irodalomelméleti fogalmak II. – reneszánsz

Balassi-strófa: gazdag rímtechnikájú, hangsúlyos magyarois ritmusú versszak, rímképlete: AAB – CCB – DDB; szótagszám: 6-6-7

Blank verse: valószínűleg olasz eredetű drámai verssor, amely ötös vagy hatodfeles jambusokból áll, többnyire rímtelen, az angol reneszánsz dárma tette ismertté, ez a forma alkalmazkodik az angol szavaláshoz, ugyanakkor elég rugalmas ahhol, hogy változatos tartalmakat fejezzen ki

Búcsúvers (gör. Propemptikon: útnak indító): alkalmi költemny, a nép- és műköltészetben gyakori lírai műjas; témája a búcsúzás

Dramaturgia: a drámai művekkel a színpadi előadás összefüggésében foglalkozó tudományág

Életkép: a mindennapi élet valamely tipikus alakját vagy helyzetét tematizáló forma; a hangsúly a közös sajátosságokon van;

Novella (olasz: újság, újdonság): kisepikai műfaj, melynek tömören előadott története vszinoylag szűkre szabott térben és időben kevés szereplőt mozgat, gyakran sorsdöntő fordulatra épül, és csattanóval zárul

Oximoron: egymásnak ellentmondó, egymással összeegyeztethetetlen jelentésű szavakat vagy mondatokat összekapcsoló retorikai és stílusalakzat

Összetett költői kép: több képszerű stíluselem kapcsolata, egységbe szervezése, leggyakrabban metafora;

Paródia (gör. Ellendal, eltorzított dal): valami jól ismert mű, műfaj vagy stílus gúnyos, komikus hatást keltő utánzása; alapja az utánzott tárgy tartalmi és stíluselemeinke szétválasztása, a stíluseszközök eltorzítása, jellemző jegyeinek felnagyítása

Szinekdoché (gör. együttértés): jelentésátvitelen alapuló szókép, melynek alapja lehet a rész és az egész (küzdött a kéz), a nem és a fajta (farkas és holló helyett vad és madár) felcserélése

Szonett: 14 soros, szigorúan kötött versforma, a XIII. Században keletkezett, és a XIV_XV. Századra egész Európában divatossá vált; petrarcai változata két négysoros (kvartina) és két háromsoros (tercina) strófából áll, rímképlete: ABBA – ABBA – CDC – DCD; Shakespeare-i szonett: nem oszlik versszakokra, utolsó két sorát bekezdés különíti el, rímképlete: ABAB-CDCD-EFEF-GG.

Utópia (gör. Utoposz: nem létező hely, seholnincs ország): átfogó társadalomelméleti elképzelés, amely az adott korban megvalósíthatatlannak látszó eszményi társadalmi berendezkedést rögzít

Ütemhangsúlyos verselés: alapja a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása, alapegysége az ütem, amelyet egy hangsúlyos, és néhány hangsúlytalan szótag alkot; a magyar neylvben mindig az első szótag hangsúlyos, a hangsúly eshet a szó belsejébe is; kétütemű hetes: 4+3; kétütemű hatos: 4+2 vagy 3+3; felező nyolcas: 4+4