arab abc és latin betűs átírás
Április 15, 2009 at 12:19 pm (arab nyelvészet, arab szótár)
Tags: abc, alifba, arab, ábécé, átírás
أ ؤ إ ئ , stb. hamza (torokzárhang) ‘ szünet
ﺍ — ﺎ ‘alif ā / â [aː]
ﺏ ﺑ ﺒ ﺐ bā’ b [b]
ﺕ ﺗ ﺘ ﺖ tā’ t [t]
ﺙ ﺛ ﺜ ﺚ ṯā’ ṯ / th [θ]
ﺝ ﺟ ﺠ ﺞ ǧīm ǧ / j / dj [ʤ]
ﺡ ﺣ ﺤ ﺢ ḥā’ ḥ [ħ]
ﺥ ﺧ ﺨ ﺦ ḫā’ ḫ / ẖ / kh [x]
ﺩ — ﺪ dāl d [d]
ﺫ — ﺬ ḏāl ḏ / dh [ð]
ﺭ — ﺮ rā’ r [r]
ﺯ — ﺰ zāy z [z]
ﺱ ﺳ ﺴ ﺲ sīn s [s]
ﺵ ﺷ ﺸ ﺶ šīn š / sh [ʃ]
ﺹ ﺻ ﺼ ﺺ ṣād ṣ [sˁ]
ﺽ ﺿ ﻀ ﺾ ḍād ḍ [dˁ], [ðˤ]
ﻁ ﻃ ﻄ ﻂ ṭā’ ṭ [tˁ]
ﻅ ﻇ ﻈ ﻆ zā’ ẓ [zˁ], [ðˁ]
ﻉ ﻋ ﻌ ﻊ ʿayn ʿ / ‘ [ʔˤ]
ﻍ ﻏ ﻐ ﻎ ġayn ġ / gh [ɣ]
ﻑ ﻓ ﻔ ﻒ fā’ f [f]
ﻕ ﻗ ﻘ ﻖ qāf q / ḳ [q]
ﻙ ﻛ ﻜ ﻚ kāf k [k]
ﻝ ﻟ ﻠ ﻞ lām l [l]
ﻡ ﻣ ﻤ ﻢ mīm m [m]
ﻥ ﻧ ﻨ ﻦ nūn n [n]
ﻩ ﻫ ﻬ ﻪ hā’ h [h]
ﻭ — ﻮ wāw w [w]
ﻱ ﻳ ﻴ ﻲ yā’ y vagy ī [j]/[iː]
Nyelvtudomány II – 27-48
január 7, 2009 at 11:01 pm (arab nyelvészet, vizsgakövetelmények)
Tags: arab, goldziher, iványi, nyelvészet
(27) Mi a beduin költők szerepe a nyelvtudományban és mi a šáhid?
- sahid: beduin költők szóhasználatára való hivatkozás; loci probantes
- egyesek szerint csak olyan helyek hozhatók fel, amelyeknek szerzője ismert
- Ibn Hishám: a névtelen vers is elég jó bizonyíték
(28) A kúfai filológus hagyományozókról szóló történetek
- Hammád al-Rárija: a hirai udvarban No’man b. al.Mundir lemásoltatta és elásta, majd egy kúfai hadvezér kiásta
- a kúfaiak költöttek autentikus verseket
- Hammád ar-Rávija és baráta azon tanácskoztak, hogy a költött verset melyik régi költő szájában adják (Tarafa)
IV. A bölcsészet és a vallástudomány hatása az arab nyelvtudomány fejlődésére
1. Nyelvbölcsészet
(29) A nyelv theszei („elrendezéssel, névalkotással való”) ill. phüszei („természettől való”) keletkezésének kérdése
- a kérdés teológiai jellegű
(30) Mit tud a wa-‘allama Ádama l-asmá’a kullahá koráni mondatról?
- gen2,19
- minden tárgy elnevezése vs csak az élőlények (ember és állat)
- angyalok, csillagok
(31) Mikor kezdett az arab nyelvtudomány foglalkozni a theszei-phüszei kérdéssel?
- a görög filozófia hatására
- Ibn Ginni IV. sz AH (mh 392), Ibn Fáris (mh 394)
(32) Hogyan alakult át a görög phüszei nyelvkeletkezési elmélet az iszlám tanításaiŹnak megfelelően az arab nyelvtudományban?
- a gör. nyelvbölcseleti alapkérdés dogmatikai és vallásbölcseleti kérdés lett
(33) Mit jelent a wahy és tawqíf kifejezés?
- kinyilatkoztatás és tanítás
(34) Mit tanítanak a mu‘taziliták a nyelv eredetéről?
- tagadja, hogy Allah tulajdonságairól lehetne beszélni
- ha Allah maga tanította meg az embert a nyelvre, akkor ehhez kellett volna létezzen nyelv a nyelv teremtése előtt
- a nyelv tehát konvenció – istilah vagy taradu
(35) Mit jelent az ún. onomatopoetikus („hangutánzó névalkotás”) nyelvkeletkezés elmélete?
- hangutánzásból indult a nyelv
- egyes tudósok ezt más nyelvekre is alkalmazzák
- nemcsak tőszók, hanem derivációk is a hang, tárgy vagy fogalom határozottságait mutatják
- X. törzs: ist előképző (óhajtás): az akarat és szándék megelőzi a cselekedetet
(36) Mit tanítanak az arab nyelvészek a nyelvek sokféleségéről?
- Abu ’Ali al-Fárisi: Allah minden népnek a maga nyelvén nyilatkoztatta ki a tárgyak neveit
- al-Zarkasi: egy nyelv (délíarab), a többi nyelv Noé után
- Ibn Habib: Ádám nyelve az arab, amiből lett a szír
- al-Bagavi: Ádám hétszázezer nyelvet ismert
- Ibn Kutajba: 19 sémi, 17 hámita, 36 jáfetita – 72 nyelv
- al-Kazvini: a hegyláncolat mellett képviselve van a világ hetven nyelve
(37) Mit tanít Fahr ad-Dín ar-Rází a szavak és a jelentés összefüggéséről?
- a titkok kulcsai: ebben grammatikai exkurzus
- a szavak annak jelei, amik a lélekben vannak (elgondolt, és nem objektív valóság)
(38) Hogyan magyarázza Fahr ad-Dín ar-Rází az i‘ráb végződéseket?
- a. a subjektív esetnél egy személy, az objektívnél több, ha több, a akönnyebb maghangzót kell használni az egyensúly miatt (al-i’tidal)
- b. afficiáló, mely nem afficiáltatik – ez a legerősebbű
- c. cselekvő hlehet tárgy nélkül, de a cselekvés tárgya nem lehet cselekvés nélkül
2. Az arab nyelvtudomány módszere és a fiqh-tudomány
(39) Mit jelent az, ha valamely tudományt fiqh-tudománynak neveztek?
- belátás, jus canonicus, jogtudomány
- dialektikus tárgyalási mód, összefüggésben a hagyománnyal (ilm al-hadit)
- előkészületül a gyökerek tudománya (ilm al-usul)
- az igazi tudományosság a tradíció és a joghagyomány módszertanával
(40) Mit értett Abú l-Barakát al-Anbárí fiqh-tudományon a nyelvészetben?
- hogy konszenzus alakuljon ki a kúfai és bászrai iskola között; csakis a vitapontok előadásában alkalmazta
(41) Hogyan alkalmazta a fiqh elveit a nyelvtudományban Galál ad-Din as-Suyútí?
- ő fogalta össze először a fiqh alapján a nyelvtudományta tradíció és lexikográfia nyújtják az anyegot, amelyet a fiqh és a grammatika alkalmaz
- isnad: tradíció láncolata; vissza kellvezetni egy kiváló nyelvérzékkel bíró költőig
- biztos hagyomány, ill. nem biztos hagyomány
- adott lexikális tradíció absolút tudást eredményez (ilm kati), vagy csak vélekedést (zann)
V. Az etymologia az arab nyelvtudományban
(42) Mi az arab neve az etymologia („szófejtéstan”) tudományának?
- ishtikak; shakka: hasítani; גזרח
(43) Mit jelent a népetymologia?
- az etimologizáló hajlamok a népben gyökereznek
- Ószövetségben etimologizálás
- kass (utcai prédikátor)
(44) Mit jelent a nagy-, és kisetymologia?
- kis etimológia: szó – szó gyökere; az ige harmadik személye vagy infinitivusa (masdar); madrub, darib – darb, daraba
- gyökér: asl
- nagy etimológia: a gyökméssalhangzók kombinációi is közös jelentésre mennek vissza
- mássalhangzócsoport: maddá
- klm: összes variáció erő és hatalom
(45) Ki volt az etymologia első arab művelője?
- Abu-l-Fath ’Otman Ibn Ginni
(46) Mit jelent a kis-, kisebb- és nagyetymologia elmélete?
- nagy etimológia: csak az első két gyökmássalhangzót veszi tekintetbe, és az abból következő összes variánstnaha, nahama, nahara – testvérek
(47) Keressen szótárában példákat mindhárom etymologiára (kis-, kisebb- és nagyetymologia)!
- nincs szótáram!!!
(48) Miről híres és mikor élt as-Safadí?
- mh. 764 AH
- három könyve: vakokról, félszeműekről, szójátékokról
- alif-waw-ra (اور): egyszeműség, vakság
- alif-mim-ya (ام ي): elfedés
- al-ginas: szójáték; gns; tbb dolgot egymáshoz kapcsol
Nyelvtudománytörténet – Tételek 1-26
január 7, 2009 at 8:27 pm (arab nyelvészet, vizsgakövetelmények)
Tags: arab, goldziher, iványi, nyelvészet
Goldziher Ignác: A nyelvtudomány története az araboknál
I. A grammatikai tudat ébredése és a nyelvtudomány kezdetei az araboknál
(1) Síbawayhi: Kitáb
- Párizsban Derenbourg adja ki; a könyvnek nevezett grammatikai munka; κατ` εξοχην
(2) az-Zamahšar: al-Mufassa
- Gustav Jahn Berlinben kommentár; arab nemzeti grammatika
(3) [az-Zabídí:] Tág al-‘arús
- kairói nyomdában
(4) [Ibn Manzúr:] Lisán al-‘arab
- német orientalista társaság, az arab nyelvtudomány tekintélyei
(5) Ibn as-Sikkít: Kitáb al-alfáz
- Goldziher, egyedi kézirat Leydenben
(6) Az arab nyelvtudomány kezdeteiről szóló hagyományok (‘Alí szerepe)
- arab hagyomány Alinak tulajdonítja a nyelvtannak, mint tudománynak adott első impulzust
- Abu-llAsvad Ali utasításai alapján írt neylvtant
- Ali felosztása: ism: név; fi’l: cselekvés; harf: szócska
- Ali: bab al-ilm
- Flügel dolgozza fel
- si’ita radíció (Ali miatt)
(7) Renan elmélete az arab grammatika eredetiségéről
- Ernst Renan – szerinte a teljes nyelvtani gondolkodás eredeti arab talámány, mert
- a. ahol kölcsönöztek, pl. filozófia, ott bevallják
- b. a műszavak nem emlékeztetnek idegen átvételre
(8) Mit mond Goldziher a grammatikai tudat ébredéséről?
- az, hogy eljutnak a magánhangzók jelölésének szintjére a kizárólagos mássalhangzós írás után, idegen hatásnak tulajdonítható; a csak mássalhangzós írásnál a grammatikai tudat még alszik
(9) A magánhangzók jelölése a szír grammatika hatására
- a magánhangzók jelölése szír hatásra
- mássalhangzó fölés vagy alá helyeztek pontot
- hasonló (levezethető) magánhangzó-elnevezések
(10) Hogyan hozza összefüggésbe az arab hagyomány a grammatikai felfogás keletkezését a magánhangzójelöléssel?
