbeg (1395–1415) kánt ültetik.

1414   Ojrát és keleti mongol összecsapások, melyek során a Ming Kína a keleti mongolokat támogatja.

1417   Mahmud fia Togon a dörvön ojrat, a„négy ojrát” törzs élére áll. Időszakos békét köt a keleti mongolokkal.

1418–1439   Togon taidzsi (herceg) régensként uralkodik a keleti mongol területek felett.

1434   Az ojrátok nyugati és keleti irányba is terjeszkednek. Nyugaton az Ili folyó, Keleten Korea a határ. Inkább kereskedelmi, mint tényleges hatalmi befolyás alakul ki ezeken a területeken.

1438   Togon maga választja ki a nagykánt, így Tajcunt ültetik a trónra, aki csak névlegesen uralkodik.

1439–1455   Togon fia Eszen átveszi az ojrátok feletti irányítást. Bár a tényleges irányítás az ő kezében van, apjához hasonlóan neki is meg kell elégednie a taidzsi ranggal.

1439   Togtobuka (Dajszun) foglalja el a mongol káni trónt.

1449   Eszen tovább terjeszkedik. Nyugaton Hami városa a cél, keleten pedig megtámadja a kínai Ming-dinasztia területeit.

1450   Eszen békét köt a Mingekkel, miután egy évvel korábban jelentős vereséget mér a kínai csapatokra, és fogságba ejti a Ming császárt is.

1451   A turfáni Har usz vidékén kurultájt tartanak.

1452   Eszen szövetségeseivel megtámadja az apja által trónra ültetett Togtobukát, aki vereséget szenved, és nemsokára merénylet következtében életét is veszti.

1453   Eszen taidzsi magát kiáltja ki nagykánná, de egy évvel később (1454) korábbi szövetségesei ellene fordulnak, és meggyilkolják.

1457–59  Az ojrátok ismét több támadást indítanak a Ming területek ellen.

1461   A Ming-dinasztia a jelentősebb összecsapások és több vereség után tárgyalóasztalhoz invitálja a nyugati mongol kánságok képviselőit, céljuk, hogy egyfajta szövetségi szerződés aláírásával csillapítsák le a nyugati szomszéd új területek iránti vágyát.

1470   A hétéves Batu Möngkének, mint a nagykáni cím várományosának, a keleti mongolok dzsingiszida hagyományoknak megfelelően a „8 fehét jurta” előtt a „Dajan” címet adományozzák.

1478   Batu Möngke Dajan (1464) kán sikeresen egyesíti a mongolokat a központi (a mai Mongol Köztársasághoz tartozó) területeken. Dzsingiszida restauráció. Visszaállítja a régi mongol közigazgatási rendszert, mely most már csak a keleti mongolokra terjed ki. A bal szárny élén ő maga áll, ide tartoznak a csaharok, halhák, urjanhajok. A jobb szárnyat fia vezeti, az ordosziak, tümetek és horcsinok élén. Újabb rövid fénykor, ekkor azonban az ojrátok már külön hatalmi központot alkotnak.

1488   Dajan kán kereskedelmi szerződést köt a kínai Ming-dinasztiával.

1489-96   Folyamatos csatározások Dajan kán és az ojrátok között.

1500   Megszakad a kereskedelmi kapcsolat a mongolok és Kína között. Dajan több rablóhadjáratot vezet az észak-kínai területekre.

1529   A tümet Altan kán (1507–1583) fellázad Dajan utódainak egységesítő törekvéseivel szemben. Követeket küld Pekingbe az esetleges szövetségkötés érdekében, a kínaiak azonban nem tárgyalnak vele. Feldúlja Datong erődjét.

1530   Altan betör Gansuba, és sikeresen sarcoltatja a területet. Mivel a kínaiak csak ideiglenesen hajlandóak kereskedni vele, uralkodása alatt többször újra kirobbannak a harcok közte és a Mingek között.

1543   Dajan kán meghal. Ő a legutolsó dzsingiszida kán, aki csaknem egész Mongólia területére ki tudta terjeszteni hatalmát.

1551   Altan békeszerződést köt a Mingekkel, mely engedélyezi a kínai-mongol határterületen folyó kereskedelmet is.

1554 Altan kán megalapítja Köke kota városát (ma Huhot a kínai Belső-Mongol Autonóm Területen). A mongol hatalmi központ délre tolódik.

1559   Altan hódoltatja a Kukunorban élő mongolokat.

1578. 5. hónap 15.   Altan kán fogadja Szönam Gyacót, a tibeti gelugpa rend fejét. Az egyházfőnek a Dalai láma címet adományozza, és létrehozza az egyházi törvényeket. A halha-mongol Abataj kán (Ocsiroj kán, 1554–1586) buddhista hitre tér.

1579   Altan kán Höh hot-ban (ma Huhot) buddhista kolostort alapít.

1582   Altan kán halála. A kozák Jermak legyőzi Kücsüm kánt, és elfoglalja a szibériai Irkutszkot.

1586   A halha-mongol terület központjában az Orhon partján megalapítják az Erdeni Dzú buddhista kolostort. Az 1930-as években bekövetkezett lámaüldözésekig ez marad Mongólia legnagyobb kolostora.

1587   Ajusi güsi új írásjelekkel bővíti a mongol írást.

1599   Az ojrát írástudó Zaja pandita születése (meghal 1662-ben).

1604   A tümet Altan kán unokáját teszik meg a dalai lámává. Ö a negyedik reinkarnáció. A csahar Ligdan kán születése (meghal 1634-ben).

1607   Az első ojrát követség megérkezik az orosz fővárosba.

1608   A halha Altan kán követséget küld az orosz cárhoz. Az első orosz követség 1616-ban érkezik Külső-Mongóliába (a mai Mongol Köztársaság területe).

1616   A mandzsu uralkodó, Nurhacsi kínai mintára felveszi a császári címet.

1619   Ligdan és a mandzsu Nurhacsi első összecsapásai. A mongol kán alattvalói közül többen Nurhacsival tárgyalnak, és végül elismerik maguk felett a mandzsu uralkodó fennhatóságát. Ligdan hódoltatja a kínai Guanning városát.

1624   Mandzsu seregek foglalják el a horcsin-, dörböt-, dzsalajd- és gorlosz-mongol területeket.

1625  Ligdan sikeres támadása a mandzsu hódítások ellen.

1626-27   A mandzsuk újabb mongol területeket foglalnak el, így a dzsarud, bárin, illetve más belső-mongol otog, illetve a harcsin, najman és aohan terület is mandzsu fennhatóság alá kerül.

1628   Ligdan újabb harcai a Mingekkel. A Mongol Arany Kandzsur 113 kötetének első kiadása.

1630   Ligdan a tümet, junsibó, ordosz, avga mongolokkal kénytelen csatázni.

1632  A mandzsu előrenyomulás következtében Ligdan kénytelen Kukunorba visszavonulni. A korábban a sárga süveges egyház terjeszkedését támogató mongol kán most a vörös süvegesek segítségét kéri, de sikert nem ér el.

1634   Ligdan kán himlőben meghal. Szeptember 28-án követség érkezik Abahaj udvarába, mely közli a mandzsu császárral a csahar kán halálát. Abahaj (Hong taidzsi, Hong Taiji) ezzel nem tekinti lezártnak a háborút.

1635  A mandzsu seregek végső csapást mérnek a csaharokra. A halha mongol Tüsijetü kán családjában megszületik Öndür Gegen. Az ojrát mongolok dzsungáriai fejedelmévé Erdenibátor huntaidzsit választják.

1636. május 5.   Az Abahaj által összehívott kurultájon 49 déli mongol kán elfogadja a mandzsu udvar fennhatóságát, ezzel Belső-Mongólia meghódítása lezárul. Létrehozzák a mongol ügyekkel foglalkozó udvari hivatalt. Abahaj megalapítja a Nagy Qing-dinasztiát. A halha kánok először köszöntik a „kilenc fehér ajándékkal” a mandzsu uralkodót.

1637   Meghal Cogtu tajidzsi (Fényes herceg) (1580–1637), az egyetlen jelentős halha kán, aki a déli mongolokkal szövetkezve véget akart vetni a mandzsu terjeszkedésnek. Mivel a vörös süveges lámaizmus híve volt, szállásterületéről menekülnie kellett, és a Kukunor vidékén telepedett le. Nem sikerült csapatait egyesítenie Ligdan seregeivel. Egy Tibet elleni hadjárat során veszti életét.

1638  A mandzsu udvar létrehoz egy új kormányzati intézményt, melynek feladata eleinte a csahar, később a Nagy Faltól északra eső összes terület irányítása.

1639  Mongol előkelők a Sirét cagán nórnál elismerik Öndür Gegent a mongol egyház vezetőjének. Először adományoznak pásztorcsaládokat Öndür Gegennek, ezzel megkezdődik egy új társadalmi réteg, a sabik kialakulása.

1640   A Tarbagataj hegység Ulán burá nevű területén az ojrát és halha előkelők gyűlése elfogadja a „44 nagy törvényt”, az Ih Cádzot (Cádzsin bicsig). Ezzel létre jön az Ojrát Kánság, melynek első uralkodója Erdenibátor huntaidzsi.

1642   A hosut Güsri kán segítségével a gelugpa egyház vezetője, az 5. dalai láma megszerzi a Tibet feletti fennhatóságot. Létrejön a teokratikus tibeti kormányzat.

1643   Meghal Abahaj. Kínában parasztfelkelés tör ki, mely során a felkelők elfoglalják Pekinget is. Az utolsó Ming uralkodó halála után a dinasztia saját erejéből képtelen visszaszorítani a felkelőket, ezért egy tábornok az északi határ közelében engedélyezi, hogy mandzsu csapatok vonuljanak a felkelők ellen. A mandzsuk leverik e felkelést, de győzelmük után nem hagyják el az országot. Elfoglalják Pekinget is.

1644  A Qing-dinasztia uralmának kezdete Kínában.

1646. június   A halha mongol Szecsen kán felkelést szervez a mandzsuk ellen, melyet Dodo herceg hamarosan megtorol.

1648   Az ojrát Zaja pandita megalkotja a világos írást.

1650   Az 5. dalai láma Tāranātha újabb megtestesülésének nyilvánítja Öndür Gegent, és a Dzsebdzundamba címet adományozza neki. Ezzel ő lesz a mongol buddhista egyház feje, az első bogdo gegen (Dzsebdzundamba).

1651   Öndür Gegen visszatér Mongóliába. 600 gelukpa szerzetes kíséri, akiket a dalai láma azért küld a keleti mongol területre, hogy terjesszék a sárga süveges buddhizmust. Ezzel egyre jelentősebbé válik a tibeti buddhista befolyás a mongol területeken is.

1652   Az 5. dalai láma Kínába utazik, hogy a mandzsu császárral tárgyaljon. A mandzsu uralkodó elismerve a dalai láma hatalmát, pecsétet adományoz neki. Ezzel lépéseket tesz a dalai láma feletti császári fennhatóság kiépítésére.

1659   Az első bogdo gegen már az egyik legbefolyásosabb mongol vezetővé válik. Előkelő címeket adományoz több mongol kiváltságosnak, és megpróbál a dalai lámához hasonló teokratikus vezető képében kormányozni. Pekingben kinyomtatják az Aranyfény-szútra mongol fordítását.

1661   A Dzsaszagtu kán halálával megindul az a hatalmi harc a két szomszédos halha kánság (Tüsijetü, Dzsaszagtu) között, mely az ojrát-halha háborúhoz vezet. A mandzsu Kangxi császár uralkodásának kezdete.

1665   Szenge, Erdenibátor huntaidzsi fia foglalja el az ojrát káni trónt (1671).

1664   Kangxi császár utasítására kijelölik a mandzsu birodalom és a halha kánság határait, mely a góbi sivatag déli részén húzódik, és mind a mai napig Mongólia déli határa. Ezzel a lépéssel közigazgatási értelemben is elszakítják egymástól Halha-Mongólia és a déli területek népeit.

1671   Miután testvérét a vele szembenálló néhány ojrát előkelő meggyilkolta, Galdan Bosigtu követi bátyját az ojrát trónon. Mivel az új uralkodó korábban szerzetes volt, és a dalai láma udvarában tanult, a Galdanhoz hű ojrát uralkodók a dalai láma engedélyét kérik, hogy a káni trónra emelhessék.

