irodalomelméleti fogalmak III. – barokk-modernitás

Analitikus dráma: az előzmények felidézése a drámai viszony megváltozását eredményezi, a szereplők közötti kapcsolat fokozatosan tárul fel, a drámai cselekmény jelen idejét a múlt, illetve annak értelmezései alakítják (Nóra, Oidipusz)

Anekdota (gör. kiadatlan): eredetileg szóban terjedő rövid, csattanós, humoros történet, amely ismert személyiségek életrajzi eseményeit eleveníti fel

Anyegin-strófa: 14 négyütemű jambusból álló versszak, három négysoros és egy kétsoros részből; rímképlet: ABAB-CCDD-EFFE-GG

Areferencialitás: a lírai alkotás szándéka szerint nem vonatkoztatható semmilyen külső, önmagán túli, konkrét világra, csak önmagán belül van értelme

Ars poetica: a költészet célját, eszközeit, költői önértelmezést tematizáló költemény

Áthajlás (fr. enjambement): a verssor vége mondattanilag szokatlan helyen van, a mondat áthajlik a következőó verssorba

Ballada: kisepikai műfaj, erős lírai és drámai beütéssel; történetet beszél el, ugyanakkor a cselekménye drámai párbeszédekből, lírai monológokból bontakozik ki, elhagyja a mellékes körülményeket, sűrit, ezért a cselekmény homályos, drámai; komikus változata a románc

Commedia dell’arte (olasz. A művészet, a mesterség színjátéka): a XIV. Századi Itáliában alakul ki, a népi gyökerű bohózat rögtönzésre épül, a színészek megbeszélt cselekmény alapján rögtönöznek; gyakran léptet fel állandó típusokat (tipi fissi), pl. hoppon matadt öreg gavallér, szókimondó, okos szolga, egymásra találó szerelmesek

Drámai költemény: olyan drámai mű, amelynek középpontjában filozófiai kérdések állnak, nyelvezete költői, a szereplők az emberiség vésgő kérdéseire keresik a választ

Elbeszélő költemény: verses formában írt epikus mű; a személyesség erőteljes jelenléte jellemzi

Embléma: jelvény, szimbólum, a költői képek következetes használata

Episztola (gör. küldemény): valóságos, néven nevezett személyhez írt verses levél

Farce (fr. töltelék): olyan francia bohózat, amelyet a XIV-XIV. Században a misztériumok és moralitások betéteként adtak elő; rövid, komikus, gyakran trágár műfaj, nevetséges helyzetre vagy csattanóra épül, hősei negatív típusok (hiszékenység, képmutatás)

Felesleges ember: irodalmi toposz; az Anyegin nyomán válik az orosz irodalom jellegzetes toposzává; bár birtokában van a cselekvéshez szükséges erőnek és lehetőségeknek, nem lát értelmes teret, lehetőséget, célt a cselekvéshez, ezért nem csinál semmit, de a céltalanság tudata felsőbbségérzettel is eltölti a cselekvőkkel szemben, jellemzője az unalojm, idegenség, tétlenség, nárcizmus

Gnóma (gör. Gnomé: felismerés, megérzés, ítélet): ókori műfaj, életbölcsesség, szállóige, melyet irodalmi forrásból merítenek;

Groteszk: esztétikai minőslég, a komikus egyik fajtája, amely szélsőségesen össze nem illő elemek társításával hoz létre komikus hatást

Hangszimbolika: a beszédbangok sajátosságaiban rejlő fizikai-akusztikai sajástosságok érzelmi-hangulati jelentéstőbbletének poétikai felhasználása érzéki képek felidézésére; rím, asszonánc, ;

Képvers (kaligramma): tipográfiailag képet alkotó szöveg, jobbára szimbolikus jelentésű tárgyakat használ képként

Kétszintes dráma: a középkori misztériumok hagyománayit folytatja, és/vagy történetfilozófiai kérdéseket vet fel; feltételez egy transzcendens valóságot, amely megjelenik a drámában, mint normaadó, ehhez viszonyulnak a szereplők; a dráma a két világszint határán játszódik

Kiazmus (gör. kereszteződés): olyan gondolatalakzat, amelynek lényege az isdmétlés és megfordítás (dermedt álmunk minden tettünk / minden álunk dermedt tett)

Komédia: az ókorban drámai műfajt, vígjátékot jelentett; a középkorban komédia minden, ami rosszul kezdődik és jól végződik; ma a komédia a látszat és a valóság ellentétén épül fel, hősei kisszerű, átlagos, tipikus alakok, meghatározója a komikum, helyzetkomikum vagy jellemkomikum

Konfliktusos dráma: két ember konfliktusán alapuló drámai viszony, ahol a többi szereplő a konfliktushoz és a benne szereplőkhöz viszonyul

Költői szerep: a versbe beleírt, a szöveg megalkotásável teremtett költői helyzet, a költő beszédéhez szolgál keretül a szerep és kommunikációs viszony