- Abu Ubeidá közli a hagyományt, mely szerint Abu-l-Asvad annak hatására dolgozott ki nyelvtant, h elferdült a Korán-olvasás
- fatha – nasb; kesra – chasd; damma – raf’
- a főneveket a végmagánhangzó alapján csoportosítják
- argumentatio ex silentio
II. Az arab nyelvészek állása a dialektusokhoz és a népnyelvhez
1. Dialektusok [ti. régi törzsi nyelvjárások]
(11) A Kurejsh [Qurayš] törzs és a többi törzs dialektusa
- ez a legtisztább – afsah
- vallási méltóság, politikai túlsúly
- ezzel szemben dél-arab, himdzsár
- a régi gyűjteményeket is qorays nyelvjárásban foglalták írásba (Hamasa)
(12) A Korán kinyilatkoztatása „hét betű szerint”
- hét betű: a Koránban képviseltetik magukat a dialektusok
- jól esik a jámbor muszlimnak arra gondolni, hogy prófétája minden dialektusban jártassággal bírt
(13) Mit ír al-Sujútí a koráni tudományokról szóló művében a nyelvjárások szerepéről?
- Al-Sujúti: al-Iktan fi ulam al-Quran; 37. fej
- lexikális, szintaktikális, hangtani, használatbeli, olvasási variáns, városi-vidéki eltérés (ahl al-amsar, ahl al-badija),
- nyelvjárások: délarab, havadin, ománi, jemeni, temimita, szír, bászrai, damaszkuszi, bagdadi
(14) Ibn Fáris: Fiqh al-lugha c. művéből Goldziher 16 pontot idéz a nyelvjárások különbözőségeire. Említsen ebből legalább ötöt!
a. vokálisok minősége
b. mássalhangó mellett magánhangó
c. betűk elcserélése
d. hamza
e. betűáttétel
f. mássalhangzóg elíziója
g. gyenge hangok használata
h. a helyett e a magribi dialektusokban
i. nembeli különbségek
j. rokon hangok egybeolvasztása és különválasztása
k. esetragok
l. többesszám alakjai
m. hangugratás
n. rövid vagy hosszú magánhangzók
o. szavak elentétes jelentése
2. A népnyelv [ti. a XIX. sz.-i nyelvjárások]
(15) Wetzstein és Sprenger nézete az irodalmi arab végződésekről és az ún. vulgáris arab nyelv eredetéről
- Wetzstein porosz főkonzul (Adelung): az irodalmi arab nyelvet nem használták köznyelvként
- a vokalizáció a dallamszerű előadásmód miatt alakult így, majd a hidzsra II. századától a Korán hatására terjedt el a prózai írott nyelvben
- Aloisius Sprenger: i’ráb: esetragok és igei módmegkülönböztető ragok; nem sajátjai a nyevnek, csak nyelvészi kitalációk
(16) Goldziher mit mond Wetzstein és Sprenger elméletéről?
- latin és újlatin nyelvek – bonyolultból az egyszerű felé
- egyes elzárt vidékeken beszélik a klasszikus nyelvet
(17) Milyen érvekkel szolgálnak az útleírások a rövidmagánhangzós végződéseket illetően?
- Al ’Abdari: Magribi utazás – Barká körüli arabok klasszikus arabot beszélnek
- Gifford Palgrave: Hidzsáz és Jemen, Egyiptom ésSzíria, Bagdad és Moszul – nyelvjárás
- ellenben Dzsebel Soherben és másokon tiszta arab nyelv
(18) Adatok az ún. vulgáris nyelv (köznyelv) használatára Mohamed korában és az Omajjádok alatt (legalább három példa!)
- mutató névmás: deh, dih – haza, hazihi
- kérdő névmás: eh – ejj sheh (melyik dolog) magribi
- kicsinyítőképzős alakok: urejjib – karib
- nőnemű at képző eltűnése
(19) A klasszikus arab és a népnyelv arab nevei
- irodalmi nyelv:
- al-fusha vagy al-luga al-fasiha
- al-luga al-aslijja
- Ibn Haldún: lugat Modar
- al-luga al-kadima
- ah-arabijja al-mahda
- népnyelv:
- al-amma
- al-luga al-mustalaha
- al-luga al-mundariga
- al-arabi al-gedid
(20) Ibn Chaldún [Ibn Haldún] és mások véleménye az arab köznyelvről
- Makarius érsek
- Ibn Haldún: a köznyelv éppen úgy alkalmas a költészetre, szónoklásra
- más tudósok szerint csak a klasszikus nyelv bír szabályokkal
- köznyelvi grammatika: Micha’il Sabbag
- a II. századra más merev rendszer, amin túllép a köznyelv
(21) al-Harírí: Durrat al-ghawwás fy awhám al-hawáss
- A búvár gyöngye az előkelők tévedéseire nézve
(22) Mi a lahn szó jelentése?
- a nyelvtan elleni vétek (Adb al-Malik kalifa alatt)
(23) Mi al-Sherbíní XVII. sz.-i művének a címe és mivel foglalkozik?
- Hazz al-Kuhuf fi sarh kasidat Abu Saduf; a fellahok kigúnyolása
- hőse Abu Sadúf
Ferguson: Diglosszia – Reni vendégbejegyzése
január 7, 2009 at 3:57 pm (arab nyelvészet, vendégbejegyzés)
Tags: arab, ferguson, iványi, nyelvészet
Charles A. Ferguson: Diglosszia
1.) Miben áll a standard és nem standard nyelv különbsége?
A standard nyilvánosság előtt, más nyelvjárásúakkal érintkezve használatos, a nem standard otthon, azonos nyelvjárási területről származókkal.
2.) A diglosszia helyzete a nyelvfejlődésben.
Nem kapcsolódik a fejlődési folyamat adott pontjához. Kifejlődésének eredete, kialakulásának nyelvi helyzete különböző (pl. arab diglosszia a legtávolabbi múltból).
3.) A diglosszia típusai.
Az E nyelv aránylag változatlan marad; az E folyamatosan változva fejlődik ki; a standard nyelvtől való elszigeteltség; kreolizálás során létrejött nyelv.
4.) E (Emelkedett, High) és K (Közönséges, Low) változat.
E – a föléhelyezett, K – regionális.
5.) Milyen szituációkban használják az E és a K változatot? (legalább 4-4 példa)
E: szentbeszéd; személyes levél; politikai beszéd; egyetemi előadás; híradások; újságírás; költészet.
K: utasítások; társalgás családdal, barátokkal; folytatásos rádiójáték; képaláírások politikai karikatúra alatt; népköltészet.
6.) Mi a helyzet az iskolai oktatásban?
Az arab világban egyetemeken E az előadáson, de magyarázat, gyakorlat K-n. Egyes országokban a tanárnak tilos a K-t használni, de kénytelen így magyarázni az E-n írt tananyagot.
7.) Mit mondanak a beszélők a K változatról?
Általában ez E alatt állónak tekintik, igyekszenek nem használni, tagadni, néha nem tartják igazi nyelvnek, az E-t szebbnek, logikusabbnak látják. Ennek olykor vallási eredete van.
8.) Mi az irodalom szerepe a diglosszia szituációban?
Gazdag E nyelvű irodalom, a kortárs irodalmat ennek szerves folytatásaként fogják fel. -> Ha nagy időt ölel fel, a mai írók régies szófordulatokat, kifejezéseket használnak, ami nyelvtudását bizonyítja.
9.) Hogyan történik az E és a K változat elsajátítása?
A K-t anyanyelvként, mivel az emberek ezt hallják környezetükben, mikor felnőnek, az E-t, noha hallják, csak oktatási kereteken belül tanulják meg. -> Az E-t sosem sajátítja el úgy, mint a K-t.
10.) Standardizáció és változatok.
Az E-ben a kiejtésnek, grammatikának, szókincsnek megállapított, szigorú normái vannak ellentétben a K-val. Kis nyelvközösségekben, ha van egy kommunikációs központ, kialakulhat egyfajta standard K, ezt más nyelvjárások beszélői átveszik; úgy terjed, mint az E, de funkciói mindig csak a K-éra korlátozódnak. Ha nincs kommun. közp., akkor több regionális K keletkezik.
11.) A diglosszia stabilitása.
Általában igen stabil, évszázadokig, néhol évezredekig fennmarad. Az E és K közti kommunikációs feszültséget oldja a K az E szókincséből való kölcsönzés.
12.) A két változat grammatikai különbségei.
Szerkezet: az E-ben vannak a K-ból hiányzó grammatikai kategóriák, a K-ból hiányzik vagy redukáltan található benne a főnév- és igeragozás. Különbségek a szórendben, mondatkezdő, kötőszavak használatában. A különbségek mindig extenzívak (terjeszkedők).
13.) A szókincs a kétfajta változatban.
Nagy része közös, bár vannak alaki, jelentésbeli különbségek. Az E-ben vannak olyan szavak (tudományos, technikai), melyek a K-ban nincsenek. Az E-ben nem használatos tárgyakra gyakran csak K szavak vannak. Vannak szavak, megyek a nyelvváltozat jellegét is kölcsönzik a szövegnek.
14.) Fonológia a kétfajta változatban.
A változatok fonológiái állhatnak közel egymáshoz, lehetnek kicsit különbözők, eltérők. E és K egy fonológiai szerkezetet alkotnak, K rendszere az alapvető, E-é részrendszer vagy az előbbire épülő rendszer. Ha az E alakban olyan fonéma van, mely nincs a K-ban, akkor K-belivel helyettesítik. Néhol az E a K korábbi állapota, itt hármas megfelelés is lehet.
15.) Mi a diglosszia definíciója?
A standardizáció olyan sajátos fajtája, amelyben egy nyelv két változata egymás mellett létezik az egész közösséget átfogóan, és mindkettő meghatározott, külön funkciót tölt be. Olyan viszonylag állandósult nyelvi helyzet, amelyben az elsődleges nyelvjárások mellett van egy azoktól erősen eltérő, nagymértékben szabályozott föléhelyezett változat is.
16.) Miben különbözik a diglosszia a „standard nyelv + regionális dialektusok” helyzettől?
A diglossziában a közösség egyetlen rétege sem használja az E változatot a mindennapi társalgás eszközeként.
17.) Mennyire elterjedt a diglosszia jelensége időben, térben és a nyelvcsaládokban?
A diglosszia jelensége nem korlátozódik földrajzi területre, nyelvcsaládra, nem feltétele az írásbeliség.
18.) Milyen körülmények között jön létre diglosszia és milyen nyelvi szituációkká fejlődhet?
?
19.) A diglosszia kialakulásának három feltétele.
- tekintélyes irodalom a nyelvközösség nyelvével kapcsolatban álló vagy azonos nyelven, mely a közösség értékeit magába foglalja
- az írástudás egy szűk elitre korlátozódik
- az első két feltétel kialakulása óta eltelt megfelelő idő
20.) Melyek az E változat támogatóinak az érvei?
Összeköt a dicső múlttal, egységesíti a közösséget, felsőbbrendű.
21.) Melyek a K változat támogatóinak az érvei?
Közelebb áll az emberekhez, megkönnyíti a tanítást, minden szinten hatékonyabb kommunikációs eszköz.
al-adzsrumijja – Reni vendégbejegyzése
január 7, 2009 at 3:55 pm (arab nyelvészet, vendégbejegyzés)
Tags: arab, nyelvtan
Az emberi beszéd (tkp: mondat) olyan összetett, értelmes, a helyzettől függő hangsorból, illetve szavakból áll, melynek 3 része/fajtája van. A névszó, az ige és a jelentéssel bíró betű.
A névszó ismeretes az i-végződésről, a nunációs végződésről (tanwín), a névelő hozzákapcsolódásáról és a prepozíciókról.
ezek: min, ilá, can, calá, fí stb.
és az esküprepozíciók: va, bi, t
Az ige megismerhető, a Kad szócskáról, színről és szavfaról, a nőnem t-jéről és a máról, amellyel sem az ige sem a főnév nem állhat együtt.
A ragozás (báb al-icráb) – (rövid mgh. végződés)
A szó végén helyezkedik el.
4 fajtája van: u-a-i illetve szukún végződés
A névszónak ezekből csak az u-a-i van meg, a szukún nem.
Az igéknek van u-a és szukún végződésük, de nincs i.