1674   Galdan folyamatos harcok árán sikeresen konszolidálja hatalmát az Ojrát Kánságon belül.

1678–80   Galdan seregei elfoglalják egész Kelet-Turkesztánt, Hamit, Turfánt és Kasgart is.

1683   A mandzsu dinasztia Kína teljes területe felett megszerzi a fennhatóságot.1684   A mandzsu császár felszólítja a dalai lámát, hogy közvetítsen a torzsalkodó mongolok között. A láma ezt készségesen meg is teszi, bízva abban, hogy ezzel tovább növelheti befolyását a halhák felett, kísérletét azonban nem koronázza siker.1684. szeptember 23.   A Mongóliában megkezdődött békítő tárgyalások kudarcot vallanak, nem sikerül megegyezésre bírni a szembenálló mongol kánokat.1685   Galdan a mai Mongólia nyugati területén megalapítja Hovd városát, mely ma megyeközpont.1687   Galdan biztatására a Dzsaszagtu kán, Sara megtámadja a Tüsijetü kánságot, de súlyos vereséget szenved.1687   Ősszel a Tüsijetü kán és a bogdo gegen panasszal él Galdannal szemben a mandzsu császárnál. Az év végén Galdan öccse parancsnoksága alatt sereget küld a halha területre, a haderő azonban vereséget szenved a Tüsijetü kán csapataival szemben.1688. június   Galdan 30 000 fős büntető expedíciót küld a Tüsijetü kán ellen. 1688. szeptember 1.   A bogdo gegen és Tüsijetü kán támogatást kér a mandzsu császártól. Október elején a mandzsu uralkodó elfogadja a kérést, és formálisan a mandzsu dinasztia alattvalójává fogadja a mongol egyházfőt és a kánt. Galdan követei is megjelennek Pekingben, de a mandzsuk mereven elzárkóznak a szövetségkötéstől.1689   A dalai láma ismét közvetít a halhák és az ojrátok között. Az orosz-mandzsu tárgyalások lezárásaként a nyercsinszki szerződésben rögzítik Oroszország és a Mandzsu Birodalom keleti határait.

1690   A tibeti kormány utolsó kísérlete a konfliktus békés rendezésére.

1691. május   A Dolon nurnál összehívott kurultájon a mongol előkelők elismerik maguk felett Kangxi császár fennhatóságát. Ezzel a halha területek is a mandzsu birodalom részévé vállnak. A nagykáni cím elveszti korábbi jelentését – a mandzsu császár nevezheti magát így –, s a legfőbb végrehajtói hatalom a mandzsuk kezébe kerül.

1692   Az ojrát-mandzsu viszony tovább romlik.

1693   A mandzsu császár kizárja az ojrátokat a kínai kereskedelemből. Ezzel jelentős bevételektől esik el az ojrát udvar, amit Galdan nem hajlandó elfogadni.

1694. július.   Galdan levélben követeli a kínai kereskedelmi embargó feloldását, a pekingi udvar azonban figyelmen kívül hagyja a követelést. A konfliktus tovább éleződik.

1696. június 12.   Az ojrát és a mandzsu seregek megütköznek a Tereldzsi-folyó mellett. A csata mandzsu győzelemmel zárul.

1696. október-1697. május.   Galdan eleinte sikeres hadjáratot folytat a mandzsuk ellen. Elfoglalja a halha mongol területek nyugati és középső részét, azonban Karakorum közelében a Góbi északi területein lendülete megtörik, és serege az egymást követő vereségek következtében töredékére zsugorodik. Az ojrát kán képtelen a visszavágásra. Hatalma összeomlását látva, s nem kis mértékben a mandzsuk sikeres megosztó politikájának köszönhetően hazájában is megfosztják trónjától. Végül Tereldzs mellett Galdan döntő vereséget szenved a mandzsu seregektől.

1697. április.   Az új ojrát kán, Cevanrabdan (megh. 1727) a mandzsuk szövetségeseként jelentős haderőt küld Galdan ellen. A kilátástalanság következtében Galdan hamarosan öngyilkosságot követ el.

1700  Cevanrabdan konszolidálja hatalmát. Ojrát követség indul az orosz udvarba, annak érdekében, hogy rendezzék a két ország közötti vitás kérdéseket. Nincs jelentős előrelépés. Oroszország csak abban az esetben hajlandó esetleges szövetségesként tekinteni az ojrátokra, ha azok önként elismerni a cári kormány fennhatóságát maguk felett.

1703   A tárgyalások tovább folytatódnak, de a sorozatos követváltások sem érnek el jelentősebb előrelépést.

1706   Az ojrátok átvonulnak Kukunor vidékén, és betörnek Tibetbe. A mongolok elfogják a deszit, s kivégzik. Lazang kán nem ismeri el a 6. dalai lámát, 1706-ban elfogja, és saját jelöltjét, Padkar dzinpát (Pad-dkar ’dzin-pa) ülteti a trónra, akit viszont a tibetiek nem ismernek el dalai lámaként.

1715   Kirobban az újabb ojrát-mandzsu háború. Az ojrátok szétverik a mandzsuk Kelet-Turkesztánba vonuló seregét, és elfoglalják Hami városát.

1717   Az ojrátok megpróbálják kiterjeszteni fennhatóságukat Tibetre, ez a betörés azonban egyértelmű ellenkezést vált ki a mandzsu udvarban. Az ojrátok kezdeti sikereik után nem tudják hatalmukat megszilárdítani.

1718  Ebben az évben még sikertelen a mandzsu ellentámadás. Az ojrát-tibeti szövetség visszaveri a kínai mandzsu haderőt.

1718–1720   Pekingben 108 kötetben kinyomtatják a Ligdan kán időszakában mongolra fordított Kandzsurt.

1720   A Tibetben állomásozó ojrátok elleni megismételt mandzsu támadás sikerrel jár.

1722   Újabb követjárások az Ojrát Kánság és Oroszország között. I. Péter katonai segítséget ígér, ha az ojrátok önként csatlakoznak az orosz területekhez. Cevanrabdan visszautasítja a feltételeket.

1723   Pekingben meghalt az első Dzsebdzundamba.

1724. szeptember 24.   Mandzsu sereg vonul be Lhászába. A Tibet feletti fennhatóság kérdése a mandzsuk javára dől el.

1725   Az eddigi három aimag (Dzsaszagtu káni, Tüsijeti káni, Szecsen káni aimag) létrehoznak egy negyediket, a Szain nojon káni aimagot, melyhez a Tüsijetü területéből veszik el a szükséges szumokat.

1727   A többszöri visszautasítás után az oroszok elfordulnak az ojrátoktól, és kiegyeznek a mandzsu dinasztiával. Ennek ellenére nem támogatják fegyverrel a mandzsukat a mongolok ellen. Meghal Cevanrabdan ojrát kán. Utóda legidősebb fia, Galdanceren (1727–1745). Az oroszok megalapítják Kjahta városát, ami kereskedelmi központként működik az orosz-mongol határon.

1729   A belviszálytól meggyengült Ojrát Kánság ellen a mandzsuk 60 000 fős sereget indítanak. Az ojrátok jelentős győzelmet aratnak felettük.

1731   Galdanceren csapatai vereséget mérnek az egyesült halha-mandzsu seregekre, és Erdeni dzúig nyomulnak előre. Egy évvel később kénytelenek az elfoglalt területek feladása után visszavonulni.

1732   Ojrát támadás a halha területek ellen. Az ennek következtében kirobbanó diplomáciai vitát az 1739-ben megkötött ojrát-mandzsu békeszerződés zárja le.

1733   Mandzsu helytartói hivatal létrehozása Uljasztajban.

1739   Ojrát-mandzsu béke, melynek értelmében az Altajtól nyugatra eső területek az ojrátok fennhatósága alá kerülnek, és az ojrátok lehetőséget kapnak a Kínával való kereskedésre.

1741–1749   Megjelenik a 225 kötetes Tandzsur mongolul.

1741   Az első burját dacan (buddhista kolostor) alapítása.

1745   Meghalt Galdanceren.

1746   Galdancerent középső fia, Cevendordzsnamdzsil (Adzsa kán) követi a káni trónon.

1749   Lamadordzs testvérét elüldözve megszerzi a káni címet.

1751  Lamadordzs követeket küld Szentpétervárra. Az orosz cár azonban a kán ellenfeleit, Davacsit és Amurszanát támogatja.

1753   Davacsi elfoglalja az Ojrát Kánság trónját.

1754  A két korábbi szövetséges, Davacsi és Amursana között kirobbant harc miatt Amursana kénytelen a halha területre menekülni.

1755   Qianlong mandzsu császár 200 000 fős sereget küld szövetségesének, Amursanának. Az egyesített sereg legyőzi az ojrát kánt, akit a mandzsu császár Kalganba száműz. Miután Amurszana számára világossá válik, hogy a mandzsuk a győzelem után nem hajlandóak visszavonulni, szeptemberben több halha előkelőt is maga mellé állítva felkelést robbant ki a mandzsuk ellen.

1756. február   Amurszana ojrát kánná kiáltatja ki magát. Ablaj kánhoz, a kazakok vezetőjéhez fordul segítségért, de a lépés nem bizonyul eredményesnek. A kazakok, miután vereséget szenvednek a mandzsuktól, rabolva és fosztogatva vonulnak ki az országból.

1757. január 12.   Meghal a hotogojt Csingundzsav, Amurszana egyetlen, a végsőkig kitartó szövetségese. Nyáron Amurszana a hatóságok engedélyével kénytelen orosz területekre menekülni.

1757. szeptember 21.   35 éves korában, himlőben maghal Amursana.

1757   Meghal a 2. Dzsebdzundamba. Halála után a mandzsu császár megparancsolja a dalai és a pancsen lámának, hogy a mongol buddhista egyházfő következő megtestesülését Mongólia határain kívül, Tibetben keressék.

1771   A Volgához vándorolt ojrátok közül többen visszatérnek Belső-Ázsiába, s Dzsungáriában, Xinjiangban és Belső-Mongóliában telepednek le.

1773   A harmadik bogdo gegen halála.

1778   A főpapi kolostor (Ih Hüré) a Tola-folyó partjára költözik. Itt jön létre a mongol főváros (Urga).

1789   A mandzsuk a mongol területekre vonatkozó törvénygyűjteményt adnak ki. A császári helytartó (amban) őrködik a kánság belső rendjén és a törvények betartásán. A mandzsu kormányzat megszünteti a mongol előkelők ajmagokra gyakorolt hatalmát. A régi mongol közigazgatási beosztás – ulusz, tümen, otok – megszűnik, és az egész országot egységesen hosúnokra osztják. A mandzsu dinasztia új címeket vezet be a mongol előkelők között, melyek elsősorban a rangbeli különbséget jelzik, s a mongolok ezek alapján részesülnek az udvar támogatásában.

1813   A negyedik Dzsebdzundamba halála.

1832   Az első alkalom, hogy a mongol fővárosban, Ih hürében cam táncot tartanak.

1841   Az ötödik Dzsebdzundamba halála. A következő reinkarnáció két év múlva születik meg, de alig hatéves regnálás után, 1848-ban életét veszti.

1849   A hetedik bogdo gegen születése. Meghal 1868-ban.

1860   Orosz kereskedelmi konzulátus nyílik Urgában. A kínai kereskedők monopóliumai mellett az oroszok is megpróbálnak bizonyos mértékű gazdasági befolyásra szert tenni.

1868. 11. hónap 13.   Meghalt a 7. bogdo gegen.

1869   A mandzsu császár ismét megparancsolja a dalai és a pancsen lámának, hogy a mongol egyházfő új megtestesülését csak Tibetben találhatják meg.

1869. 9 hónap 8.   A tibeti hivatalnok Goncsigceren felesége, Ojdovdulam világra hozza a Dzsebdzundamba kutugtu nyolcadik újjászületését.

1873. 4. hónap 4.   A bogdo gegen 8. újjászületésének Lhászából Mongóliába kiséréséről döntenek.

1874   Az újjászületés megérkezik a mongol fővárosba, Ih Hürébe.

1875. negyedik hónap 11.   Mandzsu császári parancs a bogdo gegen 8. újjászületésének beiktatásáról. A 10. hónap 5-én megkapja a hatalmát elismerő császári pecsétet is.

