Latin liturgia

(Ezek Földváry Miklós István A latin liturgia zsidó és római elemei c., 2o11. őszi félévében tartott órájának jegyzetei.)

dec. 5.

- a kalocsai forma:

1. processio – kimegy a városból (lustratio)

- bevezető mozzanatában processziós énekek (pl. humili prece)

- ezek a litánia verses átdolgozásai, átveszik a litánia szerepét

- először parafrazálják a litániát, aztán kiszorítják; vagy tropizálják

- amikor kiérnek a búzaszentelés helyére (a mezőre, vagy mi), térden állva végzik el a litániát

- consecratio: megváltoztatják a búza vallási minőségét pozitívan; ex opere operato, azaz a rajta elvégzett rítus folytán karaktert kap, ami fizikailag nem nyilvánul meg rajta

- ebben is van hierarchia

———————-

- Hyppolitusnak tulajdonított apostoli hagyomány: pl. püspökszentelés, mécses lángjának szentelése

- már a korai kereszténység is alkalmazta a konszekrló rítust

- ezekben meghatározó imaformulák

a. a consecratio-t a litánia vezeti be; térdelve, a pap és a közvetlen segítői leborulva; προκλησις

b. prex – csak akkor van, amikor valamit szentelnek

- ma nyugaton: kánon; keleten: anafora; eucharisztikus ima

- a prex végig szem előtt tartja, hogy mit szentel fel, erre vonatkozik az anamnézis

- a szenteléshez kell szakrális felhatalmazás (múltbeli események)

- az antik műveltségben a földművelés (és a hajózás és háború) ősbűnnek számít; a tengernek és a földnek anyai természete van, Poszeidón későbbi fejlemény (ποσις δαον = a föld ura)

- hármas felosztás későbbi (Zeusz, Hádész, Poszeidón): vö. a hindu háromságokkal, amik szintén későbbi fejlemények

- az epiklézis formulákja az ÓSZ-i és ÚSz-i idézetek határán van

- ÚSZ-i idézetek mellett zsoltárok

- ami egyszer bekerült, bent is marad (szertartás-bővülés)