hand out 9

5. A Korán és a tafszír
- Ismail ibn Kaṯīr, Tafsīr al-Ğalālayn, Tanwīr al-Miqbās min tafsīr ibn cAbbās
- mi a tafszír célja?

1. meghatározni a stílust és az ékesszólást
2. megmagyarázni a kevésbé ismert szavakat
3. megmagyarázni a kevésbé érthető versek jelentését
4. törvényeket és szabályokat vonni ki a szövegből
5. a metaforákat és a képes beszédet megmagyarázni
6. az ellentmondó verseket kibékíteni
7. a példabeszédek céljának kibontása
8. a K-ban nem szereplő helyek és nevek megadása

a. ki írhat tafszírt?
1. klasszikus arab
2. arab filológia (diakritikus jelek)
3. arab morfológia (gyökök és képzett szavak)
4. al-ištiqa’aq: a gyökök ismerete, etimológia
5. ilm ul-ma’ani: szintaxis
6. ilm ul-baya’an: metaforák, metonímiák, nyilvánvaló és rejtett jelentés
7. ilm ul-badl’: retorika
8. ilm ul-qira’t: különböző olvasatok
9. ilm ul-aqa’id: ami nem értelmezhető szó szerint
10. usul ul-fiqh: az iszlámjog elmélete
11. asbāb un-nuzūl: a kijelentés okai
12. ilm ul-nasḫ: eltörölt áyák
13. fiqh: iszlámjog
14. ilm ul-hadīṯ: a Próféta hagyománya
15. ilm laduuni: ihletettség

a tafszír forrásai:
1. Korán – magát magyarázza, világos, érthető kijelentés
2. hadīṯ:
3. ṣaḥāba: a társak
4. arab irodalom
5. israciliyyāt: zsidó-keresztény tradíció
6. nyelvészet
7. történeti források (a kijelentés helye)
8. a kijelentés céljai: h az ember boldog legyen; vallás, élet, leszármazás, intellektus, vagyon
9. szocio-kulturális környezet

A próféták feladata az iszlámban a következő:

1. Isten prófétákat küld, hogy az embereket az Ő útjára vezesse ;

2. a küldöttek figyelmeztetik a népeket Isten útjára ;

3. a küldöttek Isten vezetését hozzák el az emberek számára jelek formájában, tanítanak és megmutatják a megtisztulás útját ;

4. Isten kinyilatkoztatja, hogy a neki és a Küldöttének való engedelmesség jutalma a Paradicsom ;

5. aki nem engedelmeskedik, a Pokolban fog égni ;

6. Isten kijelenti, hogy csak azután ítéli meg az embreket, miután hallották az ő szavát,és mindenkit a saját cselekedetei szerint fog megítélni ;

7. akik hallották Isten üzenetét, nem hozhatják fel kifogásként az érdektelenséget .

A prófétaság megkülönböztető jelei az iszlámban (calāmāt, dalā’il, imārāt an-nubūa) olyan jelek, amelyek alapján felismerhető, ha valaki próféta:

1. hiányállapot,

2. morális csalhatatlanság,

3. cselekedetek, amikkel a vallást támogatja: ima, istentisztelet, alamizsna, jótékonykodás, mások rávétele arra, hogy a vallást gyakorolják,

4. nemes származás, jó hírnév

5. csodák, amelyek az üzenet hitelességét igazolják.

- előkép, de nem ugyanabban az értelemben, mint a kereszténységben
- az imitatio Christi a szunnita iszlámban (szúfik kivétel) elképzelhetetlen

esszétémák a vizsgára

I. Teológia

1. A medinai alkotmány
2. A mekkai és medinai szúrák jellemzői
3. A Korán kialakulása, jelentősége, fordítások
4. Az öt pillér és a hat parancs
5. A négy szunnita jogi iskola jellemzői
6. Az iszlám három nagy irányzata (szunnita, si’ita, háridzsita), alapvető teológiai különbségek, szétválásuk okai
7. Az egyistenhit
8. Az eleve elrendelés
9. A mu’taziliták öt alapelve
10. A próféták és a Próféta az iszlámban
11. A tafszír
12. A kalám irányzatai és azok jellemzése

II. Filozófia

1. A neoplatonizmus hatása az arab filozófiára
2. al-Kindi és köre
3. al-Fárábi
4. ar-Rázi
5. A katalógus
6. A tisztaság testvérei
7. ibn Sziná
8. al-Gazáli
9. A kalám kozmológiai istenérve
10. Esszencia és létezés ibn Szinánál
11. A négyféle szubsztancia ibn Szinánál
12. al-Gazáli válasza a filozófusok érveire

hand out 8

1. A katalógus
- Abu’l-Faraj Muhammad bin Is’hāq al-Nadim ( ابو الفرج محمد بن إسحاق النديم‎), apja al-Warrāq (الورّاق), mh.995 v. 998

1. zsidó, keresztény, muszlim szent iratok és hadísz
2. nyelvtan és filológia;
3. történelem, életrajzok, genealógia és hasonlók;
4. költészet;
5. kalám;
6. fiqh és hadísz.
7. filozófia és szekuláris tudományok;
8. legendák, mesék, varázslás, stb.;
9. egyéb vallások doktrínái (manikheusok, hinduk, buddhisták, kínaiak);
10. alkímia.

2. zsidó kalám
zsidó kalám

1. a természet megfigyelése alapján el lehet jutni istenismeretre
2. ex nihilo
3. a Teremtő teljes mértékben különbözik a teremtéstől
4. az Isten tökéletes egység
5. az emberi morál kategóriái alkalmazhatók Istenre (jó, bölcs, stb.)
- Rambam használja és kritizálja
- Saadia Gaon (Szádja Gáón); hatást gyakorolt Juda Halévire, stb.

- Rambam kritikája:

1. Az atomok létezése; nincs esszenciájuk,
2. A vákuum létezése, ahol nincs anyag vagy bármiféle szubszatncia
3. Az időt alkotó alapvető tényezők oszthatatlanok
4. Minden test az akcidenciák szubjektuma, azaz minden test rendelkezik akcidenciával;
5. ez az atomokban található;
6. Az atomok meghatározott ideig léteznek, mármint az akcidenciájuk; Isten ezeket szüntelenül újrateremti
7. A testek akcidenciáját ezért folyamatosan újra kell teremteni
8. Csak szubszatncia és akcidencia létezik, a testek az akcidenciájukban térnek el egymástól
9. Az akcidenciák egy szubsztrátumon alapulnak. Egy akcidentia nem lehet oka egy másik akcidenciának.
10. Minden, ami elképzelhető, felhasználható értelmi érvként.
11. Minden végtelen lehetetlen.
12. Az érzékek tévedhetnek, ezért az empirikus bizonyítás nem biztos.

A tisztaság testvérei (اخوان الصفا‎ Ihwān aṣ-Ṣafā)
- klasszikus középkori titkos társaság, rangokkal
- a nevüket a Kalila és Dimna mesegyűjteményből vették, valószínűleg
- összesen két forrásből tudjuk, hogy léteztek Bászrában
- nagy hatást gyakoroltak pl. Ibn Arabira
- zenéről, asztronómiáról, matematikáról, logikáról, természettudományokról, kijelentésről, lélekről, lelkiségről
- megpróbálták a neoplatonizmust összhangba hozni az iszlámmal, a hermetikus irodalommal, a gnózissal
a dialektikával, az arisztotelészi logikával; kapcsolat a mu’tazilitákkal
- 52 fejezet négy könyvben; a 4 nem véletlen; szent szám: páros, az első nem prímszám, négyszög, a neoplatonikus filozófiában kiemelkedő szerepe van; négy elem (Empedoklész); illetve Hermész Triszmegisztosz száma is a négy;
- vannak benne tanmesék
- plótinoszi triád
- a teremtő (al-Bārī) emanálta az egyetemes intellektust (al-’Aql al-Kullī), az a világlelket (al-Nafs), az a prima matériát (al-Hayūlā al-Ūlā), amelyik a természeti rendet.  természet (al-Tabī’a), the Absolute Body (al-Jism al-Mutlaq), a szféra (al-Falak), a négy elem (al-Arkān), a világban létezők (al-Muwalladāt): állatok, ásványok, zöldségek, stb.
- elvetették az ideatant, és visszatértek Arisztotelész szubsztancia-akcidencia tanához
- a teremtéstanuk elég közel áll a mai evolúció-elmélethez (már amennyire egy középkori elmélet ehhez közel állhat)
a. matematika
b. természettudomány
c. lélektan és elmetudomány
d. teológia

Ibn Sziná (ابن سینا)

- 98o-Afsana (Bokhara mellett), izmá’ilita családból – 1o37
- Hanbalita jogtudósnál tanul
- Nátili, tíz éves korában: Porphyriosz: Eiszagogé;
- Euklidész, Arisztotelészi korpusz
- kommentátorok
- jegyzetek és az érvek rekonstrukciója
- orvos lesz, a Számánida dinasztia uralkodó hercege beengedi a könyvtárba, ahol elolvassa és kivonatolja a régieket, de hogy pontosan mit, nem tudni
- 18 éves korára befejezi tud. tanulmányait

1. Mi a lélek és hogyan oka a testnek?
- visszatér Arisztotelészhez és A. kommentátorához, Aphrodisziaszi Alexandroszhoz: a lélek és a test egyszerre válik létezővé
- halál után tovább létezik (Platón)
- felfedezi, hogy Arisztotelész írásai nem teljesen konzisztensek, ami a test és lélek kapcsolatát illeti
- a kommentátorok harmonizálása: 1. először Ariszttelészt önmagával; 2. Arisztotelészt Platónnal
- Arisztotelész De Anima: entelekheia; sokan kommentálják már az ókorban; Ammonius: a lélek egy létező, mégpedig aktuális létező (nem potenciális)
- al-Shifá: filozófiai szumma
- lebegő ember érv: ha nem használhatod az érzékeidet, van-e öntudatod? Ibn Sziná Azt mondja: igen; úgy tűnik, hogy a lélek azonos ezzel az öntudattal (ld. Descartes)
- Ibn Sziná célja teljesen más volt, mint Descartes-é: a lélek anyagtalanságára akarta felhívni a figyelmet
- a lélek továbbélése a halál után vs. a si’iták testi feltámadása

2. Esszencia és létezés
- mu’tazilita dolog-értelmezés (shay): lehet létező: mawdzsúd; nem létező: ma’dúm
- a nemlétező dolog problémája: a nemlétező dologisága (sayiyya al-ma’dúm): mi is pontosan egy nemlétező dolog? hol van? Istenen lebül, vagy kívül? ami aztán létezővé vált (Korán 16,4o) a lehetetlen dolgok még csak nem is nemlétező dolgok (semmiből való teremtés)
- al-farábi: a létezés és a dolog nem felcserélhető fogalmak: Zayd igaz ember; Zayd úgy létezik, mint egy igaz ember; de Zayd nem egy olyan dolog, ami igaz ember;
- Ibn Sziná azt mondja: hogy különbözőképeen beszélünk egy dologról, mint egy tárgyról, és egy dologról, mint létezőről
- ha a dologról, mint tárgyról beszélünk, úgy beszélünk róla, hogy a lényegiségére mutatunk rá, a macskának a macskaságára; ha úgy beszélünk róla, mint létezőről, akkor arra mutatunk rá, hogy van (nem pedig arra, hogy miben különbözik minden egyébtől)
- a dolog és a létezés egyszerre ugyanaz, és egyszerre különböző
- mentális dolgok: pl. a macskaság, csak az elmében léteznek; a valódi dolgok a valóságban léteznek (pl. az én macskám)
- mi a dolgok esszenciája, lényege? (máhiyya) és mi az, hogy létező? (wudzsúd)

3. Az önmagában való létezés szükségszerűsége
- különbséget tesz a szükségszerű létezés és a lehetséges létezés között
- a. önmagában, szükségszerűen létezik (Isten)
- b. szükségszerűen létezik, az okozója (külső) által
c. lehetségesen létezik

A szubsztancia és az akcidens

Arisztotelész – ahogy az az Organonban néha előfordul máshol is – azonban mindezt lét- és ismeretelméleti alapokra is helyezi.

1. Ti. kimondta, hogy bizonyos dolgok nem mint rész vannak meg valamiben, ennek ellenére attól külön, amiben megvannak, mégsem létezhetnek. Ezeket a félig létező, félig nem létező (önállóan nem létező) dolgokat nevezték el később akcidentális dolgoknak (Arisztotelésznél συμβεβηκóς „szümbebékosz”), röviden akcidensnek.
2. Ám vannak önálló létezők is, például ilyen a legtöbb konkrét egyedi dolog.

Ezeket Arisztotelész úsziának (ουσíα) nevezte, később és elterjedt nevük szubsztancia.
Arisztotelész kutatásai során a szubsztancia két alapvető és karakterisztikus tulajdonságát fedezi fel. Az egyik, hogy a szubsztancia nincs alanyban, azaz önállóan létezik; a másik, hogy ellentétes tulajdonságai lehetnek. Ez utóbbi semmi másra nem mondható, csak a szubsztanciára.
A Katégoriák akcidensekre vonatkozó megállapításait összegezve úgy látszik, az akcidensek alapvetően kétféle szerepet tölthetnek be. Egyrészt járulékos tulajdonságailehetnek a szubsztanciának (fehérség, jövőbeniség stb.); másrészt pedig olyan birtokai, melyek nem mint egy rész vannak a szubsztanciában (tudás). Az akcidensek nyelvileg is különböznek a szubsztanciától (ti. hogy általában melléknevek, vagy nem főnévből képzett főnevek; és nemigen lehetnek mondatok alanyai), ezen kívül nem léteznek önállóan, csak mint valaminek a járulékos tulajdonságai, továbbá ha egy akcidens állítható egy szubsztanciáról, akkor meghatározása nem állítható, míg ez utóbbi a melléknévként-tulajdonságként használt szubsztanciákra nem igaz (például ha egy bizonyos ember fehér, állítható róla az hogy fehér, ettől még a „fehér” tulajdonság meghatározása, fogalmi lényege nem állítható róla – különben az ember nemcsak fehér, de fehérség is lenne – ám ha egy bizonyos emberről mondjuk, hogy ember, akkor nemcsak az „ember” szó, de e szó jelentésének meghatározása is állítható erről az emberről, például hogy kétlábú, tollatlan stb.).
A szerint a két szempont szerint, hogy egy név állítható-e valamiről, és hogy önállóan létezik-e (igaz-e, hogy „nincs alanyban”), vagyis a név általánossága és lényegisége szerinti két-két lehetőség kombinációi alapján négyféle név létezhet:

1. Az egyediek és önállóan létezők az egyedi szubsztanciák. Például Arisztotelész, egy konkrét ló;
2. Az egyediek, de nem önállóan létezők az egyedi akcidensek, például egy bizonyos fehérség (=egy adott fehér folt fehérsége, mivel a fehérség nem egyadott része a fehér foltnak, de mégis a sajátja olyannyira, hogy a folttól elválasztva nem is létezhetik. A folt mintegy az anyag, a fehérsége pedig a forma);
3. Az általánosak, de mégis önállóan létezőek az általános vagy másodlagos szubsztanciák. Bár Arisztotelész, a szubsztancia kategória jellemzésekor (5. fejezet, ld. lentebb) fejtegetésekbe bocsátkozik arról, hogy a másodlagos szubsztanciák kevésbé léteznek, mint az elsődlegesek, az egyediek, de azért még létezést tulajdonít nekik. Ma azt mondanánk, az ide tartozó nevek leginkább az általános fogalmak nevei.
4. Az általánosak, de önállóan nem létezőek az általános akcidensek: például tudás, emberség mert ezek csak valakié vagy valamié lehetnek.

- a létező
a. szubsztancia – nincs alanyban, azaz önállóan létezik; lehet az anyagban vagy nem;
a.1. anyagban van
a.2 nincs anyagban
a.2.1. maga az anyag
a.2.2. az anyaggal együtt van
a.2.3. se nem maga az anyag, sem együtt az anyaggal

- négyféle szubsztancia:
1. az anyag formája (ahogy a lélek van az anyagban) (a.1)
2. anyag forma nélkül – abszolút anyag, amelynek nincs aktuális létezése, hanem csak egy mentális konstrukció (a.2.1)
3. anyag és forma összetettsége – ahogy egy ember az anyag és forma összetett egysége (a.2.2)
4. forma, anyag nélkül (Isten) (a.2.3)

b. akcidencia – minőség, mennyiség, viszony, idő, hely, állapot, akció és reakció

- egy dolog létezése szükségszerű vagy lehetséges (kontingens)
- szükségszerű létezés: nem lehetséges, hogy másképp legyen 1+1 = 2; ha a dolog, amihez tartozik, nem létezik, logikai lehetetlenség lép fel; ha azt mondom, hogy Isten, ezzel egyúttal a létezést is állítom; nem lehetséges logikailag azt mondani, hogy Isten nemlétező; (az ontológiai érv egyik hibája); nem lehetséges a tagadása
- lehetséges létezés: jövőre a tél hidegebb lesz.

- a szükségszerű létezés vagy önmagánál fogva tartozik a dologhoz, vagy másnál fogva;
- az égés szükségszerű, de nem önmagában véve, hanem két dolog találkozása miatt: az egyik, ami képes égetni, és a másik, amelyik képes égni
- ami önmagától fogva szükségszerű, annak nem lehet más oka
- a lehetséges létezők nem lehetnek örökkévalók sem szükségszerűek, mert magukban hordozzák a lehetségességet
- ez vezet Istenhez, mint egyetlen önmagában szükségszerű létezőhöz – Első ok

Al-Gazáli 1o58-1111 (ابو حامد محمد ابن محمد الغزالی)

- A filozófusok inkoherenciája
- három dolgot minősít takfírnak (hitetlenségnek):
1. a testi feltámadás tagadását
2. azt, h Isten az egyedi dolgokat csak általános értelemben ismeri
3. és a világ örökkévalóságának tanát; ISZ: a világ, noha Isten az oka, vele együtt örökkévaló

- nem tudják bizonyítani sem a teremtést, sem a lélek spiritualitását
- Istenben az esszencia és a létezés egy és ugyanaz
- Isten akarata által magát potencialitásba fordítja
- okság: nem független Isten akaratától
- az oksági viszonyok látszólagosak, és arra a szokásra vezethetők vissza, hogy az emberi elme két hasonlóan történő dolgot összekapcsol (Hume)
- Isten létezése egyedi; negatív teológia; isteni attribútumok: különböznek Isten esszenciájától
- potentia absoluta et ordinata Dei: Ockham, Duns Scotus, Aquinói; Isten képes arra, hogy extra legem cselekedjen, de nem teszi, mert a gondviselésével igazgatja a világot; teremthetett volna jobb világot is

hand out 7

A kalám kozmológiai istenérve

- Isten, mint első ok
- Arisztotelész, Johannes Philoponus, al-Kindi, Saadia Gaon, al-Gazáli, Ibn Rusd, Aquinói, Sz. Tamás, Szent Bonaventura

- az érv rekonstrukciója:
1. minden létezőnek van oka
2. a teremtés létének van kezdete
tehát
3. a teremtésnek van oka
4. mivel fizikai oka nincs, ezért az ok személyes, és Isten létében keresendő

- az oksági viszonyban visszafelé kell legyen egy első ok
- Arisztotelész: minden mozgás egy más mozgásból származik, ezért kell legyen egy első mozgató
- al-Kindi érvelése:
1. az univerzumnak mindegy volt, hogy létezik-e vagy sem, ezért kellett egy ok, amely a létezésbe hívja (implikálja azt, hogy a világ nem örök, hanem teremtett valóság)
2. Isten egysége; csak Isten egy, minden más a sok kategóriájába tartozik; szubsztancia – akcidencia; egyedül Isten létezése szükségszerű, minden más esetleges, függő, csak bizonyos feltétel teljesülése esetén igaz;
3. nem lehet a végtelenségig visszamenni az időben, kell legyen egy kezdet (AT); al-Gazáli szerint azonban ez elméletileg lehetséges

2. kalám
- Isten attribútumait logikai úton kell bizonyítani; minden vers, amelyik az attribútumokról szól, a homályos versek közé esik; Málik: feltették neki a kérdést, hogy hogyan ül Isten a trónjára; az, hogy ott ül, világos, az, hogy hogyan, az nem kikutatható, és az erről szóló beszéd újítás;
- Ibn Habnal: a Korán Isten Beszédének, mint attribútuimának egyik tartalma
- Istennek van esszenciája (zát), és öntudata (nafs), és 99 csodálatos neve – a tradicionalisták nem kérdezték, hogy ez hogyan van Istenben
- a logika szerepe: vita Bagdadban Abu Said asz-Sziráfi (979), egy arab filológus és Abu Bisr Mattá bin Yunus (94o), keresztény logikus között; a logika egyetemes eszköz, vagy csak a görög nyelvre igaz
- a trad. azt mondják, hogy a logika a görög nyelv terméke, és nem lehet az Arabra alkalmazni – a logika hitetlenséghez vezet; aki logikával foglalkozik, az eretnek; a másik oldal szerint a logika hasznos eszköz a megértésben; Ibn Hazm szerint a logika nem pótolja a kijelentést, de a logika segítségével meg lehet védeni azt;
- pl. az ok-okozat összefüggést nem lehet kivetíteni az Isten-ember viszonyra, mert ebben a helyzetben a viszony nem szükségszerű (Ibn Hazm felveti az ontológiai istenérv egyik nagy problémáját); Isten összehasonlíthatatlan, semmit sem lehet róla predikálni;

