Nem holt botladozás. Hajtóra vésést
tereltek és a hullaszag sörétben
karórát gyűrögettem a godard-i
báróveremben, Fagybügyör Tökön.
Festem görög folt és kenéz a szentem,
idd ki! sörétben gyilkos úrnak izgult,
lépveres tönkön illatok farára,
torz elől köpve, mégis szende borssal
s limon-hideggel vérzi Bessyről
gyopán totódzó mellenvéreit.
A tamtamon túl Rozgonyok hörögtek,
a gyűrű nyüst, kint koppant televényárny,
begyintett harcul. Lomha vonzatom
dobott el, kéjvágyba befér Helen.
Körülbégtem: tehettem volna széthágy
lót hántani dó, remi tengerekkel,
de nyalka mély volt és rideg sörét ott…
Péter akutt, János akutt, Jakab
akutt, Máté akutt és mind akuttak…
Töményt röptet ím, Dúl Bankokokból
és nékik bugyogtak űzött torkomon.