Az icráb jeleinek értelmezése
Az u végződésnek 4 féle jele van (alany eset, rafc)
- damma
- waw
- alif
- nún
Ami a dammát illeti az az u-végződést 4 féle esetben jelölheti:
- ha a főnév egyes számú
- ha tört többes számú
- ha rendes nőnemű többes száma van
- befejezetlen az igealak és nem kapcsolódik a végéhez semmi
Ami a waw-ot illeti, az az u végződést jelölheti a következő esetekben:
- rendes hímnemű többes szám
- az névszó esetében (dzú málin, famúka, hamúka, ahúka, abúka)
Ami az alif-ot illeti, az alanyesetet (az u végződést) a kettes számú főneveknél.
Ami a nún-t illeti, az a befejezetlen igék esetében lesz az alanyeset jele, ha kapcsolódik hozzá egy kettes számú névmás vagy többes számú névmás vagy második személyű nőnemű névmás.
Az a végződésnek (naszb) 5 jele van:
- fatha
- alif
- ya
- nun kihagyással
Ami a fathát illeti, három helyen a naszb jele:
- az egyes számú névszóknál
- a tört többes számnál
- befejezetlen igéknél, amiknek nem kapcsolódik semmi a végükhöz
Ami az alif-ot illeti az az 5 névszónál lesz a naszb jele (ra’ajtu abáka / aháka).
Ami a keszrá-at illeti, a rendes nőnemű többes számnál lesz a naszb jele.
Ami a já’-t illeti, az a kettes számnál lesz a naszb jele és a többes számnál.
Ami a nún elhagyását illeti, az a naszb jele lesz azoknál az igéknél, melyeknek u végződésük van a nún rögzítésében.
Az i végződésnek (hafd) 3 jele van:
- keszra
- já’
- fatha
Ami a keszrát illeti, az 3 esetben lesz a hafd jele:
- triptota egyes számú szavaknál
- triptota többes számnál
- rendes nőnemű többes számnál
Ami a já’-t ilelti, 3 esetben fejezheti ki az i végződést:
- az 5 névszónál
- kettes számban
- többes zsámban
Ami a fathát illeti, az annál a szónál lesz a hafd jele, amely diptota nem ragozott.
A „levágásnak” 2 jele van:
- szukún
- elhagyás/törlés
Ami a szukún-t illeti, az a dzsazm jele azoknál a befejezetlen igéknél, amelyek ép/erős végű mássalhangzókra végződő igéknél.
Ami a törlést/kihagyást illeti, a levágás (szukún végződés) jele lesz azon befejezetlen igék esetében, melyek gyenge mássalhangzóra végződnak és amelyek, ú-ravégződnek a nún meghagyásával.
A ragozás két részre osztható:
- az egyik: ami a mellékjelekkel (tkp. Mgh) ragozható
- a másik: betűkkel
Ami a mellékjelekkel ragozható annak 4 fajtája van:
- az egyes számú névszó
- a tört többes
- rendes nőnemű többes szám
- olyan befejezetlen igealak, aminek a végéhez nem kapcsolódik semmi
Ezek mindegyike dammá-val tehető u végződésbe fathá-val a végződésbe, keszrá-val i végződésbe és szukún-nal szukún végződésbe. Ezek alól 3 kivétel van:
1.) rendes nőnemű többes számot a végű alakba a keszra teszi
2.) A kétvégű (diptota) –i végű alakba a fatha teszi őket.
3.) A befejezetlen végső gyenge igét szukún végű alakba a levágás teszi őket.
Azoknak, amiket betűkkel ragozhatunk, 4 fajtája van:
- a kettes szám
- a randes hímnemű többes szám
- az 5 főnév
- az 5 ige, ezek: /lásd a könyvben, mert én ugyan több arab betűt nem fogok kirakosgatni egyenkint…/ (hosszú mgh-t és nún-t is tartalmaz, ezeknek a nún nem állandó része
Ami a kettes számot illeti, az u végű alakba aliffal tesszük, a és i végű alakokba já’-val.
Ami a rendes hímnemű többes számot illeti, u végű alakba waw-val kerül, a végű alakba já’-val és i végűbe já’-val.
Ami az 5 névszót illeti, -u végű alakba (rafc) waw-val kerül, a végű (naszb) alakba alif-fal és i végűbe (hafd) já’-val.
Ami az öt igét (igealakot) illeti, az –u végű alakot nún-nal kapja, ennek elhagyásával, törlésével tesszük szukún végződésbe.
Az igék
3 igealak létezik:
- a múlt
- a befejezetlen
- a parancsoló
/itt van egy példa/
A befejezett alak (múlt) mindig a végű, a parancsoló mindig szukún végű és a befejezetlen alak, aminek az elején 4 igei előrag van, összefoglalóan ezeket ’anít-nak hívjuk. Ezek mindig u végződésűen, amíg eléjük nem kerül valami, ami a végzdésűvé teszi ket vagy szukún végűvé.
10 olyan van, ami naszb-ba teszi őket; ezek: /ld. a könyvet!/
18 olyan van, ami dzsazm-ba teszi a szót. Parancsoló li /ismét könyv…/
Al-dacá’ óhajt kifejező mondat, a tiltás…
és az izá, amelyet versekben használnak.
Az u végű névszók (az alanyesetben állók)
7 alanyesetű névszó van:
- az igei mondat alanya (cselekvő)
- a passzív mondat alanya
- a névszói mondat alanya
- a névszói mondat állítmánya
- a kána ige és a hozzá hasonlók alanya
- az inna és a hozzá hasonlók állítmánya és társai
- a névszót követő szerkezetek
Az u végződésű névszót követő szerkezetek 4 dolog:
- jelző
- kötőszó
- megerősítő szócska (pl. kull) használata
- az értelmező jelző használata (pontosítás)
Igei mondat alanya (cselekvő)
A cselekvő alanyesetű névszó, megelőzi az igét és 2 csoportra oszlik
- főnévvel kifejezett látható
- névmással kifejezett rejtett
Passzív mondat alanya
Az a rafc-ban álló névszó, aminek a cselekvője nincs vele együtt megemlítve.
Ha az ige múlt idejú, az első magánhangzója u lesz, az utolsó előtti keszra.
A befejezetlen ige első magánhangzója u és a középső a.
Két részre oszlik minden:
- a főnévvel kifejezettre (Zajdot megütötték)
- névmással kifejezettre (megütöttem…)
és ami ehhez kapcsolódik.
Névszói mondat alanya és állítmánya
A névszói mondat alanya az az u végződésű névszó, ami mentes a domináló tényezőktől
A névszói mondat állítmánya az az u végződésű névszó, amire támaszkodik a mondat.
A névszói mondat alanyának 2 része van
- főnévvel kifejezett
- névmással kifejezett – ennek 12 fajtája van:
o önálló személyes névmások (huwa, hija…)
A névszói mondat állítmánya/közlés, 2 részre oszlik:
- egynemű /itt van vmi példa/
- összetett – ennek 4 fajtája van /az összeshez van példa/:
o prepozíciós szerkezet
o határozó (idő és hely)
o a névszói mondat alanyával és állítmányával álló ige
Elemek, amik a névszói mondat alanyához és állítmányához kapcsolódnak
3 dolog van:
- kána és testvérei
- innak és testvérei
- zanna és testvérei
Ami a kána igét és testvéreit illeti, rafc-ba (u) kerül az alany és naszb-ba az állítmány. Ezek: ************
Ami az inná-t és testvéreit illeti az naszb-ba teszi az alanyt és rafc-ba az állítmányt.
Ezek: ************
Az inna, anna nyomatékosításra, a lákinna1 korrekcióra, a kánna hasonlításra és a lajta óhajtásra, a lacalla a reményre és a várakozásra szolgál.
Ami a zanna igét és testvéreit illeti, a névszói mondat alanyát és állítmányát is –a végzdődésbe teszi, mert ezek kettős tárgyal igék. Ezek: ************
A jelző
A jelző mindenben követi a jelzett szót u, a, i végződésben ; határozottságban és határozatlanságban.
Az ismertség (határozottság) 5 dolog lehet:
- a személyes névmás
- a tulajdonnév
- a mutató névmás
- a névelős névszó
- és ami az egyikhez hozzákapcsolódik ebből a négyből
Az ismeretlen (határozatlan) névszó minden olyan névszó, ami a maga nemében, általános. Kb.: minden, amihez jó az (az) alif és lám jel.
Kötőszavas szerekezet
10 kötőszó van, ezek: ************
Ha u-végű szóhoz kapcsolod hozzá, akkor u-ba teszed, ha –a végűhöz, akkor a-ba, ha i végűhöz, akkor i-be teszed, ha szukún végűhöz, akkor szukún végződésbe. Pl.: ************
Nyomatékosítás
A nyomatékosító követi a nyomatékosított névszót a rafc-ban, naszb-ban, és i végződésben, illetve határozottságban. Ezek fölismert szavak, melyek: ************, adzsmaca-t követők: ************
Értelmező, módosító kifejezés
Ha módosítunk egy névszót egy névszóval, vagy egy igét egy igével, akkor az követi összes ragozásában.
Ennek 4 része van:
- egy kifejezést egy másikkal értelmező
- pars pro tot (az egész helyett a rész)
- belefoglalás értelmezője
- korrekció(s) értelmező
/Példák…/
Az a végű névszók
15 a végű (tárgyeset) van: a tárgy (tárgyeset) maszdar, hegy és időhatározó, állapothatározó, a „kivett” (amivel kivételt teszünk), a lá tagadószó után álló névszó, a megszólított, a min értelmében álló tárgy, a maca értelmében álló tárgy, a kána ige és a hozzá hasonlók állítmánya, az inna és a hozzá hasonlók alanya (illetve az utánuk álló névszó), az a végű szavakat követő szerkezete, ami 4 darab:
- kötőszavas szerkezetek
- nyomatékosítás
- az értelmező jelző
A tárgy (a bi- értelmében álló tárgyeset)
Ezek az a végű névszók, két részük van:
- főnévvel kifejezett /példa/
- névmással kifejezett, ennek két része van, mindkettőből 12 darab van:
o kapcsolt/ragos névmás
o kapcsolatlan/önálló névmás
A főnévi igenév/maszdar
A maszdar az a névszó ami harmadikként következik az ige felbontásánál /példa/.
2 része van: hangalaki, jelentésbeli.
Amikor a hangalak megegyezik az igének az ejtésével, az a hangalaki.
Amikor a jelentés egyezik meg az igéjével anélkül, hogy formailag megegyezne, az a jelentésbeli.
Idő- és helyhatározó
Az időhatározó olyan időt kifejező névszó, ami a következőkkel kerül a végződésbe. /példák…/
A helyhatározó olyan időt kifejező névszó, ami következő módon kerül a végződésbe.
Állapothatározó
Az állapothatározó az az a végű névszó, ami megmagyarázza a különböző külső alakokat, állapotokat, amelyek maradtak. /már megint példa…/
Az állapothatározó nem lehet más, csak határozatlan és csak teljes értelmű mondat, közlés után állhat. Amire pedig az állapothatározó vonatkozik, nem lehet más, csak határozott.
Tekintethatározó (megkülönböztetés)
Az az a végű névszó, ami megmagyarázza azokat a lényeges dolgokat, amelyek maradtak./qrva példák…/
Nem lehet más, csak határozatlan, és csak teljes értelmű mondat, közlés után állhat.
A kivétel
A kivételnek 8 betűje van: ************
Amit az ilá-val teszünk kivételbe, az naszb-ba kerül, ha a mondat teljes állító mondat. Pl.: ************
Ha a mondat teljes tagadó mondat, akkor érvényes rá a módosítás és a kivételek naszb-ba tevése. /példaaaaaaa…/
Ha a mondat hiányos, akkor a domináló tényezőktől függ. /PÉLDÁÁÁÁÁÁK!!!/
A lá
Vedd tudomásul, hogy a lá naszb-ba teszi a határozatlan névszót nunáció nélkül, ha az közvetlenül mellette áll, és nem ismétlődik meg. Pl.: ************
Ha nem áll közvetlenül a határozatlan névszó mellett, akkor kötelező az u végződés és a nunáció és kötelező a lá megismétlése is. /pl/
Ha a lá megismétlődik, akkor meg is hagyhatjuk, és el is törölhetjük.