3. falszafa

A filozófusok
al-Kindi (mh.87o)
- egyik fordítói kör: Hunayn Ibn Ishaq (8o8-873) és fia, Ishaq ibn Hunayn (mh. 91o) – logikai corpusz, Galénosz orvostud. műve, természettudományos érdeklődés
- művei 9o%-a elpusztult, valószínűleg egyrészt Mutawakkil (821-861) kalifa idejében, aki üldözte a racionálisokat, vagy ha nem ekkor, akkor Hülegü kán idejében (1258, Bagdad ostroma), amikor a Tigrisbe dobálták a könyveket (írja i. Khaldún)
- másik fordítói kör: al-Kindi; ő az arab filozófiai terminológia megalkotója (A definíciókról és a dolgok leírásáról)
- két részre osztja a világot: felső – nem teremtett, láthatatlan // alsó – teremtett – látható
- Az első filozófiáról: a Létező és Isten közé egyenlőségjelet tesz (al-Farábi, és majd Ibn Sziná szerint az első filozófia a létezőről mint létezőről szól, és csak mellékesen Istenről)
- Isten természetéről: elutasítja A. elképzelését, miszerint a világ örök; az érveket Iohannis Philoponustól veszi, miszerint egy teremtett valóság nem lehet végtelen; az idő és a mozgás elkezdődött valamikor;
- negatív teológia: (upanisadok, buddhizmus, ortodoxia, tao)
- wahda: egység; Istenre alkalmazza a kategóriákat: Istenre (az Egyre) semmit nem lehet mondani, mert az már kettő (az, akiről állítom, és az, amit állítok); Ő a tiszta Egy; Istenről nem lehet semmit predikálni, állítani; negatív teológia; al-Kindi ennek ellenére mégis két dolgot állít Istenről: ő Egy, és az egység forrása a teremtményekben; Isten az egyedüli cselekvő, akire semmilyen más cselekvés nem hat; ez a kalámhoz és a mu’tazilitákhoz köti (az attribútumok megtörik Isten egységét)
- kritika: koherensnek látja az egész görög filozófiát
- al-Kindi Arisztotelész-értelmezése a neoplatonikusokon alapul
- sikerül összehangolnia az arisztotelészi, neoplatonikus és teremtésen alapuló elméleteket
- eltávolodik a Korán nyelvezetétől, ennek ellenére számára a teológia és a filozófia is Isten megismerését szolgálja
- minden dologról öt dolog állítható: genus, species, differentia, tulajdonság, akcidencia
- Isten nemcsak a végső ok (A), hanem hatóok is (Ammonius)
- De anima kommentár
- al-Kindi a prófétaságról: a Próféta könnyebben és gyorsabban jut hozzá az isteni üzenethez, és könnyebben adja tovább; a tartalom azonban ugyanaz (!)
- az érzékelhető dolgok befogadása: a próféták ezt befogadhatják álomban az ideákat (ezt majd al-Gazáli kritizálja a Filozófusok inkoherenciájában)
- Nyugaton a természettudományos munkáit ismerik (Optika, Roger Bacon)

al-Farábi (mh. 95o-951), Alfarabius
- logikát tanul (Organon, Második Analitika) Yuhanná b. Haylánnal (keresztény) Bagdadban
- két kiemelkedő keresztény tanítványa volt
- 942-ben Szíriába megy, a Hamdánidák udvarába, Szayf ad-Daula udvarába
- hatást gyakorol Ibn Szinára, Ibn Badzsára, Ibn Rusdra
- művei: a. bevezetések; b. kommentárok (a teljes Organon); c. saját művek
- a Második Tanító
- nem tesz említést sem al-Kindiről, sem ar-Ráziról
- logika és nyelvfilozófia: a logika a nyelv része vagy különálló diszciplína; Af. szerint különálló
- hat princípiumot sorol fel: 1. az első ok (Isten); a másodlagos okok (angyalok); 3. az aktív nousz (Szent Lélek, a kijelentés angyala); 4. a lélek; 5. a forma; 6. az anyag
- az Első Ok szubsztanciájából kifolyólag különbözik minden mástól, és semmi másnak nem lehet ugyanolyan exisztenciája (mert akkor kettejüknek már lenne egy valamijük, amin osztoznak)
- kommentár v. parafrázis: Kategóriák, De interpretatione, Első Analitika, Második Analitika, Topika, Szofisztikus cáfolatok, Retorika, PoétikaPorf. Eiszagogé,
- logika-vita: AF megpróbálja átültetni a görög terminológiát
- a legszisztematikusabb korai gondolkodó
- politikai filozófia; Majmonidész szerint ő a legfontosabb előd;

ar-Rázi (864-925 v. 933), Rhazes

- elsősorban orvosi munkáiról híres
- Timaiosz-kommentár, Apológia
- ő a legkevésbé ortodox az összes gondolkodó közül
- a lélek: szubsztancia, ahogy Arisztotelésznél is
- az önálló gondolkodást többre becsülte, mint a közmegegyezést – mindenki tud gondolkodni, nincs szükség közvetítőre.  (próféta)
- a Próféták az ördögtől valók, csak háborúságot, vérontást és romlást hoznak
- az ész Isten egyetemes adománya – ez Isten vezetése
- Isten, Lélek, Tér, Idő, Anyag – örök létezők
- gnosztikus, neoplatonikus lélek-tan
- az atomizmus természettörvény, nem doktrína (kalám)
- Nyugaton orvosi munkáit ismerik és használják a 16. sz-ig

 

hand out 6

1. Neoplatonizmus. CE 3. sz.

- Platón és a korai platonisták, Plótinosz, Ammonius Saccas (aki Plotinos és Órigenész tanítója is volt)
- a platóni kozmológiát ötvözték az egyiptomi és zsidó tanításokkal
- Plotinos tanításait tanítványa, Porphüriosz foglalja össze az Enneászokban
Az EGY
- a lét forrása és az egyedüli létező, mindennek az oka és eredete, a legfőbb jó
- nincsenek attribútumai, mert az már az abszolút limitálása lenne
- folyamatosan létrejön belőle a világ, emanál, anélkül, hogy az Egy megmozdulna, vagy változás lépne fel benne
- dinamikus pantheizmus
- a létezők koncentikus körök alapján egyre kevésbé telítettek az Egy-gyel
- amikor az egy emanál, létrehozza a nousz-t, amelyik tökéletes képe az Egy-nek, de mint létrehozott dolog, teljesen más
- ez még nem fizikai létező, de ez hozza létre a látható világot, ő a Demiurgosz
- a nousz hozza létre a világlelket; ez egyrészt a nouszhoz tartozik, másrészt sok lelket tartalmaz, amelyek a látható világot választják majd
- a lélek az, ami megnyilvánul a látható világban
- az anyag a rossz
- a léleknek vissza kell térni az Egy-be (henosis)
- nincs Sátán, lélek halhatatlansága (pre-exisztencia, halhatatlanság)
- Logosz: a sztoikusoknál és a kereszténységben fut be nagy karriert
- Parmenidész, Platón, Arisztotelész, Pltótinosz:
az ideák: A „harmadik ember”-érvet Platón Parmenidész című dialógusában olvashatjuk. Az érvet Platón állította fel, az elnevezés viszont Arisztotelésztől származik. Az érv segítségével belső ellentmondások mutathatóak ki az ideaelméletben.
Az érv:

Azt hiszem, te ilyen meggondolás alapján gondolod azt, hogy mindegyik idea – mint egység – létezik: amikor sok dolog nagynak tűnik előtted, ha végignézel rajtuk, úgy látszik, hogy egy bizonyos forma azonosan van meg valamennyin: s ezért gondolod a Nagyot: egységnek.

– Igazat mondasz – felelte.

– Ha mármost magát a Nagyot és a többi egyes nagy tárgyat, együtt valamennyit egy pillantással átfogod lelkedben, nemde ismét egy újabb Nagy – mint egység – fog feltűnni, amely által mutatkoznak szükségképpen nagynak mind az előző dolgok?

– Úgy látszik.

– Tehát egy másik ideája a Nagyságnak fog feltűnni, amely magán a :Nagyságon és a benne részesülő dolgokon túl bukkan elő; de mindezeken túl megint egy másik, és őáltala lesznek nagyok az összes előbbiek; és így az ideák mindegyike nem egy lesz, hanem végtelen sokaságú. (Platón :Parmenidész, 132a–b)

Arisztotelész: A „harmadik ember”nek elnevezett érv rekonstrukciója:

1. Azt állítjuk, hogy két természeti létező (pl. két ember) azáltal hasonló egymáshoz, hogy mindketten részesültek az Ember ideájában.
2. Nyilvánvaló, hogy az Ember ideája maga is ember formájú.
3. Tehát az Ember ideája hasonló a hús-vér emberekhez.
4. De 1. tételünk értelmében a hasonlóság csak a részesedés segítségével magyarázható. Ezért, ha az emberek és az Ember ideája hasonlóak egymáshoz, ez csak úgy magyarázható, hogy részesültek az Ember egy másodfajú ideájában („egy harmadik emberben”).
5. „A harmadik ember” hasonlósága az előbbi kettőhöz föltételezi egy harmadfajú ember-idea létezését és így tovább a végtelenségig.

Plótinosz: P. azonosítja az ideákat a nousz-szal és a Demiurgosszal – a Létező, a Nousz és az Idea ugyanaz; Platónnál az ideák ideája megoldatlan kérdés; a középső platonizmus azonosítja a Jót (Az állam, az ideák forrása) a Timaiosz Demiurgoszával; Plótinosz viszont a Jót a Parmenidésznél található Egy-gyel azonosítja, amelyik létezik, tehát több; az Egy három princípiuma: a Jó, az Nousz és a Lélek; Parmenidész szerint minden létező magában hordja a szükségszerű létezést; a nemlétből nem keletkezik semmi; így az Egy a létző mögött levővé váli Plótinosznál
- Porpyüriosz: elrendezi Plótinosz életművét, az ő hatására Arisztotelész bekerül a neoplatinikusok kommentált korpuszába, és megírja az Eiszagogé-t, ami bevezetés az arisztotelészi logikába

- Abbászida kalifátus
- a központ nagyon hamar átkerül Medinából Irakba; előbb Kúfa és Bászra, majd Bagdad; a keresztény központ Szíria
- Arisztotelész teológiája: az Enneádok parafrázisa (Ibn Na’ima al-Himsi);az előszót al-Kindi írta; ebben: az Egy, a Nousz és a Világlélek (ezek nem arisztotelészi kategóriák, hanem plótinoszi)

2. a kalám
- dialektikus teológia – teológiai érvek viták és érvek által
- a jogtudósok nem szerették
- a kalám jellemzője, hogy speciális módon kezeli a tárgyát – szükség van vitapartnerre
- qadar, khiláfa, fitna, ta’wíl (a Korán magyarázata), prófétaság, eszkhatológia, muhkamat (világos) és mutasahibat (vitatott), halálos bűn (murtakíb al-kabira) – káfir (aki megérett a pokolra): háridzsiták: ezzel vége; murdzsiták: ő továbbra is muszlim; a bűn nem hat senkire, aki muszlim;
- al-Imran (3) 7 Ő az, aki leküldte hozzád az Írást. Ebben vannak egyértelmű Áják, ezek adják az Könyv anyját (ummul­kiteb), és vannak mások, több értelműek (mutesebihetun). Azok, akiknek a szívében tévelygés lakozik, azt követik, ami többértelmű belőle áhítozván a széthúzást (fitneh), s azt, hogy a maguk szája íze szerint értelmezzék azt. Ám e verseket senki nem tudja értelmezni, csak Allah. Azok azonban, akik szilárdak a tudásban, azt mondják: “Hiszünk benne. Minden a mi Urunktól ered.” Ám csupán azok hajlanak az intő szóra, akiknek van eszük.

qadariyya: hatalmuk van (qudráh) a cselekedeteik felett; sőt, Isten nem szól bele a világ menetébe (teizmus);
dzsabriyya: nincs szabad akarat, minden úgy történik, ahogy Isten akarja
- 68o – Kerbelai csata: Husszain megölése (M. unokája)
-  szabad-e Istenről beszélni, és nem kételkedés-e?
- aql: (tudományos érv), naql: hagyomány
- ithbát: a Korán szó szerinti értelmezése – - tasbih: antropomorfizmus
- ta’wil (interpretáció) – tanzih (transzcendencia)
- aql – naql
- Isten attribútumait logikai úton kell bizonyítani; minden vers, amelyik az attribútumokról szól, a homályos versek közé esik; Málik: feltették neki a kérdést, hogy hogyan ül Isten a trónjára; az, hogy ott ül, világos, az, hogy hogyan, az nem kikutatható, és az erről szóló beszéd újítás;
- Ibn Habnal: a Korán Isten Beszédének, mint attribútuimának egyik tartalma
- Istennek van esszenciája (zát), és öntudata (nafs), és 99 csodálatos neve – a tradicionalisták nem kérdezték, hogy ez hogyan van Istenben
- a logika szerepe: vita Bagdadban Abu Said asz-Sziráfi (979), egy arab filológus és Abu Bisr Mattá bin Yunus (94o), keresztény logikus között; a logika egyetemes eszköz, vagy csak a görög nyelvre igaz
- a trad. azt mondják, hogy a logika a görög nyelv terméke, és nem lehet az Arabra alkalmazni – a logika hitetlenséghez vezet; aki logikával foglalkozik, az eretnek; a másik oldal szerint a logika hasznos eszköz a megértésben; Ibn Hazm szerint a logika nem pótolja a kijelentést, de a logika segítségével meg lehet védeni azt;
- pl. az ok-okozat összefüggést nem lehet kivetíteni az Isten-ember viszonyra, mert ebben a helyzetben a viszony nem szükségszerű (Ibn Hazm felveti az ontológiai istenérv egyik nagy problémáját); Isten összehasonlíthatatlan, semmit sem lehet róla predikálni;

3. A kalám irányzatai

As’ari: ( الأشعرية al-Asha`riyya or الأشاعرة al-Ashā`irah) Abu al-Hasan al-Ash’ari (d. 324 AH / 936 AD). T
- a tudás öt útja: aql, Korán, szunna, idzsmá, qiyász
- Isten egységét és attribútumait teljesen felfogni emberileg lehetetlen
- noha az emberek rendelkeznek szabad akarattal (jóra való törekvés), semmit nem tudnak létrehozni a világban, mert minden Isten akarata (ez jelenik meg Hume és Berkeley filozófiájában is, az okségfogalomban)
- a morális igazságról való tudás a kijelentés alapján érkezik, és nem a priori tudott dolog, vagy nem vezethető le empirikus módon
-

Athari / aszari
- Athari ( أثري); a szó szerinti értelmezést pártolják, elvetnek mindenféle magyarázatot;

Maturidi (  ماتريدي)
- középút az aql és a naql között – kijelentés, de nem utasítja el az ész használatát, mivel erre maga a szöveg is bátorít
- nem magyarázza túl a szöveget
- elfogadja a hagyomány bizonyítékait (elutasítja a gyenge hadíszokat)
- elfogadja a sari’at
- a hit nem nő, vagy csökken, hanem a kegyesség (taqwa)
- a nem-muszlimok üdvözülnek-e? Isten léte annyira nyilvánvaló, hogy lehetőségük van a hitre (természeti teológia, Acs.17, Római levél)

Murdzsia ( المرجئة)
- a háridzsiták ellenfelei a bűn tekintetében; egyedül Isten dönti el, ki az igaz, és ki nem (reformáció, látható és láthatatlan egyház, üdvbizonyosság)
- az alávetettség fontosabb, mint a jó cselekedetek
-

Mu’tazila ( المعتزلة‎) – Bászra, Bagdad;
- az abbászida kalifátus alatt
1. at-tawhid: Isten egységének tana; tagadják, hogy istennek lennének attribútumai; Isten ontológiailag teljesen különálló kategória, semmit nem lehet róla predikálni
2. al-’adl – isteni igazság; a rossz jelenléte a világban; szabad akarat; ha a gonosz cselekedetek Istentől vannak (dzsabr), akkor a büntetés értelmetlen; a választás képessége;
3. Al-Wa’d wa al-Wa’id الوعد و الوعيد – ígéret és fenyegetés; Isten nem vonja vissza a szavát (murdzsiták); az ígéret ígéret marad, a fenyegetés pedig fenyegetés
4. Al-Manzilah bayna al-Manzilatayn المنزلة بين المنزلتين – a köztes pozíció; akik halálos bűnt követnek el, nem hívők, de nem is hitetlenek, hanem a kettő között (purgatórium????); a hit tartalma, hogy tudomása van az egyisten létezéséről;
5. Al-amr bil ma’ruf wa al-nahy ‘an al munkar الأمر بالمعروف و النهي عن المنكر – a jó megparancsolása és a rossz megtiltása – (a dolok lehetnek: 1. jók, 2, ajánlottak; 3. közömbösek; 4. kerülendők; 5. rosszak)

- az ember legfőbb kötelessége, hogy az eszét használja
- az emberi intellektus az, ami az embert Istenhez vezeti;
- a kijelentés megérthető, felgogható
- hadísz: a hadísz hitelességének kérdése; amelyeket csak egy vagy két ember hagyományozott, azok alkalmatlanok arra, hogy vallási igazságokra következtessünk, viszont jogalkotásra jók; tartalmi különbségtétel !!!!!!!!

Záhiri: (Ẓāhirī ( ظاهري‎) – jogi és tudományos iskola; Korán, szunna, idzsmá; (szimpatizánsok: Buhári, Tabari, Ibn Hazm, Ibn Arabi)

hand out 5

A négy ortodox kalifa kora

632–634   Az első kalifa, a Próféta apósa és barátja, Abú-Bakr lesz. Uralkodásának két évét a beduin törzsek lázadásának (ridda) leverése jellemzi. Ezek a harcok vallási és politikai jellegűek. A ridda hőse Kálid ibn al-Válid. Medina lesz Abú-Bakr és az őt követő két kalifa uralma alatt az arab világ központja.

633. május   Az egyik legfontosabb, az ún. hitehagyottak elleni akrabai csatában Abú-Bakr győz. Ennek következtében az Arab-félsziget központi részei is a muszlimok ellenőrzése alá kerülnek.

634   Kálid ibn al-Válid serege másik három arab hadtesttel legyőzi a bizánciakat a Jeruzsálem és Gáza között levő Adzsnádainnál, így gyakorlatilag nyitva áll az út Palesztina felé. Ezek az első muszlim hódítások Arábián kívül.

Ebben az évben meghal Abú-Bakr, halálos ágyán kinevezi utódát, a Próféta egy másik társát, Omárt.

634–644   I. Omár kalifa uralma a nagy hódítások első hullámának a kezdete, melynek során az arabok kiterjesztik uralmukat Szíriára, Egyiptomra, Perzsia távoli területeire és más országokra.

635   Damaszkusz meghódítása.

636   A Jordán folyó egyik keleti mellékágánál, a Jarmúk völgyi csatában a bizánciak vereséget szenvednek az araboktól. Ennek következtében arab fennhatóság alá kerül Szíria, amelyet négy katonai tartományra osztanak.

637   A kádiszíjai csatában az arabok legyőzik a perzsákat, és azután megszerzik központjukat, Ktésziphónt és Nyugat-Perzsiát a szászánidáktól.

638   Jeruzsálem meghódítása.

639   I. Omar kalifa testvérének, Szíria helytartójának halála után unokatestvérét, a későbbi I. Muávija kalifát teszi helytartóvá.

639-642   Az arabok meghódítják Egyiptomot.

640   Az arabok elfoglalják az örmény fővárost, Dvínt.

641   Az arabok elfoglalják Moszul városát.

A nihávendi csata a perzsák ellen, amelyben III. Jazdagird szászánida uralkodó megmaradt seregei végzetes vereséget szenvednek.

642   Amr meghódítja Pentapoliszt.

642   Habíb ibn Maszlama és Szalmán ibn Rabía hadjáratai Örményország északkeleti  területei ellen. Al-Báb elfoglalása.

643   Amr elfoglalja Tripolisz városát.

644   I. Omár kalifát meggyilkolják; utóda a súra választása következtében Mohamed egy másik társa, Oszmán lesz.

644–56   I. Oszmán kalifa uralkodása.

645   Amr hadvezért az új kalifa, I. Oszmán visszahívja; ezt kihasználva a bizánciak visszafoglalják Alexandriát. Amrot azonban visszarendelik Egyiptomba, és Nikiunál megveri a bizánciakat.

646   Amr újból bevonul Alexandriába, ezzel Egyiptom végleg muszlim uralom alá kerül.

647   Muávija behatol Kappadókiába, és adófizetésre kötelezi Kajszaríja (Caesarea) városát. Innen Frügiába indul, ahol sikertelenül ostromolja Amorion városát, majd végigrabolva a tartományt visszatér Damaszkuszba.

649   Muávija megtámadja Ciprust, és elfoglalja fővárosát. Bizánc hároméves fegyverszünetet kér, és adófizetésre kötelezi magát.

649–650 Az arabok elfoglalják Perszepoliszt, Irán déli fővárosát, a zoroasztriánusok központját.

650   Az arabok harmadik hadjárata Örményország ellen.

652   Az arabok elfoglalják Örményországot, és támadást intéznek a Kaukázuson keresztül a Kazár Birodalom ellen, de vereséget mérnek rájuk.

Az első arab támadás Szicília ellen.

653   I. Oszmán kalifa meghatározza a Korán elfogadott változatát.

654   Az arabok rövid időre megszerzik Anküra (ma Ankara) városát.

655   Sor kerül az első arab–bizánci tengeri ütközetre a lükiai tengerparton, ahol a bizánciak megsemmisítő vereséget szenvednek.

656. június 17.   I. Oszmán kalifát medinai palotájában meggyilkolják. Medinában Alit választják meg kalifának.

656–661   Ali kalifátusa. Ő a Próféta unokatestvére és veje volt. Uralmát kétségbe vonja Muávija, aki Szíria kormányzója, ami az első polgárháború (fitna) kirobbanásához vezet.

656. december   Az Ali és Aisa közötti csatából, a bászrai „tevecsatából” Ali kerül ki győztesen.

657   Muávija és Ali közötti csata Sziffinnél, amiben Ali volt fölényben. Azonban Ali elfogadja a békés ajánlatot, hogy a vita tisztázására semleges döntőbírákat kérjenek fel. A háridzsiták elhagyják Alit.

658   Az adruhi döntőbíráskodás Ali ellen dönt. A szíriai csapatok kikiáltják Muáviját kalifának.

658. július   A nahraváni csatában Ali legyőzi a szembeszegülő háridzsitákat.

661   Alit egy háridzsita merénylő meggyilkolja. Ali fia, Haszan lemond a kalifátusról Muávija javára.

 

Mazhabok

a. Hanafita madzhab

A legelső madzhab a hanafita, Abu Hanífa (699-767) jogtudós, eredetileg kúfai kalmár köré szerveződött. A muszlim jogtudomány (fikh) elismert szakértőjeként síkraszállt az Omajjádok legitimitása mellett. Úgy vélte, az alattvalói részről tanúsított jámborság és a vallási türelem az uralkodókat is megilleti, amennyiben azok “megérdemlik”. Tanításának központi eleme a közösség és az uralkodó viszonya, amelynek vonatkozásait szőrszálhasogatásig menő vitákban finomítottak, amíg az igazságos társadalomról alkotott Korán-képet a valós viszonyokhoz igazították.