1881   Szentpéterváron orosz-mongol kereskedelmi szerződést kötnek.

1897  Kjahta-Urga-Kalgan között távíró kapcsolat létesül.

1900   Kínai bokszerlázadás – a kínai kormány a lázadók ellen Mongóliában is toboroz katonákat. Az Orosz-Kínai Bank fiókot nyit Uljasztajban. A mongol vezetés Handdordzs és Cerenszodnom vezetésével követeket küld az orosz cárhoz, hogy kipuhatolják, milyen segítségre számíthatnak egy esetleges függetlenségi megmozduláskor. Mandzsuellenes felkelés robban ki Uljasztaj városában.

1901  Sine dzaszgijn bodlogo – a mandzsu császárság Mongóliával kapcsolatos „Új kormányzati politikája”. A korábbiakkal ellentétben meg akarják szüntetni Külső-Mongólia eddigi tartományi státuszát, és teljes egészében be akarják olvasztani a birodalomba.

1901. szeptember 7.   A kínai felkelést és az azt követő megtorlást lezáró „bokszerjegyzőkönyvben” Japán, Németország, Franciaország, Anglia, USA, Oroszország, Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia képviselői rögzítik és legitimálják a fennálló helyzetet. Kína számára előnytelen szerződéssel rögzítik a külső országok kiváltságait. Kína óriási jóvátételt köteles fizetni.

1903  Ajusi által vezetett antifeudális mozgalom tör ki Manibadzar tartománybana kínai és orosz kereskedők ellen. A mozgalom néhány évenként újra fellángol, a legutolsó megmozdulások 1911-ben történnek.

1904   Az orosz-japán háború kezdete. A japán győzelem következtében az oroszok befolyása jelentősen csökken a térségben. A japánok területeket szereznek Kelet-Kínában, Mandzsúriában. Az ötödik hónap 26-án a XIII. dalai láma az éj leple alatt elhagyja a tibeti fővárost, és északra, Mongóliába menekül a betörő angol csapatok elől. Orosz konzulátus nyílik Uljasztajban. Új mandzsu amban (Zhan Chi) érkezik Hürébe, ahol 1909-ig marad.

1905. szeptember 5.    Az orosz-japán háború lezáró békekötés. Felosztják maguk között a belső-ázsiai területeket. A megállapodás értelmében Külső-Mongóliát orosz, Belső-Mongóliát japán érdekszférához tartozó területnek tekintik.

1906    Függetlenségi harcok lángolnak fel a Dzsasagtu kán ajmag szinte valamennyi déli szumjában. Néhány szegény arat megtámadja és felgyújtja a kínai kereskedők üzleteitIh Hürében. Közigazgatási hivatal nyílik Pekingben, melynek célja a kínai parasztok Mongóliába telepítésének irányítása.

1907. június 30.   A második orosz-japán szerződés, mely megerősíti a korábbi megállapodást. Japán elfogadja Oroszország Külső-Mongólia feletti fennhatóságát, cserébe az oroszok nem gátolják Japán koreai terveinek megvalósítását. A Mandzsu Takarékbank fiókot nyit a fővárosban és Uljasztajban is.

1908   Hürében több világi iskola nyílik. Harbinban orosz érdekeltségű mongol nyelvű újság (Mongolin szonin bicsig, „Mongol újság” ) jelenik meg. Kirinben mongol és kínai nyelvű kőnyomatos folyóirat lát napvilágot.

1905–1909   Mongol előkelők elleni felkelések Togtoh vezetésével. Az oroszországi polgári forradalom hatására több kisebb mozgalom lángol fel Mongóliában. E megmozdulások egyikének vezetője Togtoh. A kezdeti kudarcok után több kisebb-nagyobb megmozdulást is vezet, viszonylag kevés sikerrel.

1910   San Dovent nevezik ki a mandzsu Kína mongóliai kormányzójának. Uljasztajban 10 fős mandzsu iskola nyílik. Februárban Togtoh a halha Szecsen kán ajmag Sanszrandordzs hosúnjában az Ih Hürében székelő San Doven amban seregével ütközik meg.

1910. július 4.   Aláírják a harmadik titkos orosz-japán szerződést, mely a korábbi megállapodásokhoz hasonlóan rögzíti a két ország érdekszféráit.

1911. március.   Belső-Mongóliában megmozdulások a kínai kereskedők, megszállók ellen. A nyugati határszél Dörvöd ajmagjában felkelés tör ki az arat Puncag vezetésével. Tavasszal Handdordzs és Cerenszodnom és a bogdo gegen a mongol főurak között tárgyalásokat kezdeményeznek a mandzsuk új politikájáról. A főváros Erdene sangdzodba kincstári hivatalában gyűlnek össze. Májusban új orosz konzul, M. N. Kuz’minskij érkezik, és orosz konzulátus nyílik Uljasztajban is.

1911. július.   A mongol főurak és a buddhista egyház képviselői Ih Hürében egy titkos tanácskozás után elhatározzák az elszakadást. A bogdo gegen a nankingi felkelőkhöz titokban követet küld, hogy tájékozódjon az esetleges együttműködés lehetőségéről.

1911. július 28.   A bogdo gegen a Hürében székelő orosz konzult, Lavdovskijt fogadja, és tájékoztatja, hogy a függetlenség kivívásához segítséget szeretnének kérni az orosz cártól.

1911. július 29.   A főúri tanács határozatának megfelelően újabb követséget küldenek az orosz cárhoz, hogy kérjék a segítségét.

1911. augusztus 15.   A mongol küldöttség megérkezik Pétervárra. Augusztus 16-án S. D. Szazonov külügyminiszter fogadja a mongolokat. A küldöttség vezetője átadja a bogdo gegen július 30-án keltezett levelét.

1911. október 10.   Forradalom Kínában. Október végén elmenekül Guo Fen, Uljasztaj kínai helytartója. A város harc nélkül kerül a mongol felkelők kezére.

1911. november 28.   A forradalom hatására lemond Huantong (Pu Yi), az utolsó kínai császár. Ugyanezen a napon a bogdo gegen Mongólia káni trónjára ül. A tél első hónapjában a követek visszaérkeznek Pétervárról. November 13-án megalakítják az Ideiglenes Hercegi Bizottságot Hürében. December 1-jén az új mongol vezetés kiáltványban adja Mongólia népének tudtára, hogy az ország lerázza a több száz éves mandzsu hatalmat, és függetlenedik Kínától.

1911. december 16.   (A régi időszámítás szerint, az új időszámítás szerint december 29.) A bogdo gegent kánná kiáltják ki (Az esemény időpontja megegyezik az előző pontban ismertetettel.) A felavatási szertartás után az öttagú kabinet megkezdi munkáját, a miniszterelnök Da lam Cerencsimid. A minisztériumok munkájának megkezdéséhez még 23-án 80 tümen lan ezüstöt utalnak ki. A bogdo gegen kánná szentelésével egy időben feleségét az ulszin ih dagina („az ország istenanyja”)címmel ruházzák fel. A cári orosz minisztertanács Mongóliával kapcsolatban aktív külpolitikai lépéseket tervez. Célja a mongol függetlenségi törekvések diplomáciai támogatása. Álláspontja, hogy szakadjanak el a Qing-dinasztiától, de ne váljanak teljesen függetlenné.

1912. január 12.   Uljasztajt elhagyja a mandzsu helytartó és a katonai parancsnok. Február 9-én Ih Hürét Mongólia fővárosává teszik. Február 16-án Yuan Shikai Kína ideiglenes elnöke lesz.

1912. május 6–7.   A Dzsa láma, hatanbátar Magszardzsav és manlai van Damdinszüren vezetésével és kb. 5000 dörböt és torgut önkéntes segítségével a szabadságharcosok megtámadják a hovdi határőrterületen állomásozó kínai csapatokat. Májusban újabb forrongások során véresen leszámolnak néhány Uljasztajban maradt kínai kereskedővel. Szabályzatot adnak ki az Autonóm Mongólia hadseregének felállításáról.

1912. július 25.   A harmadik orosz-japán titkos tanácskozás. (Az első kettő 1907. július 30-án, ill. 1910. július 4-én volt.) Orosz közvetítés hatására a kínai kormány visszafordítja a mongol felkelők ellen Hovdba vezényelt csapatait, és semmilyen más ellenlépést sem tesz.

1913. január.   Mongol-orosz tárgyalások Péterváron. Teljes jogú mongol hivatalnokok tárgyalnak II. Miklóssal, a pénzügyminiszter-miniszterelnök Kokovcevvel és a külügyminiszter Szazanovval. Január 24-én mongol-tibeti szerződést írnak alá. Nyáron Oroszország csapatokat küld Hovdba, hogy az oroszok mongóliai kötelezettségeinek megfelelően biztosítsa Mongólia szuverenitását. Október 23-án orosz-kínai szerződést kötnek, s kiáltványt adnak ki Mongóliáról. Hosszas egyeztetések után írják alá. Kína elismeri Külső-Mongólia autonómiáját. Oroszország álláspontja szerint Mongólia Kína elidegeníthetetlen része. November 11-én II. Miklós újabb mongol követséget fogad.

1913   Megjelenik az első mongol nyelvű, mongol kiadású folyóirat. A fővárosban megnyitja kapuit az első modern iskola.

1914. január 2.   Az orosz külügyminiszter a Mongóliában tevékenykedő diplomatáinak egy a mongóliai vasútkoncessziókról szóló tervezetet juttat el, azzal a céllal, hogy szerezzék meg felelős mongol hivatalnokok hozzájárulását. Tavasszal az orosz kormány 2 millió rubel kölcsönt juttat Mongóliának. Az országgyűlés alsó és felső házának megalapításáról 8 pontos szabályzatot hoznak.

1914. augusztus.   Kjahtában háromoldalú tárgyalásokat szerveznek. A mongol kormány próbálkozásai az ország diplomáciai elismertetésére. Ősszel újabb, most 3 millió rubeles kölcsönt folyósít Oroszország Mongólia számára. Augusztus 26-án orosz-kínai-mongol háromoldalú tanácskozás folyik Kjahtában.

1915  A mongol hadseregben az igen rossz felszerelés és ellátás miatt nyugtalanság tapasztalható.

1915. május 25. A kjahtai háromoldalú szerződés aláírása. A két szomszédos ország elismeri Mongólia autonómiáját, de gyakorlatilag csak – az előző megállapodásoknak megfelelően – Kínán belül. Állatorvosi bizottság felállítása. Yuan Shikaiúj diplomatát nevez ki Uljasztajba. Az Orosz Bank fiókot nyit Mongóliában. A Mongolin szonin bicsig első számának megjelenése. A Mongol Állami Bank megalapítása.

1916   Amerikai kereskedelmi kirendeltség nyílik a mongol fővárosban. Pl. a Kínában már bevezetett Standard Oil és más cégek is érdeklődnek mongol befektetési lehetőségek után. Orosz alkonzuli iroda nyílik a fővárosban. Júliusban orosz-japán titkos szerződést írnak alá Mongóliában. Antant-szerződés.

1917   A Szecsen kán és a Tüsiyetü kán ajmagbanfelkelések törnek ki. Mongol telefonszabályzat kidolgozása.

1917. november 7.   Forradalom Oroszországban. November 25-én a külügyi népi komisszár tájékoztatja a bogdo gegen kormányt a korábbi mongóliai orosz konzul felmentéséről.

1918. március 3.   A berszt-litovszki béke aláírásával Oroszország kilép a világháborúból. Az 1917 őszén és telén a forradalom elől Oroszországból elmenekült birtokosok, bankárok egy része a mongol fővárosban keres menedéket.

1918. március 3.   Uljasztajban fellázad az ott állomásozó orosz testőrség egy része, és az orosz forradalom oldalára áll.

1918. április 11.   Szovjet-Oroszország táviratára a mongol kormány nemleges választ ad, és visszautasítja a kapcsolatok felvételét. Májusban a kormány képviselői megegyeznek Kína újonnan kinevezett követével, Chen Yivel arról, hogy ismét kínai katonákat állomásoztatnak a mongol fővárosban. A mongol kormányzat a szocialista változások hatásától félve lezáratja az északi határokat, és az Oroszországban tanuló diákokat hazahívja. A Kínai Bank fiókot nyit Nijszlel Hürében.