A megszólított
Öt fajtája van:
- egyes számú tulajdonnév
- a szándékolt határozatlanság
- nem szándékolt határozatlanság
- a birtok
- a birtokviszonyhoz hasonló szerkezet
Az egyes számú tulajdonnév és a szándékolt határozatlanság dammát vonz nunáció nélkül. /pl./
A fennmaradó három kivétel nélkül naszb-ot vonz.
A min adzsli értelmében álló tárgy
Az a naszb-ban álló nvészó, amely magyarázatot ad a cselekvés megtörténésére. /pl./
A maca értelmében álló tárgy
Az a naszb-ban álló névszó, ami megmagyarázza, hogy ki volt az, akivel együtt történt a cselekvés. /pl./
Ami pedig a kána ige és a hozzá hasonlók állítmányát, az inna és a hozzá hasonlók alanyát illeti, ************
Az i végű névszók (Mik kerülnek birtokos esetbe?)
3 féle van:
- a betűvel elért i végződés
- birtokviszonnyal elért i végződés
- az i végződésű névszót követőszerkezettel
Ami a betűvel elért i végződést illeti, ************
Ami a birtoviszonyt illeti, 2 része van:
- li prepozícióval körülírható birtokviszony
- min prepozícióval körülírható birtokviszony
Clive Holes: Modern Arabic; fordította Tóth Eszti
január 2, 2009 at 11:22 am (arab nyelvészet, vendégbejegyzés)
Tags: arab nyelvészet, fordítás, holes, t.eszti
Clive Holes: Modern Arabic
(A teljesség igénye nélkül készült vázlat, melyért a szerzőt semmilyen felelősség nem terheli!) Az arab átírás karaktereit nem találtam meg, pontosabban nem is kerestem, úgyhogy próbáljátok kitalálni:-) + A vége erősen ’skimreading’!
Jó tanulást!!! Pussz: T.Eszti
0. Bevezetés
0.1 Hol beszélnek arabul?
Az arab húsz különböző közel-keleti és afrikai országban egyetlen, vagy társhivatalos nyelv.
Marokkó, – Algéria, – Mauritánia, – Tunézia, – Líbia, – Egyiptom, – Szudán, – Dzsibuti, – Szomália, – Szaúd-Arábia, – Kuvait, – Bahrain, – Katar, – Egyesült Arab Emirátusok, Omán, – Jemen, – Jordánia, – Szíria, – Irak, – Libanon.
Anyanyelve az izraeli arab állampolgároknak; a palesztinoknak, és a 19. század vége óta arabul beszélő közösségeket a Közel-Keleten kívül is találunk. Pl.: USA
- a Korán szent nyelve – minden muszlim
- 1974. január 1-je óta az ENSZ egyik hivatalos nyelve.
- anyanyelvi beszélők: kb. 200 millió
- Észak –Afrikában (Marokkó, Algéria, Tunézia, Líbia) elszórtan élnek berber dialektusban beszélő kisebbségek, bár alapvető tudásuk van a helyi beszélt arab nyelvről, többnyire kétnyelvűek. A francia gyarmatosítás nyomán néhányuk háromnyelvű.
Irak: kurd (perzsához közel álló, indoeurópai)
Szudán: bantu
Szíria: arámi (néhány faluban)
Ezek a nyelvi kisebbségek őrzik az arab-iszlám hódítás előtti állapotokat.(7. század közepe)
- A arab uralom alól felszabaduló szomszédos területeken maradt arab „nyelvi törmelékek”:
Iráni Khuzistan tartomány (Arabistan)
Afganisztán: Balkh
Egykori Szovjetunió: Üzbegisztán
Dél-Törökörszág: Siirt
Dél-Szahara peremvidéke: É-Nigéria, Niger, Mali, Csád
Görögország, két falu Cipruson, Málta!
Hogyan állíthatjuk, hogy etnikailag különböző, és földrajzilag távol eső területeken „arabul” beszélnek?
- Az elkülönültség ellenére hatékony kommunikáció. KULLUH ’ARABI:Y = It is all Arabic.
- inkább politikai, kulturális kijelentés, mint nyelvészeti.
0.2 Az arab nyelv változatai
Minden anyanyelvi beszélő először a saját dialektusát tanulja meg. Minél távolabbi dialektusokat hasonlítunk össze, annál nagyobb különbségeket fedezhetünk fel.
Évtizedekig – sőt, ma sincs másképp – sokféle alkalom adódott a különböző dialektusokat beszélők érintkezésére. Pl.: Mekka; külföldi egyetemek: Egyiptom, Szíria, Irak; gazdaság
Mindennapos szembesülés azzal, hogy más dialektust beszélő, más szellemi háttérrel rendelkező emberekkel kell kommunikálni.
a) CLA (Classical Arabic): a kinyilatkoztatott Koránnak, isten szavának nyelve, ezért, állandó, megváltoztathatatlan, tökéletes.
- imádkozás, – Korán részleteinek megtanulása, recitálása, – gazdag, szegény, iskolázott, analfabéta: egyaránt ismeri, mindenki érti. Általa jelenthető ki az a tény, hogy az egymás számára egyébként érthetetlen dialektusú anyanyelvűek, mind ’arabul’ beszélnek.
b) MSA (Modern Standard Arabic) / MLA (Modern Literary Arabic)
- a klasszikus arab leszármazottja, szókincsében, kifejezéseiben megváltozott, egyesített, pánarab formája az arab nyelvnek.
- Leírt nyelv, televízió, politikai beszédek, oktatás
Az araboknál nincs szisztematikus terminológiai megkülönböztetés a kettő között: ?AL’ARABI:YATU LFUSHA = eloquent Arabic
Az MSA mindig ott van, mint egy nyelvi gyűjtőedény, amiből meríthetnek, mikor szükségük van egy-egy szóra, kifejezésre.
- néhány dialektusnak kifejezett presztízse van: Kairó, Damaszkusz
Az MSA a nyelve az írásnak, és a formális beszédnek,
az arab DIALEKTUS a hétköznapi kommunikációnak.
Chapter 1
Az arab történetének gyors áttekintése
- hosszú történelem: hatás a fejlődésére – mai nyelvi szituáció
1.1 Az arab, mint sémi nyelv
- sémi nyelvcsalád: ÉNY, ÉK, DNY > ’Levant’: modern Szíria, Libanon, Izrael, Jordánia egyes részei); Közép D Irak, az Arab-félsziget és Etiópia
Az arab a DNY-i ág része.
328.: Első írásos lelet: Nemarai sírkőfelirat (Szír sivatag)
1.2 Az arab az iszlám hajnalán
- 6-7. század, nomád törzsek Arábiában,
- szájhagyomány útján terjedő költészet; viszonylag késői korból van írásos lelet
- néhány nyelvész szerint kimutatható: összehasonlítva más akkori sémi nyelvekkel (pl. arámi) a pre-iszlám költészet CLA-ja a ragozás rendszerének magas kidolgozottságát, alaktani gazdagságot mutat. (vitatott!)
A nyelv, amit az arab törzsek elterjesztettek a Közel-Keleten és É-Afrikában a 7-8. században a hódítások során, a modern dialektusok alapját képezte.
1.2.1 Pre-iszlám költészet
Az egyetlen közvetlen bizonyíték az arab Muhammad (570-632) előtti nyelvi struktúrájára a szóban tovább hagyományozódó költészet, melynek első példányai a 6. század elején keletkeztek, és csupán a 8. század közepén kezdték el gyűjteni őket D-iraki nyelvészek: (Basra, Kufa) A versek (QASA:?ID ’odes’) általában rövidek (ritkán hosszabb, mint 120 sor)
- cél, ok: törzsi, elégia, panegyricus, szatíra
- nyelvi furcsaságok, különlegességek, archaizáló formák – mindegyik a szóbeli eredetre utal (homéroszi tradíció)
Az akkori nem poétikus nyelvhasználat (beszélt/írott) feltérképezésére nem használható forrásként, hiszen folyamatos változáson ment át a hagyományozódás során.
- a versekben található nyelvi különlegességek lehet, hogy az egyes törzseken belüli dialektusokra utalnak
- nehézség: a vers nem hétköznapi kommunikáció (más nyelvezet)
a) Versteegh, Fück hipotézise: a szóbeli költészet szintaktikailag és morfológiailag az akkori arab köznyelvvel, és a nem költészeti írott nyelvvel azonos. Pl.: esetvégződés ejtése
Sok nyelvész keresett fel a 9. századtól kezdve írástudatlan beduinokat, hogy bebizonyítsa: még mindig a nyelv ősi, eredeti formáját beszélik.
b) Zwettler cáfolata
Ha ez így van a 9. században, akkor két évszázaddal előtte is így kellett lennie.
- elmélet megdöntése: korai szerkezeti azonosság a poétikus és nem-poétikus arab között
- heterogén eredet
- társadalmilag elismert művészet, mely továbbörökítette az archaizmusokat
- nem azonosítható tehát akkori (7.sz. eleje) dialektussal, de Közép- és Kelet-Arábia nyelvéből gyökeredzik.
- ettől a nyugati része a félszigetnek kissé eltért: HEJAZ (Mohamed erről a területről származott!)
- fontos szerepet játszott a törzs életében
1.2.2 A Korán (QUR?A:N ’olvasás, recitálás’)
- a Koránnak köszönhetően kezdett el az arab nyelv a félszigeten kívül is terjedni
- azonos nyelvészeti problémák
- A muszlim hagyomány szerint Isten Mohamednek (610-632), a QURAYSH törzsbeli, 40 éves, írástudatlan mekkainak lett kinyilatkoztatva, Gabriel által.
M: ’Olvass!’ G: ’Nem tudok olvasni.’ Ez még egyszer megismétlődött, végül az angyal elmondott neki egy szúrát. (’S:URA of the blood-clot)
Extázis/ álomtalanság
- kinyilatkoztatások az elkövetkezendő 23 évben.
A prófétaság korai szakaszában (Mekka) eltérő karakter, mint később (Medina)
a) ritmusos próza, rövidség, (egy istenben való hit, és abban, hogy Mohamed az ő prófétája; Ítélet napja, stb.)
b) hosszabb, prózaibb, jogi, társadalmi, politikai kérdések – mai iszlám jog alapja
622: HIJRA: Mekkából Medinába, kis csoport követő
A Korán szövegeinek összegyűjtése és kanonizálása néhány évvel a Próféta halála után még nem készült el.
- muszlim recitátorok megölése, kis iszlám közösség veszélybe kerülése
A gyűjtés a még élő Korán recitátoroktól a YAMAAMA harc (633) után kezdődött, az első kalifa (iszlám közösség vezetője), ABUU BAKR idején, és folytatódott az elkövetkezendő 20 évben.
Abu Bakr utódai: ’UMAR IBN AL-KHATTAAB; ’UTHMAAN IBN ’AFFAAN:
651-re megváltozott a politikai helyzet: Szíria, Irak, Perzsia, Egyiptom meghódítása
- különböző Korán-olvasatok, vita a szent iratok lényegéről – el akarták dönteni egyszer és mindenkorra
A 3. kalifa: ’UTHMAAN IBN ’AFFAAN idején (7.sz. közepe) A Korán gyűjtése befejeződött, és az egész birodalomban elterjesztették azzal az utasítással, hogy minden Korán, ami nem egyezik vele, elégetendő.
- A Korán a másik forrás – a korai költészeten kívül – az arab nyelv középkor előtti állapotára.
- éles különbségek közöttük:
a) Korán: írott, ritmusos próza, metrikai rendszeresség hiánya, a versegységek végén: végső ’pausal’ mássalhangzó; ?A:YA (= vers) egyszerűsége
b) vers: végső mgh; profán világ; impresszionizmus, sorok érzelmi sűrűsége, tömöttsége; a szórend változtathatósága; gyakran misztikus szókincs, szerzője mágikus tulajdonságokkal bír; verstani tradíciók követése
- „Az arab nyelvet tanulók könnyebbnek találják a Korán, mint a versek megértését.”
- bár más célból, de mindegyik emelkedett előadásmódot igényel
A költészet nyelve a 7. század végére egy sajátos nyelvvé alakult (CLA= ’ARABI:YA). Archaikussága révén különíthető el a beszélt nyelvtől.
Morfológiailag a Korán nyelve majdnem teljesen egyezik a nyugati (Hejaz) területek költőinek nyelvezetével, és szintaktikailag is van néhány bizonyíték nyugati hatásról.