A Korán meglehetősen kevés jogi támpontot nyújtott a társadalom akkori állapotára vonatkozóan, ezért a Prófétáról és környezetéről gyűjtöttek elbeszéléseket és történeteket (hadísz), hogy összehasonlítsák az adott jogi problémát a Próféta és környezete cselekedeteivel. Ezzel párhuzamosan a muszlim közösségekben kerestek szokásokat (szunna), amelyek eredetét próbálták visszavezetni a Prófétára vagy annak egy társára. Ezzel megbízható tudásra (ilm) tehettek szert, ami segített dönteni a jó és a rossz között.

Mivel a hanafita iskola nagy teret enged a személyes értékelésnek (rá’i), rugalmasnak és liberálisnak tartják. Abu Hanífa úgy vélekedett, hogy a jogtudósnak akkor is képesnek kell lennie helyes jogértelmezést, ítéletet alkotni, ha az adott kérdésben nincs a hadíszokban vagy a szunnában odaillő példa.

A hanafita iskola az Abbászidák és az oszmánok állami irányzata volt, Irakban, Törökországban, de Közép-Ázsiában és Pakisztánban is vannak fontos jelenkori csoportjai. A muszlimok egyharmada tartozik ma a hanafita irányzathoz.

c. Málikita madzhab

A főként szokásjogra alapozó málikita irányzat Málik ibn Anaszról (715-795) kapta a nevét, aki a Próféta medinai viselkedését vizsgálva alakította ki jogi rendszerét. A masznava, vagyis a muszlim közösség érdekeit helyezi tanításának középpontjába. Muvatta (Járt út) című munkája a Próféta és a medinai közösség eredeti szokásainak (szunnájának) összefoglalása. A muszlim Spanyolországban és a Magreb-államokban elterjedt iskola volt, a mai Észak-Afrika, Magreb-államok, Mauritánia, Nigéria, Szudán, Kuvait első számú jogi iskolája.

d. Sáfiita madzhab

A harmadik irányzat a sáfiita. A szegény gázai családból származó jogtudós, Muhammad ibn Idrísz as-Sáfii (767-820), aki Málik ibn Anasz tanítványa volt, úgy vélte, méltatlan lenne az iszlámhoz, ha fő törvényeit egyetlen város vagy egy közösség eredeti szokásai alapján határoznák meg. Helyesebbnek tartotta, hogy a jogrendet a hadíszokra, vagyis a hagyományokra alapozzák, hiszen az tágabb kitekintést nyújthat a formálódó muszlim birodalomra. Sáfii rendkívül fontosnak tartotta, hogy a hagyományok átöröklésének folyamatát kizárólag megbízható, forrásokkal alátámasztott közvetítők útján lehessen igénybe venni a jogalkotás folyamatában. Ha a lánc megszakad vagy a forrás nem megbízható, a hadísz nem használható jogforrásként, mivel nem hiteles. A jogtudós fellépésével megpróbálta összehangolni Abu Hanífa által preferált idzstihád (önálló jogi vélemény) és a hadíszok fontosságát hangsúlyozó iskolák tanításait. A jog négy forrását határozta meg: A Koránt, a Próféta szunnáját, a közmegegyezést (idzsma) és az analógiát (kijász).[7] Analógia alkalmazására abban az esetben kerülhet sor, ha olyan új esetek merülnek fel, melyekre nézve a biztos tudást biztosító források (Korán, szunna, idzsma) nem tartalmaznak. Egy jogi vélemény kialakítása során a döntő szó al-Sáfii tanítása szerint az idzsma, amely még akkor is mérvadó, ha a másik három jogforrás az adott kérdésben nem tartalmaz fogódzót. Sáfii jelentősége abban állt, hogy ösztönözte a hadíszkutatást, mindenekelőtt al-Buhári (†870) és Muszlim ibn al-Haddzsádzs (†878) munkái révén, így a saría két jelentős hadíszgyűjteménnyel is bővült, amely igyekezett egységes keretbe foglalni a muszlim hitgyakorlatot az arab világban.

A saria, Málik ibn Anasz és as-Sáfii munkája nyomán, nem csak az egyszerű muszlim hívő számára jelölte ki a vallási élet határait , hanem magukat az uralkodókat is figyelmeztette hatalmuk korlátaira. A kalifák már nem a Próféta örökösei a szó szakrális értelmében, hatalmuk nem önmagától való és természetes, hanem ők is alávetettjei a saríának, amelyet a megbízható jogforrások határoznak meg. A kalifák elsődleges feladata a muszlim értékek és a törvény védelme, betartatása. Az az eszme, hogy a törvény előtt a kalifától a koldusig minden muszlim egyenlő, új vonásként jelent meg a középkori világban, és hosszú távú következményei voltak az iszlám fejlődése során. Mivel isten és ember között nincs helye közvetítőnek, nem jelenik meg a papság rendje és hierarchiája a társadalmi rétegződés és a kulturális élet folyamataiban.

e. Hanbalita madzhab

A negyedik irányzat a hanbalita madzhab, amely Ahmad ibn Hanbal (780-855) nevéhez fűződik, aki a racionális irányzatokkal ellentétben ragaszkodott a Korán antropomorfisztikus elképzeléséhez. Ibn Hanbal számára Abu Hanifa és a ra’i (személyes értékítélet) módszere elfogadhatatlan volt, és ezért támadták a hanafita iskola képviselőit. A hanbalita iskola viszonylag kicsi, konzervatív, igen vallásos és szigorú tradicionalizmust képviselt. A hadíszt szinte szó szerint értelmező tanítása harcosan szemben állt az inkább racionalista elveket valló[8] másik három iskolával. Az iskola szerint Mohamed és társainak cselekedetei, életvitele és erkölcsi felfogása minden muszlim számára szigorúan követendő, és csakis ezzel teljesíthetik a Korán parancsát és isten akaratát. A hanbaliták nem maradtak meg a szellemi vetélkedés szintjén, hanem tanaikat sokszor erőszakkal érvényesítették. Harcos hanbaliták csapatai dúlták fel a korabeli városi élet színtereit, üzleteket támadtak meg, hangszereket törtek össze, üldözték a dalt, a táncokat és esküdt ellenségeiknek tekintették a szúfikat, akik Istenhez oly módon próbáltak közeledni, amely Mohamed tanaitól teljességgel idegen. Ahmad ibn Hanbal úgy tartotta, hogy a málikiták, hanafiták és a sáfiiták felesleges spekulációkkal ferdítik el az amúgy tiszta és világos tanításokat, ezért károsak.[9] Az évszázadok során az irányzat viszonylagos népszerűtlensége miatt elenyészett volna, ha nem állnak ki mellette neves és művelt jogtudósok, mint például ibn Tajmijja (1263–1328).

A három vallásjogi iskola azonban elismerte a hanbalita tanokat, és az ortodox szunnita iskolák részeként tartotta számon. A hanbalita mazdhab merevsége és szigorú elvei miatt nem volt túl népszerű, de a fundamentalista mozgalmak ibn Hanbal tanításait sűrűn a zászlaikra tűzték. Alapvető szerepe volt a vahhabita mozgalom kialakulásban, a mai Szaúd-Arábia állami irányzata. Kisebb közösségei vannak Szíriában, Algériában, Irakban és Afganisztánban.

hand out 4

1. az iszlám 6 parancsa

1. Hit Istenben

2. Hit a prófétákban

3. Hit az utolsó ítéletben

4. Hit az angyalokban

5. Hit a Kijelentett könyvekben

6. Hit az elrendelésben

2. az iszlám öt pillére – arkān al-Islām أركان الإسلام

1. šahāda

2. ṣalāt  - napi ötször: napkelte előtt, délben, délután, napnyugtakor, este; mindegyik meghatározott számú ruku’a-t, leborulást tartalmaz;

3. zakāt – alamizsna-adó

4. ṣawm – napkeltétől napnyugtáig, se étel, se víz; este családi összejövetel

5. hağğ – ḏū l-hiğğa hónapban; előkészület – fehér ruha, kopasz fej, ; a Kába 7x-i megkerülése, aztán 2 rakā imádság; futás a Safā és a Marwa között (Hágárra és Izmáelre emlékeznek); másnap elindulnak Minába;  másnap Arafát hegye, Mohamed utolsó prédikációja – Korán-recitálás, meditáció; napkeltéig ott kell maradni; Muzdalifa – kövek gyűjtése; másnap Mina, a Sátán megdobálása; Ábrahámot háomszor kísérti meg a Sátán, amíg mennek, hogy Izsákot feláldozzák, háromszor utasítja vissza; utána ‘eid al-aḍḥa, állatáldozat; hatodik napon tawaf (Kába-kerülés), vissza Minába; utána búcsú-kerülés, elmennek Medinába, a próféta sírjához;

hand out 3 – A Korán kialakulása

A Korán kialakulása és története, magyar fordítások

- csak arabul Korán – a nyelve is szent; sokáig tilos volt fordítani;

- nem olvasott, hanem recitált szöveg; ortodoxia;

- mekkai és medinai szúrák: Th. Nöldeke

- mekkai szúrák jellemzői:

rövidek; prófétikusak; bevezető betűk; “soha” szó; ó, emberiség; Ádám és Sátán; utolsó ítélet; Pokol, Paradicsom; ayāt as-siğada; vita a sokisten-hívőkkel és a társítással;

- medinai szúrák:

ğihad; bírói ítéletek; politikai problémák; ti, akik hisztek; könnyed nyelvezet; vita a keresztényekkel és a zsidókkal;

- visszavonható Korán-versek (eltörlés)

- történet: muszlim kutatók vs. nyugati kutatók

- muszlimok: leküldetett, még M. életében leírták pálmalevelekre, és memorizálták; A társak gyűjtötték össze a szúrákat; 633-ben meghalnak 700-an azok közül, akik fejből tudták a Koránt, veszélybe kerül a tradíció; 653/654  – Oszmán féle standard verzió, majd kipontozták;

- a legkorábban fennmaradt kéziratok: Jemen (kb. 700 körüli a másolat)

- a nyugati tudósok mindezeket nem, vagy alig fogadják el;

- a sira problémaköre

- a kijelentés okai (asbāb an-nuzūl (أسباب النزول): négy ilyent ismerünk a 11. századból

- fordítások:

1. fárszi: Az első, nem teljes fordítást Salman al-Farsi, Mohamed egyik kortársa készítette még a 7. században, fárszi nyelvre, a teljes perzsa Korán-fordítás a 9. században készült el a Számánidák részére.

2. latin: 1143-ban Robertus Ketenensis (Robert of Ketton) angol szerzetes Lex Mahumet pseudoprophete, azaz “Mohamed, a hamis próféta törvényei”

3.  francia, angol: franciára (A. du Ryer, 1647), angolra (G. Sale, 1734).

4. nyomtatott Korán: Pagninus Brixiensis adta ki 1530-ban Rómában, az első kritikai Korán-kiadás pedig a gyakran újranyomott Gustav Flügel-féle változat volt (1834).

5. kassai fordítás: 19. sz. ;

1947: Hollósi Somogyi József (töredékes);

80-as évek: Simon Róbert, Mihálffy Balázs;

2010: Serdián Miklós, Kiss Zsuzsanna Halima;

hand out 2 – Mohamed élete

Mohamed élete

- Rabia al-Awwal hónapban, 570 körül; – az elefánt évében: Ábraha király, miután elfoglalja Jement, felépíti az ekklésziát (al-Qullayš, القليش), és megtámadja Mekkát, azzal az ideológiával, hogy a pogányságnak vége; állítólag a mekkaiak voltak, akik megszentségtelenítették a templomot; a legenda szerint az elefántok nem akarták Mekkát megtámadni, és egy madársereg jött, és kis köveket dobált a támadókra;

- Banū Hāšim (بنو هاشم), Qurayš (القريش) törzs; korán árva lesz, Abdul Muṭṭalib (عبد المطلب), a nagyapja neveli fel, aki egyenesági leszármazottja Izmaelnek; kereskedő lesz belőle, mert ez az egyetlen pálya, ami nyitva állt előtte (Szíria, Indiai óceán, Mediterraneum)

- 595 – feleségül veszi Ḫadīğát (خديجة بنت خويلد)

- 610 ben, Hira barlangjában (Dzsabal al-Nur) kapja az első kijelentést Gábriel arkangyaltól (96,1-5): “Hirdess Urad nevében, aki teremtett, vérrögből teremtette az embert. Hirdess! A te Urad a legkegyesebb,aki írótollal tanított,megtanította az embert arra, amit nem tudott.”

- elkezd nyilvánosan prédikálni, üldüzések, egy követőjét megölik, egy másikat megkínozzák

- sátáni versek: M. Allah leányairól beszél (Kába istennői), később ezt visszavonja (ennek a történetnek az igazságtartalma igen megkérdőjelezhető)

- 617 – bojkott a klán ellen

- al-isrā’ wa-l mi^crāğ (الإسراء والمعراج) utazás a legtávolabbi mecsetig (al-aqṣa, لمسجد الاقصى), a Buraq nevű szárnyas ló hátán; amikor odaér, imát vezet Ádámnak, Mózesnek és Jézusnak; utána égi utazás, ahol találkozik a korábbi prófétákkal; majd elmegy a sidrat al-muntaha-hoz, a hetedik ég szent fájához (سدرة المنتهى), ahol Isten megparancsolja neki, hogy a muszlimok naponta ötvenszer imádkozzanak; ez hosszas alkudozás után ötre csökken

- Jeruzsálemet Omár kalifa foglalja el, alatta épül az al-Aqṣa mecset  (Omár mecset) (befejezték 705-ben); M. a legtávolabbi pontra gondolhatott, ahol van egyistenhit; vagy ki tudja; a Szikladóm nem a mecset!

- 619 – meghal Ḫadīğa, és Abū Ṭālib, a nagybátyja; a klán vezetését Mohamed egy ellensége veszi át, aki megvonja a klán védelmét tőle, ami azt jelenti, hogy ha megölik, érte nem állnak bosszút, illetve nem kell vérdíjat fizetni;

- több közösséggel sikertelen tárgyalásokat folytat, majd végül Yaṯrīb-bal sikerül megegyezni

- jelentős zsidó lakosság, 3 zsidó törzs a 2. században, majd 2 dél-arab törzs az 5. században;

- 622 – Hiğra – Mohamed és a követői (muhāğirūn, المهاجرون): Mohamed, Ali 4. kalifa, Omár 2. kalifa, Abū Bakr 1 első kalifa, Bilal ibn Ribah 1. müezzin, Oszmán 3 kalifa;

 

Medinai alkotmány – az umma alapító okirata:

1. Mohamed és követői szerződést kötnek a medinai zsidó, arab, keresztény és pogány törzsekkel;

2. célja, hogy rendezze a törzsi ellentéteket;

3. tartalmazza a közösség védelmét, a vallásszabadságot,

4.Medina, mint haram (tilos benne a csata és a fegyverviselés),

5. a nők biztonsága,

6. adó, bíráskodási rendszer, vérdíj;

7. a folglyokkal való egyenlő, és nem vagyoni helyzet szerinti bánásmód; a foglyokért nem a család, hanem az umma fizeti ki a pénzt;

8. egy hívő nem öl meg egy másik hívőt egy hitetlenért cserébe, mégha az közeli rokon is;

9. a zsidók ellenségeit még akkor sem segítik, ha azok a hívők szövetségesei;

10. a béke feltételei mindenki számára elfogadhatóak és egyenlőek kell legyenek;

11. a háborús szerzett javak az államot illetik;

12. a Qurays az ellenség, senki sem védheti meg őket;

13. ha egy nem hívő megöl egy hívőt, az életével fizet, senki sem oltalmazhatja;

14. a zsidók egyenlő tagok;

15. az idegen, aki védelmebe besznek, olybá veendő, mint vendég;

- nincs meg az eredeti dokumentum, nem is biztos, hogy volt ilyen; a legteljesebb formájában Ibn Isḥāq életrajzában maradt fent;

- 624 – Badri csata: a muszlimok elkezdtek razziákat intézni a mekkai karavánok ellen; a muszlimok egy része a Q-ból származik, de a törzsi szolidaritás megszünt azzal, hogy őket kitagadták a törzsből; független gazdasági helyzetre törekedtek; Rağab hónapban megölik az első mekkait, ami vérbosszút von maga után, ráadásul R. szent hónap (a négyből az egyik), amikor nem lenne szabad ölni;

- egyik oldalon egy 40-50 fős karaván és a Q férfitagjai, másik oldalon 313 muszlim (sokan közülük frissen megtértek); a mekkaiak száma kb. 3x-osa volt a medinaiaknak, akiknek csak 70 tevéjük volt és két lovuk

- a Q azt hitte, ez könnyű győzelem lesz, és nem mozgósította a szövetséges törzseket, s valószínűleg hatalmi vetéledés is volt köztük; a Banū Hāšim nem akart a saját klánja ellen harcolni; Mohamed nyert; 70 vs. 14 áldozat; a hadifolglyokat a muszlimok nem ölték meg;

- 624: ellentét a zsidó törzsekkel, a Banū Qaynuqā^ca elűzése; nem tudni pontosan, hogy miért, a kiváltó ok egy nő megalázása volt; valszeg gazdasági kapcsolatokat ápoltak a mekkaiakkal, és ezt szerződésszegésnek értékelték;

- 625: Banū Naḍīr: egyik v.: Ka^cb ibn al-Ašraf, a törzs vezetője, felbíztatta a mekkaiakat, hogy álljanak bosszút; a másik v.: költő volt, és erotikus verseket írt a muszlim nőkről; megölték; az Uhudi csata után a törzs megkérdőjelezte Mohamed vezetői képességeit; megpróbálták megölni; Mohamed kiutasította őket, de nem mentek, erre csata; Mohamed felégette a pálmafáikat; erre elmentek, valszeg Szíriába, egy részük Mekkába;

- 625: Uhudi csata: egál

- 627: Medina ostroma; a medinaiak sáncot ástak (ez addig ismeretlen volt); a mekkaiak nem tudták áttörni; a Banū Qurayza Medina hátában átáll az ellenséghez; mikor már vesztésre álltak, csellel egymás elen uszította a törzseket;

- 630: bevonul Mekkába; elpusztítja a szobrokat és a festményeket

- 632: búcsú-zarándoklat

hand out 1 – az iszlám előtti időszak

1. A kulturális környezet

- neoplatonizmus és monoteizmus

- akadémiák: Athén, Alexandria

- keresztény teológia: Jusztinosz Martyr (Platón), Órigenész

- a neoplatonista filozófusok a kereszténység legnagyobb szellemi ellenlábasai

- monofizitizmus,

- Antiokhiai iskola: nesztorianizmus (antiokhiai iskola, Mopsuestiai Theodorusz; a két természet elegyítetlenül van egymás mellett; embernek született, később adoptálta Isten, mint Fiút) – Epheszosz 431,449, Kalcedon 451

- szubsztancia, természet, persona, hüposztászisz (Arisztotelész Organon); a vitában a logikus – - Arisztotelész hasznosabbnak bizonyult, mint a teológus Platón; MTH. alkalmazza először a dialektikát a Bibliára, és elveti a platóni allegóriát (szemben áll Órigenésszel)

- Edessa teológiai akadémiája – keresztény exegézis, Organon, Porfüriosz Eisagogé, Az értelmezésről (De interpretatione), Első Analitika, Kategóriák (szír fordítások)

- 431-I. Efezusi zsinat elítéli Nesztorioszt – minden nesztoriánus a Szászánida Perzsiába menekül; 489-ben Zénó császár bezáratja az edesszai akadémiát

- Narsai, az edesszai iskola rektora (húsz év) 471 k Nisibisbe emigrál, ahol új iskolát nyit; a szír kereszténység akadémiája

- Nisibis 600 körül zár be; oka: az utolsó rektor, Henana meg akarja változtatni a curriculumot az eredeti antiokhiai tradíciótól a platonikus-alexandriai felé; ezt a nesztoriánusok árulásnak élik meg

- 529: Jusztiniánusz bezáratja az athéni neoplatonikus akadémiát, az ott oktató tudósok Dzsundisápurban alapítanak új egyetemet (orvostudomány, fizika)

 

2. A törzsi társadalom

- kétféle életstílus: nomád törzsek vs. városlakó törzsek

intézményes változások az iszlám előtt (CE.300-600)

-         két közösség: Bizánc iránt elkötelezett Ġasszánidák (Banū Ġassān), akik részben letelepedtek, és a szászánidák irán elkötelezett Laḫmidák (Banū Laḫm, vagy Manāḏira), al-Ḥīra központtal (Eufrátesz alsó folyása); két erő fenyegette őket: a nomádok és a két birodalom

-         Dél-Arábia arabizálódik

-         Kinda törzsszövetség a szászánidák és a himyáriták közt

-         Etióp Birodalom Akszúm néven, felvették a kereszténységet, ezzel szemben a himyáriták áttértek a zsidó vallásra

-         570 körül átszakad a ma’ribi gát

-         ġasszánidák – jakobita kereszténység (monofizitizmus), laḫmidák – nesztoriánus

-         muruwwa (مروّة): férfiasság eszménye

-         ^curūba (عروبة): arab szellemiség

-         erős törzsi provincializmus és állandó ellenségeskedés mellett kezd kialakulni az egység

-         áttérés a letelepedett életformára

-         előtérbe kerül a mezőgazdaság, kézművesség, kereskedelem;

-         eltolódik a monarchikus rendszer irányába, kialakulnak a bíráskodás formális jogi intézményei

-         megnövekedik a törzs létszáma, kezdenek foglalkozás szerint csoportosulni

-         a kereskedelem miatt egyes rétegek nagyon meggazdagodnak, a gazdagság beépül az erények közé

A törzsi társadalom (ibn Khaldún)

- kis-nomádok: pl. a törökök, turkománok, berberek, szlávok; nem hatolnak túl méyen a sivatagba, inkább csak a szélén maradnak; birka, marha

- nagy-nomádok: tevetartás, sivatag; kurdok, berberek, törökök, arabok; képesek átszelni a sivatagot;

- IK azt írja, hogy a beduinságból fejlődik ki a városi civilizáció, de ez mai kutatások fényében nem igaz, hanem a teve háziasításával függ össze

3. Mekka az iszlám előtt

- városi kultúra

-         Kába zarándokhely

-         a Qurayš törzs felügyeli

-         a Zamzamot birtokló törzs uralja Mekkát is; stratégiai helyzete miatt pihenőhely, majd kereskedelmi központ, majd saját kereskedők indítása

