repülő szőnyeg

Franz Boll– Carl Bezold: Az asztrológia Keleten és Nyugaton, a kereszténység kialakulásától máig, in: Uő.: Csillaghit és csillagfejtés, Helikon Kiadó, 1987. 36–48.

– Ptolemaiosz (83–161) hatása
– Káldeusok: csillagjós, jövendőmondó – mindenki hitt művészetükben; gyakran egyben mágusok is voltak
– Hivatalos csillagkultusz: a legyőzhetetlen Napistenbe és a bolygók irányítójába (Sol invictus) vetett hit (Aurelianus császár Palmüra bevétele /273/ után tette meg birodalmi istennek)
– De a kereszténység alapvetően intoleráns volt minden másféle kultusszal szemben, főleg a csillagistenek és királyuk Héliosz mindenhatóságába vetett hit ellen lépett fel
– Kereszténység egyik alaptétele: híveinek ajándékozza a mennyei királyságot = csillagok és a sors feletti uralmat ↔
–János jelenései: felhasználja a csillagmisztikát = a hívők ugyanolyan hatalmasak lesznek, mint az a hatalmas varázsló, aki szolgájává képes tenni a hajnalcsillag angyalát
–Pál apostol, rómaiakhoz írt 8. lev.: az isteni szeretet győzelmét ünnepli a csillaghatalom felett
→A kereszténység apologétái bűnnek tartják, ha valaki Isten helyett annak alkotását, a világot imádja, úgy, hogy a Napot, a Holdat és a csillagokat teszi meg istenének.
–Úgy látszott, hogy a kereszténység a pogány asztrológiával szemben eleve csak ellenséges lehet.
– De! a világi műveltség terjedésével az asztrológia hitével is találkozniuk kellett, melyet nem lehetett könnyedén megsemmisíteni.
– Csillagvallás továbbélése: Krisztus = „az igazságosság Napja”, „Napisten”; 4. sz. közepe Krisztus születésnapja (dec. 25.) = a pogány hit szerint a „Nap születésnapja”; dies Solis = a Nap napja = vasárnap, az Úr napja
– Az Evangélium is összekapcsolja Jézus életét az asztrológiával
–Krisztus halálakor bekövetkezett csodás napfogyatkozás
–Napkeleti bölcsek: „látták az ő csillagát napkeleten” – A csillagjóslás keresztény védelmezőinek igazuk volt, amikor erre a történetre mint a csillaghit igazolására hivatkoztak.
– A karácsonyi legenda idővel hatott a kereszténység és a csillaghit kapcsoltára.
–De! a csillaghit nem hat Isten akarata ellenében, de jelezhetik Isten akaratát
–Órigenész: az égi írást csak az angyalok és a megboldogult lelkek képesek olvasni → Justinianus császár kiközösítette őt és mindazokat, akik a csillagokat lelkes és értelmes erőknek tartották – de ez nem hatott sokáig
–Predesztináció tana: sokan úgy gondolták, hogy Isten megváltoztathatatlan akaratát a csillagok által közli az emberekkel → a keresztény tanítás nem vezetett a csillagjóslás feltétlen megtagadásához; a kereszténység a csillagjóslásból is támogatást, megértést szerzett magának
– Bizánc, 7–8. sz. után: szellemi élet és tudományos munka megújulása = csillagjóslás visszatérése
–8. sz. vége – Theophülosz császár Konstantinápolyban professzorrá nevezte ki Leónt (magas rangú pap volt, aki csillagok hatásán alapuló tanácsot adott a torz növekedések és járványok megoldására)
–11–12. sz. Bizáncban hanyatlik az asztronómia, de a 12. sz. második felében Manuél Komnénosz császár háborús ügyekben és az ország kormányzásában is az asztrológia tanácsaira hagyatkozott
– 14. századtól arabból és perzsából készült fordítások hatása
– Jóannész Katraiosz: Hermippos, avagy az asztrológiáról (dialógus) – újjáéleszti az újplatonizmus asztrológiai világszemléletét, de a csillagoknak nem tulajdonít befolyást az emberek lelkére és halálára; bolygók = fel- és leszálló erők, melyek közvetítőként lejuttatják az istenit a világra
– 14. századtól a bizánci kéziratokban sok asztrológiai értekezés
– Európában az asztrológia szerepe csak az arab hatás kezdetétől jelentősebb.