Valószínűleg Mohamed egy már létező arab-típust választott, mely ismerős volt követőinek, de nem volt egészen az ő nyelvjárása.
- fontos a végső rövid mgh-k ejtése, intonáció, mondathangsúly stb. recitálás közben – alany összekeverése a tárggyal, stb. Még akkor is ki kell mondani, ha nélküle is egyértelmű, hiszen a Próféta szavának érthetősége nem függhet ettől.
1.2.3 A modern beduin dialektusok
- a modern dialektusok, ahol a TANWI:N (főnév határozatlanságának jelölése) felbukkan, mindig ’beduinok’, soha nem ’városiak’
- legkonzervatívabb (megtartás!) Közép- és Kelet-Arábia
- többször előfordul formális kifejezéseknél pl. közmondások, versek stb.
A dialektusokban használt tanwi:n eltérő lehet.: -in; -an; -un; -an; -in CLA-ban.
Összefoglalva, feltételezik, hogy a modern tanwi:n a 10., talán már a 7. században is használt beszélt arab nyelv továbbélése a legkonzervatívabb modern dialektusokban.
1.2.4
Az iszlám hódítás idején az arábiai nyelvi helyzet:
Fő hasadás Arábia nyugati (Hejaz) valamint közép és keleti része (Najd – költészet nyelvi alapja) között.
- a korabeli beszélt arab nyelvről nincs közvetlen bizonyítékunk, de valószínűleg kisebb morfológia és szintaktikai különbségek voltak közöttük.
1.3 Az arab nyelv térhódítása
- 7. század második fele: egy arab-iszlám birodalom kiépítésének kezdete – 8.század elejére: Spanyolországtól Perzsiáig
- kölcsönös nyelvi impressziók
1.3.1 A nyelvi szituáció a hódítások előestéjén
1.3.1.1 Szíria (ASSA:M)
- ma modern Szíria, Libanon, Izrael, Jordánia
- az arab hódítás előtt több évszázados bizánci uralom
- hellenizáció hatása: görögül beszélő hivatalnokok, kereskedők
- földművesek: az arámi különböző dialektusai
- nomád arab törzsek: legeltetés a városokhoz közel; helyi kereskedőkkel való kapcsolat; Bekaa völgy (ma Izrael része): letelepedett arab törzsek
Segítette az arab terjedését: /térkép: 16.oldal/
a) több évszázados kereskedelmi kapcsolat (arámi-arab – közös sémi gyökerek – az arab elfogadása a hódítókkal való közös nyelvként)
b) keresztény arabok, kevert közösségek, bizonyos fokú kétnyelvűség
c) görög kultúra ’bukása’
1.3.1.2 Irak
Hasonló helyzet, mint Szíriában
- a moder Irak alapja: Mezopotámia
- határok: perzsa Szasszanida Birodalom; Zagrosz-hegy; sivatagban: arab törzsek
- lakosság: vidéki, keresztények, zsidók, zoroasztriánusok
- Pahlavi (Old Persian)
1.3.1.3 Egyiptom
- soknyelvűség
- éles határvonalak a társadalmon belül:
a) Nílus-völgy, Delta-vidék földműves lakossága (többség)
c) ugyanitt: városi lakosság (fv.: Alexandria)
d) a megművelhető földterületek szegélye: Sínai-félsziget, Vörös-tenger partja: keresztény, koptul beszélő lakosság
A hódítás idején már vannak arab közösségek (Sinai, Sharqiya, Qena)
A hódítás után is jelentős ideig a kopt maradt a többség beszélt nyelve, valamint koptot használtak a liturgikus, és az adminisztratív nyelvben is (a görög mellett!)
1.3.1.4. Észak-Afrika
- Egyiptomhoz és Szíriához hasonlóan, névlegesen, bizánci fennhatóság alatt állt.
- berber törzsek – berberül beszélő lakosság – hegyi berberek: az arabizáció és iszlamizáció ellenére a mai napig megőrizték kulturális és nyelvi identitásukat.
1.3.2 A hódítás korai nyelvi eredményei
Bár a 8. század elejére az birodalom Spanyolországtól Perzsiáig terjedt, a soknyelvű terület arabizációja fokozatosan lezajló folyamat eredménye.
1.3.2.1 A pidzsinizáció hipotézise
Versteegh: elképzelés, hogy az arab, amit a törzsek magukkal hoztak Arábiából (bármilyen fajta is volt – Versteegh szerint azonos a költészet ’arabi:ya-jával) pidzsinizáción ment keresztül. A meghódított területek lakosságával a hódítók olyan nyelven beszéltek, ami sem arab, sem a helyiek anyanyelve nem volt, hanem egy bizonyos pidzsin, a kettő keveréke. Idővel ez a pidzsin ’creole’-lá válhat – születéstől fogva beszélt nyelv – mivel a hódítók és leszármazottaik vegyes házasságokat kötnek a helyi nőkkel. – ’creolised Arabic’, mint első nyelv
Az arab irodalom nem árulkodik a hódítás társadalmi és politikai következményeiről, sem bármiféle pidzsinizációról, kreolizációról, és későbbi dekreolizációról. Igaz, alkalmanként beszél a helyiek előforduló nyelvtani hibáiról.
LAHN (h alatt pont) AL’A:MMA = az egyszerű emberek sítlushibái
- Az ’arabi:ya nyelvtana csak a 8. század végén lett szabályozva
- A közvetlen bizonyítékok a nem irodalmi arab struktúrájáról az iszlám korai századaiban: kancelláriai dokumentumok, szerződések, személyes levelek, számlák; Egyiptom, Szíria: megbízható datálás: 800-ból valók. Nyelvészetileg Hopkins elemezte őket.
Óriási jelentőség:
a) írott anyag, mielőtt még bármiféle nyelvtan lett volna megállapítva
b) nem irodalmi forrás – mindennapos nyelvi használat
c) nagy mennyiségű
helyesírás: hiányzó diakritikus jelek – valószínűleg eltérő kiejtések
Hopkins: „ majdnem minden esetben eltér CLA-tól,… kétségkívül Middle Arabic irányába megy el, tipológiailag rokon a legtöbb modern dialektussal… ez a tény arról árulkodik, hogy a mai hétköznapi arab (dialektusok) használata mélyen gyökeredzik.”
- A nagy mennyiségű, datálható leletet nehéz a pidzsinizáció elméletével összeegyeztetni.
- 640-800: nyelvi űr
- 8-9. század fordulója: A beszélt és nem-irodalmi írott arab hasonlít hozzám bár nem azonos azzal az arabbal, amit később úgy hívnak: ’klasszikus arab’ – dokumentált középkori: Middle Arabic, ami modern városi dialektusok alapja
A 800-tól kezdődő 12 százados fejlődés alatt nem volt semmilyen kizökkenés, vagy változás, inkább egy hosszú fejlődés a mai helyzet eléréséig.
A pidzsinizáció mindig valamilyen drasztikus visszaeséssel, szerkezeti egyszerűsödéssel jár.
Modern példa: Dél-Szudán: arab-pidzsin, mely az egyiptomi dialektuson alapszik. Fonológiája: poszt-veláris hangok eltűnése ( ﻍ ; ء; h:pont alatta:-)
- A pidzsin a kommunikációra való törekvés eredménye a nyelvközösség ( főleg arámi, kopt, berber) és a kívülálló (arab) között.
- feltevés: kopt-arab, berber-arab stb.: egymástól eltérő pidzsinek, eltérő kreolok – ezek lennének az alapok? Később dekreolizálódnak? (Versteegh) – a nyelvészeti tények ellentmondanak a hipotézisnek
/ 48.jegyzet: az egyetlen középkori arab pidzsinről való jelentés: 1982-ben, Egyiptomban látott napvilágot. A spanyol-arab földrajztudós: AL-BAKRII kézirata (7. század közepe) a mauritániai Maridi városának fekete lakosairól/
- valójában a dialektusok mind ugyanolyan módon térnek el a CLA-tól. (mai napig tipológiai hasonlóság)
- A hódítások utáni első századokban a lakosság körében kevesen tudtak írni-olvasni, a hódítókat is beleértve. Csak egy szűk rétegnek volt szükséges. Pl: adógyűjtés, egyéb adminisztráció /51.jegyzet/
▪ Korán iskolák alapítása (KUTTA:B) /52.jegyzet/
▪ későbbi emigráció a Félszigetről – ’tiszta’ arab beáramlása a nyelvi olvasztótégelybe /53.jegyzet/
- valószínű, hogy a hódítóktól az arabot, mint idegen nyelvet tanulták, szerkezeti rombolás nélkül
- a helyi vezetést meghagyták: ez a hivatalnoki réteg nyilvánvalóan írástudó volt, Egyiptomban és Irakban kétnyelvű: görög/ perzsa; Szíriában görög
- lehetséges, hogy közvetlenül a hódítás után az egy nyelven beszélő kereskedők, farmerek az érkezőkkel való kereskedelemre törekedtek, így kialakult egy bizonyos fajta természetes keveredés a kommunikáció során, de a városban bizonyos, hogy úgy beszéltek arabul (talán olyan helyiek segítségével, akik tudtak arabul), ahogy az araboktól hallották.
1.3.2.2 Arabizáció az egyes területeken
a) Egyiptom
- kopt vezetők meghagyása – az adó bizánci alapjai
- nincs szervezett térítés
- iszlám első százada: 8 millió kopt, 80 000 arab(Fustaat-ban)
- 8. sz. eleje: az arab kezd dominálni az írott dokumentumokban a kopt és a görög helyett. – beáramlás Arábiából; szélesebb körű társadalmi kapcsolatok, vegyes házasságok
- iszlamizáció folyamata (vidéken sokkal lassabb) / 1673: egyes falvakban még mindig koptul beszélnek/
b) Szíria
- kevésbé dokumentált
- nagyobb számú görög lakosság, Egyiptomhoz hasonlóan jóval kevesebb az arabok száma (kb. 40 000); és nincs térítés a 8-9. századig
- arab telepesek: Damaszkusz, Aleppo, Jeruzsálem
632: Yarmouk csata
750: az Omayyad-dinasztia hanyatlása után arab betelepülés
- falvak: arámi
- városok: Arab, arámi, görög – a különböző etnikai csoportok között az arab lett a ’lingua franca’, az arámi visszaszorult: zsidó lakosság liturgikus nyelve
- keresztény arab törzsek már a hódítás előtt (arab használata vallási szövegekben is)
- a legjobb ellenpélda a pidzsinizáció hipotézisére az arab-arámi hasonlóság miatt, mely a közös gyökerekből adódik
Arab-arámi kétnyelvűség: a városon kívül sokáig tartotta magát: arámi használata otthon és más arámiul beszélőkkel, arab használata nyilvános helyeken.
Az arab presztízse (’lingua franca’!), s a tény, hogy az iszlám szent nyelve – arámi kiszorulás
d) Irak
- hosszútávon: teljes arabizáció (akárcsak Szíria)
- kevés keresztény arab törzs, a lakosság nagy része arámiul beszélő keresztény vagy zsidó, + pahlavit beszélő vidéki szasszanida nemesség
- szintén az adó miatt főként nincs erőszakos térítés
- Szíriával ellentétben Arábia egész területéről közvetlenül a hódítás után nagyszámú arab betelepülés, új – teljesen arab városok- alapítása:
KUFA (Közép-Irak) és BASRA (Dél-Irak)
- hamar az arab válik dominánssá: ’lingua franca’
- iszlám: politikai, gazdasági motiváció
(hegyvidéki kurd törzsek: iszlám felvétele, de a mai napig nyelvi kisebbség)
d) Észak-Afrika
- Bizánc
- független berber törzsek, néhány katolizált
- miután mindenhol sikerült meggyőzni a berber törzseket az iszlámhoz és az arabokhoz való csatlakozásról, csak azután vált elképzelhetővé a harc felvétele Bizánccal
Legelső áttért törzsek: Tripolitania, Tunézia, Marokkó – névleges, csak a politikai hatalom stabilitásának elérése után kezdődött meg a szisztematikus térítés ( 717-720)
(hegyvidéki berber törzsek: iszlám felvétele, de a mai napig nyelvi kisebbség)
- a beáramló arabok nem csak a városokban telepedtek le – jelentős nyelvészetileg: arab gyors terjedése
Összegzés: ▪ Hódítás előtti kapcsolat az arabokkal
- Észak-Afrika kivételével mindenhol megjelentek a perifériákon több évszázadon át
▪ Iszlám
– a legkevésbé jelentős
▪ Urbanizáció
– a hódítók városokat alapítottak és foglaltak el – többnyelvűség
- vidéki lakosság: ellenállóbb
▪ Migráció, asszimiláció
– kisebb hódító seregek; – Arábiából való törzsi beáramlás frissítő hatása
1.4 Modern dialektusok, MSA fejlődése
a) Törzsi dialektusok: Old Arabic = OA
b) ’arabi:ya: pre-iszlám költészet, Korán
Legfőbb különbség: a 7. század végén valószínűleg az OA kezdte elveszíteni a végződéseket. Ebben szerepet játszott az, hogy hogyan tanulták meg a meghódított területeken.