-         570 az elefánt éve (hadjárat Akszúm és Himyár között, amiben elefántot is bevetettek)

-         Qurayš befolyásának növekedése; kliensi hálózatok Etiópia, Szíria, Dél-Arábia és Iraq felé; pihenőállomások megszerzése, megegyezés a törzsekkel a megfelelő védelem érdekében

-         a gazdagság meggyengítette a törzsi szolidaritást

-         a Qurayš két ága: Qurayš aẓ-ẓawāhir (külső Qurayš, gyengébb, szegényebb klánok) és Qurayš  al-biṭāḥ (belső Qurayš, befolyásos klánok, akik a város közepén laktak, védve a támadásoktól)

-         egyistenhívő közösségek: nesztoriánusok, jakobiták, abesszinok, zsidók

4. Dél-Arábia és a karavánvárosok

dél-arábia (BCE 1000-300)

-         Dél-Arábiában több virágzó állam: Sába (Šeba), Qaṭabān, Ḥaḍramawt; városállamok

-         a mezőgazdasági virágzást a klíma a földrajzi fekvés tette lehetővé

-         teraszhálózat, gátak, monszun, tömjénút,

5. Az északi nagy karavánvárosok uralma (BCE 300-CE 300)

-         Nagy Sándor halála és az iszlám felemelkedése között a terület politikailag széttagolt

-         hellenisztikus dinasztiák (Ptolemaidák, Szeleukidák), párthus-perzsa dinasztiák (Arszakidák, Szászánidák), Róma

-         két városállam: Petra (BCE.300-CE.105); Palmyra (CE.1-272)

-         BCE.115 ḥimyariták – Banū Ḥimyar – Ḥaḍramawt-ban megdönti a szábeusok uralmát (BCE.115-CE.525)

-         Petrában a nabateusok (al-anbāṭ); politikailag függetlenek maradtak; arámiul beszéltek , de ősi nyelve az arab volt

-         BCE. 64 – a rómaiak meghódítják Szíriát és Palesztinát

5. a régi arabok értékei és intézményei

- beduin: nomád (kis-nomád, nagy nomád)

- Hiğāz (Hidzsáz, الحجاز‎): az Arab-félsziget belső és nyugati része

-         ^carab: a beduin szó szinonimája; tevetenyésztő pásztorok, akik a félsziget nyugat, északi és a középső részein éltek;

-         dél-arábiaiak: a félsziget déli részén élő lakosság, csak az iszlám előtt időszaktól arabok

-         al-^cāriba (العربة): Qaḥṭān (قحطان) leszármazottai, akik Délről vándoroltak be;

-         al-musta^criba (المستعربة): cAdnān (عدنان) leszármazottai, őslakosok a félszigeten

-         dél-arábiai nyelv: szábeus

-         a tkp. arab területet két civilizációs központ határolta: északon a Termékeny Félhold, délen Dél-Arábia

-         északon Bizánc: 395-1453 és a szászánida Perzsia (227-642)

-         qabīla (قبيلة): törzs

-         qawm (قوم): klán

-         ^caṣabiyya (عصبية): a törzs iránti feltétlen szolidaritás

-         karam (كرم): nagylelkűség; a legfontosabb beduin érték a vendégszeretet mellett

-         ḍayf (ضيف): vendégszeretet; a legfontosabb beduin érték a nagylelkűség mellett

-         ^cirḍ (عرض): becsület; arra kötelezte az erősebbeket és gazdagabbakat, hogy szolidárisak legyenek a szegényebbekkel és gyengébbekkel

-         nasab (نسب): genealógia; törzsbeli leszármazás; a történeti hagyomány és a költészet alapja; endogámia volt szokásban;

-         mawāli (موالي): kliens; egy másik törzsből való személy menedékjoga és védelme; de másodrangú személyek, gyakran megakadályozták a beházasodásukat a nasab tisztasága miatt

-         ġazwa (غزوة): portyázás; a vagonszerzés jogos módja;

-         sūq (سوق): piac; fegyverszüneti időszak;

-         maǧlis (مجلس): törzsi tanács; a törzs véneiből állt

-         šayḫ (شيخ): a törzsi tanács szószólója; vezetői tulajdonságai: tapasztaltság, bölcsesség, bátorság, ékesszólás, becsületesség, nemeslelkűség; első az egyenlők között, jogköre főleg a külpolitikára vonatkozik; szerepe nagyrészt reprezentatív; négy generáció (ibn Khaldún)

-         ḥilf (حلف): törzsi szövetség; ideiglenes, amikor betöltötte feladatát, azonnal felbomlott; vezetőt a gyengébb törzsből választottak

-         dawla (دولة): ország; az ^cAbbászidákig nem jelent országot; eredeti értelme fordulat, forradalom;

-         ^curf (عرف): szokásjogon alapuló törvény

-         ḥākim (حاكم): döntőbíró

-         ǧāhiliyya (جاهلية): az iszlám előtti kor, aka. pogányság

-         balāġa (بلاغة): ékesszólás

-         faṣāḥa (فصاحة): nyelvben való jártasság

-         mufāḫara (مفاخرة): költészeti verseny

-         mu^callaqāt (معلّقات): hét arany óda, egy költészeti verseny győztes versei, amiket antológiába gyűjtöttek és kifüggesztettek

-         qaṣīda (قصيدة): terjedelmes óda, bonyolult időmértékes rendszerrel és rímképlettel

-         mušrikūn (مسركون): sokistenhívők

-         ǧinn (جنّ): természetfeletti lény, szellem

-         tawāf (تواف): a Kába körbejárása

-         wuqūf (وقوف): táborozás a zarándoklat alatt

-         ḥarām (حرام): tilos; minden szent és sérthetetlen dolog, de főleg a szentély és annak közvetlen környezete

-         kāḥin (كاحن): jövendőmondó (qohén)

-         a törzsek jellemzői: hatszáz fővel működtek a leghatékonyabban; túlnépesedéskor klánokra bomlottak;

-         vendéglátás és nemeslelkűség eszméje

-         kívülállóknak menedékjog és védelem

-         május-júniusban térnek vissza nyári szálláshelyeikre

-         a teve háziasítása kb. BCE 1000 körül – képesek lettek átszelni a sivatagot

-         a vagyon és hatalom mércéje: az állatok száma, a nyári víznyerők birtoklása, a téli legelőkhöz való hozzáférés

-         a rablóhadjárat és váltságdíj-szedés a vagyonszerzés elismert módja

-         békés gazdasági kapcsolatok a piacokon – fegyverszüneti időszak

-         a törzs nyári heti piaca állandó piachellyé alakulhatott

-         távolsági kereskedelmi útvonal: a tömjénút (Jementől Szíriáig, és onnan Rómába)

-         a beduin törzsek őrzők, karavánvezetők, állomásokat és piacokat működtetnek – kiskereskedő réteg

-         a törzs intézményei: törzsi tanács, sejk, törzsszövetség, szokásjogon alapuló törvény, vérbosszú, döntőbíró, kitaszítottak, befogadott idegen

-         kultúra: költészeti versenyek; ékesszólás, jártasság a nyelvben, antológiák

-         vallás: sokistenhit, dzsinnek, szellemek, istenek, Kába, ábrahámita hagyomány (más, mint a Bibliában); fatalizmus; jövendőmondás;

-         állandó szentélyekben kockakövek, törzsi istenségeket jelképező bálványok (Naǧrān, Mekka)

-         szentély körbejárása, imádkozás, táborozás, állaáldpzat, sajátos öltözék – ezek egybeestek a helyi vásárral; fegyverszüneti hónap: vallási és kereskedelmi célja is volt

-         a szentély területén minden élőlény menedékjogot élvezett

-         sémi népek eredete: két elmélet; a. Winkler-Caetani szerint a sémi népek őshazája az Arab-félsziget, innen rajzottak ki; előbb volt a nomadizmus, utána a letelepedés; a kivándorlást a túlnépesedés következétben fellépő éhínség okozta; b. drop-up (lemorzsolódás)-teória: a nomadizmus késői jelenség; a nomádok a Termékeny Félhold letelepedett népességéből származnak, és miután háziasították a tevét, elmentek a sivatagba

Bevezetés a középkori muszlim teológiába és filozófiába – tematika

Kurzus leírása, tematikája:

1. Alapfogalmak, kronológia, kontextus: törzsi társadalom, karavánutak, monoteizmus az arab világban az iszlám előtt; Edessa, Nisibis és Dzsundisápur akadémiái; indiai és szanszkrit gyökerek;

Kötelező olvasmányok:

1. Weiss-Green: Az arabok rövid története; Kőrösi Csoma Társaság, Bp., 2oo9; p.21-49;

2. F.E. Peters: The Greek and Syriac background. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy. Routledge, London-New York, 2oo3. p. 4o-51

2. Mohamed és a Korán: teológia a Koránban: tawhid, társítás, az ábrázolás tilalma, a próféták és a Próféta, Isten 99 csodálatos neve; etikai tartalom;

Kötelező olvasmányok:

1. Goldziher Ignác, Mohamed és az iszlám. in Előadások az iszlámról. Katalizátor, Bp., 2oo8; ford. Német Pál; p. 19-46;

2. Seyyed Hossein Nasr, The Qur’an and Hadith as source and inspiration of Islamic philosophy. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy. Routledge, London-New York, 2oo3. p. 27-39

3. Korán-szúrák: Fátiha (1), Tehén (2), Nők (4), József (12), Az őszinte hit (112)

3. A neo-platonizmus és hatása: neoplatomizmus, a szír tradíció, az első fordítások, a katalógus;

Kötelező olvasmányok:

1. Yegane Shayegan, The transmission of Greek philosophy to the Islamic world. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy. Routledge, London-New York, 2oo3. p. 89-1o4;

2. Christina D’Ancona, Greek into Arabic, Neoplatonism in translation. in Adamson-Taylor (ed.), A Cambridge Companion to Arabic Philosophy. Cambridge University Press, Cambridge, 2oo5. p. 1o-31;

4. Irányzatok, jogi iskolák: szunni, si’a, a 4 nagy szunnita jogi iskola, a si’iták irányzatai; a kalifátus és az utódlás kérdése, az eljövendő imám, a jog forrásai, sari’a és fiqh;

Kötelező olvasmányok:

1. Iványi Tamás, A törvény (sari’a) az iszlámban. Kőrösi Csoma Társaság, Bp., 2oo8. p. 1-56;

2. Jany János, Klaszikus iszlám jog. (részletek);

3. Farhad Daftary, Az iszmá’iliták rövid története. L’Harmattan, Bp., 2oo6. p. 37-76

5. A szunna: hadísz, tafszír, szirat ar-raszul: a dogmatikai fejlődés;

Kötelező olvasmányok:

1. an-Nawawi, Negyven hadísz;

2. Goldziher Ignác, A dogmatikai fejlődés. in Előadások az iszlámról. Katalizátor, Bp., 2oo8; ford. Német Pál; p. 83-13o;

3. Goldziher Ignác, A régi iszlám ortodoxia viszonya az antik tudományokhoz. in Az iszlám kultúrája II. ford. Simon Róbert. p. 923-992;

4. Calder-Mojjaddedi-Rippin (ed. trans.), Classical Islam. A sourcebook of Religious Literature. Routledge, London-New York, 2oo5. p. 134-17o

6. Arisztotelész és kommentátorai: al-Kindi, ar-Razi, al-Farabi, Ibn Sziná, Ibn Rusd;

Kötelező olvasmányok:

1. Tony Street, Logic. in Adamson-Taylor (ed.), A Cambridge Companion to Arabic Philosophy. Cambridge University Press, Cambridge, 2oo5. p. 247-265;

2. Thérése-Anne Druant, Metaphysics. in Adamson-Taylor (ed.), A Cambridge Companion to Arabic Philosophy. Cambridge University Press, Cambridge, 2oo5. p. 327-348;

3. Charles Genequand, Metaphysics. n Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.): History of Islamic Philosophy; Routledge, London-New York, 2oo3. p. 783-8o1.;

4. Shams Inati, Logic. n Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.): History of Islamic Philosophy; Routledge, London-New York, 2oo3. p. 8o2-823.

7. A teológia válasza a filozófiára: mu’taziliták, kalám, al-Gazáli;

Kötelező olvasmányok:

1. M. Abdel Haleem, Early kalam. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy. Routledge, London-New York, 2oo3. p. 71-88;

2. James Pavlin, Sunni kalam and theological controversies. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy. Routledge, London-New York, 2oo3. p. 1o5-118;

3. Shabbir Akhtar, The possibility of a philosophy of Islam. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy. Routledge, London-New York, 2oo3. p. 1162-1169.

8. Misztikusok: szúfik, Ibn ‘Arabi, al-Gazáli;

Kötelező olvasmányok:

1. Sajjad H. Rizvi, Mysticism and philosophy: Ibn ‘Arabi and Mulla Sadra. Adamson-Taylor (ed.), A Cambridge Companion to Arabic Philosophy. Cambridge University Press, Cambridge, 2oo5. p. 224-246;

2. Seyyed Hossein Nasr, Introduction to the mystical tradition. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy.Routledge, London-New York, 2oo3. p. 367-373.

9. Andalúzia: zsidók, arabok; Ibn Gabirol, Juda Halévi, Majmonidész, Ibn Badzsa, Ibn Khaldún;

Kötelező olvasmányok:

1. Steven Harvey, Islamic philosophy and Jewish philosophy. Adamson-Taylor (ed.), A Cambridge Companion to Arabic Philosophy. Cambridge University Press, Cambridge, 2oo5. p. 349-369.;

2. Arthur Hyman, Jewish philosophy in the Islamic world. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy. Routledge, London-New York, 2oo3. p.677-696.

1o. Az arab filozófia hatása a középkori és újkori Nyugatra;

Kötelező olvasmányok:

1. Charles Burnett, Arabic into Latin: the recepcion of Arabic philosophy into Western Europe. Adamson-Taylor (ed.), A Cambridge Companion to Arabic Philosophy. Cambridge University Press, Cambridge, 2oo5. p. 37o-4o4.;

2. John Marenborn, Medieval Christian and Jewish philosophy. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy Routledge, London-New York, 2oo3. p. 1oo1-1o13

11. Politikai teológia: államelméletek, kalifátus;

Kötelező olvasmányok:

1. Charles E. Butterworth, Ethical and Political philosophy. Adamson-Taylor (ed.), A Cambridge Companion to Arabic Philosophy. Cambridge University Press, Cambridge, 2oo5. p. 266-288.;

2. Hans Daiber, Political philosophy. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy. Routledge, London-New York, 2oo3. p. 841-885.

12. Teologia naturalis – párhuzamok: Ibn Tufayl, Pál, Canterbury Anselmus, Aquinói Tamás;

Kötelező olvasmányok:

1. Ibn Tufayl, A természetes ember. elektronikus kiadás: http://mek.oszk.hu/00400/00407/index.phtml;

2. Pál levelei (részletek)

13. A jelenkori iszlám problémái: vallási párbeszéd, liberális iszlám vs. fundamentalizmus, képi ábrázolások, iszlám a nyugati világban, a nők egyenjogúsága, a szekuláris muszlim állam problémája, arab nacionalizmus.

Kötelező olvasmányok: nincs, a félév során írt esszék megbeszélése.

Bevezetés a középkori muszlim teológiába és filozófiába – 2012. tavaszi félév

hasznos információk a kurzusról

 

A kurzus kódjai: BBN-FIL-402.18; BBN-VAL-161.6; BBN-VAL11-161.6; BMA-FILD-402.18; FLN-350.18;      TANM-FIL-402.18

 

Előfeltétel: nincs

A jegyszerzés módjai: órai munka vagy vizsga

1. Lehetőség:

- órai jegyzet és olvasmány-jegyzet beadása, és 1 db. egyoldalas esszé előre megadott témában, leadható a félév során bármikor.

- az órai jegyzetek leadási határideje: az órát követő szerda. A jegyzetek csak akkor értékelhetők, ha legalább tíz órai jegyzet és a hozzájuk tartozó olvasmány-jegyzet időben beérkezik. Az órai jegyzet kb. egy oldalas legyen, és az olvasmány-jegyzetek egyenként se legyenek több, mint egy oldalasak. Az órához tartozó olvasmány-jegyzetek leadási határideje az órát megelőző szerda, az adott órához tartozó olvasmányokat tehát előre kell olvasni.

- Az esszé formai és tartalmi követelményei: maximum 600 szó. Az esszé témája a megadott probléma felvetése, kifejtése, konklúzió. Kérem, ragaszkodjanak a megadott terjedelemhez.

2. Lehetőség:

- vizsga (olvasmányokból, kiadott anyagokból) a félév végén, és 1 db. egyoldalas esszé előre megadott témában.

Esszétémák:

1. Karikatúrák Mohamedről – a teológiai probléma;

2. Iszlám és feminizmus;

3. Az umma és az arab nacionalizmus;

4. Muszlimok integrációja Európában;

5. Judaizmus, kereszténység, iszlám – a párbeszéd alapjai;

6. Palesztina és a zsidó állam;

7. A szekuláris muszlim állam;

8. Niqáb-viselés és női egyenjogúság

9. (Egyéb, a mai iszlámot érintő téma előzetes egyeztetés alapján)

 

Követelmények: jó angol nyelvtudás, az olvasmányok jelentős része angolul van

Proszkomídia

forrás: magyarortodoxia.hu

Proszkomidia, amely végzendő Aranyszájú Szent János és Nagy Szent Vazul Isteni Liturgiája előtt

 

A pap, megvallva bűneit és kibékülve mindenkivel, tiszta lelkiismerettel végezze az Isteni Liturgiát. Lelkét a bűnös gondolatoktól tisztítsa meg. Éjféltől kezdve testét és lelkét tartóztassa meg és olvassa el a Typikon által előirt imákat. A templomba lépve a diakónussal, a Királyi Ajtó előtt, kelet felé három metániát tesznek, miközben mondják:

DIAKONUS:

Mondj áldást uram.

PAP:

Áldott a mi Istenünk mindig, most és mindenkor és mindörökön örökké.

DIAKONUS:

Ámin.

PAP:

Dicsőség Néked Istenünk, dicsőség Néked.

DIAKONUS:

Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, aki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden javak kincsestára és az élet adományazója, jöjj és lakozzál mibennünk és tisztíts meg minket minden szennyfolttól és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket.
Szent Isten, Szent Hatalmas, Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk. (3-szor)
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökön örökké. Ámin.
Szentséges Háromság, irgalmazz nekünk. Urunk, könyörülj a mi bűneinken. Uralkodónk, bocsásd meg törvényszegéseinket. Szent, keresd fel és gyógyítsd meg a mi betegségeinket, a Te Nevedért.
Uram irgalmazz. (3-szor)
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökön örökké. Ámin.
Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te Neved, jöjjön el a Te Országod, legyen meg a Te akaratod, miképen a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vigy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.

PAP:

Mert Tied az Ország és a hatalom és a dicsőség, az Atyáé és Fiúé és Szent Léleké, most és mindenkor és mindörökön örökké.

DIAKONUS:

Ámin. Irgalmazz nekünk Urunk, irgalmazz nekünk, mert minden védelmet nélkülözve, ezt az esedezést ajánljuk fel Néked, mint Uralkodónak, mi bűnösök: irgalmazz nekünk.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek.
Urunk, irgalmazz nekünk, mert Tebenned bíztunk; ne lobbanj nagy haragra irántunk, vétkezéseinkről se emlékezz meg, hanem tekints le reánk most is, mint könyörületes, és ments meg minket ellenségeinktől, mert Te vagy a mi Istenünk és mi a Te néped; mindannyian a Te kezed műve vagyunk; és a Te Nevedet hívjuk segítségül.
Most és mindenkor és mindörökös örökké. Ámin.
A könyörületesség kapuját nyisd meg nékünk Istennek áldott Szülője, hogy Tebenned bízva el ne tévedjünk, hanem megszabaduljunk Teáltalad a nyomorúságoktól, mert Te vagy a keresztények nemzetségének üdvössége.

PAP és DIAKONUS Krisztus képéhez mennek és azt megcsókolva, mondják:

Legtisztább képed előtt hódolunk, Jóságos, vétkeink bocsánatát kérve, Krisztus Isten; mert önként jónak láttad testileg felmenni a keresztre, hogy megszabadítsd az ellenség rabságából azokat, akiket alkottál. Ezért hálával kiáltjuk Hozzád: Örömmel töltöttél el mindeneket, Üdvözítőnk, aki eljöttél, hogy üdvözítsd a világot.

Majd Istenanyja képéhez mennek és azt megcsókolva mondják:

Istennek Szülője, aki a könyörületesség forrása vagy, méltass minket kegyelmedre; tekints a bűnös népre; mutasd meg, mint mindig, hatalmadat, mert Tebenned reménykedve „Örvendezz”-t kiáltunk Hozzád, mint egykor Gábriel, a Testnélküliek Vezére.

PAP visszamegy a királyi Ajtó elé és meghajtott fővel olvassa a következő imát:

Uram, nyújtsd ki kezedet hajlékod magasságából és erősíts meg engem a teendő szolgálatodra, hogy kárhozatlanul állva félelmetes trónusod előtt, elvégezzem a vértelen szentszolgálatot. Mert Tied a hatalom és a dicsőség mindörökön örökké. Ámin.

PAP és DIAKONUS meghajtják magukat egymás felé, majd a nép felé, és utána bemennek az oltarba, a pap az északi, a diakonus a déli ajtón, miközben halkan mondják:

Bemegyek a Te házadba, leborulok templomod előtt a Te félelmedben. Uram, vezess engem a Te igazságodban az én ellenségeim miatt, irányítsd Tefeléd az én utamat. Mert nincsen az ő szájukban igazság, az ő szívük hívságos; nyitott sírbolt az ő torkuk; nyelvükkel hízelkednek. Ítéld meg őket Isten, essenek el saját rágalmaik által; gonoszságaik sokasága miatt taszítsd el őket, mert megkeserítettek Téged, Uram. És örvendezzenek mindazok, akik Tebenned reménykednek; mindörökké vigadnak, és Te közöttük lakozol, és büszkélkednek Tebenned mindazok, akik szeretik a Te Nevedet. Mert Te megáldod az igazt, Uram, mint pajzzsal veszel minket körül jóakaratoddal.