1918. szeptember   A mongol fővárosba érkező kínai haderő nyílt támadást indít az autonómia eltörlése érdekében. Az év végén megalakul Nijszlel Hürében (a mongol főváros nevét még 1911-ben, a függetlenség kikiáltása után változtatták meg) a Mongol Néppárt magját képező kolostori és konzul-dombi forradalmi csoport.

1919  A pán-mongol eszmék felerősödése. A japánok területszerző politikájuk eszközének tekintették „Nagy-Mongólia” létrehozásának eszméjét. A pán-mongolizmus célja, hogy egy országban egyesítse az összes mongol nyelvű népet, Külső- és Belső-Mongóliát. Csitában japán kezdeményezésre tárgyalásokat indítanak Nagy-Mongólia létrehozásáról.

1919. április 13.   Külső-Mongólia kormánya eleinte habozik, hogy csatlakozzon a csitai határozathoz, később elhatárolódik ettől.

1919. július.   Összeül a kétkamarás országgyűlés. A felsőház megvitatja a kínai követeléseket, de az alsóház ellenáll.

1919. augusztus.   A kínai kormány Chen Yin keresztül felszólítja a mongol kormányt az autonómia feladására. Kitudódik a kínai követ és sangdzodba Badamdordzs megállapodása az autonómia feladásáról. „64 pontos szerződés”. Szeptemberben a keleti határterület mongol katonái között egyre erőteljesebb a nyugtalanság. Októberben Xu Shuzengtábornok megérkezik a mongol fővárosba.

1919. november 17.   A sangdzodba átadja a kínai tábornoknak az autonómia megszüntetésére vonatkozó kérelmet. November 22-én a kínai kormány dekrétuma megszünteti Külső-Mongólia autonómiáját. November 27-én a mongol kormány igazolja a feltételek elfogadását, az államfő azonban az utolsó pillanatban megtagadja a szerződés aláírását.

1920. február 3.   Xu Shuzeng tábornok kihirdeti a kínai csapatok Mongóliába vonulásának kormányzati indoklását.

1920. február 19. Xu Shuzeng az autonómia megszüntetése és Mongólia ismételten Kínához való csatlakozása alkalmából katonai parádét rendez. Február végén a kínaiak feloszlatják a mongol hadsereget.

1920   Orosz bolsivikok – Burtman, Szorokovikov, Borisov – tárgyalásokat kezdeményeznek a mongol forradalmárokkal.

1920. április 6.   A Távol-Keleti Köztársaság kikiáltása.

1920. június 25.   A kolostori és konzul-dombi csoport egyesül, és megalakítják a Mongol Néppártot. A gyűlés megerősíti a „Párttagok esküjét”, mely a vallás megtisztítását és a kizsákmányolás megszüntetését tűzi ki célul. Június 28-án pártdelegációt küldenek Szovjet-Oroszországba. Kérik a szovjet-orosz kormányt, hogy nyújtson katonai segítséget a megszálló kínai csapatok ellen. Kínában megbukik a japánbarát Anfu-csoport. Xu Shuzeng eléri, hogy Mongóliában leváltsák Chen Yit, azonban hamarosan őt is visszahívják, és gyilkosság áldozata lesz. Chen Yi ismét elfoglalhatja nijszlel hüréi hivatalát.

1920. július 15.   Szühebátorvezetésével egy második csoport is elhagyja Urgát. Egy hónap elteltével csatlakoznak az illegalitásban élő „menekültekhez” Irkutszkban. Július 26-án a bogdo pecsétjével látja el azokat a leveleket, melyekben Japántól, az USA-tól és Szovjet-Oroszországtól kér segítséget.

1920. augusztus 24.   A mongolok delegációt küldenek Moszkvába, hogy kipuhatolják az esetleges szövetségkötés lehetőségeit.

1920. október 2.   Ungern báró fehérgárdista csapatai átlépik a mongol határt. Október 19-én Ungern a Hüré melletti Bajandzurh-hegyhez ér. Október 26-án Ungern báró megtámadja Hürét, de az ott állomásozó kínai csapatok visszaverik a támadást. A báró november 7-ig még többször próbálkozik sikertelenül.

1920. november 10.   Irkutszkban megjelenik a Mongol Ünen („Mongol igazság”) című újságelső száma. November 12-én a moszkvai delegáció visszatér. A szovjet-oroszok támogatásukról biztosítják a mongolokat. Novemberben a kínaiak letartóztatják a bogdo gegent és néhány orosz párti mongol előkelőt. Chen Yi visszatér a mongol fővárosba, a bogdót házi őrizetbe helyezteti. Ungern Hűhin kutugtu kolostorában ideiglenes kormányt alakít. December 18-án Szühebátor és Csojbalszan átlépik a mongol határt.

1921. február 4.   Ungern elfoglalja Urgát. Nemesi gyűlést hívnak össze, melyen a báró bejelenti az autonómia visszaállítását. Február 9-én a forradalmárok elhatározzák egy reguláris hadsereg felállítását, parancsnokául Szühebátort nevezik ki. Február 21-én a bogdo gegent ismét kánná szentelik. Február 23-án az autonómia visszaállításáról és a bogdo kánná szenteléséről hivatalos értesítést küldenek az orosz és a kínai államnak is.

1921. február-március.   Már a mongol reguláris hadsereg is összecsap a kínai csapatokkal, és kisebb győzelmeket is arat. Március 1-jén megnyílik a Mongol Néppárt első kongresszusa. Március 3-án megalakul a párt Központi Bizottsága. Elnöke Dandzan, tagjai Loszol és Dambadordzs, a titkárok Badarcsin és Oszor.

1921. március 13.   Troickoszavszkban megalakul a mongol Ideiglenes Népi Kormány. Kiadják a parancsot Majmacsen határváros elfoglalására. A hadsereg felveszi a Mongol Népi Reguláris Hadsereg nevet. Szühebátor a párt nevében kiáltvánnyal fordul a néphez, hogy harcoljanak Ungern fehérorosz csapatai ellen. Március 18-án a párt csapatai beveszik Majmacsent. Március 19. A Néppárt Központi Bizottsága és az Ideiglenes Kormány Kjahtába költözik. Szühebátort hadügyminiszterré nevezik ki. Március 22-én a bogdo nevében kiadott nyilatkozat károsnak nevezi a Néppárt tevékenységét. A forradalmárok toboroznak a Tüsijetü kán ajmagban is, ezért a dzsaszag útmutatást kér a bogdótól, aki a röpiratozást és a toborzást törvénytelenek minősíti. A Néppártot és az ideiglenes kormányt a kínaiakkal egy lapon említi az ország ellenségei között.

1921. április.   Megjelenik a kínai kormány egy a bogdónak címzett levele, melyben sajnálatát fejezi ki Mongólia autonómiájának eltörlésével kapcsolatban. Egyes mongol előkelők megpróbálják a bogdo gegen Ungernnel kötött szövetségét megszüntetni. Április 10-én fegyveres segítségért fordulnak a szovjet kormányhoz. A hadsereg létszámának növelése érdekében a megszállt területeken általános sorozást rendelnek el. Április 20-án Ungern támadást indít az Ideiglenes Kormány ellen.

1921. május.   Egy kisebb helyőrséget hátrahagyva Ungern elhagyja Hürét, és az északi határ felé vonul, hogy a szibériai területeken csatlakozhasson a bolsevikokkal szembeni ellentámadásra készülő fehérgárdista csapatokhoz. Május végén Ungern fő erőivel Kjahta ellen vonul. Május 21-én megszüntetik a földmagántulajdont. Május 26-án Ungern megkezdi Majmacsen (Kjahta) ostromát, de kudarcot vall. A szabadságharcosok az orosz Vörös Hadsereg segítségével visszaverik a támadást. Május 30-án Bajan gün Ungern mongol segédcsapatait Kjahta ellen vezeti.

1921. június 5.   A szovjet katonatanács biztosítja a mongolokat segítő szándékáról. Júniusban a majmacseni győzelem után az Ideiglenes Kormány kiadja a parancsot az Urga elleni támadásra. Június 29-én a mongol Népi Reguláris Hadsereg szovjet katonai alakulatok támogatásával megindul a mongol főváros ellen. Július 6–8-án a felkelő mongol csapatok beveszik a fővárost.

1921. július 8.   Az Ideiglenes Kormány Urgába érkezik. Július 10-én a győztesek elkobozzák az Ungern által visszaállított autonóm kormány minisztereinek és miniszterelnökének pecsétjét. A győzelem után kiadják az új kormány megalakulásáról szóló

közleményt. D. Bodó, C. Dandzan, D. Loszol kihallgatást kér a bogdo gegentől.

1921.július 11.   Kihirdetik a mongol nép hatalomátvételét. A bogdo gegent erősen korlátozott jogokkal rendelkező államfővé emelik. Július 12-én az új mongol kormány kéri a szovjet vezetést, hogy az ellenforradalmárok teljes megsemmisítéséig ne vonják ki Mongóliából a szovjet Vörös Hadsereg alakulatait. Július 18-án államosítják Ih Hüré villanytelepét, a központi területek vállalatait, a gőzmalmot, illetve a korábban Ungern által elrabolt javakat. Július 19-én szabályozzák a postaszolgálattal kapcsolatos jogokat és kötelességeket. Július 21-én D. Bodó levélben tájékoztatja az USA Külügyminisztériumát az új mongol kormány létrejöttéről, és egyben kezdeményezi a diplomáciai kapcsolatok felvételét. Július 27-én a kormány miniszterelnök-külügyminisztere, Bodó tájékoztatja a Távol-Keleti Köztársaság külügyminiszterét, hogy megalakult a Mongol Népi Kormány. Július 30-án Nyugat-Mongóliában kormány alakul – elnöke Delgernamdzsil –, mely Hovdot el akarja szakítani Mongóliától, és Kínához kívánja kapcsolni.

1921. augusztus 2.   A nyugat-mongóliai ideiglenes kormány kiáltvánnyal fordul a néphez, melyben felszólítja a fehérek elleni harcra. Hovdban békés úton győz a forradalom, miután a határvidéki kormány átengedi a hatalmat a népi kormánynak. Augusztus 5-én a Vörös Hadsereg a Galun-nurnál bekeríti és megsemmisíti Ungern báró seregét. Augusztus 25-én megalakul a Mongol Forradalmi Ifjúsági Szövetség.

1921. szeptember 5.   Létrejön az Ideiglenes Országgyűlés. Szeptember 10-én a Bogdo levében fordul az USA és Szovjet-Oroszország kormányához, s kéri, hogy közvetítsenek Mongólia és Kína között. Az USA visszautasítja, de a szovjet kormány szeptember 14-én elfogadja a felkérést. Szeptember 15-én Novonyikolajevszkben (Novoszibirszk) katonai törvényszék ítélete alapján kivégzik Ungern bárót. Szeptember 23-án a 8. bogdo gegen parancsára a Mongol Vörös Hadsereg parancsnokát, Szühebátort pávatoll kalapdísz és jorigt baatar kitüntetéssel jutalmazzák. Szeptember végén Bodó a párt politikájával szembeni elégedetlenségét demonstrálva visszavonul, s jogkörét Cerendordzsra ruházza át.

1921. október.   Tovább folynak a fehérek elleni harcok Kelet- és Nyugat- Mongóliában.

1921. november 1.   Aláírják a kormány és a bogdo gegen jogköréről szóló megállapodást, az „Esküszerződést”. A november 5-én aláírt szerződéssel Szovjet-Oroszország elsőként ismeri el Mongóliát. November 24-én mongólia 1 millió rubel kölcsönt kap Szovjet-Oroszországtól.

1921. december 4.   A népi kormány megszünteti a közrendűek világi és egyházi alattvalókra való felosztását. December 12-én szovjet delegáció érkezik Pekingbe. A pekingi kormány követeli, hogy Szovjet-Oroszország vonja ki csapatait Külső-Mongóliából. December végén leleplezik Sadzs láma, illetve két japán kém összeesküvését, mely a népi kormány megdöntését célozta.

1922. január 10.   D. Bodót hivatalosan is felmentik a miniszterelnöki és külügyminiszteri tisztségéből. A miniszterelnök, dzsalhandz kutugtu Damdinbadzar és a külügyminiszter, gün Cerendordzs kinevezéséhez a kormány nevében Szühebátor és Bavácan a bogdo gegen beleegyezését kéri. Január 15-én a népi kormány az előkelők aratok feletti jogait megsemmisíti, s az alávetettek irányítását jelképező pecsétjeiket elkobozza. A Bogdo kolostorainak és udvartartásának költségvetését csökkentik. A címek adományozását megszüntetik.