- fennmaradt szövegek ezekről a területekről
- más használat: keresztény, muszlim, zsidó / hétköznapi szituáció, irodalom, vallás
- Kufa, Basra: Irak, Abbaszida-dinasztia (850-1258), nyelvészek tevékenysége kezdetét veszi
IBN KHALDUUN (14.sz.):
„ Az arabok elhagyták a Hejaz-területet, nem arabokkal kerültek kontaktusba… a művelt emberek féltek, hogy a Korán és a hagyományok többé nem lesznek érthetőek az emberek számára.”
- az általános normák kodifikációja a második jelentős lépés, a Korán kanonizálása után, a muszlim közösség összekapcsolására
’arabi:ya első nyelvtana: 8. század vége: AL-KHALIL, és perzsa, muszlim tanítványa: SIBAWAYHI
- az iszlám jog alapjai – a Korán és a Próféta lejegyzett mondásai alapján – olyan nyelvi jelenségeket tartalmaznak, amik örökérvényűek
- ?I’RA:B = esetvégződések a főnevek és igék végén
- A hellén kultúra iránti érdeklődés – fordítások
Az akkor alapított Baghdadban: fordítóiskola: görög, szír munkák, főként tudományosak
- hiányzó terminológia!!! (filozófia, orvosságok)
- egyre szélesebb körű igény a fordításokra, de nincs segítség, hogy mi alapján ültessék át az egyes kifejezéseket az arab nyelvbe
- (955: a földrajztudós, AL-MUQADDASI összegyűjti a birodalom különböző részein, különböző műveltségű emberek által használt arab dialektusok közötti különbségeket – fonológia, szókincs, grammatika
- Arab irodalmon belül is széles skála:
1122: BASRAN AL-HARIRI (maqa:ma:t): ritkán használt szavak, archaizmus, csak a kor elitje számára érthető
1253: BAHA’ Al-DIN ZUHAYR: kevésbé formális stb.
A skála folytatódik egészen BANI HILAL-ig, ’ANTAR-ig, akik az alacsonyabb társadalmi osztályokat célozták meg.
Tehát, a 13.század közepére a nyelvi helyzet eléggé összetetté válik.
A beszélt arab nyelv az egész birodalom területén eltéréseket mutat földrajzi és társadalmi szempontból egyaránt, és ez a szociolingvisztikai helyzet a 19. század elejéig tartotta magát, egészen addig, amíg az arab világ először szoros kapcsolatba nem került Európával.
- török: katonai, mezőgazdasági, helyi adminisztrációs stb. szavak, kifejezések átvétele – az ’arabi:ya lefektetett szabályaira természetes nincs hatással
- Szíria, Libanon: a keresztények a 17 század óta kapcsolatban vannak Európával (pápaság)
- Egyiptom: 1798: Napóleon legyőzi a memeluk törököket Alexandriában (1801-ig francia uralom) – politikai változások: a török szultán által küldött (franciák ellen harcoló) sereg vezetője a fiatal albán: MAHAMMAD ALI – 1807: Egyiptom pasája; az elkövetkező 145 évben ők vezették az országot (1952. július 23)
- M.A. missziók Franciaországba, és Európa más területeire, tájékozódás a modern oktatásról, jogról, mezőgazdaságról stb. – zatérés – szókincshiány!
- hosszú távú redszert kellene kialakítani az új szavak átemelésére
1836: Kairó: School of Languages (35.o, ha valakit a pontos helyesírás érdekel)
Egyiptom hivatalos lapja: AL-WAQA’I’ AL-MISRIYA
(RIFA’ A RAFI’ AL-TAHTAWI jelentősége)
- bizonyos fajta írott arab nyelv
Az arab, mint az egység szimbóluma:
RASHID RIDA (1865-1935):
„A vallás védte a nyelvet és a nyelv védte a vallást…minden muszlim nyelve.”
1836: Egyiptom egyetlen hivatalos nyelve (előtte a török is)
- Angol, francia, német, görög: továbbra is használatos speciális szavak esetében, a modern arab terminológia szegénysége miatt
1882: az angolok elfoglalják Egyiptomot
1898: az angol a hivatalos nyelv
Egyiptom (1921), Szíria (1932): Akadémia alapítása a nyelvészeti problémák megoldására
- ’ARABI:YA : az egyetlen ’igaz’ változata az arabnak, a beszélt dialektusok hamisak
- a nyelvújítás csakis az analógia (QIYA:S) elve alapján történhet (alap: konzervatív nyelvészeti tradíció)
- szavak pl. mikroszkóp, hangosbemondó, propeller stb.
Akadémiák munkája: a nyelvközösség van amit befogadott, van amit nem.
Ok: voltak szavak, amik már benn voltak a köztudatban, ezeket nem váltották fel másra, vagy egyszerűen nem fogadták el a felkínált archaikus kifejezést
Hogyan lehetne modernizálni úgy, hogy az egyszerű emberek is elfogadják?
(- háttér: egyes területeken 90 % az analfabéták aránya)
a) A morfológiai és szintaktikai bonyolultság oldása – könnyített ’arabi:ya, ami közelebb áll a beszélt dialektusokhoz /92.jegyzet/
b) Dialektus használata az ’arabi:ya helyett
- mindegyik szemben állt a „cultural history”val
1.5 A jelenlegi nyelvi helyzet
Az arab ’demokratizációja’ a 20. század második felében történt, de nem
Nyelvi akadémiák, vagy központi rendeletek következtében, hanem természetes úton.
MSA-ra hatás:
- oktatás, analfabetizmus csökkenése
- fordítások – idegen frazeológiák, szavak
- nemzetközi média
MSA és regionális dialektus keveredése – egyes társadalmi rétegeknél – más-más arányban. – kommunikáció
- MSA oktatása az iskolában: tananyag: MSA-n
- Média: anélkül, hogy a néző, hallgató tudna róla, az MSA szavai, kifejezései, kiejtése beléivódik, és helyettesít beszédében bizonyos elemeket
- Lakosság vándorlása – különbségek egy generáción belül is
a) tanulatlan, idősebb generáció: hajlamosabb csak a saját dialektusát használni
b) fiatalabb generáció: iskola: MSA – otthonról hozott dialektusát (melynek az adott helyen presztízse van) szintén tudja
- minden modern arab nemzetállamban a főváros nyelve a mérvadó, mint standard.
Miről beszélünk, kinek, milyen körülmények között. Pl.:
a) Nyomtatott formában nem megjelenő, televízió műsor bizonyos problémákról, minden néző uo. nemzetiségű: nemzeti dialektus
b) Hírek, vallási műsorok: csak a ’beszélt MSA’ elfogadott
c) Politikai karikatúrák, gyermekműsorok: írott dialektus
Vizsgatételek I. – arab nyelvészet1
január 1, 2009 at 9:03 pm (arab nyelvészet, vizsgakövetelmények)
Tags: arab nyelvészet, iványi, vizsga
Tételek az arab írás történetéhez
Dévényi-Iványi: Kiszáradt a toll
1. A sémi betűírások felosztása
ókánaáni
- óarab – délarab – etióp
- archaikus görög
1. görög
2. latin
- óhéber – szamaritánus
- arámi
1. nabati – arab
2. héber
3. szeleukida
o palmyrai
o szír
4. mezopotámiai
o mandeus
o hatrai
2. A ókánaáni betűírás
- Sínai-fsz, Palesztina, az eur. betűírások őse, ókánaáni mássalhangzós
- eredete valszeg a hieroglífákra megy vissza
- Szerébit el-Hadim: 19o5, Hathor-templom
- ugariti írás, mezopotámiai ékírás hatására, ábc-sorrend
- XII. sz-ra betűk, elvesztik piktogramatikus jellegzetességüket
3. Az ókánaáni betűírás kialakulásának főbb jellegzetességei
- olyan kánaáni nyelvet beszélők alakították ki, akik ismerték a hieroglífákat, kb. 17oo k.
- kezdetben 27, majd 22 mássalhangzó
- piktografikus jelek, akrofón értékkel, majd ezekből betűk
- változó írásirány, a függőlege irány 11oo k. tűnik el
4. A dél-arab írás
- VIII. sz. dél-arab feliratok
- kiválás kb. 13oo k.
- északi törzsek (Szamúd, Lihján, Szafa) is átveszik – musznad (alátámasztott) írás
- ebből alakul ki az etióp írás, ami magánhangzót is jelöl
5. Az óhéber írás
- IX. sz. közepétől
- jelölni kezdték a hosszú magánhangzókat
- VIII. sz. végéegesen kialakult, és nem változott a babiloni fogságig
- szamaritánusok használják utána
6. Az arámi írás
- Szíria területén élő arámi törzsek XI-X
- Hamat (Hamá, Szíria)
- az újasszír birodalom kommunikációs nyelve, majd az akhaimenida birodalomban is
- kurzív lesz
- 331 után helyét átveszi a görög
7. A héber kvadrátírás
- a bab. fogságból visszatérő zsidók nyelve a palesztinai-arám
- az arámiból alakul ki a héber kvadrát-írás
8. A palmymai írás
- az arámi leszármazottja
- a selyemút mentén a Szíriai sivatagban, félnomád arabok
- kőbe vésett monumentális és papirusztekercsekre ill. pergamenre írott kurzív
9. A szír írás
- feltehetőleh a palmyraiból
- szeleukida államban élő szírek írása 25o-1oo k.
- keresztény egyházi irodalom nyelve: esztrangelo (kerekded), jakobita-szerto (lineáris v kurzív), nesztoriánus (keleti-szír)
10. A nabati írás
- Petra, a tömjénút mentén (Jemenből Szíriába), ma Jordánia
- II. sz. – isz. IV. sz.
- átmenet az arámi és az arab között
11. Ibn-Haldúm véleménye az írás kialakulásáról
- „Az igazán helyes írást a városban találhatjuk, hiszen az írás mestersége a kézművességek körébe tartozik. … A városi jelenség és a civilizáció következménye. Nem véletlen tehát, hogy a legtöbb beduin írástudatlan, ha valaki mégis tudna írni, írása tökéletlen lesz, olvasása pedig helytelen. Az írás oktatása olyan nagyvárosokban folyik, melyek civilizációja a legmesszebbre jutott a kézművesség terén.”