Ezután az oltárba lépve, mindketten három metániát tesznek a Szent Asztal előtt – a pap középen, a diakonus tőle jobbra áll – és megcsókolják a Szent Evangéliumot illetve a Szent Asztalt; majd mindegyikük kezébe veszi sztichárionját és három metániát téve kelet felé, csendesen mondják:

Istenem, tisztíts meg engem bűnöst, és irgalmazz nekem.

DIAKONUS a paphoz közeledik, jobb kezében tartva a szticháriont, a kézelőket és az oráriont, és lehajtott fővel áldást kér a következőképen:

Áldd meg uram a szticháriont és az oráriont.

PAP kereszt jelével megáldja ezeket, mondva:

Áldott a mi Istenünk mindig, most és mindenkor és miadörökön örökké.

DIAKONUS

Ámin.

Majd megcsókolja a pap kezét és visszavonulva felölti a szticháriont, miközben így imádkozik:

Örvendezzék az én lelkem az Úrban, mert az üdvösség köntösébe öltöztetett enem, az öröm palástjával vett engem körül, mint vőlegénynek tett föl nékem koszorút és mint menyasszonyt díszített föl ékességgel.

Ezután megcsókolja az oráriont és felteszi a bal vállára; majd felveszi a jobb kézelőt, miközben mondja:

Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod törte meg, Uram, az ellenséget, és dicsőséged sokaságával zúztad össze támadóidat.

A bal kézelőt felvéve mondja:

A Te kezeid teremtettek és alkottak engem; tégy értelmessé és megtanulnom a Te parancsolataidat.

Ezután a proszkomidia asztalához megy és előkészíti a szent edényeket; a szent diszkoszt bal, a szent kelyhet pedig jobb oldalra helyezi, majd a többi tárgyat is elrendezi megfelelőképen. Ezalatt

PAP felöltözködik a következő módon: baljába véve a szticháriont, háromszor meghajtja magát kelet felé, kereszt jelével megáldja a szticháriont, miközben mondja:

Áldott a mi Istenünk mindig, most és mindenkor és mindörökön örökké. Ámin.

Majd felölti a szticháriont, mondva:

Örvendezzék az én lelkem az Úrban, mert az üdvösség köntösébe öltöztetett engem, az öröm palástjával vett engem körül, mint vőlegénynek tett föl nékem koszorút és mint menyasszonyt díszített föl ékességgel.

Ezután veszi az epitrachiliont, megáldja azt a kereszt jelével, megcsókolja és felölti, miközben mondja:

Áldott az Isten, aki kiönti kegyelmét az Ő papjaira, mint fejre az illóolajat, amely aláfolyik a szakállon, Áron szakállán, amely lefolyik a ruhája szélére.

Majd veszi az övet, megáldja azt a kereszt jelével, megcsókolja, és körülövezve magát vele, mondja:

Áldott az Isten, aki felövez engem erővel és feddhetetlenné teszi utamat; olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké és magas helyekre állít engem.

Ezután veszi a jobb kézelőt, megáldja azt a kereszt jelével, megcsókolta és felveszi, miközben mondja:

Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod törte meg, Uram, az ellenséget, és dicsőséged sokaságával zúztad össze támadóidat.

Hasonlóképen a bal kézelőt is:

A Te kezeid teremtettek és alkottak engem; tégy értelmessé és megtanulnom a Te parancsolataidat.

Ezután veszi az epigonátiont – ha az őt megilleti -, megáldja, megcsókolja és miközben felveszi, mondja:

Kösd derekadra kardodat, Hatalmas, szépségeddel és ékességeddel indulj meg és haladj szerencsésen, uralkodjál az igazságért, a szelídségért és az igazságosságért, és vezéreljen a Te jobbod csodálatosan mindig, most és mindenkor és mindörökön örökké. Ámin.

Végül felveszi a feloniont, miután megáldotta azt a kereszt jelével és megcsókolta, mondva:

Papjaid, Uram, igazságba öltözködjenek, kegyeltjeid pedig örvendve örvendezzenek; mindig, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámin.

PAP és DIAKONUS a kézmosóhoz mennek és megmossák kezüket, mondva:

Ártatlanok között mosom meg kezeimet és járok oltárod körül Uram, hogy hallassék dicsőítő hangom és elbeszéljem minden csodáidat. Uram, szeretem a Te házad ékességét és a Te dicsőséged hajlékának helyét. Ne kárhoztasd el a gonoszokkal együtt az én lelkemet és az én életemet a vérontó férfiakkal, akiknek kezei törvényszegők, jobbjuk pedig megtelt vesztegetésekkel; de én az ártatlanság útját jártam; ments meg engem Uram, és irgalmazz nekem. Lábam helyes úton áll; egyházakban áldalak Téged, Uram.

Így mennek a proszkomidia asztalához és három metániát tesznek előtte, mondva mindegyikük:

Istenem, tisztíts meg engem bűnöst, és irgalmazz nekem.

PAP:

Megváltottál minket drága Véreddel a Törvény átkától; keresztre szegeztetvén és lándzsával átszúratván, az embereknek a halhatatlanság forrását fakasztottad; Üdvözítőnk, dicsőség Néked.

DIAKONUS

Mondj áldást, uram.

PAP

Áldott a mi Istenünk mindig, most és mindenkor és mindörökön örökké.

DIAKONUS

Ámin.

PAP balkezébe veszi az első proszforát, jobb kezébe pedig a szent lándzsát, amellyel háromszor keresztet jelez a proszfora pecsétje fölött, mondva:

A mi Urunk és Istenünk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus emlékezetére. (3-szor)

DIAKONUS

Könyörögjünk az Úrhoz. Uram irgalmazz.

PAP a lándzsával a pecsét jobb oldalát metszve, mondja:

Mint a juh, leölésre vitetett.

DIAKONUS

Könyörögjünk az Úrhoz. Uram irgalmazz.

PAP a pecsét baloldalát metszve, mondja:

És mint ahogy az ártatlan bárány hangtalan nyírójával szemben, úgy nem nyitja meg száját.

DIAKONUS

Könyörögjünk az Úrhoz. Uram irgalmazz.

PAP a pecsét felső részét metszve, mondja:

Alázatosságával oldatott fel az Ő ítélete.

DIAKONUS

Könyörögjünk az Úrhoz. Uram irgalmazz.

PAP a pecsét alsó részét metszve, mondja:

Az Ő nemzedékét ki fogja elbeszélni.

DIAKONUS

Emeld ki, uram.

PAP átmetszve a proszforát a szent lándzsával, bal oldalról kezdődően kiemeli az Amnoszt, mondva:

Mivel kiemeltetik a földről az Ő élete.

És ráteszi az Amnoszt, pecséttel lefelé, a szent diszkoszra.

DIAKONUS

Áldozz, uram.

PAP keresztet metsz az Amnoszon, mondva:

Feláldoztatik Istennek Báránya, aki elveszi a világ bűnét, a világ életéért és üdvösségéért.

Azután megfordítja az Amnoszt, úgy, hogy a pecsét felül legyen.

DIAKONUS

Szúrd át uram.

PAP átszúrja az Amnosz jobb oldalát és mondja:

Egy a vitézek közül lándzsával átszúrta az Ő oldalát és azonnal vér és víz jöve ki. És aki látta ezt, bizonyságot tett és igaz az ő bizonysága.

DIAKONUS bort és vizet tart a pap elé és mondja:

Áldd meg, uram, a szent egyesülést.

PAP

Áldott a Te szentségeid egyesülése.

DIAKONUS

Mindig, most és mindenkor és mindörökön örökké. Ámin.

És beleönti a kehelybe a bort és kevés vizet.

PAP kezébe veszi a második proszforát és mondja:

A mi fölöttébb áldott, dicsőséges Nagyasszonyunk, Istennek Szülője és Örökszűz Mária tiszteletére és emlékezetére, kinek közbenjárásai által fogadd, Urunk, ezt az áldozatot a Te mennyei Oltárodra.

És egy háromszögletű részt vág ki a proszforából, majd azt az Amnosz jobboldalára helyezi – ábra szerint -, miközben mondja:

Jobbod felől állt meg a Királynő, arannyal átszőtt ruhába öltöztetve és felékesítve.

Veszi a harmadik proszforát és mondja:

Tiszteletreméltó, dicsőséges Próféta, Előhírnök és Keresztelő Jánosnak;

Vesz egy részecskét a proszforából és azt az Amnosz baloldalára helyezve, megkezdi az első sereget. Azután folytatja:

Szent, dicsőséges Prófétáknak: Mózesnek és Áronnak, Illésnek és Elisszeusnak, Dávidnak és Jesszének; a három szent ifjúnak és Dániel Prófétának és minden Szent Prófétáknak;

És vesz egy részecskét, amelyet az első alá helyez. Azután folytatja:

A szent, dicsőséges és dicséretes Péter és Pál Apostolnak és minden szent Apostoloknak;

És a harmadik részecskét az előbbi alá helyezi s ezzel befejezi az első sort. Azután folytatja:

Szent Atyáinknak és egyetemes nagy Tanítóinknak és Hierarcháinknak: Nagy Vazulnak, Theológus Gergelynek, Aranyszájú Jánosnak, Athanásziosznak és Kyrillosznak, myrai Miklósnak és minden szent Hierarcháknak;

És a negyedik részecskét az első mellé helyezi, megkezdve így a második sort, majd folytatja:

Szent István Apostolnak, Első Vértanúnak és Archidiakonusnak, a szent Nagyvértanúknak: Györgynek, Demeternek, thyroni Theodorosznak és Theodorosz fővezérnek és minden szent Vértanúknak és Vértanúnőknek: Theklának, Borbálának, Kyriakénak, Eufémiának és Paraszkévának, Katalinnak és minden szent Vértanúnőknek;

És az ötödik részecskét a második sor első részecskéje alá helyezi, azután folytatja:

Szentéletű és isteni ihletettségű Atyáinknak: Antóniosznak, Euthymiosznak, Szavvásznak, Onufriosznak, áthoszi Athanásziosznak, barlanglakó Antóniosznak és Theodósziosznak, radonyezsi Szergiosznak, szárovi Szerafimnak, Ugrin Mózesnek és minden szentéletű Atyáknak; és a szentéletű Anyáknak : Pelágiának, Theodósziának, Anasztásziának, Evpraxiának, Fevróniának, Theodulének, Eufrozinának, egyiptomi Máriának és minden szent és boldog Anyáknak;

És a hatodik részecskét az előbbi alá helyezi, befejezve ezzel a második sort. Azután folytatja:

Szent, dicsőséges és csodatevő Szegényeknek: Kozmának és Damjánosznak, Kyrosznak és Jánosnak, Panteleimonnak és Hermolaosznak és minden szent Szegényeknek;

És a hetedik részecskét a negyedik mellé helyezi, megkezdve így a harmadik sereget. Azután mondja:

Szent és igaz Istenősöknek: Joákimnak és Annának, szent N.-nek (a templom szentjének) és szent N.-nek, akinek emlékét ünnepeljük és minden szenteknek, kiknek könyörgéseire látogasson meg minket Isten;

És a nyolcadik részecskét az előbbi alá helyezi, azután folytatja:

Szent Atyánk, Aranyszájú János, Konstantinápoly érsekének (vagy: Nagy Szent Vazul Cezária érsekének, aszerint, kinek a Liturgiáját végezzük) tiszteletére és emlékezetére.

És a kilencedik részecskét az utolsó helyre teszi, betöltve így a harmadik sereget. Ezután veszi a negyedik proszforát és mondja:

Emlékezz meg, embereket szerető Urunk, az orthodoxok minden püspökségéről, N. patriarchánkról, N. püspökünkről (érsekünkről, metropolitánkról), N. püspökről (a felszentelő püspök neve, ha az él), a tisztes papi rendről, a Krisztusban szolgáló diakonusi rendről és az egész egyházi rendről; testvéreinkről és szolgálattársainkról: papokról és diakonusokról és minden testvéreinkről, akiket a Te könyörületességed által elhívtál a Te közösségedbe, Jóságos Uralkodónk.

Kivág egy részecskét , és azt az Amnosz alá, bal oldalra helyezi, majd folytatja:

Emlékezz meg, Urunk, hazánk vezetőiről.

Ugyanabból a proszforából még egy részecskét vág ki, s az előbbi mellé, jobbra helyez. Azután pedig annyi élőt említ meg, amennyit akar és minden név említésénél egy újabb részecskét helyez a többi mellé, ezekkel a szavakkal:

Emlékezz meg, Urunk, N-ről.

És ezeket a részecskéket külön sorba helyezi, az előbbi kettő alá. Végül veszi az ötödik proszforát, és ezt mondja:

Boldog emlékezetű orthodox patriarcháknak, és ezen szent templom alapítóinak emlékezetéért és bűneinek bocsánatáért.

És egy részecskét az előbbi sor alá helyez, megnyitva ezzel a halottak sorát. Ezután megemlékezik név szerint a felszentelő püspökéről – ha az meghalt -, és mindazokról az elhunytakról, akikről akar, ezekkel a szavakkal:

Emlékezz meg, Urunk, N-ről.

Minden név említésekor egy újabb részecskét vág ki a proszforából és helyez az előbbi mellé, majd így folytatja:

És minden orthodox atyáinkról és testvéreinkről, akik a feltámadás és az örök élet reményében Tebenned megpihentek, embereket szerető Urunk.

Ezzel befejezi a halottakról való megemlékezést. Végül újra a negyedik proszforából (az élők proszforájából) vesz egy részecskét és mondja:

Emlékezz meg, Uram, az én érdemtelenségemről is és bocsásd meg minden szándékos és szándéktalan vétkezésemet.

És ezt a részecskét az élők sorának a végére helyezi. Ezután a szivaccsal gondosan letörli a diszkosz szélét, nehogy egy részecske is leessék.

DIAKONUS kezébe veszi a tömjénezőt, tömjént tesz bele és mondja a papnak:

Áldd meg, uram, a tömjénáldozatot. Könyörögjünk az Úrhoz.

PAP:

Tömjénáldozatot ajánlunk fel Néked, Krisztus Istenünk, kellemes lelki illat gyanánt, amelyet elfogadván a Te mennyei oltárodra, áraszd reánk a Te Szentséges Lelked kegyelmét.

DIAKONUS

Könyörögjünk az Úrhoz.

PAP megtömjénezi a csillagot, és az Amnosz fölé helyezve azt, mondja:

És jövén a csillag, megállt ama hely fölött, ahol a Gyermek vala.

DIAKONUS

Könyörögjünk az Úrhoz.

PAP megtömjénezi a diszkosztakarót, és befedi vele a szent diszkoszt, miközben mondja:

Ar Úr uralkodik, ékességbe öltözött, hatalomba öltözött az Úr és körülövezte magát és megerősítette a földkerekséget, amely nem rendül meg. Kész a Te trónusod akkortól kezdve, öröktől fogva vagy Te. Fölemelték a folyóvizek, Uram, fölemelték a folyóvizek az ő hangjukat, fölemelik a folyóvizek az ő hullámaikat, a nagy vizek hangjaitól. Csodálatos a tenger morajlása, csodálatos a magasságban az Úr. A Te bizonyságaid nagyon bebizonyosodtak, a Te házadat illeti szentség, Uram, napok hosszáig.

DIAKONUS

Könyörögjünk az Úrhoz. Borítsd be, uram.

PAP megtömjénezi a kehelytakarót, betakarja vele a szent kelyhet és mondja:

Beborította az egeket a Te erényességed, Krisztus, és a Te dicséreteddel megtelt a föld.

DIAKONUS

Könyörögjünk az Úrhoz. Takard be, uram.

PAP megtömjénezi a nagy takarót – az aeriont – betakarja vele a diszkoszt és a kelyhet, miközben mondja:

Takarj be minket szárnyaid takarójával és űzz el tőlünk minden ellenséget és támadót; tedd békéssé a mi életünket. Uram, irgalmazz nekünk és a Te világodnak, és üdvözítsd a mi lelkünket, mint jóságos és embereket szerető.

Ezután megtömjénezi a Szent Adományokat, miközben mondja:

Áldott vagy, mi Istenünk, aki így akartad, dicsőség Néked. (3-szor)

DIAKONUS

Mindig; most és mindenkor és rnindörökön örökké. Ámin. (3-szor)
A drága Adományok felajánlásakor könyörögjünk az Úrhoz. Uram irgalmazz.

PAP miközben tömjénezi a Szent Adományokat, mondja a Szent Adományok imáját:

Óh Isten, mi Istenünk, aki leküldötted a Mennyei Kenyeret, az egész világ Eledelét, Jézus Krisztus Istent, a mi Urunkat, Üdvözítőnket és Megváltónkat és Jótevőnket, aki megáld és megszentel minket, áldd meg ezt a felajánlást és fogadd azt a Te mennyei Oltárodra; emlékezz meg, mint jóságos és embereket szerető azokról, akik azt hozták és akikért hozták és elítélés nélkül tarts meg minket a Te isteni Titkaid szolgálatában. Mert megszentelt és megdicsőített a Te fölöttébb tisztelt és fennséges Neved, az Atyáé és Fiúé és Szent Léleké, most és mindenkor és mindörökön örökké. Ámin.

Ezután a kis elbocsájtást mondja:

Dicsőség Néked, Krisztus Istenünk, a mi Reménységünk, dicsőség Néked.

DIAKONUS

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökön örökké. Ámin. Uram irgalmazz (3-szor). Mondj áldást.

PAP

(Vasárnap: Halottaiból feltámadt) Krisztus igaz Istenünk, az Ő tisztaságos Anyjának, a szent, dicsőséges és dicséretes Apostoloknak, szent Atyánknak, Aranyszájú János, Konstantinápoly érsekének (vagy: Nagy Szent Vazul, Cezária érsekének), boldog Ugrin Mózesnek, szent és igaz Istenősöknek: Joákimnak és Annának és minden szenteknek közbenjárásai által, irgalmazzon nékünk és üdvözítsen minket, mint jóságos és embereket szerető.

DIAKONUS

Ámin.

Ezután megtömjénezi a proszkomidia asztalát és négy oldalról az Oltárasztalt, miközben mondja:

A sírban testileg, a pokolban lelkileg, mint Isten, a Paradicsomban a latorral, a trónuson az Atyával és a Lélekkel együtt voltál, mindeneket betöltve, felfoghatatlan Krisztus.

Majd megtömjénezi az oltárt és a templomot, miközben az 50. zsoltárt mondja. Amikor visszajön az oltárba, megtömjénezi az Oltárasztalt és a papot, elteszi a tömjénezőt és a pap mellé áll. Ha a pap egyedül végzi a Szent Liturgiát, a tömjénezést is ő maga végzi.

PAP (fölemelt kezekkel) és DIAKONUS (fölemelt orárionnal)

Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, aki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden javak kincsestára és az élet adományozója, jöjj és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennyfolttól, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket.

Keresztvetés után: Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békeség és az emberek között jóakarat. (2-szer)

Újabb keresztvetés után: Uram, nyisd meg ajkaimat és szám a Te dicséretedet fogja hirdetni.

A PAP megcsókolja a Szent Evangéliumot, a DIAKONUS pedig az Oltárasztalt.

DIAKONUS meghajtja a fejét a pap előtt, orárionját jobbkezének három ujja között tartva, és így szól a paphoz:

Itt az idő, hogy szolgáljunk az Úrnak. Mondj áldást, uram.

PAP megáldja a diakonust:

Áldott a mi Istenünk mindig, most és mindenkor és mindörökön örökké.

DIAKONUS

Imádkozz érettem, szent atyám.

PAP

Igazgassa az Úr a te lépteidet.

DIAKONUS

Emlékezz meg rólam, szent atyám.

PAP

Emlékezzék meg rólad az Úr Isten az Ő Országában mindig, most és mindenkor és mindörökön örökké.

DIAKONUS

Ámin.

És elhúzza a függönyt – a Királyi Ajtó csukva marad – majd kimegy az északi ajtón, megáll a Királyi Ajtó előtt, háromszor meghajtja magát, keresztet vetve, és csendcsert mondja:

Uram, nyisd meg ajkaimat, és szám a Te dicséretedet fogja hirdetni (3-szor)

Majd felemeli az oráriont és fennhangon:

Mondj áldást, uram.

PAP megkezdi a Szent Liturgiát

Áldott az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek Országa… stb.

Tudnunk kell, ha több pap együtt végzi a Szent Liturgiát, akkor az egész proszkomidiát csupán egy pap készíti elő, a többi semmit sem tesz.

Aranyszájú Szent János liturgiája

forrás: parokia.hu

Aranyszájú Szent János Liturgiája

Hitjelöltek liturgiája

A pap csendesen mondja:

Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké! Ámen.

Mennyei király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!

Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön, és jóakarat az emberekben! (Lk 2,14) (kétszer)

Uram, nyisd meg ajkaimat, és szám a te dicséretedet fogja hirdetni! (Zsolt 50,17)

Pap: Áldott az Atya és Fiú és Szentléleknek országa most és mindenkor és örökkön-örökké!

Nép: Ámen.

Pap: Békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Ezen szent hajlékért s mindazokért, kik ide hittel, buzgósággal és istenfélelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Istenszerető N. püspökünkért, a tisztes áldozópapságért, a Krisztus szerinti segédlő papságért, az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Ezen városért (községért), minden városért, községért és vidékért, s az azokban lakó hívekért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: A levegőnek kedvező mérsékletéért, a föld terményeinek bőségéért és békességes időkért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: A hajózókért, utazókért, betegekért, fáradozókért, foglyokért s ezek szabadulásáért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

*

Név szerint megnevezendő halottért:

Pap: Isten szolgájáért, N.-ért, boldog emlékéért s összes szándékos és nem szándékos bűneinek bocsánatáért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy elítélés nélkül jelenjék meg Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt, hogy helyeztessék el Lelke az élők sorában, a világosság helyén, ahol minden szentek és igazak megnyugosznak, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

*

Pap: Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz. ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram!

Pap: Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

A pap csendesen mondja:

Urunk, Istenünk, kinek hatalma hasonlíthatatlan és dicsősége felfoghatatlan, kinek kegyelme megmérhetetlen s emberszeretete kimondhatatlan; te, Urunk, kegyességed szerint tekints reánk s ezen szent hajlékra, és áraszd reánk s a velünk esedezőkre gazdag kegyelmedet és irgalmadat!

I. antifona

Vasárnap (Zsolt 65,1-4):

Örvendezzetek az Úrnak, minden föld, * mondjatok dicséretet az ő nevének; * tegyétek dicsőségessé dicséretét!