1922. február 10.  A bogdo gegen fogadja dzsalhandz kutugtu Damdinbadzart, 12-én a kormány pecsétjét átadja neki, a mongol miniszterelnöki pozíció hatáskörét állami törvényben kiterjesztik. Elfogják és börtönbe vetik D. Bodót, cereg Satgart, gün Togtohot, Dendevet és még több mint negyven embert.

1922. július 11.   A bogdo gegen állami ünneppé nyilvánítja ezt a napot.

1923. augusztus 31.   D. Bodót 15 társával együtt hazaárulás vádjával elítélik és kivégzik.

1923. február 20.   D. Szühebátor (1893–1923) meghal. A Mongol Néppárt kongresszusa köszönetét fejezi az orosz bolsevikoknak a mongol forradalomban nyújtott katonai segítségért.

1923. május 4.   A Bogdo orvosát, Cerénent, Cerenpil belügyi hivatalnokot, kubilgan Dobcsint 12 társukkal együtt lelövik.

1923. június 23.   Dzsalhandz kutugtu C. Damdinbadzar (1874–1923) halála után a miniszterelnök B. Cerendordzs lesz.

1923 A bogdo gegen felesége, Ulszin Ih Dagina Dondogdulam meghal. Összeesküvés vádjával újabb nyolc embert állítanak kivégzőosztag elé.

1924. február 5.   A Mongol Népi Forradalmi párt képviselői számba veszik a bogdo gegen vagyonát. Február 24-én a Bogdo komolyan megbetegszik.

1924. április 24.   A népi kormány kívánságára a beteg főlámához meghívják tibeti mesterét, Jondzonhambot.

1924. május 20.   A nyolcadik bogdo gegen halála.

1924. augusztus.   A Mongol Népi Párt III. Kongresszusa. A Párt felveszi a Mongol Népi Forradalmi Párt nevet. Elfogadják Mongólia új alkotmányát, és az ország államformáját népköztársaságra változtatják.

1927   A Mongol Népi Forradalmi Párt 6. kongresszusán többen a polgári átalakulást, a szovjet típusú reformok mérséklését javasolják. Később ezeket a lépéseket jobboldali elhajlásnak minősítik.

1928   A MNFP VII. Kongresszusa. A párttörténetbe úgy vonult be, mint a jobboldali elhajlókkal történő leszámolás időszaka. Valójában a polgári átalakulás híveit távolítják el a hatalom közeléből. Többet közülük koholt vádakkal bíróság elé állítanak. Sokukat halálra ítélik, többen a szovjet beavatkozás következtében veszítik életüket. A tisztogatás 1922 és 1934 között zajlik.

1929. január.   Csojbalszant a Parlament Alsóháza elnökének jelölik. Júniusban rögzítik a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság kapcsolatának alapelveit.

1932   A lámák közötti elégedetlenség felkeléshez vezet, melyet a hatalom véres kézzel torol meg. A felkelés leverését követő pogrom és a lámaüldözések egészen 1937-ig tartanak. Az ország legjelentősebb kolostorait lerombolják, a kegytárgyakat, könyveket megsemmisítik, lámák ezreit bestiális módon végzik ki.

1936. március.   A szovjet-mongol kölcsönös segítségnyújtási egyezmény aláírása.

1939. május.  A halhin-goli csata. Az szovjet és mongol Vörös Hadsereg szövetséges csapatai megállítják a Mandzsúriából betörő japánokat a kelet-mongóliai Halhin-gol folyónál. Az 1941-ben többek között ezen összecsapás következtében megkötött szovjet-japán fegyverszüneti megállapodás eredményeként nem kényszerül kétfrontos háborúra a Szovjetunió a második világháborúban.

1941   Mongólia belép a második világháborúba, és hadat üzen Németországnak. Megkezdődik a hagyományok tudatos felszámolása. Az ujgur-mongol írást március 25-én betiltják, helyére a cirill kerül.

1942. október.   Megnyílik a Mongol Állami Egyetem, melyet Csojbalszanról neveznek el.

1943. január.   A Moszkvába érkező mongol delegáció egy páncélos ezredet ajánl fel a szovjet Vörös Hadsereg parancsnokságának.

1945. augusztus 10.   A Mongol Népköztársaság hadat üzen Japánnak.

1945. október 20.   Népszavazás dönt arról, hogy Mongólia el kíván szakadni Kínától.

1946. január 5.   Kína a Szovjetunió nyomására elismeri Mongólia függetlenségét.

1946. február 27.   Szovjet-mongol barátsági és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény aláírása.

1947 május.   Turkesztáni Kuominntang csapatok hatolnak be az országba Bajtag Bod területén.

1948   A diplomáciai kapcsolatok felvétele Észak-Koreával.

1949. október.   Diplomáciai kapcsolat a Kínai Népköztársasággal.

1950. április.   Diplomáciai kapcsolat felvétele Magyarországgal.

1952. január 26.  Csojbalszan halála.

1958  J. Cedembal kerül az állam élére.

1961   Mongólia az ENSZ tagjává válik.

1962. június.   Mongólia a KGST tagjává válik.

1966. január.   Újabb húsz évre szóló szovjet-mongol barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Mongólia szinte teljesen elveszti külpolitikai önállóságát, gyakorlatilag a Szovjetunió befolyása alá kerül.

1968   Mongol-kelet-német barátsági és együttműködési szerződés.

1972   A diplomáciai kapcsolatok felvétele Japánnal.

1974   Cedembalt választják a Nagy Hurál elnökének.

1980   Cedembal főtitkárrá választásának negyvenedik évfordulója. A mongol személyi kultusz, illetve az „osztály- és nemzeti” kérdésben elkövetett intézkedések bírálata.

1984   Cedembal hatalma folyamatosan gyengül, még ebben az évben leváltják, helyére a mérsékelt reformer Batmönh kerül.

1986. május 26.   A MNFP XIX. Kongresszusa. A párt főtitkára a változások szükségességéről beszél. A Szovjetunióban bekövetkezett változásoknak köszönhetően a Mongol Népköztársaságban is megindulnak a reformok.

1988   Történészek, szociológusok nyíltan bírálják a rendszert. Megnyitják az archívumokat. Ellenzéki csoportok jönnek létre. Az első a Sine üje, „Új Korszak” nevet viseli.

1989. december   A rossz gazdasági helyzet és a kelet-európai változások hatására létrejön az első párt jellegű ellenzéki csoport, a Mongol Demokrata Szövetség.

1990   Megmozdulások az egész országban. Júliusban az első demokratikus választások a MNFP győzelmét hozzák. Létrehozzák a kétkamarás országgyűlést.

1992  Elfogadják az új mongol alkotmányt.

1993   Az első elnökválasztás.

2. TIBET

(600-1970)

600 előtt Namri szongcen (Gnam-ri szrong-szcan) megalapítja Tibetet.

629 Szongcen gampo (Szrong-brcan szgam-po) uralkodásának kezdete.

633 Thonmiszambhota a király tanácsosa Indiába érkezik. Célja a tibeti írás létrehozása.

634 Thricün (Khri-bcun), a nepáli feleség érkezése. Vele az indiai buddhizmus képviselői, különösen a valláshoz kapcsolódó művészet mesterei érkeznek Tibetbe. A lhászai Ramocse (Ra-mo-cshe) kolostor alapítását a hagyomány erre az időre teszi. Az első tibeti buddhista megtérés kezdete.

641 A tibeti uralkodó feleségül veszi Veng-cseng Tang hercegnőt.

648 A tibetiek betörnek az indiai Bihar és Bengál területére.

649 A tibetiek meghódítják zsang-zsun-t. Tibet a birodalommá válás útjára lép.

650-676 Mang-szong Mang-cen (Mang-szrong Mang-bcan) uralkodása. A tu-jü-hun-ok (a-zsa) meghódítása.

662 A tibetiek Gilgitig (Nyugat-Kasmír, Hunze folyó) terjeszkednek.

670-692   Az első tibeti hódítások Kelet-Turkesztánban.

674 Szövetség nyugati-türkökkel Kína ellen.

676-704 Düszong mangpordzse (’Du-szrong Mang-po-rdzse) uralkodása.

678 Jarkend, Khotan, és Kucsa meghódítása a Tarim-medencében. Sikeres harcok a kínaiak ellen.

704-755   Meszagcom (Me-szag-chomsz) uralkodása.

710 A tibeti uralkodó feleségül veszi Csin-cseng kínai hercegnőt.

751 A Talasz menti csata. A tibeti-muszlim szövetséges csapatok vereséget mérnek a Tang dinasztia seregeire. Ezzel megállítják a kínaiak nyugati terjeszkedését.

755 Thriszong decen (Khri-szrong lde-brcan) foglalja el a trónt. (797) Ő a második tankirály.

755-757   Az An Lu-shan felkelés Kínában

760-66   A tibetiek elfoglalják a nyugat-kínai Kanszu tartományt.

763 A tibetiek elfoglalják a kínai fővárost Csangan-t, ezzel békekötést kényszerítenek ki.

775   A Szamje (Bszam-jasz) kolostor alapítása.

779   Az uralkodó államvallássá teszi a buddhizmust Tibetben.

781   A második tibeti kolonializáció a Tarim medencében.

789   Arab-kínai szövetség a tibetiek ellen. (Harun al-Rasídkalifa 785-809)

790   Újabb tibeti hódítások Kelet-Turkesztánban. A tibeti befolyás nagyjából 866-ig áll fenn ezen a területen.

791   Tibeti-ujgur-kínai szövetség győzelme a karlukok ellen

797-799 Mune cenpo (Mu-ne bcan-po) uralkodásának időszaka.

799-815   Szadnaleg (Szad-na-legsz) uralkodása. A buddhista szerzetesek befolyása folyamatosan nő az állam irányításában.

800   Horaszán kormányzója Mahmún kalifa harcol a tibetiekkel.

817-836   Ralpacsen (Ral-pa-csan) uralkodása. ( A harmadik tankirály.) A buddhizmus tovább terjed az országban. A lámák befolyása folyamatosan nő. Uralkodása az első megtérés fénykora. Királyi rendeleteket ad ki a vallás védelmére. (hét család tartson el egy szerzetest) A klasszikus tibeti nyelv normalizálása (szkad-rnying)

822   Tibeti-kínai békeszerződés.

836-842   Langdarma (Glang-darma) uralkodásának időszaka. A bátyja megölése után foglalja el a trónt. A bon restauráció és a buddhizmus üldözésének korszaka. A belső viszályok következtében a tibeti uralkodót meggyilkolják. A fiai között az utódlásért kirobbant trónviszály jelentősen gyengíti az államot. Tibet hanyatlásának kezdete.

866   A kínaiak legyőzik a tibetieket. A tibeti gyarmatbirodalom elvesztése. Az ujgurok végleg kiszorítják Tibetet a Tarim medencéből. A nyugat-tibeti dinasztia megalapítása.

9-10.sz.   A „második buddhista megtérés” Közép-Tibetben. A központi hatalom szétesik. Kisebb-nagyobb családok alkotta, állandóan átszerveződő hatalmi gócok alakulnak ki szerte az országban. A buddhizmus szent könyvei átvészelik az időszakot, így lehetővé válik a buddhista vallás 950-utáni fokozatos megerősödés a nyugat-tibeti Guge, Purang királyságokban.

970   Jeseö (Je-sesz-’od) buddhista tanulmányok okán Kasmírba küldi Rincsen szangpo-t (Rin-cshen bzang-po) .(958-1055)

1015   Tholing (Mtho-gling) kolostor alapítása Ngari-ban (Mnga-ris) Nyugat-Tibetben. Ez a „későbbi virágzás” első kolostora.

1012-1096   Marpa (Mar-pa), a karma kagyü (kar-ma bka’-brgjud-pa) iskola alapítója.

1027   A tibeti időszámítás kezdete. Atísa 1042-ben hozza létre a rendszert, mely 1027-re megy vissza, s onnan számítja az eltelt éveket, korszakokat.

1040   Gu-ge királyai meghívják Atísát. (958-1054)

1040-1123   Milarepa (Mi-la rasz-pa) élete.