12. Az arab írás nabati eredetének kérdése
- XIX. sz. nézet
- leginkább elfogadott álláspont
- pontos leszármazási elmélet
- feliratok: Umm al-Dzsimál (Jordánia) – isz. 15o
- an-Namára (Szíria) – isz. 328
- Zebed (Szíria) háromnyelvű, szír, arab, görög – isz. 511-512
- Harrán (Szíria) – görög, arab – isz. 568
- szögletes felől a kerekded felé
- akkor beszélhetünk arab írásról, amikor a Hidzsáz lakói átveszik; III-IV. sz
13. Az arab írás palmyrai származásának kérdése
- az írás módjának és a betűk alakjának hasonlósága motiválja
- a lahmidák országában történt az átvétel
- folyamat eredméye, valszeg mindkettő igaz, több formában, több helyről
- kétféle írás: kúfi, neszhi
14. Középkori arab nézetek az írás kialakulásáról – Istenhez kötődő elképzelések
- Abdul Abbász al-Búni: a. Isten a betűket fényből teremtette, megjelentek a toll hegyén, amivel a sorsot írta az örökkévalóság előtti írnok (egyistenhit???), átalakult aliffá; b. annyi angyalt teremtett, ahány betű
- ar-Rázi: zöld fény (miért pont zöld?); az első a pont volt, a pontból lett a hamza, majd belőle az alif; ezután következett a többi, majd Isten összegyűjtötte őket az abdzsadban
- alif-bá vita ( ברש’ת بسم الله )
15. Középkori arab nézetek az írás kialakulásáról – Ádámhoz kötődő elképzelések
- Ibn Fárisza a Koránra hivatkozik, noha tételesen a Koránban nincs benne, hogy Isten megtanította volna Ádámot – „megtanította az embert arra, amit nem tudott”
- Ibn Aszákir: Mohamed a Lámalifról
- Ádám alkotta meg az írást 3oo évvel a halála előtt, agyagtáblára írta, amik az özönvís során szétszóródtak, és minden nép megtalálta a magáét (Koreijs törzs hagyománya), Ibn Haldún ellenzi, noha tagadhatatlan, hogy ennek (és a mekkaiaknak) nagy szerep volt az írás elterjesztésében a kereskedelem és a Kába miatt
16. Legendás történeti elbeszélések az írás eredetéről
- jemeni musznad – az írás elrerjedése az ő nevükhöz fűződik
- Abdán ibn Ád törzsnél (északi, nem törzsökös) megszállt hat törzsökös arab alkotta meg: Abu Dzsád, Havvaz, Hutti, Kalamun, Szaafad, Kuruszaat
- (ابخد, هوز, حطى, كلمن, صعفض, قرست)
- غ, ش, ظ,د, خ, ذ
- lahmida udvar, Híra, valamint nagy szerepet kap Anbár (Irak)
- Baulán törzs 3 tagja
- Tajj törzs három tagja
- Al-Baládzuri: Bisr ibn Abdal-Malik Hírába ment, megtanulta az írást, majd elvitte Mekkába, ahol megtanulták tőle a kereskedők
- lakhmida udvar, Híra, kereskedelem
17. A korai arab kézírás legfontosabb tulajdonságai
- a szókép egységének hiánya
- pontok hiánya
- szó-elválasztás
18. A korai kúfi írás
- VII. sz
- szögletes, száraz, dekoratív, ünnepélyes
- Kúfa
- rugalmatlan anyagokra: kő, pergamen, Korán
19. A korai neszhi írás
- kerekded, lágy
- a két írástípus teljesen párhuzamosan
- két fő jellegzetesség dominál: koherencia, normatív jelleg
20. A diakritikus pontok elhelyezése (nakt vagy idzsám – النقلط والاعخام)
- a kiindulásul szolgáló nyelv (akármelyik is volt), kevesebb (22) mássalhangzót tartalmazott, ez nem volt elég az arab nyelv lejegyzésére
- Mohamed sddig ismételgette a kinyilatkoztatást, amíg a hívek kívülről nem tudták (akárcsak a költők az őket követő regősöknek – rávi)
- a továbbadást elősegítendő le is jegyezték, az írás tökéletlensége miatt azonban inkább a szóbeli hagyományra támaszkodtak
- a hagyomány szerint Abu Bakr felszólítására Zajd ibn Szábit végezte el a Korán összegyűjtését
- Oszmán idejében egy bizottság végezte el a végleges szerkesztés munkáját, az ettől eltérő változatokat elégették
- legrégebbi írásemlék 643-ból: sin-t három egymás mellé tett ponttal
21. Abd el-Malik reformjainak hatása az arab írás történetére
- omajjád kalifa, VII. sz. utolsó évtizede
- arabizálják az államigazgatást
- a görög nyelvű gyintézést az arab veszi át,
- Haddzsádzs ibn Júszuf volt az, aki aki a hagyományok szerint szorgalmazta a diakritikus pontok elhelyezését
- az így létrejött rendszer, az idzsám 15 pontos és 13 pont nélküli betűt különböztet meg egymástól
22. A diakritikus pontok problémái ill. körülírása
- szír hatás biztosra vehető
- a káf végső alakjában kiskáf, vagy kishamza, tá marbúta,
- amelyek nem kapnak pontot, arra is megkülönböztető jelzés, hogy a pont nem véletlen maradt le: muhma, vagy ihmál; lámalifből kialakított kis háromszöggel jelölték
- profán szövegekben nem használják, vagy nem következetesen
- Uszáma ibn Munkidz emlékirata
- számos hadisz a pontok használata ellen: Abu Tammám, Jahja asz-Szúli
- a fontos tudományos munkákban külön leírtáík az idegen szavakat
23. A hosszú magánhangzók jelölése
- gyenge mássalhangzókat használtak a hosszú magánhangzók jelölésére
- a hosszú magánhangzó magára veszi a hangsúlyt
24. A mellékjelek (rövid magánhangzók) jelölése pontokkal – askál – الاشكال
- csak az igen nehéz szövegek kiolvasását segítik elő
- rövid magánhangzók, kettőzés, egybeolvadás, magánhangzók hiánya
- Abdul-Aszvad ad-Duali, aki a baszrai kormányzó, Zijád ibn Abíhi meghagyására alakította ki a három magánhangzó jelét, akkor még pontok
25. ad-Du’ali szerepe a középkori arab hagyományban
- Muávijja kalifa idejében Zijád, Irak kormányzója kérésére Ad-Duali nyelvtankönyvet ír, hogy Isten könyvét jobban megértsék, a hagyomány szerint elemeit Alitól tanulta
- IX.3: nem mindegy az olvasat – ان الله برئ المشركين ورسوله
- Istennek nincs köze a bálványimádókhoz, és a prófétájának sem; ill. Istennek nincs köze a bálványimádókhoz és a prófétájához sem
- tágra nyitom a számat: fataha
- összehúzom a számat: damma
- ha széthúzom: kaszara
- ha ezen mozgások (haraka) után n-t ejtek, tegyél két pontot (nunáció)
- más források Jahja ibn Jaamar és Naszr ibn Ászim al-Lajszi (Haddzsádzs ibn Júszuf alatt) nevét említik, Adbal-Malik közig. reformja alatt
- más elnevezések (szír egyezés): a: naszb – fölállás; i: hafd – lesüllyesztés
26. A ma használt mellékjelrendszer kialakulása
- Halíl ibn Ahmad, VIII. sz.
- fatha – a – kis alif döntve الفثة
- kaszra – i – a régi já végső alakjábólالكسرة
- damma – u – kis váv الضمة
- szukún – karikaالسكون
- sadda – a szó első betűjébőlالشدة
- madda – nyújtás – a madd szó stilizálva المدة
- vaszl vagy szila – kötés – szad stilizálvaالوصل
- hamza – az ajn betű lekicsinyítéseالهمزة
- a VIII. sz közepétől a Korán-filológusok – kurrá – és a jogtudósok – fukahá – közötti vita, hogy szabad-e a Korán-szöveget – raszm – önkényesen kiegészíteni a magánhangzókal
- raszm – az írás vonala, a tkp. íráskép – الرسم
- nakt – diakritikus pontok – النقط
- askál – mellékjelek – الاشكال
27. Az arab ábécé: a betűk sorrendje
- az arám ábc-ben megszokottat követte
- a hangokat a képzési helyük szerint csoportosították
- bokorszótárak – a szótövekben való összetartozás alapján
- Halíl ibn Ahmad Kitáb al-cajn
- a. abdzsad keleti
- b. adzsad nyugati
- c. magribi
- d. masriki
28. A számok jelölése
- az ábc sorrendjének megváltozásával a betűk megőrizték számértéküket
- ma indiai számokat használnak – keleti arab számrendszer – Severus Szebokt 622-ben készült munkájában található
- gubár számok – ezt vették át az európaiak – nyugati arab
29. Az arab írás elterjedése
- a Próféta írástudatlan volt, de a birodalomnak szüksége lett az írásra
- bizonyos célokra már a dzsáhilijja korában is használták az írást: szerződések, pénzügyi megállapodások, birtokkijelölések, egyezségek
- Mohamed korában Mekkában annyira általános az írás, hogy számos nő is tudott írni
- először Arábia, Szíria, Irak, Perzsia, É-Afrika
- Kína, Indiai szigetvilág, Fekete-Afrika
- ahol nem arab anyanyelvű muszlimok, ott hozzáadtak néhány betűt
30. Az arab írás hordozói, fogalomköre
- VIII. sz végére teljesen kialakul
- XV. sz.-ban al-Kalkasandi 14 kötetes írástörténeti munkája: Szubh al-aasa (Az írnokok támasza)
31. Az írás eszközei: a toll
- „a te Urad a legkegyesebb, aki tollal tanított, megtanította az embernek, amit nem tudott” – XCVI,3-5
- al-Kurtubi: első toll: Allah teremtette; második toll: amivel az angyalok írnak; harmadik toll: az embereké
- először a zöld datolyapálma ágának belsejéből, később perzsa nádból
- Ibn Mukla: 12-16 hüvelyknyi, szélessége a kisujj és a mutatóujj szélessége között
- felső fele ki volt kerekítve, alsó része pontban végződő ajak bevágással
- minden íráshoz és színhez más toll, a biszmulláhhoz külön
- házasságkötéskor vörösréz toll, viaszra
- batátság: ezüst vagy gólyacsőr
- ellenség: gránátalma
- tollhegy vágása: barája
- a toll hegyét külön művelettel képzik ki (katt), az írásnak megfelelő nagyságúra, a tollhegyező alátéten (mikatt), másfajta késsel
- ferde és egyenes bevágás
32. A davát – tolltartó
- szantálfa vagy ébenfa
1. aklám – tollak – الاقلام
2. miklama – a hely, ahol a tollakat tatjuk – المقلمة
3. mudja – kés – المدية
4. mikatt – tollhegyező alátét – المقط
5. mihbara – tintatartó – lika – pamacs; kurszuf – pamut – الكحبرة الليقة الكرشف
6. milvák – spatula, kenőizé – الملواق
7. mirmala – porzó -المرملة
8. minsát – ragasztótartó – المنشاة
9. minfadz – papírfűző – المنفذ
10. milzama – ívpapír-leszorító – الملزمة
11. mifrasa – bélés – المفرشة
12. mimszaha – törlő – الممسحة
13. mávardijja – rózsavíztartó – الماوردية
14. misztara – vonalzó – المسظرة
15. miszkala – fényesítő – المصقلة
16. muhrak – papír – المحرق
17. miszann – késélesítő – المسن
33. A tinta
- koromtinta – mindád
- vasgallusztinta – hibr
34. Az írás anyaga a kezdeti időben
- Korán négyféle anyaga:
- lauh – feliratokkal teli kőlap – اللوح
- rakk – pergamen – الرق
- kirtász – papirusztekercs – القرطاس
- szahífa – írásالصحيفة
35. A papirusz – bardi – البردي
- papirusznád belsejéből szeleteket vágnak, egymásra teszik, lenyomtatják
36. A pergamen – rakk – الرق
- juh- és tehénbőrből, hártyaszerű, sokkal tartósabb, mint a papirusz
- a Korán első kiadása
37. A papír
- kb. 1oo k. találják fel Kínában
- az omajjád kortól
- Szamarkandi papírgyár – Talasznál elfogtak egy kínait, aki papírkészítő iparos
- használat előtt, hogy tartósabb legyen, bevonták enyvvel, míg a kínaiak a gyártás folyamata során keverték bele az enyvet