Az Istenszülő imái által, * Üdvözítő, üdvözíts minket!

Mondjátok az Istennek: * Mely rettenetesek a te cselekedeteid, Uram! * A te erőd nagysága miatt hízelkedni fognak neked ellenségeid. – Az Istenszülő imái által…

Az egész föld imádjon téged és énekeljen neked: * mondjon dicséretet a te nevednek! – Az Istenszülő imái által…

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, * most és mindenkor és örökkön-örökké! Ámen. – Az Istenszülő imái által…

Hétköznap (Zsolt 91,1-2.16):

Jó az Urat dicsérni * és éneket mondani a te nevednek, oh Fölséges!

Az Istenszülő imái által, * Üdvözítő, üdvözíts minket!

Hogy reggel hirdettessék irgalmasságod * és igazvoltod éjjel! – Az Istenszülő imái által…

Mely igaz a mi Urunk, Istenünk, * és igaztalanság nincs őbenne! – Az Istenszülő imái által…

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, * most és mindenkor és örökkön-örökké! Ámen. – Az Istenszülő imái által…

Ünnepeken és azok ünnepkörében ünnepi antifonák.

Pap: Ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram!

Pap: Mert tied a hatalom, tied az ország, az erő és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

A pap csendesen mondja:

Urunk, Istenünk, üdvözítsd népedet és áldd meg örökségedet! Egyházad teljességét őrizd meg! Szenteld meg azokat, kik házad ékességét szeretik! Te viszont dicsőítsd meg őket isteni erőddel, s ne hagyj el minket, kik benned bízunk!

II. antifona

Vasárnap (Zsolt 66,2-4):

Könyörüljön rajtunk az Isten és áldjon meg minket; * derítse föl reánk az ő orcáját, és könyörüljön rajtunk!

Üdvözíts minket, Isten Fia, * ki halottaidból föltámadtál, énekelünk néked: * Alleluja, alleluja, alleluja!

Hogy megismerjük a földön utadat, * minden nép között a te szabadításodat! – Üdvözíts minket, Isten Fia…

Adjanak neked hálát, Isten, a népek; * adjon hálát minden nép! – Üdvözíts minket, Isten Fia…

Hétköznap (Zsolt 92,1-2.5):

Az Úr országol, ékességbe öltözött, * erősségbe öltözött az Úr, és felövezte magát.

Szenteidnek imái által, * Üdvözítő, üdvözíts minket!

Mert ő erősítette meg a föld kerekségét, * mely nem fog ingani. – Szenteidnek imái által…

A te bizonyságtételeid igen hitelesek lettek; * a te házadat szentség illeti, Uram, örök időkre. – Szenteidnek imái által…

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, * most és mindenkor és örökkön-örökké! Ámen.

Istennek egyszülött Fia * és Igéje, * ki halhatatlan vagy, * és a mi üdvösségünkért a szent Istenszülő * s mindenkorszűz Máriától * megtestesülni kegyeskedtél. * Változatlanul emberré lettél, * megfeszíttettél, * Krisztus Istenünk. * Legyőzted halállal a halált, * ki egyike vagy a Szentháromságnak, * az Atyával és Szentlélekkel * együtt dicsérendő, * üdvözíts minket!

Pap: Ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram!

Pap: Mert jóságos és emberszerető Isten vagy, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

A pap csendesen mondja:

Aki nekünk ezen közös és összhangzó imádságokat ajándékoztad, s azok kérelmeit, kik a te nevedben ketten vagy hárman egyetértenek, meghallgatni ígérted; most is tenmagad, Urunk, teljesítsd szolgáidnak hasznukra szolgáló esedezéseit! Add, hogy a jelen időben igazságodat megismerjük, a jövőben pedig ajándékozz nekünk örök életet!

III. antifona (Zsolt 94,1-3)

Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek!

Vasárnap:

Üdvözíts minket, Isten Fia, * ki halottaidból föltámadtál, énekelünk néked: * Alleluja, alleluja, alleluja!

Hétköznap:

Üdvözíts minket, Isten Fia, * ki szenteidben csodálatos vagy, énekelünk néked: * Alleluja, alleluja, alleluja!

Járuljunk orcája elé hálaadással, * és zsoltárokkal vigadjunk néki!

Üdvözíts minket… stb.

Mert nagy Isten az Úr, * és nagy király minden istenek fölött.

Üdvözíts minket… stb.

A húsvéti időszakon kívül eső vasárnapokon és jeles hétköznapokon vehető:

I. antifona

Áldjad, én lelkem, az Urat; * áldott vagy te, Uram!

Áldjad, én lelkem, az Urat, * és minden, ami bennem vagyon, az ő szent nevét! * Áldott vagy te, Uram!

Amily magas az ég a föld fölött, * oly erőssé teszi irgalmát az őt félőkön.

Az ő uralkodásának minden helyén * áldjad, én lelkem, az Urat!

Dicsőség… Most és…

Áldjad, én lelkem, a mennyei Atyát, * és minden benső részeim * az ő szent nevét * áldott vagy te, Uram!

II. antifona

Dicsérd, én lelkem, az Urat! * Dicsérem az Urat életemben; * dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek!

Ki az igazmondást örökké megtartja, * ítéletet tesz a méltatlanul szenvedőknek, * eledelt ad az éhezőknek.

Az árvát és özvegyet fölfogja * és a bűnösök utait elveszti.

Az Úr országol mindörökké, * a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.

III. antifona (Mt 5,3-12)

Emlékezzél rólunk Urunk, * midőn eljössz a te országodba!

Boldogok a lelki szegények, * mert övék mennyeknek országa.

Boldogok a szelídek, * mert ők bírják a földet.

Boldogok, akik sírnak, * mert ők megvigasztaltatnak.

Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, * mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok, * mert ők irgalmasságot nyernek.

Boldogok a tisztaszívűek, * mert ők meglátják az Istent.

Boldogok a békességesek, * mert Isten fiainak hivatnak.

Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, * mert övék mennyeknek országa.

Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket, * és hazudván, minden rosszat mondanak ellenetek énérettem.

Örüljetek és vigadjatok, * mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben!

Dicsőség… Most és…

Emlékezzél…

A pap csendesen mondja:

Uralkodó Úristenünk, ki a mennyekben az angyalok s arkangyalok rendjeit és seregeit dicsőséged szolgálatára rendelted, add, hogy a mi bemenetelünk legyen a szent angyaloké is, akik velünk együtt neked szolgálnak és dicsőítik a te jóságodat; mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Áldott a te szenteid bemenete öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Pap: Bölcsesség, igazhívők!

Jertek, imádjuk Krisztust, * és boruljunk, le előtte!

Vasárnap

Üdvözíts minket, Isten Fia, * ki halottaidból föltámadtál, énekelünk néked: * Alleluja, alleluja, alleluja!

Hétköznap

Jertek, imádjuk Krisztust…

Üdvözíts minket, Isten Fia, * ki szenteidben csodálatos vagy, énekelünk néked: * Alleluja, alleluja, alleluja!

Nagyobb ünnepeken ünnepi bemeneti vers.

Tropárok és kontákok a szertartási utasítás szerint.

A pap csendesen mondja:

Szent Isten, ki a szentekben nyugszol, kit a szeráfok háromszorszent hangon énekelnek, a kerubok dicsőítenek és az összes mennyei erők imádnak; ki a nemlétből mindeneket létrehoztál; ki az embert képedre és hasonlatosságodra teremtetted és minden adományoddal felékesítetted; ki a tehozzád esedezőknek békességet s értelmet adsz, és meg nem veted a bűnöst, hanem üdvösségére bűnbánatot rendeltél; ki bennünket, alázatos és érdemetlen szolgáidat arra méltattál, hogy ezen órában is szent oltárod dicsősége előtt álljunk, s neked a tartozó imádást és dicsőítést felajánljuk. Tenmagad, Urunk, fogadd bűnös ajkainkról a háromszorszent dicséneket! Tekints reánk jóságoddal! Bocsásd meg minden szándékosan vagy akaratlanul elkövetett vétkeinket! Szenteld meg lelkeinket és testeinket, s add, hogy életünk minden napján szentségben szolgáljunk néked, a szent Istenszülő s a világ kezdete óta előtted kedves minden szenteid könyörgései által!

Pap: Mert szent vagy te, mi Istenünk, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Szent Isten, * szent Erős, * szent Halhatatlan, * irgalmazz nekünk! (háromszor)

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Ámen. Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk! Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk!

Karácsony, Vízkereszt, Lázár-szombat, Nagyszombat, Húsvét és Pünkösd ünnepén:

Akik Krisztusban keresztelkedtetek, * Krisztusba öltözködtetek. Alleluja! (háromszor) (Gal 3,27)

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Ámen. Krisztusba öltözködtetek. Alleluja! Akik Krisztusban keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek. Alleluja!

A Szent Kereszt ünnepein:

A te kereszted előtt * leborulunk, Uralkodó, * és a te szent föltámadásodat dicsőítjük. (háromszor)

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Ámen. És te a szent föltámadásodat dicsőítjük. A te kereszted előtt leborulunk, Uralkodó, és a te szent föltámadásodat dicsőítjük.

A pap csendesen mondja:

Áldott, ki az Úr nevében jön, áldott vagy a te országod dicsőségének trónján, ki a kerubokon ülsz öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké!

Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Prokimen

Pap: Bölcsesség!

A felolvasó mondja a szakasz címét.

Pap: Figyelmezzünk!

A felolvasó olvassa az apostoli szakaszt.

Pap: Békesség néked! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Nép: Alleluja, alleluja, alleluja!

A pap csendesen mondja:

Gyújtsd föl szíveinkben, emberszerető Urunk, istenséged ismeretének tiszta világosságát, nyisd meg lelki szemeinket evangéliumi tanaid megértésére! Oltsd belénk a te boldogító parancsolataid félelmét, hogy minden testi kívánságot legyőzvén, lelki életet éljünk, mindent tetszésed szerint gondolva és cselekedve! Mert te vagy lelkünk és testünk megvilágítója, Krisztus Isten, és téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos s elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.

Pap: Bölcsesség, igazhívők, hallgassuk a szent evangéliumot! Szent N. evangéliumának olvasása.

Nép: Dicsőség néked, Uram!

Pap: Figyelmezzünk! Olvassa az evangéliumot.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Pap: Mondjuk mindnyájan, teljes lelkünkből és teljes elménkből mondjuk!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Mindenható Urunk, atyáinknak Istene, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörülj rajtunk, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

A pap csendesen mondja:

Urunk, Istenünk, fogadd ezen buzgó fohászkodást a te szolgáidtól, és könyörülj rajtunk könyörületed sokasága szerint! Küldd irgalmasságaidat reánk és minden népedre, amely bő kegyelmeidet várja!

Pap: Könyörögjünk még istenszerető N. püspökünkért, lelkiatyáinkért s Krisztusban minden atyánkfiáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Itt következnek az alkalmi ekténiák.

Pap: Könyörögjünk még az itt jelenlévő s tőled nagy és bő kegyelmeket váró népért, a mi jótevőinkért és minden igazhitű keresztényért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Gyászliturgián itt következnek a halotti ekténiák.

Pap: Jelöltek, könyörögjetek az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hívek, a jelöltekért könyörögjünk, hogy az Úr irgalmazzon nekik!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oktassa őket az igazság igéire!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Nyilatkoztassa ki nekik az igazság evangéliumát!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Egyesítse őket szent, katolikus és apostoli Egyházával!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Mentsd meg, könyörülj, oltalmazd s őrizd meg őket, Isten, a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Jelöltek, fejeteket hajtsátok meg az Úrnak!

Nép: Néked, Uram!

A pap csendesen mondja

Urunk, Istenünk, ki a magasságban lakozol s az alázatosokra letekintesz, ki az emberi nem üdvözítésére leküldötted egyszülött Fiadat, a mi Urunkat és Istenünket, Krisztus Jézust; tekints le hitjelölt szolgáidra, kik előtted fejüket meghajtották! Alkalmas időben méltasd őket az újjászületés fürdőjére, bűneik megbocsátására s az ártatlanság köntösének elnyerésére! Egyesítsd őket szent, egyetemes és apostoli egyházaddal és számítsd őket választott nyájadhoz!

Pap: Hogy ők is velünk együtt dicsőítsék legtisztesebb és fölséges nevedet, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Pap: Jelöltek, mindnyájan távozzatok! Jelöltek, távozzatok! Jelöltek, mindnyájan távozzatok! Senki a jelöltek közül ne maradjon! Hívők mindnyájan, ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Hívők liturgiája

A pap csendesen mondja:

Hálát adunk neked, Urunk, erők Istene, ki méltattál bennünket, hogy most is szent oltárodnál álljunk, s a mi bűneinkért és a nép vétségeiért irgalmadhoz esedezzünk! Fogadd el, Istenünk, könyörgésünket, s tégy méltókká, hogy kéréseket, esedezéseket és vérontás nélküli áldozatokat mutassunk be neked minden népedért! Tégy alkalmatosakká minket, kiket ezen szolgálatodra rendeltél, hogy Szentlelked ereje által feddhetetlenül és botlás nélkül, lelkiismeretünk tiszta bizonyságában segítségül hívhassunk téged minden időben és minden helyen, hogy így meghallgatván minket, irgalmazz nekünk, jóságod sokasága szerint!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Bölcsesség! – Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen!

Pap: Ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

A pap csendesen mondja:

Ismét és sokszor leborulunk előtted, és kérünk téged, jóságos és emberszerető, hallgasd meg könyörgéseinket! Tisztítsd meg lelkünket és testünket minden testi és szellemi fertőzéstől! Engedd, hogy elítélés nélkül s ártatlanul szolgáljunk szent oltárodnál! Ajándékozz, Isten, a nekünk esedezőknek is előmenetelt a szent életben, a hitben és lelki bölcsességben! Add meg nekik, hogy ők is, akik mindenkor félelemmel és szeretettel szolgálnak neked, bűn és elítélés nélkül részesüljenek szent titkaidban, és mennyei országod elnyerésére méltókká legyenek!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Bölcsesség! – Hogy hatalmad által mindenkor megőrizve dicsőítsünk téged, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Kik a kerubokat titkosan ábrázoljuk, és az elevenítő Háromságnak háromszorszent éneket ajánlunk, tegyünk félre mostan minden földi gondot!

A pap csendesen mondja:

Senki sem méltó azok közül, akiket a testi kívánságok és gyönyörűségek lekötve tartanak, hogy hozzád járuljon vagy közeledjék vagy neked szolgáljon, dicsőség királya; mert neked szolgálni nagy és rettenetes maguknak a mennyei erőknek is. Te azonban, aki kimondhatatlan és mérhetetlen emberszeretetednél fogva minden változás nélkül emberré lettél és főpapunknak neveztettél, mint a mindenek Ura, mégis átadtad nekünk ezen szolgálati és vérontás nélküli áldozat bemutatását. Mert, Urunk Istenünk, te egyedül uralkodol az égieken és földieken, ki kerub-trónon hordoztatol, ki a szeráfok Ura, Izrael királya, egyetlen szent vagy, s a szentekben nyugszol. Kérlek tehát, ki egyedül vagy jó és kegyesen meghallgatsz, tekints reám, bűnös és méltatlan szolgádra. Tisztítsd meg lelkemet és szívemet a rossz lelkiismerettől! Szentlelked erejével tégy alkalmassá engem, ki az áldozópapi rend kegyelmével felruháztattam, hogy ezen szent asztalod előtt álljak, s feláldozzam szentséges és szeplőtelen testedet és drága véredet! Mert meghajtott fővel járulok hozzád és kérlek, ne fordítsd el tőlem orcádat, se gyermekeid közül ki ne zárj, hanem tégy méltóvá engem, bűnös és érdemetlen szolgádat, hogy ezen ajándékokat neked bemutassam. Mert te vagy a feláldozó s aki feláldoztatol, az elfogadó s aki kiosztatol, Krisztus Istenünk, és téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.

A pap mondja csendesen:

Kik a kerubokat titkosan ábrázoljuk, és az elevenítő Háromságnak háromszorszent éneket ajánlunk, tegyünk félre mostan minden földi gondot; mert a mindenek királyát fogadjuk, kit láthatatlanul hordoznak az angyali rendek. Alleluja, alleluja, alleluja!

Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Békességben emeljétek kezeiteket a szentekhez, és áldjátok az Urat! (Zsolt 133,2).

Pap: Szentséges főpásztorunk, N. pápáról, Istenszerető N. püspökünkről, az összes papságról s az egész egyházi rendről, ezen szent hajléknak boldog és örökemlékű alapítói és jótevőiről és mindnyájatokról, igazhitű keresztények, emlékezzék meg az Úristen az ő országában, mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké!

Nép: Ámen.

Mert a mindenek királyát fogadjuk, kit láthatatlanul hordoznak az angyali rendek. Alleluja, alleluja, alleluja!

A pap csendesen mondja:

Az istenfélő József levevén a fáról a te legtisztább testedet, tiszta gyolcsba göngyölé, és illatos szerekkel ellátva új sírba helyezé.

Cselekedjél kegyesen, Uram, jóakaratodból Sionnal, hogy épüljenek Jeruzsálem kőfalai! Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát, az ajándékokat és égőáldozatokat, akkor tesznek oltárodra borjakat. (Zsolt 50,20-21).

Pap: Teljesítsük könyörgésünket az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Az előtett drága ajándékokért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Ezen szent hajlékért, s mindazokért, kik ide hittel, buzgósággal és istenfélelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy őrizzen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

A pap csendesen mondja:

Mindenható, egyedül szent Úristen, ki a dicséret áldozatát elfogadod mindazoktól, kik teljes szívből segítségül hívnak téged, fogadd el tőlünk, bűnösöktől is ezen könyörgést, és vidd ezt szent oltárodra. Tégy alkalmasokká bennünket, hogy ajándékokat és lelki áldozatokat mutassunk be neked bűneinkért s a nép vétségeiért. Méltass minket kegyelmedre, hogy áldozatunk kedves legyen előtted, és kegyelmed jó Lelke lakjék bennünk, ezen előtted levő ajándékokban és minden népedben!

Pap: Oltalmazz. ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy ezen egész napot tökéletesen szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: A békesség angyalát, a hívséges vezetőt, lelkünk és testünk őrzőjét kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Jókat és hasznosakat lelkünknek és a világnak békességet kérjünk az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Hogy életünknek hátralevő részét békében és bűnbánatban töltsük, kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Hogy életünket keresztény módon, gyötrelem és szégyen nélkül végezzük be, s hogy Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk, kérjük az

Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram!

Pap: A te egyszülött Fiadnak irgalma által, kivel áldott vagy, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Pap: Békesség mindnyájatoknak!

Nép: És a te lelkednek!

Pap: Szeressük egymást, hogy egyetértőleg valljuk!

Nép: Az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, az egyvalóságú és osztatlan Szentháromságot.

A pap háromszor csendesen mondja:

Szeretlek téged, Uram, én erősségem, az Úr az én erősségem és oltalmam. (Zsolt 17,2).

Pap: Az ajtókat, az ajtókat! Bölcsességben figyelmezzünk!

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, * mennynek és földnek, minden látható és láthatatlan dolgoknak teremtőjében. * És az egy Úrban, Krisztus Jézusban, Isten egyszülött Fiában, * ki az Atyától öröktől fogva született, * világosság világosságtól, igaz Isten igaz Istentől, * aki született és nem teremtetett, ki az Atyával egyvalóságú, ki által mindenek lettek. * Aki miérettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért mennyből alászállott * és megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett. * És megfeszíttetett miérettünk Poncius Pilátus alatt, * és szenvedett és eltemettetett és feltámadott harmadnapon az Írások szerint. * És fölment a mennyekbe és ül az Atyának jobbján, * és ismét eljövend dicsőséggel ítélni eleveneket és holtakat, és az ő országának nem lesz vége. * És a Szentlélekben, Urunkban és Elevenítőnkben, ki az Atyától és Fiútól származik, * ki az Atyával és Fiúval együtt imádtatik és dicsőíttetik, ki szólott a próféták által. * Hiszek egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban. * Vallok egy keresztséget a bűnök bocsánatára. * Várom a holtak föltámadását * és a jövendő örök életet. Ámen.

Pap: Álljunk illően, álljunk félelemmel, figyelmezzünk, hogy a szent áldozatot békességben fölajánljuk!

Nép: A békesség irgalmát, a dicséret áldozatát.

Pap: A mi Urunk, Jézus Krisztus malasztja, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek közöltetése † legyen mindnyájatokkal! (2Kor 13,13).

Nép: És a te lelkeddel!

Pap: Emeljük föl szívünket!

Nép: Fölemeljük az Úrhoz!

Pap: Adjunk hálát az Úrnak!

Nép: Méltó és igazságos * imádni az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, * az egyvalóságú és osztatlan Szentháromságot.

A pap csendesen mondja:

Méltó és igazságos téged magasztalni, téged áldani, téged dicsőíteni, neked hálát adni, téged imádni uralkodásod minden helyén; mert te vagy a kimondhatatlan, kifürkészhetetlen, láthatatlan, megfoghatatlan, örök és változhatatlan Isten, te s a te egyszülött Fiad és Szentlelked. Te bennünket a nemlétből létrehoztál, s miután elestünk, ismét fölemeltél, és nem szűntél meg mindent teljesíteni, amíg a mennyekbe föl nem vittél és jövendő országodat nem ajándékoztad nekünk. Mindezekért hálát adunk neked, egyszülött Fiadnak és Szentlelkednek, reánk árasztott összes nyilvános és nem nyilvános jótéteményeidért, melyekről tudunk s amelyekről nem tudunk. Hálát adunk neked ezen szent szolgálatért is, melyet kezünkből elfogadni méltóztattál, noha neked az arkangyalok ezrei, az angyalok miriádjai, a hatszárnyú, sokszemű, fennlebegő szárnyas kerubok és szeráfok szolgálnak.

Pap: Győzelmi éneket énekelvén, kiáltván, hangoztatván és mondván:

Nép: Szent, szent, szent a seregek Ura, * teljes az ég és a föld a te dicsőségeddel, * hozsánna a magasságban! * Áldott, ki az Úr nevében jő, * hozsánna a magasságban! (Iz 6,3; Mt 21,9)

A pap csendesen mondja:

Ezekkel a boldog seregekkel, emberszerető Uralkodónk, mi is kiáltjuk és mondjuk: Szent vagy és legszentebb, Te, egyszülött Fiad és a te Szentlelked. Szent vagy és legszentebb, s magasztos a te dicsőséged, ki világodat úgy szeretted, miképp egyszülött Fiadat adtad, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ki eljövén és irántunk minden üdvgondozást betöltvén, azon éjjel, melyen átadatott, vagy inkább önmagát adta át a világ életéért, szent, tiszta és szeplőtelen kezeibe vevé a kenyeret, hálát adván, meg † áldván, meg † szentelvén és meg † törvén, szent tanítványainak és apostolainak adá, mondván:

Vegyétek, egyétek, ez az én testem, mely érettetek megtöretik a bűnök bocsánatára.