1042-1045   Atísa térítő tevékenysége Nyugat- és Közép-Tibetben.

1050 körül   Marpa megalapítja a kagyüpa rendet, melyet fő tanítványa Milarepa virágoztat fel.

1057   Dromtön (’Brom-szton) megalapítja a Reting (Rva-szgrengsz) kolostort, s vele a kadampa (bka’-gdamsz-pa) rendet.

1073   A Szakja (Sza-szkja) kolostor megalapítása.

1076   A Tabi-i buddhista zsinat Nyugat-Tibetben.

1158   A Denszatil (Gdan-sza-mthil) kolostor és a pagmodru (phag-mo gru-pa) alrend alapítása.

1179   A Drigungtil (’Bri-gung-mthil) kolostor és a drigung kagyü (’bri-gung bka’-brgjud-pa) rend alapítása.

1180   Taglung (Sztag-lung) kolostor és a taglung kagyü (sztag-lung bka’-brgjud) rend alapítása.

1182  Szakja (Sza-szkja Kun-dga’ rgyal-mchan) pandita születése ( meghal 1251-ben).

1189  A karmapa (karma-pa) rend megalapítása.

1207 Tibeti fejedelemségek elismerik Dzsingisz kán hatalmát. Tibetet 13 adófizető kerületre osztják, melyek éves adó beszolgáltatással tartoznak a mongol nagykánnak.

1247   Szakja pandita Ögödej mongol nagykán fiához, Gödenhez látogat.

1249   Göden megerősíti a mongol fennhatóságot Tibetben. A lakosságot adófizetésre kötelezi. A mongol kán és Szakja pandita között kialakuló kapcsolat megalapozza a mongol történeti hagyományban fontos szerepet játszó „kán-pápa viszonyt” (tib. jon-mcshod, mong. koyar tör).

1235   Phakpa (Phagsz-pa bla-ma Blo-gros rgyal-mchan) láma születése. (meghal 1280-ben).

1254   Phakpa találkozik Kubiláj kánnal. Felújítják a két törvény hagyományát.

1260   Phakpa láma Kubiláj kánhoz utazik. A mongol udvarban mint a mongol nagykán főtanácsadója és szellemi vezetője él.

1265   Phakpa megkapja a 13 tibeti tartomány – gyakorlatilag egész Tibet – feletti világi uralmat, mint a mongol nagykán helytartója.

1269   A phakpa (phags-pa) írás bevezetése a mongol udvarban.

1270 (75)   Kubiláj Phakpa-nak adományozza a császári tanító (tisri) címet. Ezzel a nagy mongol birodalmon a világi hatalom és egyházi hatalom párhuzamossága a koyar törö hagyományának megújítása.

1290   A szakjapá-k a mongol haderő segítségével kifosztják a Drigung (’Bri-gung) kolostort.

1325 körül Putön (Bu-szton) a buddhista tudós hozzálát a buddhista szövegek kánonba rendezéséhez. Munkája 1364-ben zárul.

1350  A szakja rend uralmának vége Közép-Tibetben.

1357Conkapa (Bcong-ka-pa) születése. (meghal 1419-ben) A század végén a tibeti buddhizmus nagy reformátora hozzálát az egyház és a tanok átalakításához. Megalapítja a gelukpa (dge-lugsz-pa) rendet.

1358A Tibet feletti hatalmat Phagmotru (Phag-mo-gru) családból származó Csangcsub gyalcen (Bjang-cshub rgjal-mchan) (1302-1364) veszi át. Ezzel a phagmo kagyü (phag-mo bka’-brgjud) rend hatalma erősödik meg. A világi székhely Nedong (Szne-gdong).

1391  Gedün drubpa (Dge-’dun drub-pa, meghal 1474), Conkapa unokaöccse Ganden (Dga’-ldan) apátja és az I. gyalva rinpocse (rgjal-ba rin-po-cshe) lesz Avalokitésvara megtestesülése.

1402   Conkapa Reting (Rva-szgreng) kolostorban befejezi fő művét a Lamrin csenpo-t (Lam-rin cshen-po).

1409   A Ganden kolostor alapítása.

1416   A Drepung (’Brasz-szpungsz) kolostor alapítása.

1419   A Szera tegcseling (Sze-ra theg-cshe-gling) kolostor alapítása. Congkapa halála. Tanítását két fő tanítványa viszi tovább. Az egyik Gedündrub (Dge-’dun dru-pa), a későbbi dalai lámák, a másik Kedüb dordzse (Mkhasz-grub-rdzse), a későbbi pancsen lámák inkarnációs őse.

1437   Csempaling (Bjamsz-pa-gling) gelukpa kolostor alapítása Cshabdo (Cshab-mdo) városában. Szonüpel (Gzson-nu-dpal) megírja híres történeti művét a Kék krónika -t (Deb-ther sngon-po).

1447   Gedündrub megalapítja a Tasilhümpo (Bkra-sisz-lhum-po) kolostort. Haláláig művészeti alkotásokkal gazdagítja. Ide is temetik.

1475-1542   Gedün gyaco (Dge-’dun rgja-mcho). Ő a Második gyalva rinpocse.

1481   A karmapa rend hatalmának megerősödése Tibetben. A hatalmat Ripung (Rin-szpungsz) herceg veszi át.

1509   Gedün gyaco megalapítja a Csökorgyal (Cshosz-’khor-rgjal) kolostort.

1518  Gedün gyamco (Dge-’dun rgja-mcho) a Drepung (’Brasz-szpungsz) kolostorban létrehozza a Ganden phorang (Dga’-ldan pho-brang) lakosztályt, mely hosszú ideig a gelukpa rend adminisztratív központja.

1543-1588   Szönam gyaco (Bszod-namsz rgja-mcho) élete. Ő 3. gyalva rinpocse (dalai láma).

1559   A tümet Altan kán elfoglalja a Kukunor környéki területeket, s így a tibeti Amdo közvetlen szomszédságában alakítja ki területeit.

1566-1611  Cheten dordzse (Che-brtan rdo-rdzse) mongol segítséggel magához ragadja a hatalmat, s Sigacé-ben, mint cangpa depa (gcang-pa szde-pa) „Cang kormányzója” gyakorolja a hatalmat.

1574  Szönam gyaco (Bszod-namsz-rgja-mcho) a Drepung kolostorban létrehozza a Namgyal dacang (Rnam-rgjal grva-chang) kollégiumot.

1578   A tümet mongol Altan kán meghívására a kán hatalmi központjába látogat. A mongol kán a dalai láma címet adományozza neki.

1579   Wan-li kínai császár utasítás, parancs (’dzsa’-sza) és pecsétet (tham-ga) adományoz a dalai lámának.

1580   A 3. dalai láma megalapítja a Lithang kolostort.

1570-1662   Loszang csöki gyalcen-t (Blo-bzang cshosz-kji rgjal-mchan) a dalai láma korábbi mesterét a pancsen rinpocse-ként (pan-cshen rin-po-cshe) kezdik tisztelni. Ezt a reinkarnációs láncolatot Conkapa másik tanítványára Kedüb dordzsé-re vezetik vissza.

1587   Szervezkedés a karmapa és a cang-i hercegség között a gelukpa rend ellen.

1589-1617   Jönten gyaco (Jon-tan rgja-mcho) a 4. dalai láma élete.

1616   Bhután megalakulása. Ngagvang namgyal (Ngag-dbang rnam-rgjal 1594-1650) Drukjul (’Brug-jul, ind. Bhután) névvel tibeti államot alapít a drugpa kagyü szerzetesrend segítségével. Ő az első király, tutilusa sabtrung rinpocse (zsabsz-drung rin-po-cshe).

1617-1682   Ngagvang gyaco (Ngag-dbang rgja-mcho) az 5. dalai láma (a Nagy Ötödik).

1635  Tenkjong (Bsztan-szkjong) kormányzó cogtu mongolokat hív be Tibetbe, akik Arszalang kán vezetésével érkeznek.

1637   A hosut mongol Güsri kán a gelukpa rend támogatójaként Tibetbe zarándokol.

1640   Güsri megsemmisíti a Kelet-Tibetben kibontakozó bon restaurációt.

1642   A hosut mongol Güsri kán a gelukpa segítségére sietve betör Tibetbe. Legyőzi a cang-i királyt és Beri bonpo (Be-ri bon-po) királyát, ezzel a gelukpa irányítása alá helyezi Tibet teljes területét. A tibeti teokrácia kezdete. A mongol kán és leszármazottai Tibet protektorává válnak.

1644   Hosutok és tibetiek sikeres betörése Bhutánba.

1644-48   Potala fehér palotájának építése.

1650   Az 5. dalai láma Tāranātha újabb megtestesülésének nyilvánítja Öndür Gegen-t és a Dzsebcundampa (Rdzse-bcun dam-pa) címet adományozza neki. Ö lesz az első Boγdo gegen.

1651   Öndür Gegen visszatér Mongóliába.

1652   Az 5. dalai láma Kínába utazik, hogy a mandzsu császárral tárgyaljon. A mandzsu uralkodó elismerve a dalai láma hatalmát pecsétet adományoz neki. Ezzel lépéseket tesz a dalai láma feletti fennhatóság kiépítésére.

1655   Güsri halála után fiai osztoznak az örökségen. Bagatur a fiatalabb örökli a Kukunor körüli szállásterületet, az idősebb pedig Dajan gyalpo (Da-jan rgjal-po) néven Tibet királya lesz (1655-1668).

1658   A kormányzást átveszi maga az 5. dalai láma.

1683   A Ladak elleni háború győzelemmel végződik. Tibet újabb területekkel gyarapszik, így megkaparintja Mánaszarovar és Gu-ge területét is.

1668   Dajan halála után Tendzin (Bsztan-’dzin) lesz a hosut fejedelem Tibetben (1668-1696).

1682   Az 5. dalai láma halála. Szangye gyaco (Szangsz-rgjasz rgja-mcho) hatalma megőrzése érdekében egy hasonmás láma segítségével 15 évig eltitkolja az eseményt és a megtalált 6. dalai lámát is elzárva tartja.

1690   Kínai küldöttség érkezik Tibetbe, hogy kiderítse a rejtélyes híreket a dalai lámával kapcsolatban. A titokra nem derül fény.

1690-94   A Potala Vörös palotájának építése.

1683-1706  A 6. dalai láma Changjang gyaco (Changsz-dbjangsz rgja-mcho). Politikai okokból a régens eltitkolja a nagy ötödik halálát, így a következő megtestesülés csak jóval később veheti át a hatalmat.

1697   Áprilisban a kormányzó nyilvánosságra hozza az 6. dalai láma személyét. A „nagy ötödik”-et a Potalában szertartásosan eltemetik. Az 6. kicsapongó életet él, szerzetesi vizsgáit nem teljesíti. A 6. dalai láma elfoglalja a trónt. Uralma rövid és a mongol, illetve a mandzsu befolyás megerősödésének időszaka.

1702   A 6. dalai láma Sigacéba látogat és a pancsen lámának bejelenti, hogy nem tesz szerzetesi fogadalmat.

1705-6   A hosut mongolok kihasználva a kormányzó és a dalai láma ellentétét ismét betörnek Tibetbe. Lazang kán nem ismeri el a 6. dalai lámát, és saját jelöltjét Padkar dzinpa-t (Pad-dkar ’dzin-pa) ülteti a trónra, akit viszont a tibetiek nem ismernek el dalai lámaként. A 6. dalai lámát a mongolok elhurcolják Tibetből. Később a Kukunnor vidékén hal meg.

1708-1757   A 7. dalai láma Kelszang gyaco (Bszkal-bzang rgja-mcho) élete.

1710   Amdóban a Kukunor mellett Labrang gelukpa kolostor alapítása.

1712   Lámaista térítés a burját mongolok között.

1717   Az ojrátok megtámadják Tibetet. Cevanrabdan ojrát kán a három nagy kolostor lámáinak kérésére küld csapatokat az országba. Egészen a fővárosig jutnak és fel is prédálják Lhászát. Labzang-ot megölik, a kinevezett dalai lámát Kínába száműzik. (Ott hal meg 1725-ben.) Az ojrátok fosztogatásba kezdenek. A tibetiek a mandzsuktól kérnek segítséget.