Középfajsúlyú dráma: olyan dráma, ahol a szereplők nem képviselnek abszolút pozitív vagy negatív értékeket és a végjátékban sem történik tragikus értékvesztés

Középpontos dráma: olyan drámai középpont köré szerveződik, ami a drámavilágon belül mindenkire rákényszeríti a hozzá való viszonyulást; a drámai középpont lehet egy eszme, de lehet szereplő is

Látomás: vallási eredetű stílusalakzat, amely a természetes , emgszokott, fizikai valóságon túllépve szabad és váratlan kapcsolatot létesít össze nem függő érzékelési jelenségek között; lélekállapotot tárgyiasít

Levél: az írásbeliség kezdeteitől jelentkező, a személyes beszélgetést helyettesítő irodalmi műfaj; misszili levél: amit ténylegesen elküldenek; fiktív levél: amit levél-formában írnak;

Metaforikus elbeszélés: olyan epikus formaelv, amely felszámolja az elbeszélés folyamatosságát, fellazítja z ok-okozati összefüggéseket, ismétlésen, hasonlóságon, azonosításon alapuló szövegszervező eljárásokat helyez előtérbe

Metonimikus elbeszélés: az epikában olyan okségi meghatározottségú történetmondó formaelv, amely a fikció világát valószerűnek láttatja

Népies helyzetdal (zsánerkép, életkép): egy jellegzetes néi alak szerepében megszólaló költő lírai megszólalása

Objektív beszélő: tudása alatta marad a szereplőkének, külső, objektív nézőpontből közelít a szereplőkhöz, közvetett jellemzéssel él

Parafrázis (gör. Körülírás, kifejtés, hozzámondás): olyan szövegalkotó eljárás, amely azzal a szándékkal ír újra egy nehezen befogadtahtó szöveget, hogy egy bizonyos közönség számára befogadhatóvá tegy

Prózavers: lapszéltől lapszélig terjedő, ahol nagyobb ritmikai egységek (szószerkezet, tagmondat, mondat) érvényesülnek, és a lírára jellemző beszédmód jellemez;

Rapszódia: eredetileg a görög vándorénekesek által előadott dal, a XIX. Századtól szenvedélyes hangú, csapongó, felfokozott lelki tartalmú költemény, kötetlen szerkezettel, töredezett gondolatisággal; zenei műfaj is

Regény: epikus műfaj, kötetlen modorban elbeszélt történetsorozat, formája rendszerint próza, de vannak verses regények is; nagy terjedelmű, hosszabb időtartamot felőlelő, a cselekménye szerteágazó, sok szereplővel

Retorika (gör. Eiro; lat. oro): az ékesszólás tudománya, szabályait Arisztotelész rögzíti a Rétorika c. Könyvében; önálló tudománynak tekinti;

Rezonőr (fr. Raison: okoskodó, mérlegelő, szócső): az epikus és drámai művek jellegzetes szereplője, aki az író nézőpontját közvetíti, általában külső szemlélőként, megfigyelőként

Röpirat: publicisztikai műfaj és kiadványtípus, néhány oldaltól 40-50 oldalig terjedhet; szerzője egy nyilvánosan zajló vitában foglal állást;

Szabad vers: prózaformát használó, sűrítő, tömörítő formaszerkezetet használó vers, írásképe versszerűen tördelt, esetleg rímtelen, ritmustalan próza

Szatíra: ábrázoló stílus; a rómaiak vegyes témájú és vegyes értékű műre használták, amelyben a komoly és tréfás hang keveredik; minden műfajban érvényesíthető ábrázolási módot értünk alatta;

Szimultán (lat. egyszerre) vagy bimetrikus verselés: egyszerre ütemhangsúlyos és időmértékes verselés

Szinesztézia (görög: együttérzékelés): két vagy több egyszerre érvényesülő érzéki hatás egyidejű kifejezésére szolgáló szókép, metafora

Szkáz: a szóbeliség illúziójának felkeltésére alkalmas elbeszélőformapolifónikus regény: olyan regény, amiben nem uralkodik egy elbeszélői eszmevilág, hanem több párhuzamosan érvényesül

Szubjektív beszélő: felette áll a történetnek, közvetlen jellemzéssel él, megnevezi a szereplők tettének indítékát, mindent tud a prózavilágban történő eseményekről (ominipotens)

Tézisregény: egy filozófiai, bölcseleti témát, gondolatot, erkölcsi állítást bizonyító vagy cáfoló regény; a szereplők hozzáállása a tézishez döntő a cselekmény szempontjából

Történelmi regény: valamely jelent megelőző kor társadalmi, gondolati- érzésvilági képének ábrázolása, amely gyakran csak a jelenkor ismeretében értelmezhető

Vátesz: a költészetben prófétai ihletettségű, látnokként fellépő költő; a közösséget szólítja meg, amelyhez maga is tartozik, kiválasztottként a jövőbe mutat utat

Verses regény: versben elbeszélt regény