Nép: Ámen.

Hasonlóképp a kelyhet is, minekutána vacsorált (1Kor 11,25), mondván:

Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem, az új szövetségé, mely érettetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.

Nép: Ámen.

A pap csendesen mondja:

Megemlékezvén tehát ezen üdvösséges parancsolatról és mindarról, ami érettünk történt: a keresztről, sírról, harmadnapi feltámadásról, mennybemenetelről, jobbkéz felől való ülésről, a második és dicsőséges eljövetelről.

Pap: Tieidet a tieidből néked ajánljuk fel mindnyájunkért és mindenekért.

Nép: Téged éneklünk, téged áldunk, * néked hálát adunk, Urunk, * és imádunk téged, Istenünk.

A pap csendesen mondja:

Felajánljuk még neked ezen okos és vérontás nélküli szolgálatot (Róm 12,2), és kérünk, könyörgünk, esedezünk, küldd le Szentlelkedet reánk s ezen előtted levő ajándékokra!

És tedd ezt a kenyeret Krisztusod drága testévé,

és ami e kehelyben van, Krisztusod drága vérévé,

átváltoztatván a te Szentlelkeddel,

hogy a részesülőknek legyenek a lélek józanságára, a bűnök bocsánatára, Szentlelked közöltetésére, a mennyország teljességére, a benned való bizalomra, nem pedig ítéletre vagy kárhozatra! – Felajánljuk még neked ezen okos szolgálatot a hitben elhunyt ősatyák, atyák, pátriárkák, próféták, apostolok, hithirdetők, evangélisták, vértanúk, hitvallók s önmegtartózkodókért s a hitben megdicsőült minden igaz lélekért.

Pap: Kiváltképpen legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkért, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriáért.

Nép: Valóban méltó dicsérni téged, Istenszülő, * a boldogságost és szeplőtelent * és a mi Istenünknek Anyját, * ki a keruboknál tiszteltebb * és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, * ki az Istent, az Igét * sérülés nélkül szülted, * téged, valóságos Istenszülő, magasztalunk.

Nagy Szent Bazil liturgiáján:

Nép: Tebenned örvendez, * malaszttal teljes, * minden teremtmény: * az angyali rendek * s az összes emberi nem. * Te megszentelt hajlék, * lelki édenkert * s a szüzek dicsérete, * kitől megtestesült az Isten, * s gyermekszülött lett, * bár öröktől Isten volt; * mert a te méhedet * égi trónná alkotta, * s bensődet a mennynél * ékesebbé tette. * Tebenned örvendez, * malaszttal teljes, * minden teremtmény. * Dicsőség néked!

Gyászliturgián:

Nép: Üdvözítsd a benned bízókat, anyja a soha le nem hunyó Napnak, * tisztaságos Istenszülő, kérünk téged, * kérleld meg imáiddal a jóságos Istent: * helyezze el lelkét a tőlünk elköltözött(ek)nek, * hol az igazak megnyugszanak, * s tegye ő(ke)t * a mennyei javak örökösévé, * a szentek hajlékaiban * s örök emlékezetben, ó Szeplőtelen!

Nagy ünnepeken az ünnepi magasztalás.

A pap csendesen mondja:

Keresztelő Szent János próféta és előkövetért, a szent, dicső és legdicséretesebb apostolokért, Szent N.-ért, kinek ma emlékét ünnepeljük és összes szenteidért, kiknek könyörgései által kegyesen tekints reánk, Istenünk. És emlékezzél meg az örök életre való feltámadás reményében elhunytakról!

Emlékezzél meg, Urunk, N. elhunyt szolgáidról és nyugtasd meg őket ott, ahol arcod fényessége tündöklik!

Esedezünk még, emlékezzél meg, Urunk, az igazhitűek összes püspökeiről, akik helyesen tanítják igazságod igéit, az összes áldozópapságról. Krisztusban a szerpapságról, s az egész egyházi rendről!

Felajánljuk még neked ezen okos szolgálatot az egész világegyetemért, a szent, egyetemes és apostoli Egyházért s azokért, akik tisztaságban és tisztes életben töltik napjaikat.

Az elsők között emlékezzél meg, Urunk, szentséges főpásztorunk, N. pápáról és istenszerető N. püspökünkről, s tartsd meg őket szent Egyházaidnak békességben, épségben, tisztességben, egészségben és hosszú életben, a te igazságod igéjének helyes hirdetésére!

Nép: És mindnyájunkról és mindenekről.

A pap csendesen mondja:

Emlékezzél meg, Urunk, ezen városról (községről), amelyben lakunk és minden város, község és vidékről s a bennük lakozó hívekről! Emlékezzél meg, Urunk, a hajózókról, utazókról, betegekről, fáradozókról, foglyokról s ezek szabadulásáról! Emlékezzél meg, Urunk, azokról is, akik szentegyházadba ajánlatokat hoznak, jótékonyságot cselekesznek, szegényeket gyámolítanak, és mindnyájunkra küldd le malasztjaidat!

Pap: És add, hogy egy szájjal és egy szívvel dicsőítsük és magasztaljuk a te legtisztesebb és fölséges nevedet, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké!

Nép: Ámen.

Pap: És legyen a mi nagy Istenünk és Üdvözítő Jézus Krisztusunk kegyelme † mindnyájatokkal!

Nép: És a te lelkeddel!

Pap: Minden szentekről megemlékezvén ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: A bemutatott és megszentelt drága ajándékokért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy a mi kegyelmes Istenünk kedves lelki illat gyanánt elfogadván azokat szent, mennyei és szellemi oltárára, küldje le nekünk isteni malasztját s a Szentlélek ajándékát, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

A pap csendesen mondja:

Néked ajánljuk egész életünket és reménységünket, emberszerető Urunk. Kérünk, könyörgünk és esedezünk, tégy méltókká bennünket, hogy ezen szent és szellemi asztalról tiszta lelkiismerettel részesüljünk mennyei és rettenetes titkaidban, a bűnök bocsánatára, a vétkek elengedésére, a Szentlélek közöltetésére, a mennyország elnyerésére, a benned való bizalomra, nem pedig ítéletre vagy kárhozatra!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy ezen egész napot tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: A békesség angyalát, a hűséges vezetőt, lelkünk és testünk őrzőjét kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Jókat és hasznosakat lelkünknek és a világnak békességet kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Hogy életünknek hátralevő részét békében és bűnbánatban töltsük, kérjünk az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Hogy életünket keresztény módon, gyötrelem és szégyen nélkül végezzük be, s hogy Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk, kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: A hitnek egységét s a Szentlélek közöltetését kérvén önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram!

Pap: És méltass minket, Urunk, hogy bizalommal, elítélés nélkül bátorkodjunk téged, mennyei Isten, Atyánknak nevezni és mondani:

Nép: Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, * szenteltessék meg a te neved! * Jöjjön el a te országod! * Legyen meg a te akaratod, * mint a mennyben, úgy a földön is! * Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, * és bocsásd meg a mi vétkeinket, * amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek! * És ne vígy minket a kísértésbe, * de szabadíts meg a gonosztól!

Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Pap: Békesség mindnyájatoknak!

Nép: És a te lelkednek!

Pap: Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak!

Nép: Néked, Uram!

A pap csendesen mondja:

Hálát adunk néked, láthatatlan Király, ki megmérhetetlen hatalmaddal mindeneket alkottál és irgalmasságod sokasága szerint a nemlétből létrehoztál. Tenmagad, Urunk, tekints a mennyekből azokra, akik előtted fejüket meghajtották, mert nem a testnek és vérnek hajtották meg, hanem neked, félelmetes Istennek. Te tehát, Urunk, ezen előtted levő ajándékokat fordítsd mindnyájunk javára, kinek-kinek saját szüksége szerint: a hajózókkal együtt hajózzál, az utazókkal együtt utazzál, a betegeket gyógyítsd meg, mert te vagy lelkünk és testünk orvosa.

Pap: A te egyszülött Fiadnak kegyelme, irgalma és emberszeretete által, kivel áldott vagy, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

A pap csendesen mondja:

Figyelmezz reánk, Úr Jézus Krisztus, mi Istenünk, a te szent lakodból s országod dicsőségének trónjáról! Jöjj el, szentelj meg bennünket, ki a magasságban az Atyával együtt ülsz és velünk itten láthatatlanul jelen vagy! Hatalmas kezeddel méltóztassál nekünk átadni legtisztább testedet és drága véredet, s általunk az egész népnek!

Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek! (Lk 18,13) (3-szor).

Pap: Figyelmezzünk! Szentség a szenteknek!

Nép: Egy a szent, egy az Úr, Jézus Krisztus, * az Atyaisten dicsőségére! Ámen.

A pap csendesen mondja:

Megtöretik és megosztatik az Isten Báránya, az Atyának Fia, ki megtörhető, de meg nem osztható, ki mindenkor eledelül szolgál és soha el nem fogyasztható, ki a benne részesülőket megszenteli.

A Szentlélek hitének teljessége.

A hívek a pappal együtt mondják:

Hiszem, Uram, és vallom, * hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek Fia, * ki a világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, * akik között az első én vagyok.

A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem, Isten Fia; * mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, * sem csókot nem adok neked, mint Júdás, * hanem, mint ama gonosztevő, megvallak téged:

Emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a te országodba!

Emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midőn eljössz a te országodba!

Emlékezzél meg rólam, Szent, midőn eljössz a te országodba!

Ne váljék, Uram, ítéletemre vagy kárhozatomra * a te szent titkaidban való részesülés, * hanem lelkem és testem meggyógyulására!

Hiszem, Uram, és vallom, * hogy ez, amiben most részesülök, * valóban a te valóságos és legtisztább tested, * s a te valóságos, elevenítő véred. * Kérlek, add, hogy ezeket méltóan vegyem magamhoz * bűneim bocsánatára s az örök életre! Ámen.

A pap csendesen mondja:

Én, Istennek méltatlan szolgája, N. áldozópap, részesülök az Úristennek s a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztusnak drága, legszentebb és legtisztább testében bűneim bocsánatára s az örök életre. Ámen.

Én, Istennek méltatlan szolgája, N. áldozópap, részesülök az Úristennek s a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztusnak drága, legszentebb és legtisztább vérében bűneim bocsánatára s az örök életre. Ámen.

Íme, ez illeti ajkaimat, elvétetik gonoszságom és bűnöm megtisztíttatik (Iz 6,7).

Pap: Istenfélelemmel, hittel és szeretettel közeledjetek!

Nép: Áldott, ki az Úr nevében jő, * Isten az Úr, ki megjelent nekünk.

A pap mondja:

Istennek méltatlan szolgája, N. részesíttetik az Úristennek s a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztusnak drága, legszentebb s legtisztább testében és vérében bűneinek bocsánatára s az örök életre. Ámen. Íme, ez illeti ajkaidat, elvétetik gonoszságod és bűnöd megtisztíttatik.

Pap: Üdvözítsd, Isten, a te népedet, és áldd meg örökségedet! (Zsolt 27, 9).

Nép: Sok esztendőre, Uram! * Láttuk az igazi világosságot. * Vettük a mennyei Szentlelket. * Megtaláltuk az igaz hitet. * Imádjuk az osztatlan Szentháromságot; * mert ez üdvözített minket.

A pap csendesen mondja:

Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten, és a te dicsőséged az egész földön! (Zsolt 56,6).

Pap: Áldott a mi Istenünk, öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké!

Nép: Ámen.

Teljenek be ajkaink dicséreteddel, * hogy énekeljük, Uram, a te dicsőséged; * mert méltattál minket, hogy részesüljünk * halhatatlan, éltető, szent, égi titkaidban. * Erősíts meg minket szentséged által, * hogy egész nap elmélkedjünk igazságid felett. Alleluja!

Pap: Igazhívők, részesülvén Krisztusnak szent, legtisztább, halhatatlan, mennyei, elevenítő és félelmetes titkaiban, méltóan adjunk hálát az Úrnak!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Ezen egész napnak tökéletes, szent, békességes és vétek nélküli eltöltését kérvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram!

A pap csendesen mondja:

Hálát adunk neked, emberszerető Urunk, lelkünk jótevője, hogy e mai napon is méltattál bennünket mennyei és halhatatlan titkaidra. Igazgasd ösvényeinket! Erősíts meg a te félelmedben! Őrizd meg életünket! Biztosítsd lépteinket a dicsőséges Istenszülő s mindenkorszűz Máriának és összes szenteidnek imái és könyörgései által!

Pap: Mert te vagy a mi megszentelésünk, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Pap: Békével távozzunk!

Nép: Az Úr nevében.

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Uram, ki megáldod a téged áldókat és megszenteled a benned bízókat, üdvözítsd népedet és áldd meg örökségedet, Egyházad teljességét őrizd meg! Szenteld meg azokat, kik házad ékességét szeretik! Te viszont dicsőítsd meg őket isteni erőddel, és ne hagyj el minket, kik benned bízunk! Ajándékozz békességet a te világodnak, Egyházaidnak, papjaidnak, hazánknak és minden népednek; mert minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, leszállván tőled, a világosság Atyjától (Jak 1,17). És téged dicsőítünk, imádunk s neked hálát adunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Áldott legyen az Úr neve mostantól mindörökké! (Zsolt 112,2) (3-szor).

A pap csendesen mondja:

Krisztus Istenünk ki magad vagy a törvény és a próféták teljessége, ki végrehajtottad Atyád egész üdvgondozását, töltsd be örömmel és vígsággal szívünket mindig, most és mindenkor s örökkön-örökké! Ámen.

Pap: Bölcsesség!

Nép: Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, * ki az Istent, az Igét, sérülés nélkül szülted, * téged, valóságos Istenszülő, magasztalunk.

Pap: Dicsőség néked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked!

Nép: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, * most és mindenkor s örökkön-örökké! Ámen. Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! * Adj áldást, Uram!

Pap: (Halottaiból feltámadt) Krisztus, igaz Istenünk, az ő legtisztább Anyjának, a szent, dicső és mindenekfölött dicséretes apostoloknak, Aranyszájú Szent János, Konstantinápoly főpüspökének, szent és isteni ihlettségű atyáinknak és minden szenteinek esedezései által könyörüljön rajtunk és üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető!

Nép: Ámen.

Pap: Az Úr áldása † reátok az ő kegyelmével és emberszeretetével, mindig, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Halotti liturgia végén:

Pap: Adj Urunk, tőlünk elköltözött N. szolgádnak boldog nyugalmat, és készíts neki örök emléket!

Nép: Boldog nyugalmat és örök emléket!

Ünnepélyes alkalmakkor:

Pap: Szentséges főpásztorunknak, N. pápának adj, Urunk, békességet, egészséget és áldást számos boldog éven át!

Nép: Hol Szent Péter…

Pap: Szeretett magyar hazánknak adj, Urunk, békességet és áldást számos boldog éven át!

Nép: Isten, áldd meg a magyart…

Pap: Istenszerető N. püspökünknek adj, Urunk…

Nép: Éljen soká, számos éven át!

Latin liturgia

(Ezek Földváry Miklós István A latin liturgia zsidó és római elemei c., 2o11. őszi félévében tartott órájának jegyzetei.)

dec. 5.

- a kalocsai forma:

1. processio – kimegy a városból (lustratio)

- bevezető mozzanatában processziós énekek (pl. humili prece)

- ezek a litánia verses átdolgozásai, átveszik a litánia szerepét

- először parafrazálják a litániát, aztán kiszorítják; vagy tropizálják

- amikor kiérnek a búzaszentelés helyére (a mezőre, vagy mi), térden állva végzik el a litániát

- consecratio: megváltoztatják a búza vallási minőségét pozitívan; ex opere operato, azaz a rajta elvégzett rítus folytán karaktert kap, ami fizikailag nem nyilvánul meg rajta

- ebben is van hierarchia

———————-

- Hyppolitusnak tulajdonított apostoli hagyomány: pl. püspökszentelés, mécses lángjának szentelése

- már a korai kereszténység is alkalmazta a konszekrló rítust

- ezekben meghatározó imaformulák

a. a consecratio-t a litánia vezeti be; térdelve, a pap és a közvetlen segítői leborulva; προκλησις

b. prex – csak akkor van, amikor valamit szentelnek

- ma nyugaton: kánon; keleten: anafora; eucharisztikus ima

- a prex végig szem előtt tartja, hogy mit szentel fel, erre vonatkozik az anamnézis

- a szenteléshez kell szakrális felhatalmazás (múltbeli események)

- az antik műveltségben a földművelés (és a hajózás és háború) ősbűnnek számít; a tengernek és a földnek anyai természete van, Poszeidón későbbi fejlemény (ποσις δαον = a föld ura)

- hármas felosztás későbbi (Zeusz, Hádész, Poszeidón): vö. a hindu háromságokkal, amik szintén későbbi fejlemények

- az epiklézis formulákja az ÓSZ-i és ÚSz-i idézetek határán van

- ÚSZ-i idézetek mellett zsoltárok

- ami egyszer bekerült, bent is marad (szertartás-bővülés)

 

Latin liturgia

(Ezek Földváry Miklós István A latin liturgia zsidó és római elemei c., 2o11. őszi félévében tartott órájának jegyzetei.)

nov. 28.

- a templom-végiglátogatások értelme:

1. lustratio – védelem, közbenjárás

2. használni kell a szent helyeket, mert elvesztik a szentségüket

- a magyarországi források a XIV. sz.-től kezdődnek

- 1314-nél korábbi kéziratos misekönyv: körmeneti énekeket közöl, amelyek kifejezetten ilyen alkalomra íródtak, spec. magyar jellegük is van, kásőbb kihalnak; humili prece

- tropus: a létező szövegbe betétverseket szőnek

- 1498 – Esztergomi misekönyv nyomtatásban, van benne kéziratos betoldás

- búzaszentelési rend Kalocsáról

- ugyanitt a papok hűségesküje, a kalocsai érsekségre hivatkozik

- ezután következnek a magyar rituálék

- 15oo-156o: ugyanaz a könyv jelenik meg változó címmel és tipográfiával, a Rituale Romanum magyar változata

- mértéktartó szövegek; mindenszentek litániája, 4 db. könyörgés

- 1583: ekkor jelenik meg a Telegdi Agendarius, kiadója Telegdi Miklós pécsi (vagy bécsi) püspök (de szerintem inkább bécsi);sok magyar nyelvű szöveget tartalmaz

- ekkor már lezajlott a tridenti zsinat (1545-63)

- azok az egyházak, amelyek 2oo évnél idősebbek, megtarthatják a saját hagyományaikat, vagy átvehetik a római curia változatát

- Mo.-n 163o-ban Pázmány Péter kezdeményezi a római könyvek átvételét (a nagy példányszám miatt olcsók)

- egyedül a zágrábi Szent István székesegyház tartotta meg a magyar liturgiát (a XVIII. sz.-ig)

- ez az agendarius explicit módon jelzi, hogy ki kell menni a városból, a megállókban fel kell olvasni 4 evangéliumi szakaszt (minden megállóban négyet?) a négy égtáj felé + responzórium

- kelet felé kezdik a felolvasást, Mk.-ból a feltámadást olvassák

- 15o9-1511: Egri ordináriuskönyv

ez azt írja, hogy a négy evangélium elejét olvassák

- az óegyházban ezt a keresztelé előtt olvassák

- az evangélium egészét helyettesíti

- bajelhárító: szentésgük kiterjed a megszentelt tárgyak

- 1961 – Collectio Rituum – kétnyelvű, átdolgozták

- ez megtartja és kommentálja a búzaszentelést: teljesen kicserélik a szakaszokat, és a búzával kapcsolatos szakaszokat tesznek be, és észak felé kezdik a felolvasást

- prex:

- prefatio-dialógus: emeljük fel szívünket stb.

- minden szentelés előtt énekléik, prefatio-tónus, ezt másra nem használják

- belső stilisztikai jellegzetesség:

a. anamnézis: hivatkozás a múltbeli eseményekre

b. epiklézis: a Lélek lehívása

c. intercessio: ráirányítás a kért dologra

d. anafóra: hasonló mellékmondat-kezdet

 

 

Latin liturgia

(Ezek Földváry Miklós István A latin liturgia zsidó és római elemei c., 2o11. őszi félévében tartott órájának jegyzetei.)

nov. 21

 

A 22-es ordo pogány római előzményei

1. szentségek (μυστηριον) – egyszerű pap is kiszolgáltathatja

2. processio – körmenet – speciális szándék; speciális alkalmak, amelyek magukban foglalnak egy körmenetet;

- gyertyaszentelő (febr.2) – lupercalia

- hamvazószerda

- litania maior

- litania minor

- húsvéti feltámadási körmenet

- úrnapi körmenet

- kiegészülhetnek más extrákkal (pl. teljes nagyhét)

3. kisebb szentelések (egyszerűbb tárgyak)

- szüléssel kapcsolatos rítusok

- házasságkötés

- halotti rítusok

 

Rituale Romanum: 1614; V. Pál

- szerkezetét tekintve és a szabályokat tekintve új

- Pázmány Péter jóváhagyásával kiadják a magyar változatát: Rituale Strigoniense

- a római curia gyakorlata mindig egyszerűbb, mint a többiek

kétféle egyházi központ:

1. anyatemplomok - keresztelőegyházak

- az a templom, ahol keresztelnek, és a gyülekezet valóságos tagjai lesznek

- vallási értelemben a templom az anyaméh, a bábák a papok

- joga van anaykönyvet vezetni

- régebben minden város püspökség

- a tanyavilágban vidéki püspök (χορεπισκοπος)

- máshol missziós püspökségek

- Trident után alakul ki a plébánia-álózat

2. káponák

- azok a templomok, amelyek specális céllal jönnek létre

- zarándokhely, nemzetségi templom (eigenkische) – klasszikus német modell – invesztitúra-harc

- szerzetesrendek templomai

———————————————-

- a pápai curia központja a Sixtusi kápolna, mellette az anyaegyház, a laterán

- egy kápolna szertartásrendje öröklődik át az egész latin nyelvű világban – anomália

————————

litania maior:

1. gyülekezés – térden állva imádkozás

- nem illeszkedik az egyházi év logikájába

- a pogány római liturgiába illeszkedik

- lila ruha: gyász, bűnbánat

2. exurge domine – introitus

3. mindenszentek litániája (időkitöltő, egysg a földi és mennyei között, előkészítés)

4. elindul a menet

2.