38. A könyvkötés
- kétszer vagy háromszor négy lapos kódexbe
- az ívek tartalmazták az előző és a következő utolsó ill. első szavát
- tiszta bőrkötés, egymáshoz fércelt ívek, így elkerülték a kiálló bordákat
- leffentyű – اللسان
39. A könyv az iszlám kultúrájában
- Korán, majd gyűjtemények a Próféta életéről és cselekedeteiről, hadísz
- magán-, és királyi könyvtárak
40. A tudás továbbadása az iszlám világban – tálif és tahridzs – الثابف والثخريج
- szóbeli és írásbeli hagyományozás
- mecset
- talab al-ilm – a tudás keresése, a tudós személyes felkeresése, és tanításának lejegyzése
- tudósok a mecsetben, körülöttük a tanítványok – halka – الحلقه
- tudományos ülés – madzslisz – المجلس
- piszkozat vagy vázlat – muszvadda المسودة
41. A könyv publikálása és az idzsáza
- diktálás – الاملاء
- idzsáza – a könyv hitelsítésének folyamata – الاجازة
42. A könyv hitelesítése
- a kézirat újbóli felolvasása a hallgatóság előtt, javítások
- mukábalá – kolláció – egy kézirat összevetése az eredetivel – المقابلة
43. A memorizálás vagy lejegyzés-vita
- az arab írás jellege miatt fontos volt a haraka memorizálása
44. A könyvek iránti igény növekedése
- az írás gyors elterjedése miatt
45. Könyvmásolás, könyvespiac
- könyvesek – varrák – الوراق
- varak – papír – ورق
- később külön boltjaik a bazárban, pénz fejében történő könyvkölcsönzés
- a bazárban nagyobb negyedek
46. Könyvárverés
- aukciók – nidá
- Jaakúbi, Ibn Batutta, Makrizi
47. Könyvtárak
- mecsetek és mecsetiskolás könyvtárai adományokból – vakf
- Musztanszír kalifa Bagdadban, a Musztanszirijját
- Musztanszir fia Muataszim a nyári palota mellett két könyvtárat
- 993 Bagdad, a Tudás Háza (Dár al-Ilm) Baháad-Daula alapította
48. A Tudás Háza Kairóban
- fátimida kortól
- jogtudósok, Korán-recitálók, asztrológusok, nyelvtudósok, orvosok, matematikusok, logikusok,
- Hákim kalifa előtt bölcs viták
49. Az arab betűs könyvnyomtatás története
- nyomódúcos könyvnyomtatás Kínából
- 1485 és 1499 között nyomják Európában az első Koránt
- 1514 – keresztény imakönyv Fano-ból (Itália)
- 1516 – ötnyelvű zsoltároskönyv Genuában
- 1538, Párizs, 1583, Heidelberg – nyelvtanok
- 1584, Róma – asz-Szalihi földrajzi munkája
- 1593, Róma – Avicenna orvosi műve, a Kánon
- II. Bajazid, majd I. Szelim betilja a könyvnyomtatást – 1712-ig (Kivéve Korán, vallási könyvek)
- 1727 – Ibrahim Müteferrika nyomdája Isztambulban, kolozsvári magyar – al-Dzsauhari klasszikus arab szótára
- Aleppóban XVIII. sz. során, majd Bejrútban
50. Mohamed Ali nyomdája
- 1821 – egyiptomi alkirály Kairó melletti Bulák szigetén
- 1822-ben az első könyvet – olasz-arab katonai szótár
- 1824 – Ádzsurrúmijja – grammatikai kompendium
- 1826 – al-Vakái al-miszrijja – Egyiptomi események, hivatalos lap arab és török nyelven
- 1924 – első nyomtatott Korán
a tétel címek forrása: arabszak.hu
Vizsgatételek I. – arab nyelvészet
december 16, 2008 at 9:04 pm (arab nyelvészet, vizsgakövetelmények)
Tags: arab nyelvészet, iványi, vizsga
Goldziher Ignác: A nyelvtudomány története az araboknál
I. A grammatikai tudat ébredése és a nyelvtudomány kezdetei az araboknál
(1) Síbawayhi: Kitáb
(2) az-Zamahšar: al-Mufassal
(3) [az-Zabídí:] Tág al-‘arús
(4) [Ibn Manzúr:] Lisán al-‘arab
(5) Ibn as-Sikkít: Kitáb al-alfáz
(6) Az arab nyelvtudomány kezdeteiről szóló hagyományok (‘Alí szerepe)
(7) Renan elmélete az arab grammatika eredetiségéről
(8) Mit mond Goldziher a grammatikai tudat ébredéséről?
(9) A magánhangzók jelölése a szír grammatika hatására
(10) Hogyan hozza összefüggésbe az arab hagyomány a grammatikai felfogás keletkezését a magánhangzójelöléssel?
II. Az arab nyelvészek állása a dialektusokhoz és a népnyelvhez
1. Dialektusok [ti. régi törzsi nyelvjárások]
(11) A Kurejsh [Qurayš] törzs és a többi törzs dialektusa
(12) A Korán kinyilatkoztatása „hét betű szerint”
(13) Mit ír al-Sujútí a koráni tudományokról szóló művében a nyelvjárások szerepéről?
(14) Ibn Fáris: Fiqh al-lugha c. művéből Goldziher 16 pontot idéz a nyelvjárások különbözőségeire. Említsen ebből legalább ötöt!
2. A népnyelv [ti. a XIX. sz.-i nyelvjárások]
(15) Wetzstein és Sprenger nézete az irodalmi arab végződésekről és az ún. vulgáris arab nyelv eredetéről
(16) Goldziher mit mond Wetzstein és Sprenger elméletéről?
(17) Milyen érvekkel szolgálnak az útleírások a rövidmagánhangzós végződéseket illetően?
(18) Adatok az ún. vulgáris nyelv (köznyelv) használatára Mohamed korában és az Omajjádok alatt (legalább három példa!)
(19) A klasszikus arab és a népnyelv arab nevei
(20) Ibn Chaldún [Ibn Haldún] és mások véleménye az arab köznyelvről
(21) al-Harírí: Durrat al-ghawwás fy awhám al-hawáss
(22) Mi a lahn szó jelentése?
(23) Mi al-Sherbíní XVII. sz.-i művének a címe és mivel foglalkozik?
III. Kűfa és Bara
(24) Kúfa és Baszra lakóinak jellemzése az arab irodalomban
(25) A kúfai és baszrai tudományos iskolák szembenállása különböző tudományágakban
(26) A kúfai és baszrai nyelvtudományi iskolák általános jellemzése
(27) Mi a beduin költők szerepe a nyelvtudományban és mi a šáhid?
(28) A kúfai filológus hagyományozókról szóló történetek
IV. A bölcsészet és a vallástudomány hatása az arab nyelvtudomány fejlődésére
1. Nyelvbölcsészet
(29) A nyelv theszei („elrendezéssel, névalkotással való”) ill. phüszei („természettől való”) keletkezésének kérdése
(30) Mit tud a wa-‘allama Ádama l-asmá’a kullahá koráni mondatról?
(31) Mikor kezdett az arab nyelvtudomány foglalkozni a theszei-phüszei kérdéssel?
(32) Hogyan alakult át a görög phüszei nyelvkeletkezési elmélet az iszlám tanításaiŹnak megfelelően az arab nyelvtudományban?
(33) Mit jelent a wahy és tawqíf kifejezés?
(34) Mit tanítanak a mu‘taziliták a nyelv eredetéről?
(35) Mit jelent az ún. onomatopoetikus („hangutánzó névalkotás”) nyelvkeletkezés elmélete?
(36) Mit tanítanak az arab nyelvészek a nyelvek sokféleségéről?
(37) Mit tanít Fahr ad-Dín ar-Rází a szavak és a jelentés összefüggéséről?
(38) Hogyan magyarázza Fahr ad-Dín ar-Rází az i‘ráb végződéseket?
2. Az arab nyelvtudomány módszere és a fiqh-tudomány
(39) Mit jelent az, ha valamely tudományt fiqh-tudománynak neveztek?
(40) Mit értett Abú l-Barakát al-Anbárí fiqh-tudományon a nyelvészetben?
(41) Hogyan alkalmazta a fiqh elveit a nyelvtudományban Galál ad-Din as-Suyútí?
V. Az etymologia az arab nyelvtudományban
(42) Mi az arab neve az etymologia („szófejtéstan”) tudományának?
(43) Mit jelent a népetymologia?
(44) Mit jelent a nagy-, és kisetymologia?
(45) Ki volt az etymologia első arab művelője?
(46) Mit jelent a kis-, kisebb- és nagyetymologia elmélete?
(47) Keressen szótárában példákat mindhárom etymologiára (kis-, kisebb- és nagyetymologia)!
(48) Miről híres és mikor élt as-Safadí?
forrás: arabszak.hu
Vizsgatételek I. – Arab grammatika és nyelvészet 1.
november 27, 2008 at 6:27 am (arab nyelvészet, vizsgakövetelmények)
Tags: arab, arab nyelvészet, vizsga
ARA-231 Arab grammatika és nyelvészet 1. – Előadás, heti óraszám: 2
Tanítási célok:
a.) Az arab morfológia: névszóragozások. Igeragozás 1. része: Ép igék alapalakjai (ún. I. törzs), az igeképzési rendszer alaktana és jelentéstana (ún. igetörzsek, II-X.), az ép igék igetörzsei, a középső gyenge és kettőzött igék I., ill. II-X. törzsben, kezdő gyenge igék I-X. törzs, hamzás igék problémái. A ige- és névszóragozást irányító szótag- és hangszabályok.
b.) Az arab nyelv szerkezete 1. rész: A hangtantól az igéig, Beeston könyve alapján.
c.) Az arab nyelvtudomány története 3. rész: Az arab nyelvtan terminusai az Ádzsurrúmijja grammatika alapján.
d.) Általános nyelvészeti alapozás 3. rész: Leíró nyelvészet: fonológia, morfológia Antal László könyve alapján.
e.) Egyiptomi arab nyelvjárás 1. rész: általános ismertető a nyelvjárásokról, az egyiptomi (kairói) arabról és az 9-12. lecke átvétele, órai segédlettel, otthon.
f.) Az arab írás története 1. rész: Az arab írás kialakulása (az arab írás eredete, középkori arab nézetek az írás eredetéről, a korai arab írás jellegzetességei, a számok jelölése, az arab írás elterjedése). A betűtől a könyvig (az írás hordozói, az arab könyv a megírástól a terjesztésig, az arab betűs könyvnyomtatás története.
Tananyag:
A.F.L. Beeston: The Arabic Language Today. London, 1970. 16-23, 30-70. p.
Dévényi Kinga – Iványi Tamás: Az arab írás története. Bp., 1987. 1-102. p.
Iványi Tamás: Egyiptomi arab. Bp., 2006. 9-12. lecke.
Iványi Tamás: Arab nyelvtudomány. Bp., 2007. „Nyelvészeti terminológia”.
Antal László: A formális nyelvi elemzés. Bp., 1964. „Fonológia”, 33-79. p. „A megnyilatkozások tagolása morfémák szerint”, 80-105. o.
Vizsgakövetelmény:
A fenti tananyagból készített tételsorok alapján írásban beszámolni.
forrás: arabszak.hu
az arab nyelvi gondolkodás története 1.
Szeptember 11, 2008 at 8:30 pm (arab nyelvészet)
Tags: arab, egyiptomi tájnyelv, nyelv, nyelvjárás
Az arab nyelvi gondolkodás története
- az arab nyelv története és problematikája
- egyiptomi (kairói) arab – otthon kell tanulni, pontosan kell tudni
- diglosszia – nyelvi megkettőzöttség; olyan fokú nyelvi eltérés, ami nehezen érthető; a nyelv egyik változata csak előkelő célokra használtos, a másik csak a hétköznapi életben (európában svájc, a hatvanas évektől szűnik meg), hosszú időn keresztül fennmarad
- arab nyelvtan arab módszerekkel – XIV. sz.-i grammatika
- arab írástörténet, jellege, díszírás (díszítő és szent jelleg); az arab nyelv isteni eredetű, és érzelmileg nagyjából mindenki úgy tartja, hogy a kalligráfia szent; ez a művészet
- az arab írás jelentőségét főleg a Korán adja meg
- nasszáh – másoló, ellenezték, mert elveszett a kenyerük
- 192o-as évekig nem lehetett a Koránt nyomtatni
- a nyomtatott Korán előnye, hogy egységesítették, a kairói kiadás az alap
- arab irodalmi nyelv: ’arabiyya, fuszhá
- mikor alakul ki a diglosszia: hivatalos: a VII-VIII. sz.; a nyelvjárások közelebb álnak a sémi nyelvekhez, mint az irodalmi arabhoz (!!!)