1720 Kangxi császár kínai-mandzsu csapatai kiűzik a nyugat-mongolokat Lhászából. Visszahelyezik méltóságába a 7. dalai lámát (október 16). Kínai protektorátus létrehozása Tibetben. Khangcsene (Khang-cshen-nasz) Tibet kormányzója a mandzsuk érdekeit figyelemben tartva kormányoz.

1721   Négytagú kormány, a kasag (bka’-gsagsz), a kalön-ök (bka’-blon) tanácsa kormányozza az országot.

1723   A kínai csapatok elhagyják az országot. Lhászában a közvetlen kormányzást a tibeti kormányra (4 kalön) bízzák. Vezetője Szönam gyalpo (Bszod-namsz rgyal-po), tagja még a mandzsu császártól tajdzsi címet kapott Pholava (Pho-lha-ba, mi-dbang Bsod-nams stobs-rgyal, kínaiaknál mint Po-lha tajdzsi)) is. A csapatok kivonulása után helytartó (amban) képviseli a mandzsu császárt

1727   Két tanácsos fellázad, és polgárháborúba taszítja az országot.

1728   Hsziningből kínai csapatok érkeznek, a két lázadó kalönt kivégzik, a polgárháború véget ér, Pholava (mint kormányzó, szrid-dbang gyakorolja a hatalmat, aki a császártól pe-tses rangot kap. Két kínai (mandzsu) helytartó (amban, tib.: am-ban) képviseli a császárt, akiket állandó kínai helyőrség erősít (Lhászában és Sigacében). Módosítják a kínai-tibeti határokat: Lithangot Szecsuán tartományhoz, Bathangot Jünnan tartományhoz csatolják, ez jelentős területvesztés. A lázadásban gyanús szerepet játszó 7. dalai láma 6 évig száműzetésben (Tachien Lu erőd közelében).

1730   A bhutáni polgárháború, melyben tibeti csapatok is részt vesznek.

1732   Az első teljes Kangyur (Bka’-’gjur) nyomtatása Nartang-ban (Sznar-thang). Ezt követően 1742-ben kinyomtatják a Tengyur (Bsztan-’gjur) is. Ugyanezekben az évtizedekben készülnek a kelet-tibeti kolostorokban (Derge, Csone) is teljes kánon-nyomtatások.

1735   A 7. dalai láma visszatér Lhászába.

1735-96   Kien-lung kínai császár uralkodása. A lámaizmus buzgó pártolója. Az ő utasítására fordítják a Kangyurt és a Tangyurt mongolra, mandzsura, többnyelvű lexikonok, szótárak készülnek, a pekingi nyomdában a kánonok mindhárom nyelven fadúcos nyomtatásban napvilágot látnak.

1736   Mipang vangpo (Mi-pham dbang-po) a teokratikus bhutáni uralkodó látogatást tesz a kormányzónál és a dalai lámánál Lhászában.

1740   Pholava hatalmát a mandzsu császár megerősíti (a császártól jun-vang “ünnepelt vezér” rangot nyer) Bhután elfoglalja Szikkim keleti területeit.

1745 Kien-lung Kínában megalapítja a Junghokung lámakolostort (1910 decemberében tűzvészben nagyrészt tönkremegy), melyet később Dzseholban egy másik kolostor követ majd. Felszámolják a katolikus missziót Lhászában.

1747   Pholava halála, utóda második fia Gyurme namgyel (‘Gjur-med rnam-rgjal) (1747-50). Nagyra törő terveket kovácsol, titkos tárgyalásokba kezd az Ili völgy nyugati mongol törzseivel, akik a mandzsu dinasztia esküdt ellenségei. Orazio della Penna meghal Indiában, útközben Tibet felé (a XIV Benedek pápa dalai lámához szóló levelével). [Ahmad Durrani megalapítja a mai Afganisztánt]

1750   A kínai amba-nok a dzsungár konspiráció miatt megölik Gyurme namgyel-t (nov.13), felkelés tör ki, melynek következtében az ambanok öngyilkosok lesznek. A Lhászára kiterjedő zűrzavart a behívott kínai csapatok szüntetik meg.

1751   A dalai láma teokratikus uralmát a mandzsuk is elismerik. A kínai császár a legfőbb hatalmat a dalai lámára ruházza (ápr.23), aki ezzel Kína által is elismert vallás és államfővé válik. A világi uralmat a kalön-ök tanácsával gyakorolja – a két amban felügyelete mellett.

1757  A 7. dalai láma halála után megkezdődik a régensség időszaka.

1762   Beiktatják a 8. dalai lámát.

1768-69   A gurkhák (indiai rádzsput törzs leszármazottai) Pritvi Naraján vezetésével véget vetnek a hármas Malla korszaknak (1480-1768). A Kathmandu-völgyön túl jelentős területekkel bővítik királyságukat, ekkor rajzolódik ki a ma ismert Nepál területe, határai (1923-tól nemzetközileg elismert ország).

1770-71   A lámaista hitű kalmükök tömegesen visszavándorolnak és letelepednek a kínai-tibeti határvidéken.

1774. március 4.   A pancsen láma közvetítése: a meggondolatlan bhutáni király bengáli betörése nyomán annak kérésére levelet intéz Warren Hastingshez (Bengália kormányzója).

1774-75  Az első brit delegáció G.Bogle vezetésével Sigacében a 3. pancsen lámánál.

1780   A pancsen láma látogatása a kínai császárnál. Még 1779 nyarán indul el, 1780 júniusában Dzseholban találkoznak, s a pancsen láma ott hal meg himlőben. (1781 őszén Tasilhunpó kolostorban temetik el)

1783   S.Turner vezetésével Sigacében a második brit delegáció (az elhunyt pancsen láma fivérei ekkor „Hátsó-Tibet” kormányzói).

1788   A gurkhák első támadása Dél-Tibet ellen, Sekar (Sel-dkar) erődig jutnak, 1789. június 2-i békeszerződéssel ér véget. Tibet évenként kénytelen adót fizetni. A Bajkálon túli Agai lámakolostor alapítása.

1791 A gurkhák második támadása (tibetiek megtagadják a második évi adófizetést), Sigace-t is elfoglalják (szept. 28). Kínai csapatok érkeznek Hsziningből (indulnak 1791. dec. 25, s 50 nap alatt elérik Lhászát), s 1792 májusában vereséget mérnek a gurkhákra (ez a negyedik kínai katonai beavatkozás tibeti kérésre, 1720,1728,1750 után), s őket adófizetésre kötelezik (5 évente küldöttség viszi Pekingbe – 1908-ig ezt be is tartják). Lhászában sztélé örökíti meg a békeszerződést.

1793   Az ambanátus véglegesen megszilárdul (2 amban, helyőrségi csapatok), a császár kiterjeszti Tibetre is 1754-ben hozott döntését: a lamaista tulku-k (klasszikus: szprul-szku, mongol: hutuktu) sorshúzásos kiválasztását (ok a gurkhákkal összejátszó önkijelölt pancsen láma), aranyurnát küld, melyet a Csokangban helyeznek el. Ekkor kezdődik kínai sugallatra Tibet hermetikus elzártsága az európaiak elől.

1794   Ho Lin amban himlőrendelete.

1795  Kienlung mandzsu császár visszavonul. (1799-ben hal meg.)

1797-98   Potocki tanulmányútja a kalmüköknél és a mongoloknál (a dalai láma nagy tiszteletéről számol be).

1806   A dalai lámát hagyományos rítusok szerint választják ki, ezt Csia Csing császár (1796-1820) jóváhagyja.

1806-94   A tényleges hatalmat régensek gyakorolják a 4 kalön és 2 amban “segélyével”, ami állandó intrikák melegágya. Négy dalai láma (9-12) nem éri meg a nagykorúságot. Több mint gyanús körülmények között életüket vesztik. A méltóság tekintélyét kisebbíti, hogy a 10., 11. és 12. dalai lámát sorhúzással (Kien-lung császár urnájából) választják. A politikai közhangulatot tovább rontja a korrupt és hamis jelentéseket küldő ambanok magatartása, akiket a császári udvar nemegyszer szigorú dorgálásban részesít (pl. 1804, 1818, 1823), hol pedig kénytelen felmenteni megbízatásukból. Két-három évente küldöttségek járnak a császári udvar és Lhásza között (felváltva). Az állandóan Tibetben állomásozó kínai csapatok (létszáma általában 3 ezer) “ideiglenes” házasságai is borzolják a tibeti-kínai viszonyt

1808   Beiktatják a 9. dalai lámát.

1811-12   Manning brit kereskedelmi utazó (eredetileg orvos) Lhászában, találkozása a gyermek dalai lámával (1811. dec.17).

1814-15   Gurkha-brit háború, brit győzelem után brit rezidens Kathmanduban. A gurkhák a brit terjeszkedés fő támaszai lesznek.

1816   A britek Szikkimre kereskedelmi és védnökségi szerződést erőltetnek.

1822  Urnás sorshúzással (febr.6) kiválasztják a 10. dalai lámát (1816-37) és beiktatják.

1823-30  Kőrösi Csoma Sándor Nyugat-Tibetben, Zangla, Phuktál és Kanam kolostorokban tibeti tanulmányokat folytat.

1834   Megjelenik az első Tibeti-angol szótár és az első tibeti nyelvtan, mindkettő szerzője Kőrösi Csoma Sándor. Gulab Szingh dzsammui fejedelem csapatai Zoravar Szingh vezetésével megtámadják Ladakot és beolvasztják a szikh birodalomba. A Ladaki királyság függetlenségének vége, s az eljövendő évek jelentős iszlám hitű indiai népesség bevándorlását eredményezik.

1841  Szecsuán főkormányzóját bízzák meg a császári kinevezésű tibeti méltóságok és kínai tisztviselők illetményének kifizetésével. Urnás szavazással kiválasztják (szept.8) a 11. dalai lámát (1838-1856).

1841-42  A győztes szikh csapatok Tibetet is megtámadják. Kitör a dogra-tibeti háború, de vereséget szenvednek, hadvezérük (Zoravar Szingh) is e csaták során leli halálát. A megkötött egyezmény szerint Tibet évi adót kap és meghatározzák a két ország közötti pontos határvonalakat.

1842   Urnás sorshúzással kijelölik, majd beiktatják a 11. dalai lámát. Kőrösi Csoma Sándor utazása közben (cél: Lhásza) meghal Dardzsilingben.

1845   A nagyhatalmú Comoling régens (1819-től régens) ellen lázongó tibetiek császári segítséget kérnek, mire a régenst Mandzsúriába száműzik.

1855   Urnás sorhúzással választják ki az 5. pancsen lámát Csöki dragpa tempei vang cshug-ot (Cshosz-kji gragsz-pa bsztan-pa’i dbang-phjug) Más sorszámozással ő a 8. pancsen láma). Beiktatják a gyermek 11. dalai lámát.

1855-56   A tibeti-ghurka („a második”) háború. Nepál különleges kereskedelmi jogokat szerez, rezidenseket tart folyamatosan Lhászában.

1858   Urnás sorsolással beiktatják (febr.26) a 12. dalai lámát, akit aztán a Potalában trónra lépési szertartással (1860. aug. 19) iktatnak be.

1862   Intrikák száműzetés, vagyonelkobzás, menekülésre késztetés, meggyilkolás, vesztegetés után a hivatalban lévő Reting tulku régens (szrid-szkjong 1845-1862) a császári udvarba menekül. Az intrikák tovább folytatódnak, végül ismét erős kezű régens Khjenrab vangcsug (Mkhjen-rab dbang-phjug 1864-72) szerzi meg a hatalmat, kinek halála után két évig a 12. dalai láma uralkodik névlegesen, gyanús halálával ismét hatalmi viszály tör ki.

1864-65  Brit-indiai csapatok megszállják Bhutánt (cserében 50 ezer rúpia segélyben részesítik).

1873-tól  Brit-indiai kormánymegbízással “panditok” (hindu felderítők) mint zarándokok Tibetben (nevesebbek: Nain Singh 1873-ban, Pandit Khrishna 1879-82-ben, Sarat Chandra Das 1881-83).

1875   A hatalmi vetélkedőből Csöki gyalcen (Cshosz-kji rgjal-mchan) kerül ki győztesen, ő lesz a régens (Kundeling régens 1875-1886).

1877-80   Széchenyi Béla expedíciója Kelet-Tibetben.