Latin liturgia

(Ezek Földváry Miklós István A latin liturgia zsidó és római elemei c., 2o11. őszi félévében tartott órájának jegyzetei.)

nov. 7.

- IV. sz. elkezdik írásba foglalni a római szokásokat

- helyi, Rómára jellemző szokásrend, amit majdmindenhol alkalmaznak

1. órómai állapot – dokumentált

- még a frank átvétel előtti

- órómai elnevezés: a gregorián énekek egy rtege alapján; Rómában volt egy óroómai gregorián változat, ebből egyszerűsödött a gregorián

- az órómai az archaikus népi énekhez fog hasonlítani (ez egy szép elmélet)

- nem csak zenei terminus

- ennek a kornak a vallási szokásai nagyon közel állnak az antik rómaisághoz

- két dokumentum-csoport:

a. szakramentáriusok (szövegkönyv) – a liturgia nem bibliai szövegei, imaszövegek

- gregorián (I. Gergely): pápai bazilikák szertartáskönyve; Laterán + még hat; puritánabb

- gelazián (Gelasius): kisebb római templomok

b. ordines romani – forgatókönyv

 

———————————————–

 

Litania maior

 

1. a diakónus kihirdeti a stációs istentiszteletet (amit a pápa karácsony és húsvét között minden vasárnap más-más templomban tart)

2. a megjelölt napon összegyűlnek

3. a pápa és a papok feketében

4. a pápa énekkara (scola, 7 férfi) közül az egyik azt mondja: gyertek be, és elkezd egy antifónát (bevoulás)

5. elől megy két gyertya, amit az oltár mögé helyeznek

6. kimegy a püspök a sekrestyéből (hmm, hogy került oda?), előtte tömjénező (az Úr dcsúsége füstben, felhőben)

7. odamennek az oltár elé, a pápa imádkozik

8. a scola a nép felé fordul, felhívás térhajtásra, csendes ima, majd álljatok föl

9. könyörgés, majd antifóna

1o. kimennek a templomból

11. elől mennek a szegények, és mondják: Kyrie eleiszon

12. mögöttük 7 stációs kereszt (??), mindegyikben három égő gyertya

13. ezután jönnek a püspökök, presbiterek, szubdiakónusok

14. 2 kereszt a pápa előtt (még kettő, vagy a hétből kettő???), valamint tömjénező, mögötte a scola, aki zsoltárokat énekel

15. megközelítik az első templomot és elkezdik a liturgiát

16. belép a pápa, elmond egy könyörést, majd vissza a scolához, és kezdődik előlről az egész, amíg mennek egy másik templomhoz

17. az utolsó templomban átöltözködnek (milyen színbe??)

Latin liturgia

(Ezek Földváry Miklós István A latin liturgia zsidó és római elemei c., 2o11. őszi félévében tartott órájának jegyzetei.)

 

okt.24.

 

- I. Leó pápa beszédei fennmaradtak

- biztosak lehetük abban, hogy ezt a napot (???) ekkor már megtartották

- adott naphoz rendelt liturgikus szövegek

- Liberius pápának tulajdonítják a kántorböjtök bevezetését (IV. sz.)

- IV. sz. Diocletianus- keresztényüldözés, vértanúk, utána konstantini fordulat

- a széttöredezett pogányságot nem lehetett szembeállítani a viszonylag egységes kereszténységgel

- antik hagyományok szisztematikus felélesztése, a neoplatonizmus biztosítja hozzá a filozófiai hátteret

- I. Damasus pápa – az antik agyományok beépítése

A világ legnagyobb Koránja

arab szövegek és fordítások – linkek

1. Al-Farabi: Kitab al-Huruf 2. rész – angolul (Arisztotelész Metafizikájának kommentárja)

Latin liturgia – őszi kántorböjt 4.

(Ezek Földváry Miklós István A latin liturgia zsidó és római elemei c., 2o11. őszi félévében tartott órájának jegyzetei.)

- Napéjegyelnőségek és napfordulók (ez egy 4. sz.-i római munka, amely először említi a kántoröjtöt)

- 4. zsoltár, Jóel

- a római naptárban is megvannak ezek az ünnepek

- a csillagászati év egyes alkalmai rátelepednek ezekre az ünnepekre

- survival-jelenség: a ténlegesen funkciótlan jelenség kihal; az, amelyik tovább él, kell kapjon valami utólagos magyarázatot

- nyári kántorböjt: pünkösd utáni héten

- a kántorböjtöt lezáró vigiliák lesznek a szentelési napok

- 7 papi fokozat:

1. ostiarius (ajtónálló)

2. exorcista (ördögűző)

3. lector (alacsonyabb rangú olvasmányok)

4. acolitus (kísérő) – gyertyavitel, az ampolnákkal való bánás

5. alszerpap (szubdiakónus) – megérintheti a szent edényeket, közepes rangú olvasmáyok

6. szerpap (diakónus) – olvashatja az evangéliumot, prédikálhat, végezhet szociális munkát

7. áldozópap

 

 

Forrásismeret – Ordines Romani

(ez a jegyzet Földváry Miklós István 2o11. őszi félévi, Vallási jelenségek és a Vallástudományi szakmódszertan és forrásismeret c. óráinak egyesített jegyzete)

11. okt. 5.

- ordines romani: szertartáskönyvek, szerkönyvek

- rubrikáskönyvek: műfaj; leírja egy szertartás menetét

- rubrica: pirossal írt rendezői utasítások

- incipit – a szöveg kezdete

- gallikán polémia: a francia egyház autokefál egyházként jár el Rómával szemben, és Róma ebbe nem szól bele

- neo-gallikán egyázi mozgalom: célja, hogy bebizonyítsa, hogy a gall egyház közvetlen apostoli alapítású, és nincs köze Rómához

- Párizsi szent Dénes személye: 1. vértanú; 2. Dionüsziosz Areopagita; 3. Acs.17,34

- ez a mozgalom beindítja a liturgia-történeti kutatásokat, terepmunka

- Edmond Marténe, Jean Mabillon (XVII-XVIII.sz.) – bencés szerzetesek, maurius kongreáció (tudósok)

- Museum Italicum: különféle liturgikus emlékek gyűjteménye (Mabillon)

- De antiquis ecclesiae ritibus (Marténe)

- Claude de Vert (XVIII. sz. első fele) – utazóként dokumentálta, hogy mi történik a liturgiában

- Michel Andrieu: Ordines Romani

- ordo: legkorábbi írott források a 8-9. sz-tól

- belső szövegi érvek: kb. 6. sz.

- ez a liturgikus típus a 4. sz.-ban alakul ki (Liber Pontfocali – Pápák könyve)

- a latin Biblia szövegváltozatainak használata alapján

- pogány római liturgikus szövegek továbbélése

egyéb jegyzetek:

Mabillon, Jean, OSB (St-Pierremont, Fro., 1632. nov. 23.-Párizs, 1707. dec. 27.): történész. – 1654: Reimsben lépett a r-be, 1666?: szent. pappá. 1664-től részt vett Clairvaux-i Szt Bernát műveinek és a bencés martirológiumnak a kritikai kiadásában. 1672-85: különböző eu. kvtárakban kutatott. De re diplomatica c. munkájával a diplomatika és paleográfia tud-ának megalapítója lett. Lit-tört. szempontból jelentősek a gallikán lit-ról és az →Ordines Romaniról írt tanulmányai. 1701: a kir. az akad. tagjává nevezte ki. A „Fro. legnagyobb tudósa”-nak nevezett ~ megmaradt egyszerű szerz-nek, s ezzel az egész maurinus kongr. példaképe lett. - Fm: De re diplomatica. 1-6. köt. Párizs, 1681. - De liturgia gallicana. 1-3. köt. Uo., 1685. ** (katolikus lexikon)

Edmond Martène (22 December 1654, at Saint-Jean-de-Losne near Dijon – 20 June 1739, at Saint-Germain-des-Prés near Paris) was a French Benedictine historian and liturgist.^[1]

In 1672 he entered the Benedictine Abbey of St-Rémy at Reims, a house of the Congregation of Saint-Maur. Owing to his zeal for learning, however, he was sent to Saint-Germain to receive training under d’Achéry and Mabillon, and also to assist in the preliminary work connected with the new edition of the Church Fathers. Thenceforth he devoted his life to the study of subjects connected with history and liturgy, residing in various monasteries of his order, especially at Rouen, where he received the sympathetic co-operation of the prior of Sainte-Marthe.

Even in his student years he had gathered from widely various sources everything that might be helpful in elucidating the Rule of St. Benedict; the fruit of his labours he published in 1690 as Commentarius in regulam S. P. Benedicti litteralis, moralis, historicus ex variis antiquorum scriptorum commentationibus, actis sanctorum, monasticis ritibus aliisque monumentis cum editis tum manuscriptis concinnatus (Paris, 1690; 1695). During the same year he issued as a supplement to this: De antiquis monachorum ritibus libri 5 collecti ex variis ordinariis, consuetudinariis ritualibusque manuscriptis (Lyons, 1690; Venice, 1765). These were followed by other liturgical works:

• De antiquis ecclesiæ ritibus libri 4 (Rouen, 1700-2)
• Tractatus de antiqua ecclesiæ disciplina in divinis officiis celebrandis (Lyons, 1706)
• De antiquis ecclesiæ ritibus editio secunda (4 vols., Antwerp, 1736-8; Venice, 1763-4; 1783; Bassano, 1788), in which he collected and expanded his earlier writings
• Veterum scriptorum et monumentorum moralium, historicorum, dogmaticorum ad res ecclesiasticas monasticas et politicas illustrandas collectio (Rouen, 1700) is a continuation of the Spicilegium of Martène’s teacher, d’Achéry.
• La vie du vénérable Claude Martin, religieux bénédictin (Tours, 1697; Rouen, 1698)
• Imperialis Stabulensis monasterii jura propugnata adversus iniquas disceptationes”(Cologne, 1730)
• Histoire de l’abbaye de Marmoutier, first edited in 1874 and 1875 by Ulysse Chevalier as Vols. XXIV and XXV of Mémoires de la Société archéologique de Touraine.

In 1708 Martène and his fellow Benedictine, Ursin Durand, were commissioned to ransack the archives of France and Belgium for materials for the forthcoming revised edition of the Gallia Christiana, proposed by the prior of Sainte-Marthe. The numerous documents gathered by them from about eight hundred abbeys and one hundred cathedrals were incorporated in the abovementioned work or in the five volumes of the Thesaurus novus anecdotorum (Paris, 1717). The results of a journey made through the Netherlands and Germany for the purpose of documentary research were embodied by the two scholars in the nine folio volumes of Veterum scriptorum et monumentorum ecclesiasticorum et dogmaticorum amplissima collectio.(Paris, 1724-33). Finally, the sixth volume of the Annales Ordinis S. Benedicti (Paris, 1739) is the work of Martène alone. (wikipedia)

Andrieu, Michel (Millau, Fro., 1886. máj. 28.-Strasbourg, 1956. okt. 2.): pap, liturgiatörténész. – A teol-t Fribourgban végezte, 1910. VII. 18: sztelték pappá. Rómában régészetet tanult L. Duchesne-nél, kinek figyelmét ~ irányította a régi lit. kv-ekre. Párizsban még irodtört-et tanult, majd egész életét a lit. forrásainak kutatására sztelte. – 1919-től a strasbourgi egy. kat. teol. karán a ker. régészet és a lit-tört. tanára, 1945: dékán. Maradandó értékűek az Ordines Romani (1-4. köt. Louvain, 1931-56) és a Pontificale Romanum (1-4. köt. 1938-41) kiadásai kommentárral; az utóbbi tartalmazza a lit. szövegek kiadási szabályait. ~ elsőként ismerte fel a Pontificale Romano-germanicum jelentőségét, amely a 10. sz. közepéről való mainzi összeállítás. Fontosak a róm. szakramentáriumok csoportosításáról és a kk. immixtio- és consecratio-rítusokról írt tanulmányai. ** (katolikus lexikon)

Liber Pontificalis (lat. ‘főpapi könyv’), LP: a pápák kéziratos életrajzi gyűjteménye. – A ~ a pápaság tört-ének fontos, lexikonszerű forrása. Az életrajzokat gondosan megszerkesztett formulában közli: a pápa neve, származása, uralkodási ideje, egyh-fegyelmi és lit. rendelkezései, tp-építései, fontosabb tört. események, ordinációi (diákonus-, pap-, pp-szentelései), temetésének dátuma, helye, a széküresedés tartama. – Az életrajzok a 4. sz-tól részletesebbek. A ~t egy Szt Jeromos és Szt I. Damasus p. (ur. 366-384) közti (nem hiteles) levélváltásra vezetik vissza. Eszerint Jeromos kérte a p-k életrajzát Péter ap-tól kezdve. Ezért a kk-ban a ~ első részét Damasusnak, a Nagy Szt I. Miklós p-ig (ur. 858-867) terjedő részt pedig az ő kvtárosának, →Anastasius Bibliotecariusnak tulajdonították. A ~ a 20. sz. történészek szerint is több részletben készült: az 1. részt IV. Félix p-ig (ur. 526-530) egy római klerikus állította össze II. Bonifác p. (ur. 530-532) idejében a →Chronograph a 354. évből alapján. A 2. rész V. István p-ig (ur. 885-891) tart. Utána folyamatosan írták a pápák életrajzát egészen a →nyugati egyházszakadásig (1380), majd kisebb megszakítással a 15. sz. végéig. - Kiadta: L. →Duchesne. 1-2 köt. Párizs, 1886-92. – Mommsen. Berlin, 1998. – Duchesne-Vogel. 1-3. köt. Párizs, 1955-57. – Pandolfo. 1-3. köt. Róma, 1978. ** (katolikus lexikon)

vallási jelenségek és módszertan

(ez a jegyzet Földváry Miklós István 2o11. őszi félévi, Vallási jelenségek és a Vallástudományi szakmódszertan és forrásismeret c. óráinak egyesített jegyzete)

szept. 28

 

 

textusok: 1Kir.6,1-8,6; 2Krón.3,1-7,1o; 2Móz. 4o; Ez.4o-47; Ezsd.6; 2Makk.1o

consecratio (2Móz4o alapján):

1. kijelentés

2. 1 hónap 1. napja – teremtő gesztus (Niszán) – kozmosz újjászületése – kérdés, hogy mi hozza létre a szent teret, a tárgy odavitele vagy maga az aktus

3. alkalmassá tétel az istentiszteleti használatra – beavatás, először használják aban a minőségben

4. infectio- fertőzési mágia – olajjal való megkenés a szentésg átvitele miatt – átviteli rítus

5. papság felavatása

6. oltár felavatása

7. Isten betölti a sátort

a salamoni templomnál:

intercessio – közbenjárás

Ezsd. – hiányzik az, amikor az Úr betölti a hajlékot

Makk. reconciliatio – újraszentelés (vö., amikor Mohamed elvégzi a hidzsrát)

Ez.  – forrás fakad (vö. Édenkert)

animista: megszemélyesített rítus, tárgyaknak lelket tulajdonít, és ebből vezeti le;Tylor megpróbálja megmondani, hol kezdődik a vallás (animizmus)

dinamista: személytelen; erők vannak, nem lelkek; erőátvitel;

mana – megfoghatatlan princípium

συμπαθεια – együtt szenvedés

Arabosok, figyelem!

megtaláltam Lane teljes szótárát a neten, ez fantasztikus!

 

Itt elérhető, és belinketkem az oldalsávba.

van Gennep: Átmeneti rítusok II. fejezet

- materiális átmenet: pl. politikai határ, táblák

- vallásos-mágikus formaságok

- természetes határ a törzsek között: csak szankciók árán lehet átlépni

- határjelzés: kő, kapu, Nagy Sándor oszlopai

- felszentelési ríus keretében kerül oda

- határistenek, szentégtörés (pl. Tibetben a démonfal)

- az adott területre való belépés tilalma, pl. hárem

- régi Európában a semleges zóna a keresztény területek között, ott tartották a vásárokat

- ha valaki átmegy egyik szent földről a másikba, átmeneti helyzetbe kerül – határhelyzet

- a spártai király előtt menetelő tűzvivő: Ósz. tűzoszlop, felőoszlop

- a semleges zónából küszöb lesz (a küszöbre lépés tilalma ???)

- ajtó: mezuza, adventi koszorú

- diadalív: befogadási rítus

- hágóáthaladási rítusok: kápolnák, kőhalmok, lab-rtse-k (a hágón emelt kőhalom a hágó szellemének, Tibet)

- alapítási és építési rítusok: tabu – noa

- tabu-feloldás: mosdás, engesztelés, étkezés (pl. házszentelés)

 

Latin liturgia – őszi kántorböjt 2.

(Ezek Földváry Miklós István A latin liturgia zsidó és római elemei c., 2o11. őszi félévében tartott órájának jegyzetei.)

szept. 26.

- valószínűleg az a korábbi zsidó naptár, amelyik Tisrivel kezdődik

- Tisri újhold: zsidó újév, Rós Hasáná

- Tisri 1o: engesztelési ünnep

- a templom pusztulása után böjt és ima, halotti ruhába öltözés, fehér kipa, fogadalmak feloldása, rabszolgaságból való feloldás

- mai zsidó liturgia:

1. tisri 1: újév (2 nap teljes ünnep, utána félünnep) – sófárfújás

2. Tisri 1o: Jóm Kippur – feloldozs elnyerése

3. Tisri 15: Szukkoth, sátoros ünnep, 8. napja a Smini

4. Tisri 23: Simkhat Tórá, utolsó szakasz felolvasása a Tórából, aki felolvassa: A Tan vőlegénye, a rákövetkező szombat a sabbath brésít, ekkor kezdődik újra a Tóra felolvasása

vallási jelenségek és módszertan – szent tér létrehozása

(ez a jegyzet Földváry Miklós István 2o11. őszi félévi, Vallási jelenségek és a Vallástudományi szakmódszertan és forrásismeret c. óráinak egyesített jegyzete)

 

szept. 21.

 

- narratív, mítikus szövegréteg

- a szent tér létrehozása:

1. felismerés (Jákób lajtorjája)

2. létrehozás (a szent sátor)

 

- a szentség:

1. kontextusfüggő

2.skálát követ (a szent tér fokozatai, pl. a csipkebokornál, a sátornál)

3. dinamikus (egyszer szent, máskor meg nem)

 

- a rítus:

1. ismétlődik

2.cselekvés

3. nincs ok-okozati összefüggésben, mint a közvetlen cselekvések

 

liturgia: hivatalos vallásosság

rítus: vallásos ismétlődő cselekvések

szertartsok: ismétlődő, vallásos és nem vallásos cselekvések

Latin liturgia – őszi kántorböjt

(Ezek Földváry Miklós István A latin liturgia zsidó és római elemei c., 2o11. őszi félévében tartott órájának jegyzetei.)

szept. 19.

3 szertartástípus:

a. átmeneti rítusok

- antropológiai rítusok

- keresztség, felnőtté avatás, házasságkötés, gyász

b. napszakok megszentelése

- hajnali és esti istentiszteletek, Ósz. illatáldozat, zsolozsma

- mindennapos, kötött liturgikus forma

- a nap ritmusához kötött

- vö. zsidóság, iszlám

c. áldozat

a proprium tételei:

1. introitus

2. collecta

3. lectio

4. graduale

5. alleluia

6. evangelium

7. offertorium

8. secreta

9. communio

1o. post-communio

a. ének – tételek: 1,4,5,7,9

- cantus

- külön könyvtípus tartalmazza ezeket: graduál

- kapcsolódnak a többi cantushoz, de a többi mise hasonló eleméhez is

- zsoltárok könyve

b. oratio: 2, 8, 1o

- egy erre felszentelt személy közvetlenül az istent szólítja meg kérő formulával

- kötött szövegek

c. lectio: 3, 6

- a böjti napokra jellemző a lectio-k és gradualék szaporítása

Őszi kántorböjt

szerda: collecta, lectio graduale 2x; Ámos 9, 13kk; Ezsdrás;

péntek: nincs alleluia

szombat + dominica vacans: 5x collecta, lectio, graduale, + lectio; az 5. olvasmány Dániel és társai a tüzes kemencében; itt megy át a szombat a vasárnapba;

introitus: 8o. zsoltár

vö. Szimchat Torá

- motívumok: fogságból való visszatérés, Tóra előhozásának ünnepe, engesztelés ünnepe, sátoros ünnep

bejegyzések zsidó liturgika témában

Vallási jelenségek és szakmódszertan – első óra

(ez a jegyzet Földváry Miklós István 2o11. őszi félévi, Vallási jelenségek és a Vallástudományi szakmódszertan és forrásismeret c. óráinak egyesített jegyzete)

(szept. 14.)

 

dedicatio – hogyan választanak ki egy szent teret

1. szent tér a Bibliában

a. pátriárkák – mamréi tölgyes, Izsák feláldozása, Jákób álma, Jákób lajtorjája

b. sátor, templom

2. antikvitás – Romulus és Remus

- fasti – kőbe vésett táblázatok

- dies fasti – engedélyezett napok

- dies nefasti: tiltott napok (gazdasági ügyekre vonatkozott)

- dies profesti- átmeneti napok

- Fasti: Ovidius

Terminus ünnepe: kimentek a gazdák a határba, és meglocsolták a határkövet (horosz)

- ajándék: a kapcsolat létrejötte a lényeg, kommunikáció; csoportszolidaritár-növelő eszköz

- áldozat: alku; visszapótolja az isteni energiát; kommunikáció;

- macto, mactare: növelni

augeo, augare: gyarapít

a szent helyek szerveződési szintjei:

a. tengely, ami az axis mundi felé néz

b. az erre merőleges

c. kör – befolyási övezet, szent tér

d. határvonal, amit ki kell jelölni

orbis quadratus: négyfelé osztott kör

pl. Édenkert a négy folyóval, a jó és rossz tudásának fájával és a kert határával

kolostori építészet: kerengő, belül kert

rendezett tér: derékszög, az emberi beavatkozás jele