– Mohamed az Istentől való feltétlen függőséget és az ember szabadságának teljes hiányát hirdeti = egyfajta determinizmust vall, így az asztrológia számára az iszlám igen termékeny talaj volt; az arab pogányság csillagkultuszának utóhatása érezhető volt
– Nagyon sok az arab és az abból eredeztethető héber és török nyelvű asztrológiai írás.
–Edesszai Theophülosz (8.sz.) asztrológus volt Al-Mahdi udvarában, azt mondta, hogy az asztrológia a tudományok királynője
↔ Ibn Színá (11. sz.) bebizonyította a csillagjóslás érvénytelen voltát, Majmonidész (12–13. sz.) elvetette az asztrológiában való hitet; Ibn Haldún (14–15. sz.) az asztrológiát vallás- és államellenesnek, sőt tudománytalannak nyilvánította
–mind ennek ellenére nagyon sokan álltak a másik oldalon – pl.: Al-Kindi és tanítványa, Abu Ma1sar (9. sz.) – a keresztény középkorban is sokat írtak róluk; córdovai Ibn Rusd (12. sz.) – követője R. Bacon (13. sz.), a keresztény gondolkodók közül ő volt az asztrológia legjelentősebb védelmezője
– Az arab asztrológia legjelentősebb teljesítménye: a bolygók konjunkciójának (együttállás) fenyegető jelentéséről szóló tanítás (3 felső bolygó: Szaturnusz, Jupiter, Mars együttállása = háború, éhínség) → hamarosan kialakult Európában egy asztrológián alakuló történelmi konstrukció
– Nélkülözhetetlen volt az asztrológus az iszlám hatalmasságai és közemberei számára egyaránt. (orvoslás, hadi események, kormányzás stb. – asztrológus tanácsát kérik)
– Keresztes háborúk ideje: ekkor tört előre az arab filozófia és természettudomány Spanyolország és Szicília felé = a fénykorát élő skolasztika szembekerül az asztrológiai világnézet problémájával
–már a 12. sz. elején hat Európában, pl.: Michael Scotus (13. sz.), II. Frigyes udvari asztrológusa – Dante a jövendőmondók és varázslók szakadékába taszította
–13. sz. Guido Bonatti – kedvelt, ünnepelt asztrológus, minden hadjárat előtt megkérdezte a csillagokat
–Carmia Burana
–Nagy Albert: Speculum astronomicum (1277)
– 15. és 16. sz. – újból egyre jobban érvényesül az asztrológia = II. Gyula pápa asztrológusokkal számíttatja ki koronázása napját
– leginkább padovai, bolognai és párizsi egyetemeken virágzott
– 1514 Albrecht Dürer: Melancolia – I. Miksa császár számára készült, a „Szaturnusztól való félelme ellen”
– De hogyan terjedhetett el ilyen széles körben az asztrológia, az egyház tanításai, ellenséges beállítottséga ellenére?
–csak ritkán vetették el az asztrológiában és az asztrológia mögött ható gondolkodásmód egészét, pl.: Aquinói Tamás is meghagyta annak lehetőségét, hogy az embereknek legalább a testalkatát, a nemek közötti különbségét és az egyéni jellemet a csillagok határozzák meg
–J.B. Morin (XIII. Lajos csillagjósa) Astrologia gallica (1661) c. munkáját a Királyok Királyának = az Úr Jézusnak ajánlotta!
– Humanizmus: az asztrológiai gondolkodásmódot erősítette, mivel a késő ókor irodalmához és filozófiájához kapcsolódott
– Reformáció: Luther szerint az asztrológia a „fantázia vidám, könnyed játéka”, de semmi jót nem hozó, alantas művészet
–ugyanakkor Melanchton Wittenbergben előadásokat tartott az asztrológiáról
– Amikor Galilei bevezette az asztronómiában a távcső használatát – a új, váratlan vonások, elveszett az asztrológiai számok értelmes összhangja és egyszerűsége; áttekinthetetlenné vált
– Giordano Bruno: a világ végtelenségének tana – lerombolta a világegyetem köré épített falakat
– A nyelv minden művelt országban megőrzött valamit az asztrológiai tudásból