1878   A 13. dali lámát (1876. május 27-n született) hagyományos kiválasztással (nem urnás sorsolás) nyilvánítják reinkarnált személlyé (1878. február 12), ami mutatja az ambanok, s vele a császári udvar hatalmi súlyának visszaszorulását.

1880-as évek   Orosz “felderítő” akciók Kelet-Tibetben (Przsevalszkij, Potanyin, Obrucsev, Roborovszkij, Kozlov).

1881  Brit-indiai csapatok megszállják Szikkimet. Protektorátus lesz.

1882   A 13. dalai láma a gecul (dge-chul, első szerzetesi fogadalom) szentséget megkapja. Himlőben meghal a 8. (5.) pancsen láma.

1883   Zendülés a nepáli kereskedők ellen Lhászában.

1884   Egyezmény erősíti meg a nepáli-tibeti viszonyt (május 26).

1886   Kundeling régens halála, Thrinle rabgye (Phrin-lasz rab-rgjasz) az új régens (Demo régens 1886-1895). Kínai-brit egyezmény (júl. 24) a tibeti közlekedésről, kereskedelemről. (követi 1890, 1893).

1886-88  A Szikkim megsegítésére érkező tibeti csapatok veresége (első fegyveres összetűzés Brit-India és Tibet között).

1890   Szerződés Nagy-Britannia és Kína között (március 17). Kína elismeri Szikkim annexióját, és hozzájárul, hogy Dél-Tibetben, a Csumbi völgyben (Jatung városkában) brit kereskedelmi állomáshely létesüljön.

1892   Szikkim 9. királya Tibetbe menekül.

1893   Újabb szerződés (december 5) Nagy-Britannia és Kína között, ebben Kína újabb kereskedelmi jogokat enged, ez azonban a tibetiek passzív ellenállása (kínai sugallatra) folytán nem érvényesül, a Jatungi kereskedelmi folyosó azonban megszilárdul.

1894   A 13. dalai láma leteszi a második szerzetesi fogadalmat gelong (dge-szlong). A japán-kínai háború megmutatja a mandzsu birodalom hanyatlását (Simonoszeki békében Korea és Formoza elvesztése).

1895   A 13. dalai láma (1876-1933) magához ragadja a hatalmat.

1898   Agvan Dordzsiev burját-mongol láma (szül. 1849), a dalai láma bizalmasa európai körutat tesz (Pétervár, Berlin, Párizs, Bécs), Párizsban szertartást mutat be (franciás névalak: Dorjieff). 1901-ben ismét utazik, ezúttal csak Oroszországba, ahol kapcsolatokat épít Oroszország és Tibet között, s ez lesz a brit katonai beavatkozás oka.

1899   A volt régens sikertelen összeesküvése (az egyik amban támogatásával) a dalai láma ellen.

1900   A dalai láma látogatása Csökhorgyal (Cshosz-khor-rgjal) kolostorban, ami minden dalai lámának hagyományosan előírt zarándokútja.

1900-2   Cibikov burját buddhista zarándok Tibetben (Lhászában és Sigacében is).

1901   Bhután rádzsája küldöttsége Lhászában (Curson kormányzó levelével) sikertelen. Kawaguchi japán buddhista zarándok két évet tölt Szera (Sze-ra) kolostorában.

1903   Decemberben brit-indiai csapatok törnek be Tibetbe Younghusband (1863-1942) vezetésével (Waddel orvos egyben az „expedíció” krónikása is).

1904   A tibeti kormány és az újonnan érkező kínai amban (Ju-thai, érkezik február 12-én) vezetésével népfelkelő csapatok ellenállást kísérelnek meg a britekkel szemben. Kétszer katasztrofális vereség (Guru március 31, Gyance július 6). A 13. dalai elmenekül (július 30), régenst nevez ki Loszang gyalcen-nel (Blo-bzang rgjal-mchan) Thri rinpocse (Khri rin-po-cshe) személyében, aki 1909-ig helyettesíti a dalai lámát. A brit csapatok ellenállás nélkül Lhászába vonulnak (aug.3), s ott egyezményt kötnek (szept.7). A kapituláció félmillió hadisarc fizetésére kötelezi Tibetet. Az egyezmény hatására Pekingben dekrétumot bocsátanak ki (szept.13), melyben a dalai lámát megfosztják minden tisztségétől, helyébe a pancsen lámát nevezik ki. A brit-indiai csapatok elhagyják Lhászát (szept. 23). Az elmenekült dalai láma Urgába (mai Ulan-Bátor) érkezik (nov. 27), ahol a 8. maidari hutuktu ünnepélyesen fogadja.

1905   Tibeti felkelések Kelet-Tibetben (Khamsz), leverésükre Csao Er-feng hirhedt tábornok érkezik. A pancsen láma Bódh-Gajába (India) tesz zarándokutat, s útja során találkozik a walesi herceggel, s a brit-indiai alkirállyal is. [Szun-Jat-szen (1866-1925) megalakítja a Kuomintang-ot.]

1906   Agva Dordzsiev burját lamaista szerzetes, a cári udvar bizalmasa a cár segítségét kéri (fogadja febr.4), aki táviratban biztosítja a dalai lámát jóindulatáról (ápr.7) és diplomáciai úton közbenjár Pekingben is a dalai láma érdekében. Nagy-Britannia Kínával Pekingben egyezményt köt (április 27), melynek egyik pontja ratifikálja az 1904.szept.7-i lhászai egyezményt. A britek elismerik Kína hűbéri felségjogait, a császári kincstár kifizeti a háborús jóvátételi félmillió fontot. A dalai láma Urgából Kelet-Tibetbe (Amdo) megy, a Kumbum kolostorba érkezik nov. 17-én.

1907   Nagy-Britannia és a cári Oroszország hatalmi megállapodásokat köt (aug.21 és szept. 23) melyben Perzsia, Afganisztán és Tibet érdekterületi felosztását rögzítik. A svéd Sven Hedin (1865-1952) földrajzi felfedező Sigacébe jut.

1908   Nagy-Britannia és Kína egyezményben (ápr. 20) mondja ki, hogy külföldiek nem kereskedhetnek Tibetben, kivéve a Gyancéban lévő brit kereskedelmi állomást. A dalai láma Pekingbe érkezik (szept.27), ahol ünnepi fogadtatásban részesül, a császári meghallgatás (október 14), majd fogadás (okt.30) után császári rendelet szabályozza Tibet uralkodójának új helyzetét. A dalait kérik fel az éppen elhunyt császári pár (nov.14 és nov 15) gyászszertartásának levezetésére. December 21-én elhagyja Pekinget.

1909   Február 26-án a 13. dalai láma Kumbumba érkezik, onnan márciusban indul tovább, s ötévi távollét után Lhászába érkezik (augusztus 13).

1910   Kínai hadsereg Csao Er-feng (Szecsuan kormányzója) vezetésével Tibetbe tör és bevonul Lhászába (febr.12), a dalai láma Jatungon át (febr.20) Indiába menekül. Kínai dekrétum (febr.25) ismét megfosztja minden tisztségétől és a pancsent nevezi ki helyébe. A dalai láma Kalkuttába érkezik (március 13), ahol brit segítséget kér, majd Dardzsiling és Kalimpong vidékén az ellenállás megszervezésével foglalkozik.

1911   Októberben kitör a forradalom Kínában. A mandzsu dinasztia elveszti a trónt. A kínai csapatok helyzete meggyengül Tibetben.

1912   Az év végére sikeresen kiszorítják a kínai haderőt Tibetből. Az áprilisban kiadott első közlemény Tibetet és Mongóliát is Kína részeként deklarálja. A kínai kormány táviratban visszahelyezi trónjára a dalai lámát, ezzel ismerve el hatalmát. A dalai láma elutasítja a kínai kormány illetékességét és ismét deklarálja Tibet függetlenségét.

1913   A dalai láma visszatér Lhászába. A január 21-én aláírt tibeti-mongol szerződés mindkét államot függetlennek tekinti, s kölcsönösen el is ismerik egymás függetlenségét.

1914   Hossza tárgyalások után Nagy.Britannia, Kína és Tibet között megszületik a szimlai egyezmény, mely elismeri Kína védnökségi jogát Tibet felett, de ugyanakkor rögzíti a tibeti autonómiát is. A McMahon-vonal Tibetet két részre, Külső- és Belső-Tibet-re osztja. Kína nem ratifikálja az egyezményt.

1918   Kisebb kínai-tibeti összetűzések után kötött fegyverszünet a Jangce-kiang felső folyását ismeri el Tibet és Kína határának.

1923  Brit segítséggel A dalai láma jelentősebb reformjai rendre elbuknak a konzervatív egyházi hatalmasságok ellenállásán. modernizációs törekvések (iskola, postaszolgálat, bélyeg, távíró stb). November 15-én a pancsen láma önkéntes száműzetésbe vonul. Elhagyja Sigacét és előbb Pekingbe, később Belső-Mongóliába utazik. Itt hal meg (1937). A ghurka királyság Nepál néven kiválik a Brit Birodalomból és független állammá válik.

1928   Elkészül a Tibetet Indiával összekötő út. (Jatung-Gyace)

1930   Kínai delegáció érkezik Lhászába Csang Kaj-sek 8 pontos javaslatával, mely a két ország kapcsolatának rendezését célozza. A dalai láma a szimlai egyezményhez ragaszkodik. A harmincas években kisebb-nagyobb összecsapások tibeti és kínai csapatok között.

1931   A Kuomintang kitünteti a pancsen lámát.

1932   Újabb egyezménnyel erősíti meg a Jangce határt.

1933   A 13. dalai láma halála.

1934   A dalai láma tiszteletére csortent építenek a Potalában (1936). Külföldi, többek között kínai részvétküldöttségek érkeznek. Reting rinpocse (1934-41) veszi át a hatalmat. A Mao Ce-tung vezette kommunisták „hosszú menetelése”, mely során összetűzések vannak a tibeti-kínai határon.

1939   A 14. dalai láma ünnepélyes beiktatása Lhászában.

1941  Tegtrag rinpocse (Sztag-brag rin-po-che) veszi át a hatalmat Reting-től.

1942   Roosevelt levele a dalai lámának. (dec. 12.)

1947  Ázsia konferencia Delhiben. Brit delegáció Lhászában.

1949   A Kuomintang Tajvanra menekülése után a tibetiek kiutasítják Lhászából a kínai megbízottat.

1950   Az új pekingi kormány felszólítja a tibeti kormányzatot, hogy kezdjenek tárgyalásokat Tibet Kínához kapcsolódásáról. Október 7. Kína csapatokat küld. A dalai lámát nagykorúvá nyilvánítják, átveszi a hatalmat, de menekülni kényszerül. December 27.- január 2. a kínaiak által összehívott konferencia Csamdo-ban a kollaboráns tibetiekkel kimondja az ország „békés felszabadítását”, és Kínához való csatlakozását.

1951   Tibeti küldöttség Pekingben. Létrejön a 17 pontos „Tibet békés felszabadításáról” szóló megállapodás. Május 23-án a tibeti delegáció aláírja. Tartalmazza, hogy Tibet a Kínai Népköztársaság része és később autonóm státuszt kap. A dalai láma Jatungból visszatér Lhászába.

1952   Első állami iskola, modern kórház.

1954   A dalai és a pancsen láma Pekingben találkozik Mao Ce-tung-gal és Csou En-laj-jal. Elkészül a Lhásza Hszining, Lhásza-Csengtu út.

1955   Elkészül a Sigace-Lhásza útvonal. Repülőtér Lhásza közelében.

1956 Megalakul a Tibeti Autonóm Terület Előkészítő Bizottsága.

1959 március 10. A fokozódó ellenszenv nyomán felkelés tör ki Lhászában a kínaiak ellen. Március 17. A dalai láma és kormánya elmenekül. Március 20-21. A felkelést leverik.

1960-65   Tibetiek menekülnek Indiába és Nepálba.

1965 301 küldött részvételével Lhászában Népi Kongresszus ülésezik. Szeptember 1. Kihirdetik a Tibeti Autonóm Terület létrejöttét.

1966 A Mao hallgatólagos beleegyezésével kirobban „kulturális forradalom” Tibetben is óriási pusztítást visz véghez.

1970 Bhután független állam.

December 22, 2009 | Categories: ázsia történelme | Tags: mongólia, történelem, tibet | Hoszzászólás »